Főoldal » Fotósuli, Kisvasút, Vonatfotózás

Egy rövid éjszakai fotózás első margójára

Benbe 2008 szeptember 24 3 megjegyzés

A most következő hétvégén előreláthatólag harmincadmagammal a SZÁEV Szilvi nevű kis gőzmozdonyát fogjuk fotózni a sötét szilvásvárai éjszakában. Mivel én magam sem vagyok különösebben gyakorlott az éjszakai fotózásban, úgy gondoltam, mindenképp érdemes néhány dolgot leírnom egy ilyen rövid cikkben a képek készítéséről, a szükséges felszerelésről. Így lesz mit gyakorolni, remélhetőleg semmi fontos nem marad otthon, és talán még néhányan kedvet kapnak közűletek a programon való részvételre. Mivel reflektorokkal fogunk dolgozni, a fotósoknak egyáltalán nem lesz nehéz dolga, könnyen készíthetnek igazán döbbenetes felvételeket.

Sokmindenhez gondolják egyesek kötelezőnek a tükörreflexes fényképezőgép használatát, ezek egyike és az egyik leggyakrabban említett téma az éjszakai fotózás, pedig különböző kompaktokkal is remek eredményeket lehet elérni. Ezúttal különösen, hiszen a témát és a hátteret reflektorokkal fogjuk megvilágítani, amiket a vonaton levő agregátorról táplálunk majd. Általában sötétben, távoli vagy gyenge fényforrásoknál, illetve a Hold fényével dolgozva kevés a fény, ami hosszú záridőt igényel. A hosszú záridő több problémát is fölvet: egyrészt a kép zajosodik tőle, ezért kompakt gépekkel valóban gondok lehetnek, másrészt igencsak fogyasztja az akkumulátor erejét is, de ez ellen is lehet tenni.

Expozíció

Alapvetően célszerű a legalacsonyabb elérhető érzékenységgel fényképezni. Ez csökkenti a zajt, ami a hosszú expozíciók miatt egyébként is erős, ráadásul ha nincs ideje az érzékelőnek lehűlni, akkor folyamatosan magas is marad. Ezért erősen zajosodó géppel érdemesegy próbalövés után csak egy éles lövést végrehajtani, fotóhelyenként a lehető legkevesebb, gondosan kiválasztott kompozícióval, majd a gépet lekapcsolni, így a zaj valamivel alacsonyabban tartható. Jól látható a tömör?tetlen képen a függőleges határvonal, ahol a szűretlen képre egy zajszűrőésen átesett részletet illesztettem. A kép egy igen régi, Fuji Finepix S5000 kompakttal készült.

Jól látható a tömörítetlen képen a függőleges határvonal, ahol a szűretlen képre egy zajszűrőésen átesett részletet illesztettem. A kép egy igen régi, Fuji Finepix S5000 kompakttal készült.

Az apró részletek élességének emelése és a mozdonylámpák fényének kis csillagokba rendezése miatt általában elég szűk rekesszel érdemes dolgozni. Ez f/11, f/16 értéket jelent. Az erős mesterséges fény és a sötét határán a tág rekesz egyébként is túl lággyá tenné a képet, amin nem lehet segíteni, hiszen a szoftveres “élesítés” egyáltalán nem azonos a megfelelő rekesszel és objektívrajzzal készült képi élességgel! Az előbbire azért van szükség, mert a szenzorokban (kivéve a Sigma Foveon DSLR-eket) a három főszínhez tartozó pixelek nem azonos helyen, hanem sakktáblaszerűen eltolva találhatóak, és a három színréteg egymásravetítésekor valamennyire elmosott kép születik – a fotós a kép jellegétől függően ad több vagy kevesebb élességet hozzá ennek korrigálására. A rekesz szűksége és az objektív rajza viszont azt befolyásolja, hogy egy pontja a tárgynak a szenzor mekkora felületén elosztva képződik le. Ha egy tárgypont életlen, és több pixelnyi területen oszlik el, azt nem lehet újra egy pixellé “összesöpörni”, hiszen az éels tárgyra vonatkozó képi információ már elveszett. Kompakttal is kész?thető korrekt, szép, sz?nekben, éles és puha részletekben gazdag éjszakai fotó. A szűk rekesz használata inkább a tükrös gépeknél fontos, hiszen ott az elmosódás a nagy szenzoron valószínűbb. A kompaktok apró szenzorain az objektív képe már f/4,5-ös fényerőnél is kellően éles gyakorlatilag annyira, amennyire az a géptől kitelik, és éjszaka már a csillag is elég feltűnő a lámpáknál. Ez persze a rekesz szűkítésével nagyítható. Emiatt a kompaktosok türelmét kérem, hiszen míg ők 2 másodperc alatt végeznek, egy tükrös géppel akár egy-két percet is el lehet piszmogni egyetlen fotóval… Manuális üzemmóddal nem rendelkező kompakton a “tájkép” témamódot használva szűk rekeszt kapunk, amit remélhetőleg éjszaka is megtart a gép. Ha van lehetőségünk beállítani a fénymérőt a gépünkön, akkor térjünk el az automatikus fényméréstől! A legjobb, ha spotmétert használunk, azzal föltérképezhetjük a háttér, az ég, a téma fényerejét. A spotméter a kép középső 1-2%-án mér fényt, tehát azt is megnézhetjük, hogy egy-egy becsillanás a fényesre polírozott Szilvi testén mennyire fényes. A spot fényméréssel csak manuális beállításokat használjunk, hiszen nem arra való, hogy a kép közepén kiszúrjunk egy pontot, amire fényt mér, hanem, hogy egy általunk megadott beállításhoz képest megmondja, hogy a kép egyes részletei mennyivel sötétebbek, illetve mennyivel világosabbak a 18%-os, ún. középszürkénél, ami a fénymérés etalonja. Én spotmérővel dolgozom majd, és kérésre bemondom az általam kitalált expozíciót. Szó esett már a zajról és a zajszűrésről. Ennek legalább négy módja ismert, most csak röviden arra térnék ki, hogy sok tükörreflexes gép készít “fekete képpel” zajszűrést. Ennek lényege, hogy a kép elkészülte után azonos ideig, de csukott zárral rögzít az érzékelővel egy képet, ami gyakorlatilag csak zajt, mégpedig ugyanazt a zajt tartalmazza, amit az eredeti kép is. Ezt a zajt az eredeti képből matematikailag kivonva (hiszen minden pxiel egy szám, így értelmes a pixelenkénti kivonás művelete) zajszűrt képet kapunk. Akinek van ilyen a gépében, az ezen az estén kapcsolja ki! Ennek a kérésnek két oka van: ezt bekapcsolva pontosan kétszer annyi ideig tartana a fotózás, és a másnapi programok miatt a fotósokra, de főleg Szilvi személyzetére ráfér az alvás. Másrészt kétszer annyi ideig dolgozik a szenzor, tehát kétszer olyan gyorsan fogy a nafta az akkumulátorból. Abból pedig ezen az estén kevés lesz. Létezik szoftveres zajszűrés is. Ennek egyik formája egyszerűen elkeni a zajt – hibája, hogy a kép részleteit is. Amit én inkább használok, az a képből az eszköz úgynevezett “zajprofilja” alapján vonja ki a zajt. Ez letölthető a netről, de mi magunk is elkészíthetjük. Erre a célra nekem a legjobban a NeatImage nevű program vált be. 5000 forintért tényleg csodákat tesz a képekkel!

Technikák

Most a képek beállítottak lesznek, többé-kevésbé nyílvánvaló lesz az is, hogy milyen kompozícióra gondoltunk, amikor kiválasztottunk egy fotóhelyet. Az éjszakai fotózásban azonban több lehetőség van, minthogy egy reflektorokkal nappali fényárba burkolt járművet a sötét háttér előtt lefotózunk. Írtam már a háttérben levő egyéb megvilágított tárgyak fontosságáról, most inkább a különböző bemozdulásos technikákra térnék ki, hiszen a hosszú záridőnek ez egy nyílvánvaló lehetősége. Bemozdulásos technikáknál alapvető kérdés, hogy mi marad éles és mi mozdul be. Az “öncélú” bemozdulás általában nem ad plusz élményt a nézőnek, szüksége van valamire, amihez képest bemozdul a vonat. További kérdés a fényerő: ha nagyon hosszú a záridő, vagy a jármű gyorsan mozog, akkor csak a reflektorainak a vonalát tudjuk lefotózni, ami általában csak madártávlatból készült képeken élvezetes és nagyon jó szemet kíván. Sokkal szerencsésebb, ha a megfelelő megvilágítás miatt a jármű jellegzetes színei is látszódnak, azok húznak csíkot.A s?felvonó jellegzetes sárga sz?nét a reflektorok jól megvilág?tották, fényereje azonos volt a \

A sífelvonó jellegzetes sárga színét a reflektorok jól megvilágították, fényereje azonos volt a “kocsi” belső világításának fényerejével.

Gőzmozdonyos bemozdulás

Gulyás Attila fotóján egy éjszaka elinduló gőzmozdonyt láthatunk Kismaroson – ehhez hasonlót is fogunk készíteni

Az ilyen képek készítéséhez a legfontosabb persze egy stabil állvány, és hogy legyen a gépünkön önkioldó. Az exponálógomb lenyomásakor ugyanis a gép elmozdul, majd az állvány rugalmassága folytán visszaáll az eredeti helyzetébe, de akkor már nyitott zárral, így rögtön egy függőleges elmozdulással indul a képünk. Ez egy egymásodperces fotón ugyanúgy látszik, mint egy kétpercesen, ezért állítsuk be a kétmásodperces önkioldót, és ha van, az előzetes tükörfölcsapást is, hogy az se rezgesse be a gépet (ez különösen gömbcsuklós állványoknál lehet gond, de mivel az állvány rúdjai könnyűek, így viszonylag rugalmasak is, így az egyméteres szárak valamennyire mindig beremegnek). Bosszantó, hogy a Nikon és Canon gépek egy részén az előzetes tükörfölcsapást külön gombbal kell minden exponálás előtt indítani, az önkioldó pedig fix 2 és 12 másodperces állásokkal rendelkezik. Az én Olympusomon a tükörfölcsapás állandóra tehető, az önkioldó pedig 1-25 másodpercig másodperces egységekbe szabályozható. Fura… Szép hosszú záridős kép, de pont olyan, mintha nappali lenne. Az éjszaka kreat?v lehetőségeit nem használja ki. Egy ilyen fotónál az ideális expozíciós idő 2-4 másodperc. Ez az általunk használt erősebb fényben is így lesz, így a gépeket majd le kell rekeszelni. Kompaktoknál a “Tüzijáték” témamód vezethet eredményre, de érdemes ezt is kipróbálni előzetesen legalább egyszer. Hosszú záridős bemozdulós képet a fatelepi állomáson és Halastónál is fogunk készíteni, utóbbi esetben kicsit messzebbről, érdekes, éles előtérrel. A bemozdulásos képeknél érdekes az, amikor a képen egyszerre szerepel a jármű álló és mozgó helyzetben. Ez úgy érhető el, hogy az expozíció hosszú, a kezdetén a jármű áll, majd kb. félidőnél lassan elindul. Az expozíciónak kb. egypercesnek kell lennie, mert különben nehéz elkapni az elindulást (próbálj meg egy gőzmozdonyt megmozdítani egy ötmásodperces intervallum közepén!), viszont a járműnek lassúnak kell lennie, mert különben a szűk blendén át alig húz nyomot az érzékelőn. Szilvivel ez nem lesz gond. Álló, majd elinduló téma - a \ A másik hosszúzáridős technika a svenk, vagy mozgáskövetés (angolul pan, panning, így érdemes keresni). Ennél a fényképezőgépet igyekszünk együtt mozgatni a témával, hogy mindig rá irányuljon, miközben a háttér elmozdul. A megoldás teljesen rajzfilmes, a hatása is olyan.  1/8-ad másodperces svenk igen lassú témával

1/8-ad másodperces svenk igen lassú témával

A fenti kép 1/8-ad, a lenti 1/20-ad másodperces expozícióval készült. A követést gyakorolni kell, de meg van a trükkje: a járművet a mozgása teljes ideje alatt követjük a géppel, nem is feltétlenül a keresőt használva (az elektronikus keresők úgyis késnek), hanem a két szemünket és perifériás látásunkat is bevetve. Amikor érezzük, hogy elkaptuk a ritmust, azt meg nem szakítva indítunk egy 3-5 képes sorozatfelvételt, és tovább követjük a járművet. Ez utóbbit azért fontos elhatározni, mert ha úgy tervezzük, hogy rögtön megállunk, akkor sorozatunk utolsó három képe már biztos rossz lesz. Egy háromképes sorozatnál ez baj… Gyakorláskor érdemes megpróbálni “hasból” svenkelni, például autókat, villamosokat. A fényképezőgépet hasmagasságban, testünkhöz képest mereven egy irányba rögzítve tartjuk, és egész felsőtestünkkel követjük a célpontot és exponálunk. A technika működik, és különösen Szilvásváradon, ahol lesz lehetőség ismételni, jobban beválhat, mintha a keresőhöz ragaszkodnánk! 1/20-ad másodperc bőven elég a bemozduláshoz, de nagyon élesen kitartható.

1/20-ad másodperc bőven elég a háttér bemozdulásához, de nagyon élesen kitartható

Még egy bemozdulásos technikáva fogunk kísérletezni, ez pedig a csillagjárás lesz. Ebben igen kevés gyakorlatom van, de a helyszín, az időpont és a lehetőség szinte kiabál a próbáért. A csillagjárás készítésének titka ugyanis, hogy a csillagos ég háttere előtt fotózunk le valami (számunkra) érdekes tárgyat, ami körül a sötét éjszaka helyett a csillagok körpályái, hosszabb-rövidebb bemozdult fénycsíkok glóriája látszik. Egy ilyen képhez nyílvánvalóan derült idő szükséges, ez valószínűleg meglesz, ráadásul újhold is lesz, így a Hold nem nyomja el a csillagok fényét. A csillagok persze a Sarkcsillag körüli táncukat idegőrlően lassan járják, így nyílván nem várjuk meg a teljes körbefordulásukat, csak kb. 15 percet. Ez alatt az idő alatt is, ha kellően sok csillag van, gyakorlatilag folytonos vonalak alakulnak ki körbe. Teleobjektívvel persze arányaiban növelhető az elmozdulás, de a Fátyolvízesés állomáson ehhez sajnos nem lesz elég helyünk. Csillagjárást készíteni kétféleképpen lehet: egyetlen igen hosszú expozícióval, vagy képek sorozatának összefésülésével. Ez utóbbi jóval kevesebb rizikót rejt magában, ma már gyakorlatilag mindenki így dolgozik, mi is így fogunk. Ez már csak azért is célszerű, mert a mozdonyt megvilágítani csak az első képkockánál fogjuk, akkor is diffúzorral, a későbbiekben nem, hiszen jóval erősebb fényünk lesz, mint a csillagok. Egyperces etapokkal számolva ez 15 expozíciót jelent. Ezalatt biztosítani kell, hogy a fényképezőgép a legcsekélyebb mértékben se mozdulhasson el, hiszen akkor a csillagok járásában durva törések lesznek. Ezért az időzítőn és a stabil állványon kívül érdemes távkioldót, lehetőleg infrás távirányítót használni. Ezek olcsók, ráadásul általában egy cég összes gépéhez azonos készülék használható, tehát egy Nikon távirányítóval minden jelenlevő Nikon elsüthető (külön is, megfelelően célozva, de valószínűleg egyszerre is). A PDA-k és Okostelefonok infraportját használva is lehet távirányítónk: én a Remote Control II nevű programot használom a Windows for PocketPC alapú PDA-mon. Ehhez van Olympus bedolgozómodul. A Pentaxhoz külön program tölthető le. A Nikonhoz a TV Remote Controller 5.7-hez találtam plug-int. Ugyanezen programhoz van Canon távirányító modul is. Ennek keresgélése közben tudtam meg, hogy a Canon EOS 300D fedélezeti operációs rendszere a DOS, van rajta command.com, autoexec.bat is, és egy misztikus “camera.exe”. Egy újabb érv a Canon ellen… :) Lumixhoz és Fujihoz nem találtam, de nyílván létezik, csak én vagyok béna. Ha valaki megtalálja, kérem linkelje be! És ha valaki jön valamelyik márka készülékével fölvértezve, kérem ő is jelezze, hiszen mások is hasznát vehetik! Természetesen távirányító híján sincs veszve semmi, hiszen az állványok azért elég stabilak, csak jobban kell vigyázni. Remélem senki nem rúg föl semmit, és akkor nem lesz gond! Ha már készülnek a fotók, akkor arra kell ügyelni, hogy viszonylag rövid szünetek legyenek a képek között, hiszen a csillagok nem állnak meg a kedvünkért. Ezért se felejtsük el kikapcsolni a feketekockás zajszűrést! Az éjszaka, különösen, mivel derült idő lesz, valószínűleg elég hideg lesz. Ez rosszul érinti az embert is, a fényképezőgépet is. Az embernek célszerű rétegese öltözködnie. Ezt a mamájától mindenki sokat hallotta, jómagam az ingem fölé egy polárpulcsival és egy béléses síkabáttal készülök, ez utóbbinak előnye, hogy vékony, nem izzadok bele és vízhatlan. A bélése ráadásul kicsatolható, így gyakorlatilag három lépésben ölthetek egyre vastagabb ruhákat magamra. Tartalék akkumulátorunkat tartsuk a testünkhöz legközelebbi zsebben, sőt, megtehetjük, hogy fényképezőgépünk elsődleges energiaforrását is ruhánk alá rejtjük. Az elemek által leadható áram a hőmérséklettel együtt csökken, így a nappal még elégséges töltöttségi állapot éjszakára nullára zuhanhat. Ezen egy kis kesztyűben melengetés segít, de a csillagjárás valószínűleg egy fél akkumulátort megeszik – régi beszerzésűből egy egészet. Itt most jól járnak a ceruzaakkumulátorral operáló kompaktosok! Ne tegyük viszont fényképezőgépünket a ruhánk alá, még ha kellemetlen is a hideg fém vagy műanyag fogása, hiszen a meleg, nedves ruhánkon belül könnyen bepárásodik a lencse vagy az érzékelő környezete! Természetesen szabhatunk vagy vásárolhatunk “ruhát” gépünknek, ami később is jól jön, hiszen a hidegen kívül általában a többi időjárási problémától is védik gépünket. Ha van, ne hagyjuk otthon a gépünk napellenzőjét, hiszen a reflektorok becsillanása ellen is jól véd!

Ne használjunk vakut! Egyrészt elegendő fény lesz, másrészt a vaku pont a több irányból érkező fények előnyeit venné el. Ráadásul a mozgó témáról hosszú záridővel készült képbe belevakuzva sokak fotóját tönkreteszed. Ha lesz többeknek segédvakuja, megpróbálkozhatunk vakus pillanatfelvételt készíteni a mozgó Szilviről a fűtőháznál vagy a Halastónál.

Össze-vissza vakuzással a h?d meg lett világ?tva, de a téma szellemképes lett. Alapvetően van művészi tartalma, mégsem ?gy terveztem, és kicsit morci vagyok ezért.

Szombaton este a nappali programhoz képest kevesen leszünk, mégis viszonylag sokan. A feladat nekünk is új, ráadásul jóval nehezebb is, hiszen a vonaton kívül sokmindent kontrollálni kell majd. Ehhez a megértéseteket kérem – felénk is, és egymás felé is! Talán semmivel sem olyan egyszerű elrontani egy ilyen fotót, mintha nekimegyünk egy társunk állványának, valakinek belevilágítunk az LCD-nkkel az optikájába, vagy türelmetlenkedünk, mert nem megy minden olyan egyszerűen, mint ahogy azt egy kényelmes, fűtött szobában el lehet képzelni. Hogy minél kevesebb gond lehessen, kicsit összehangoltabbnak kell lennünk, mint az általában szükséges. Ez talán határt szabhat a kreativitásnak, bár annak a helyek szűkösséges és a fix fények egyébként is határt szabnak, így talán közös célunk, hogy abból hozzuk ki a legtöbbet, amink lesz. És az nem lesz kevés!

Remélem, egy maradandó élményt nyújtó programot sikerül a hétvégén összehoznunk! Várunk titeket is!

4 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 5 (4 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    Nagyon jó kis írás, baromi jó képekkel. Köszönet érte!
    Kíváncsian várom, milyen képek sikerednek a hétvégén. Kár, hogy nem tudok ottlenni, de lemondhatatlan programom lesz.
    Ja, én speciel kíváncsi lennék majd az elrontott fotókra is, némi magyarázattal, mit kellett volna másként.

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    :) Köszönöm! Sajnálom, hogy nem tudsz jönni, remélem crashnek azért sikerül.

    A fotókból lesz cikk, és valóban jó ötlet a balul sikerültekből is válogatni egyet!

  • avatar
    RwMan mondta:

    Valóban nagyon jó cikk! Remélem sokan hasznosnak fogják találni.
    Annyit tennék hozzá, hogy a két végállomáson állványokkal is nagyon jól el fogunk férni. A vonalon már nem lesz annyira egyszerű, de végülis nem kell sietni, lehet ismételni. A pálya végig a Szalajka völgyet határoló magasabb-alacsonyabb hegyoldalban vezet. A legjobb háttérnek egy sziklabevágást és egy mérnökien egyenes törzsű fenyőkből álló erdőt találtunk.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.