Főoldal » Fotósuli, Vasút, Vonatfotózás

Itt van az ősz, itt van újra (2. strófa)

Benbe 2008 október 16 6 megjegyzés

Az első részt folytatva most néhány apróbb részlet kínálta érdekességet szeretnék bemutatni, amikből remélem, új ötleteket tudtok meríteni. Kicsit kevesebb lesz a szöveg, de csak azért, mert olyan témákat is érintek, amiket később részletesebben is szeretnék tárgyalni. A naplementéhez közeledve minden arany árnyalatba öltözik. A vörös levelű fa és a zöld mozdony kontrasztja igazi őszi remekmű. (Kiss Antal)

Időjárás

Köd, a láthatatlan ideje: A köd akkor alakul ki, mikor a párás, nedves levegő hideg talaj fölé sodródik, hirtelen lehűl, emiatt kevesebb párát képes magában tartani, és a fölösleg kicsapódik. A Magyarországon gyakori kisugárzási köd általában a Nap hőjétől, vagy a kis légmozgástól már nyolc-kilenc óra körül eloszlik, átadva helyét a szikrázó napsütésnek, ezért a köd megörökítéséhez korán kell kelni és szerencse is kell. A köd azon kevés időjárási esemény közé tartozik, amit kicsi országunk kicsi meteorológiai intézete is képes megjósolni, ám a jelentések nem mindig elég részletesek ahhoz, hogy kihámozzuk belőlük, hogy hol és mikor várható a köd (pláne nem milyen sűrű és mennyire illékony).

(Dani Szabolcs) A ködöt alkotó vízcsöppek a zivatarfelhőket alkotókhoz képest viszonylag kicsik, néhány tized milliméteresek. Természetesen folyamatosan mozognak, hiszen a talaj hőmérséklete és albedója (utóbbi a színétől, anyagától és szerkezetétől függő fényvisszaverő-képesség mérőszáma) helyileg eltérő lehet, így szél alakul ki. A szél szétfújhatja a ködöt, de szintén egyfajta szél tartja fönt is, hiszen a csöppecskék sem menekülhetnek a gravitáció elől, folyamatosan zuhannak, majd újra a felhő tetejére emelkednek. Mivel a ködöt alkotó víz cseppjei kicsik, így kevés fényt vernek vissza, a Nap hatására ezért a köd mindig fehéres-világosszürkés árnyalatú, és, bár a víz átlátszó anyag, a köd nem igazán az. A ködöt alkotó apró vízcseppek ugyanis olyanok, mint megannyi apró optikai lencse, és rajtuk a fény nem egyenesen halad át, hanem valahová fókuszálódik, elhajlik. Természetesen minden cseppen máshogy, és folyton változva, hiszen a csepp nem gömb alakú: a gravitáció és az őt fönntartó menetszél kialakítja a ?cseppformát?, de kisebb egyenetlenségek is vannak, hiszen az összeütköző vízcseppek felületén a tavakéhoz hasonló hullámok alakulnak ki, amelyek legyenek bármilyen aprók, még mindig három nagyságrenddel nagyobbak a fény hullámhosszánál, de formájukat majdhogynem véletlenszerűen befolyásolhatják az elektromos és gravitációs mezők, stb. Így a ködön át semmilyen kép nem juthat el a szemünkbe, olyan, mintha a tágan vett család összes szemüvegét összezúznánk, majd a darabokat véletlenszerűen válogatva összecelluxoznánk, majd az összes így nyert ?lencsét? egymás mögé tartva és mozgatva bámulnánk a világba. Ugye, hogy nem sokat látnánk? Azt írtam alcímnek, hogy a köd a láthatatlan ideje. Miért nem egy éjszakai cikknél sütöttem el ezt a szellemességet? Azért, mert az éjszakai fotózás pont arról szól, hogy mi látszik, nem arról, hogy mi láthatatlan. A sötétség kárpitján keresztbe húzott reflektorcsóva a fontos, a feketeségből kiugró, néhány megvilágított, fejünkben óhatatlanul összekapcsolódó sorsú téma. Minden más sötét, lényegtelen, a határ fényes és sötét között sokszor igen éles. A köd viszont alattomosan elnyeli a részleteket, a kép síkjában meghatározhatatlan értelem alapján. Persze mi tudjuk, hogy a szemlélőtől távolodva sűrűsödik össze, a látvány látszólag értelmetlen módon nyelődik el a tejfehér masszában. A köd rejtélyessé teszi a képet, a kifutó és lassan elenyésző részleteket követve óhatatlanul a hiányzó részeket kezdjük keresni, találgatni, mi lehet ott. Ez a hiány mardosó és félelmet keltő is lehet. Éjszaka láthatjuk a távoli civilizáció fényeit, a csillagváros apró lámionjait az égen. A ködből nem látunk ki, rosszindulatú homály fedi látómezőnket.

A ködből előtörő tehervonat fotója időtlen, helyszíntelen, a Szergej pedig mintha végtelen erőknek parancsolva húzná végtelen vonatát. (Dani Szabolcs)

Reggeli köd ül a szántóföld felett. Lassan tárja csak föl a két bála képét. A távolság végtelen, a hajnali fények miatt mintha nem is egy zónázón, hanem a Transszibériai Expressz többéjszakán át haladó vonatán ülnénk. A kép számos eszközt használ, hiszen a köd mellett az aranyló csillogás, a sziluettek és több kompozíciós elem is megjelenik benne. (Szilágyi Péter)

(Dani Szabolcs) A ködön kívül állva már van miben gyönyörködnünk: a köd fölött állva láthatjuk az azon áttörő templomtornyokat és fákat, a kavargó ködből kiemelkedő színes hegyoldalakat. Kívülről a köd tűnhet lágyan hullámzó párnának, de megfigyelhetjük a köd fölött győzedelmeskedő szél által kitisztított völgyeket is.

(Szilágyi Péter)

(Szilágyi Péter)

A köd miatt a híd hossza meghatározhatatlanná válik, a kép hűen közvetíti, milyen heroikus feladat is több, mint ötven éven át a Duna árjával dacolva biztosítani a két part között a vasúti összeköttetést. (a szerző) Érdemes megnézni a betterphoto.com-on ezeket a ködös fotókat! Eső: Az eső a mi éghajlatunkon minden évszakban gyakori, de egy meleg, nyári zápor és a zöld leveleket csillogóvá varázsoló vékony vízhártya teljesen más hangulatot hordoz, mint az őszi, egyszínű, zárt felhőből alázúduló, hideg vízfüggöny, ami a kopasz fák törzsét feketére festve ébreszt fagyos képzeteket a szemlélődőben. Az esőt tetten lehet érni mindenféle felületeken, pocsolyákban, ablakokon, a vonatok oldalán kis vízcseppekként vagy csillogó filmként is. Rövid záridővel elkülöníthetjük a sűrűn zuhogó eső cseppjeit, hosszúval pedig ezüstös fonalakká alakíthatjuk. Ha nem elég sűrű az eső, ellenfényben a cseppek becsillannak, így jobban láthatóak lehetnek. Az eső hideg vagy éppen erőteljes hangulatát érdemes fotózni, így a legrosszabb időben sem kell otthon maradnunk – csak jól fölöltöznünk!

Az előtérben álló esernyős lánynál jobban érzékeltetni, hogy a fotós éppen az életét kockáztatja a honlapja látogatóiért, nem lehet. Szerencsére hamarosan sikerült pálinkához jutnom. (a szerző)

A sűrű, hideg esőben a csipkebogyókon megültek az esőcseppek, így egy sima vezérlőkocsi-fotó helyett egy lőtérrel is rendelkező, kicsit mélyebb fotót készíthettem. A poggyásztér ajtajánál látható elmosódottság egy, az optikára került vízcsepp miatt van. Kompakt gépemnek mindegy volt, de egy drága objektívnél egy neutrális szűrővel és a napellenzővel sok pénzt megspórolhatunk. (Takács Bence)

A csillogó síneken túl ezen a képen jól látható, hogy milyen látványos, ahogy a gyorsan szaladó villanymozdony  áramszedője leveri a felsővezetékről a vizet. Igazán nagy sebességnél még látványosabb. (Takács Bence)


Nedves sínek, pocsolyák, nedves és nem túl gusztusos vonat – összeillenek.

Zúzmara: A kora reggeli köd és harmat már ősszel is összefagyhat lágy, átlátszó zúzmarává a növényeken, üvegeken, tereptárgyakon. Persze ez közel sem olyan látványos, mint a téli, jeges fehérség, mégis megérheti foglalkozni vele, hiszen extra ízt adhat a képünk előterének.

(Takács Bence)

Levelek

A levelek nem csak a háttérben álló fák és dombok színeit határozhatják meg, hanem az előtérben is szerephez juthatnak. Ezzel bármilyen szokványos helyzetet érdekessé tehetünk, hiszen az ősz közelről még csodálatosabb, mint távolról. Ahány levél, annyi forma és szín.

A kopasz fákat és a zöld mozdonyt szépen kiegészítik az örökzöldek, annak ellenére, hogy szigorúan véve mind egyforma, aranyszín árnyalatúak, szubjektív látásunk megkülönbözteti őket. (Kiss Antal)

Közel menni érdemes! A víztükrön úszó levelek, a csillogás mellé a fekete területre egy mozdonyt is képzelhetünk. (Szilágyi Péter)

Magát az avart is használhatjuk témaként. (Szilágyi Péter)

(Szilágyi  Péter)

A szinte a háttérbe olvadó témát elszáradt levelek keretezik. A hanglata erős, és ehhez inkább illett a levelek élessége. Végülis a vonatot el tudjuk képzelni, az eseményről úgyis rengeteg fotó készült. (a szerző)

A keretnek csak az egyik fele fa, a másik kompozíciós terelőelemet a füst adja.  Jól meggondolt kompozícióval távolodó vonatokat is fotózhatunk érdekesen. (Dani Szabolcs)

Egy tükörkép. De mi tükröződik miben? (Takács Bence)

Az előhőzhöz hasonlóan itt is egy tükörkép, és itt is levelek úsznak a vízen. (Dani Szabolcs)

Még néhány érdekes fotó


A szürke idő kedvez az északra tartó vonatoknak és az ipari témáknak is. (Takács Bence)


A hidakon kívül kevés helyen lehet vízen tükröződő vonatot fényképezni, ezek egyike Délegyházán van, és a berkenyeihez hasonlóan alig láttam még fotón. Egy ilyen különleges helyszínhez érdemes különleges fényeket is várni, és az őszi színű fák, az aranyló vonat és a lila ég igazán ütős kombináció. (Takács Bence)


Az őszi színekkel sokkal könnyebb együtt fotózni a kék villanyvonatokat, mint a nyári, majdnem kék zöld levelekkel. (a szerző)


Ilyen szürke időben nem egyszerű földobni a képet, de egy színes traktor máris vizuálisan és történetileg is érdekessé teszi a fotónkat. (Dani Szabolcs)

Jó helyszínt választva a részben takart jármű is lehet érdekes. (Takács Bence)

Ha már az apró részletekről ilyen sokszor ejtettem szót, hadd fejezzem be a cikket
Andrew Blaszczyk elképesztően lírai fotójával!

5 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 5 (5 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


6 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    Nagyon jó olvasnivaló, baromi jó fotókkal. Nem is tudnám megmondani, melyik tetszik közülük leginkább. Talán a traktoros, a második Szergejes, valamint a csipkebogyós.

  • avatar
    Nachtstern mondta:

    :cry: Én nem találtam EXIF adatokat.Én vagyok a pancser,vagy nincsenek?
    Pedig abból is sokat lehet Tanulni!

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    Úgy tűnik a cikkben levő kis képekben nincsenek benne. Ha rákattintasz és megnézed a nagy képet, abban van EXIF (kivéve Dani Szabolcs analóg scanjeiben, nyílván :) ).

    A traktoros szerintem is a legjobb a sorozatban, remélem több fotósra is nagy hatással lesz!

  • avatar
    manhattani mondta:

    Remekek a képek!
    Emellett kérdésem lenne. Úgy tűnik, mintha a csipkebogyók mögött a 313-as vezérlő picit életlen lenne. Szándékos? Az éles előtérnek és a kicsit életlen háttérnek esztétikai értéke van?
    Azt gondolom, hogy itt erősebb az esztétikai tartalom a vasúti tartalom rovására. Itt a határ a vasútfotó és a művészi vasútfotó között? :-) )

  • avatar
    manhattani mondta:

    Dani Szabolcs analóg képei valószínűleg azzal a Chinonnal készülek, aminek az Indóházban is emléket állított. Örültem neki, mert azt valaha tőlem vette. Jó kezekbe adtam el! :-) ) Innen is üdvözlöm! :-)

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    Manhattani: köszi!
    A vezérlő tényleg elmosódott, a csipkebokrot szerettem volna, ha erőteljesen előugrik a háttérből. Hogy esztétikai értéke van-e, azt meg nem mondom, mert nem egy túl szép fotó, de erőteljes, és jól megmutatja az akori hangulatot. Vonatfotónak valóban kevésbé vonatfotó, mint egy wedgie vagy egy közeli magaslati fotó, de az én meglátásom az, hogy a vonat csak egy közös érdeklődési pont a fotós és a kép nézői között; a vonat szerepe bármilye lehet, hiszen a valóságban is a legkülönbözőbb szerepeket játsza egy ember életében, egy adott pillanatban a vasút.
    Ezért én vonatfotónak hívom a sziluetteket is, ahol a mozdonyról nem sok részletet láthatunk, a gépek apró motívumait bemutató képeket is, a műszaki vagy a 45°-os fotókat és a nagy tájképeket is, ahol az esztétikai élményben csak apró motívum a vonat. Teszem ezt azért, mert vasútbarátként utazva sok szépet látunk, sokmindent megcsodálunk a vonatablakból vagy a fűtőház vágányain átvágva, és ezeket mind meg is lehet mutatni fényképen – igaz, a fényképész néha olyan megoldást választ/kell választania, ami valami módon távolabbra helyezi a felvételt a vegytiszta vasútfotótól. De a témának, a valóságnak ugyanúgy szerves részét képezi a vasút a továbbiakban is, akármilyen apró pötty csak, vagy bármely kicsiny részletét mutatjuk csak meg.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.