Korábban írtam a Tomix síntisztító-kocsijáról, újbóli aktualitását az adja, hogy átalakítottam DCC üzemre. Analóg verzióban is használható volt a sínen, mivel egy dióda-hídról kapta a motorja az áramot, de mivel a DCC 18 voltos sínfeszültségének hatására a 12 voltos motor igencsak melegedettt, elhatároztam, hogy dekódert építek bele.Nemrég érkeztek meg a Digitrax dekódereim, így adva volt, hogy milyet építsek be. Most volt a kezemben először Digitrax dekóder – mondjuk nem a legszerencsésebb pont síntisztóba építeni – és ki is akartam próbálni. 

Segítségemre volt a 1zu160.info oldal útmutatója, ahol egy gyors leírást már publikáltak előttem a kocsi digitalizálásáról – de mint kiderült, nem minden buktatót írtak le.

A kocsi szétszedése gyorsan ment, és ezután felmértem a dekóder elhelyezésére rendelkezére álló helyet. A dekóder éppen csak befért a kocsiba – a probléma ott volt, hogy a vezetékeket nem lehetett rendesek elhelyezni. Nem volt mese, le kellett vágnom a súlyból.

A vágás helyét bejelöltem, és a Dremel-be fogott vágókoronggal nekiálltam megrövidítani a cinköntvényt. Ha valaki erre vetemedik, mint én, három dologra figyeljen: használjon védőszemüveget. Ez a legfontosabb. Nagy fordulatszámon vágjon, a korong hatásfoka ekkor a legjobb. És legyen otthon tartalék vágókorong, mert gyakorlatlan kézben könnyen törik – én kettőt nyűttem’ el a művelet során.

A vágás után a helyére próbáltam a súlyt, és rájöttem, hogy a nyomtatott áramköri lapot is meg kell vágnom, két okból is kifolyólag: egyrészt így a legkönnyebb kiiktatni belőle az analóg elektronikát, másrészt helyet kell csinálni a vezetékek számára. Ezt a műveletet is vágókoronggal végeztem – itt már nem törtem el egy korongot sem.

Ezután következett a dekóder beépítése. A fölösleges vezetékeket – az irányonkénti világítást és a közöst – elvágtam, hiszen itt elég a sínhez-, és motorhoz menő két-két vezeték. Arra ügyeltem, hogy a vezetékeket úgy vágjam, hogy nem okozhassanak zárlatot.

A dekóder nyomtatott áramkörhöz formázása után még szigetelőszalaggal letakartam a forrasztásokat – ne érjen hozzá semmi, és összeraktam a kocsit. És itt jön a neheze, amit a másik oldalon nem említettek: a nyákról a motor úgy kapja az áramot, hogy a réz szénkefetartók egyszerűen csak hozzáérnek a nyákon kialakított felülethez. Na, nálam ez nem volt rendjén, csak akkor működött a konstrukció, ha odanyomtam az érintkezőkhöz a motort. Ez azért van, mert a dekóder forrasztásai egy kissé megemelték a nyákot, de csak annyira, hogy épp csak az érintkezés romoljon el – de minden a helyére csússzon. 
A problémát úgy oldottam meg, hogy a szénkefetartók nyákkal érintkező felületét forrasztóvizes kezelés után beónoztam, és az összeszerelés után 0,4mm-es forrasztóheggyel benyúlva egyszerű összeforrasztottam a motort és a nyáklemezt. A megoldás működik, azóta már jó adag koszt összetakarított a kocsi. 

Magának a Digitrax dekódernek a viselkedéséről nem sokat tudok írni, mert minden további probléma nélkül helyt állt. Biztosan köszönhető ez a nehéz kocsinak, és a Tomix bombabiztos áramszedési konstrukciójának is, de nem tapasztaltam olyat, hogy akár nagyobb váltókörzet tisztítása során is megállt volna a moto az áramszedés kiesése miatt.