Főoldal » Énblog, Lapszemle, Könyvbemutató, Vonatfotózás

Énblog – 5001 fotó a benbe.hu-n

Benbe 2008 november 25 3 megjegyzés

Talán megbocsájtotok, hogy egy kicsit elkalandozom a szigorúan vett feladatomtól, a vasúttal kapcsolatos cikkek írásától, és egy számomra fontos, történelmi eseményről számolok be. 2005. július 17-én elindult egy új vasútbarát honlap, első képén egy hanyagul félredobott kábelköteggel és pár, félig fölszerelt felsővezeték-tartó oszloppal. Nem volt egy nagy fotó, ahogy akkoriban a legtöbb fotóm nem volt az, de azért az M61 019-es NoHAB-ról egy egészen szép, színes, napos, egészalakos fotó is akad az első sorozatban. Az első látogatók egy ehhez hasonló címlapot láthattak:

A honlap születése és a rózsaszín szöveg magyarázata

A rideg funkcionalitást a képek nézését megkönnyítő fekete háttér, és az azt kicsit földobó, igen meglepő és jellegzetes rózsa-lila kombinációjú szöveg egészítette ki. A képek albumokba voltak szervezve, de a Katalógusban sorozatok szerint is lehetett keresni. M62 265 Kispest A honlap indulásakor két honlapot nézegettem gyakran és vettem alapul a dizájn kitalálásakor és a célok meghatározásakor. Az egyik a railfaneurope.net (akkor mercurio.iet.unipi.it címen lehetett megtalálni), ahonnan a mozdonysorozatok szerinti fölbontást vettem. Akkoriban teljesen más volt az a honlap: kevesebb, de sokkal jobb képek voltak, sokkal több szerző érezte úgy, hogy a railfanra (is) föl kell töltenie a képeit. Akkor a railfan tényleg olyan oldal volt, amit rengeteg vasútfotós látogatott és bővített. Külföldi olvasóim javarészét onnan szereztem.

A másik ilyen honlap a trains.hu volt. Nem volt nagy bőség magyar vasútbarát honlapok között (sajnos ma sincs), RwMan lapja viszont fenomenális volt. Valami olyasmi, amin jó volt fölnőni. Akkor a honlapja tulajdonságai közül kettőt ítéltem fontosnak:  azt, hogy mindig jó képeket válogatott az albumaiba, és, hogy minden kirándulást élvezetes mesévé, találkozások sorozatává alakítva írta meg. Talán itt dőlt el, hogy nem az lesz a célom, hogy az összes magyar mozdonyt lefényképezzem, vagy kövessem az összes rozsdafolt vándoréletét egy szeretett Szergej oldalfalán, hanem, hogy a vasút érdekes és szép részeit kutassam és közvetítsem. Mondhatni: a vasút romantikáját. Morgó a királyréti erdei vasúton, Szokolyán Sajnos ma már az ERS csupa szemét lelőhelye, a trains.hu pedig üres. A vésztői Bz-pótló dácsiás és gokartos személyvonatok, a pozsonyi kalauzlány mosolya és a tunéziai Csörgők élete ma nem elérhető, de nagyon remélem, hogy egyszer ismét az lesz.

Fotózni könnyű, ezer éve ezt csinálom

Ezt gondoltam, mikor a nohabos képeket azonnal meg akartam osztani a vasútbarátokkal, és ezért különösebb előkészületek nélkül fejestugrottam a vonatfotós honlapba. Igen ám, de korábban főleg a más célú utazásaim alatt fényképeztem vonatokat, és kizárólag analóg géppel. Nagyon jó képeket készítettem gyerekkoromban. Persze, sok közülük gyerekes, de az “új Sziliknek” nagyon örültem, ezért a Keletibe sokszor kimentem. Messzebbre még nem engedtek. Ennek köszönhetően viszont volt képem ÖBB 1014-esről, ami egy olyan kép, amivel elégedett voltam, és az eredeti festésű V43 1145-ről, ami egy olyan kép, amivel nem. Néhányszáz analóg fotómat végigpörgetve mindig azt éreztem, hogy jól csinálom. V43 2292 a Keletiben Digitálissal azonnal rosszul csináltam. Az “ingyen” fotó mintha kitörölte volna az összes készségemet, amit az analóg gép használata során elsajátítottam. Igaz, közben kimaradt pár évem, amíg gyakorlatilag nem foglalkoztam a vonatokkal. Ezután tehát folyamatos küzdelmet kellett folytatnom, hogy a képeim javuljanak, mert csöppet sem voltam elégedett.

Publikálási nyomás

A tanuláshoz el kellett menni fotózni, és azt hiszem, nem azért csináltam honlapot, mert jártam vonatot fotózni, hanem azért kezdtem el járni vonatot fotózni, mert volt egy honlapom, és kellett az anyag. Nagyon szerettem volna mindazt látni, amit a trains.hu-n olvastam, és ugyanúgy belemerülni a vonatozásba. SBB-CFF-FFS FLIRT Százhalombattán Szerencsére témából nem volt hiány, hiszen először a svájci FLIRT-motorvonat útját követtem, majd a vasútbarátok körében csak “Hülyeség-IC“-nek becézett gyorsmotorvonattal utaztam Szegedre. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a béna kis vonat (ami az utasok körében hihetetlenül népszerű volt) később a fejlődő vasút emblematikus motívumává, a kör-IC-vé fog alakulni. Így lett az első vasútvonal, amit a honlap miatt utaztam be a 135-ös Szeged-Békéscsaba vonal. Nagy élmény volt az Alföldön cirkálni az akkor még új Usgyival, nézni a havas pusztában elugráló őzeket és nyulakat (és az útátjáróban várakozó vadászokat), vagy a szorgos orosházi tartalékot. Az Ünnepi InterCity Vecsésnél 2005. december 30-án utaztam először Nógrádba, és ekkor született máig legkedvesebb albumom, az Egy havas történet is. Innentől már nem volt megállás, fél év alatt kilenc album készült el, miközben egyre inkább kezdtem megtalálni azt, amit csinálnom kell.

Nógrád – az örök úticél

Meg sem tudom számolni, hányszor utaztam a 75-76-77-78-as vonalakon, hányszor szálltam le valahol fotózni. Albumot mégsem sokat láthattok onnan, mivel a legtöbb kép (és bizony a legjobbak) még a gépemen pihennek. Pont, mivel annyit járok oda, és annyira jól ismerem, sosem érzem úgy, hogy egy album képanyaga összeállt volna, egy album élvezetes szövegezéséhez elegendő információ és mese összejött volna. A legutóbbi albán körutunkról gyorsan tudtam nagyon jó albumot csinálni – de ott szóba se jöhet az, hogy szerdán még leugorjak pár hiányzó felvételt pótolni, vagy azon bánkódjak, hogy a dramaturgiailag egymás után következő képek közül az első nyári, a második havas, téli, a harmadik pedig őszi színekben pompázik. Hogy melyik Magyarország legszebb vasútvonala, azon lehet vitatkozni. Én azt mondom, hogy a Vác-Balassagyarmat az egyik legszebb, és bár csak egy viadukt van rajta, sokkal látványosabb például a 11-esnél. Szerencsére nem csak Bzmot-ok járnak rajta, de azért főleg azok, mégis, annyira változatos a táj, hogy nem tudom megunni. Máshová pedig gyakran félek menni, hiszen nem tudom olyan pontosan előre megtervezni, hogy milyen fotót készítsek, mint Nógrádban. Én inkább koncepciót fotózom, jól kigondolt, konkrét képeket látok magam előtt, így az ismeretlenbe nem szívesen megyek bele. Persze jó kép máshogy is születhet, de a képötleteimet tartalmazó lista egyre csak hízik, és az ismeretlen helyekre vezető kirándulásoktól nem szokott rövidülni.

A honlap fejlődése

A fotózás mellett a honlap informatikáját is szívesen bütyköltem, menet közben pedig sokat fejlődött a dizájn iránti fogékonyságom és a programozási készségem is. Így rövidesen új, informatívabb címlap készült, ami még ronda volt, de már megjelent rajta az, hogy a hangsúly a tartalmon van (fotózási szempont), és azt sokféle módon lehet közvetíteni (minden látogató másért érkezik). Ezért itt megjelent az Atlasz is, ahol már egy térképen is tudtam ábrázolni, hogy hol készültek a képeim. Attól függően tehát, hogy valaki olvasni érkezik, egy mozdonysorozatról vagy egy vasútvonalról keres-e képeket, volt már egy megfelelő adatbázis, ahol böngészhetett. A visszajelzésekből pedig kiderült, hogy sokan szeretnek böngészni, vasútbarátok és vasutasok egyaránt. A szécsényi állomásfőnök is örömmel fedezte föl állomását a honlapomon. M32 2040 Diósjenő és Tolmács között Én is nagyon szeretek böngészni, nézelődni ismeretlen tájakon, más szemüvegén keresztül megnézni az ismerős részket, a vasút érdekességeiről olvasni. Ezért is örülök nagyon a Vonatmagazinnak. Miközben vasútbarátot sokat ismertem, és egy sör mellett, vagy a vonaton utazva el is beszélgettünk az élményeinkről, ennek a honlapnak köszönhetően egyre többen és egyre jobbat írnak a vasútról. Enélkül kicsit magánosabbnak éreztem magam. Sikerült eljutnom vonatozni külföldre is, így megjelent a Schneebergbahnról, a Semmeringről és a Finn Vasutakról is egy-egy album. Aztán egy alapos ráncfelvarrás következett. Az új dizájn összképe már rendezett volt, kicsit régieskedő, de hangulatos. 2007 januárjától új fényképezőgéppel egy Olympus E-500-zal dolgozom. Az új gép remek önbizalomerősítő és motiváló erő lett: kifogás nincs, muszály jól, szépen dolgoznom. Ekkor adtam hozzá a honlaphoz a Kazinczytől kölcsönzött  mottót: “Jót s jól!”. Ehhez igyekszem azóta is tartani magam. Jó dolgokról jó képeket és jó szövegeket igyekszem készíteni, olyan kevés kompromisszummal, amilyen kevéssel csak lehet. Ebből idővel egészségtelen mazochizmus lett, amit sikeresen el lehet ütni mindenféle ötletekkel. Ilyen ötlet volt a 2007-es karácsonyi téma: ekkor az egész honlap rikító piros-zöld-arany gúnyába öltözött. Nem sokkal később megjelent a honlap vasútbarát lányoknak szánt változata is: Megbotránkozni nem kell, ez csak pillanatnyi elmezavar és kíváncsiság okán készült el, és sosem került bevezetésre.

A honlap számomra is meglepő módon sikeres lett. Eleinte havi legfeljebb egy album készült, de volt idő, mikor minden hétre jutott egy. Fotóval ma is bírnám, de egyre többet foglalkozom a képek igényes retusálásával, egyre többet küzdöm a felhőkkel, ferdeséggel, és egyre több mindenről kell írnom, de azért ma is igyekszem kéthetente megjelenni valamivel.

Ami igazán meglepő, az az, hogy ma naponta átlagosan 100-300 ember bukkan föl a honlapomon, és tölt ott el nézelődéssel hosszabb-rövidebb időt (átlagosan egyébként négy percet, ami rengeteg mindenre elég). Viszonylag sokan érkeznek Romániából, Szlovákiából, az Egyesült Államokból és Ausztriából, pedig egyik országból sincs túl sok fotóm (amerikai egy sem).

Erlebniszug a Schneeberg alatt

Jól is jövedelmez a honlaptartás: két év alatt 68 dollárt és 21 centet gyűjtöttem vele. Még pár év, és meg lesz a második tízezer forintom.

A honlap ismertséget is hozott. Nagy szerencsémre a trains.hu alkotójával, Barta Endrével is megismerkedhettem, és azóta több fotóvonatot is szerveztünk, amelyeket továbbiak követnek majd. Szerencsére azért végig tudok menni egy vasútállomáson úgy, hogy nem kérne tőlem autogrammot, és ellenlábasaim sem akarnak tortával megdobálni (aminek egyébként nagyon örülnék, főleg egy jó gesztenyetortának).

Az egyes képek nézettségeit 2007. óta számolom. Ezek közül a legnézettebb kettőn nincs is jármű: mindkettő egy-egy hölgyet ábrázol. Eleinte teljesen fej-fej mellett haladtak, de most az első hölgy kicsit elhúzott.

752-es Nógrádszakálnál

A harmadik legnézettebb kép a BKVFigyelő blognak köszönhetően szintén közeledik az ezres álomhatárhoz, és az Üllői úti villamosmegállóban uralkodó áldatlan állapotokat mutatja be.

Az ötödik képen végre van vonat is: a már bezárt Diósjenő-Romhány vonalon közlekedő tehervonat fotója az ötödik legnépszerűbb.

1226 nap, 5001 fotó

Szóval, melyik is az ötezredik?

Ezt az adatbáziskezelő szerencsére egészen pontosan meg tudja mondani, hiszen az 5000-re sorszámú képet keressük. Nos, a honlapom 5000. fotóját a montenegroi Virpazarban készítette Székely Viktor, és ez az:

http://benbe.extra.hu/gallery/albania_crna-gora/pic102_noframe_hun.phpbélyegkép

Azt hiszem, ennél jobb kép nem is lehetne az ötezredik.

De vannak más képek is – azoknak, akik szeretnek böngészni, összeállítottam egy válogatást a legjobb képeimből. Remélem a jövőben is élvezni fogod beszámolóimat a honlapomon, és cikkeimet itt, a vonatmagazin.hu-n!

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    Nachtstern mondta:

    Emelem kalapom munkásságod miatt!Csak igy tovább!

  • avatar
    RwMan mondta:

    Érdekes volt olvasni ezt a kis összefoglalást, ami az 5000. kép kapcsán jelent meg. Szép kerek “évforduló”, bár nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Az első képek még nem nagyon sikerültek, de a tudás már akkor is meglett volna. Folyton azon csodálkoztam, hogy ez a manus mennyire jól tudja, milyen egy jó kép, épp csak az eredményen nem látszik. Megnyugodtam, hogy nem én vagyok értetlen, mert változott a helyzet. Talán az új gép is közrejátszott benne, vagy egyszerűen a gyakorlat tette, a képek megjavultak, és elkezdtem szívesen nézegetni a honlapot.
    A hozzászólásod minden sora figyelemre méltó, mindegyikre lehetne valamit reagálni. Írod, hogy a trains.hu -n lévő beszámolók hozták meg a kedved ahhoz, hogy elindulj. Nincs ez egy kicsit ellentmondásban azzal, hogy előre elképzelt képeket próbálsz megcsinálni? Ugyanis ekkor éppen a kaland, vagy a meglepetés hiányzik, nem?
    A dizájnt még mindig nem értem… Miért készít valaki a színes technika világában fekete-fehér képeket? Én nem tudom, csak kérdezem. Azért, nehogy a színek elvonják a figyelmet a formákról? Te is gyakran készítesz fekete-fehér képeket. A honlap ennek ellenére csupa szín, kütyü és funkciók, én néha alig tudom meglelni amit keresek. Nem használok semmilyen egzotikus böngészőt, mégsem tudja kezelni a mostani dizájnt, a címlapképből csak a felső csík jön be. De ezek csak apróságok, a lényeg, hogy szépek a képek, és tartalmasak a szövegek. Kevesen áldoznak a szövegekre elég időt, pedig érdemes lenne. Képpel és szöveggel más-más dolgot lehet kifejezni, a kettő kiegészíti egymást. Ezért is jó a benbe.hu , az egyik legjobb vasutas oldal.

  • avatar
    radio100jozsi mondta:

    Nagyon tetszett az írás, és végre a kulisszák mögé is beláthattunk, hogy mik motiválnak, és mik vezérelnek a fényképezéssel, és annak végtermékének a közlésével kapcsolatosan.
    Én is imádok az albumok fotói között böngészgetni, és szeretem, hogy ha a képnek van egy szöveges története is. Az embernek meg tényleg van egy felelőssége, ha honlapot is készít a fotóinak, és egy idő után fordúl a kocka, avagy azért fozóik az ember, mert van egy honlapja, és a látogatók várják az újat rajta. Tehát csak így tovább, várom az újabb remek albumokat tőled, mert az soha sem szégyen, ha az ember tanul, főleg ha ilyen remek tanítói vannak.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.