Főoldal » Fotósuli, Vonatfotózás

Képértékelés – mozdonyvezetői vizsgavonat Gödöllőnél

Benbe 2008 november 28 2 megjegyzés

A leendő mozdonyvezetők vizsgavonata érdekes fotótémának ígérkezett. A dízeles és a villanyvizsgát egyszerre tartották, így egyik irányba a villany alapmozdony, egy Szili, a másik irányban pedig a dízeles kötelező anyag, egy Csörgő vontatott. A Szili a V43 1379 volt, bár ez nekem semmit nem mondott. A Csörgő viszont a fehérvári M41 2143, ami annál jobban érdekelt.

A fotó viszont nehéznek ígérkezett, különösen, mert időre vissza kellett érnem Budapestre, így a napállással összevetve nem sok jó fotóhely maradt. Az én ötletem Máriabesnyő szegecselt perontetője volt.

A körülmények

A vonat reggel indult Budapestről, de egy óra késést azért belekalkuláltam a menetrendjébe. Ennek ellenére nem mehettem el Aszódon túlra, ahol viszonylag széles mezőkön fotózhattam volna, mivel akkor az ütemes személyvonatot nem érem el, és túl későn érek vissza, így Máriabesnyő mellett döntöttem, ahol ugyan nem látok rá túl szélesen a vonatra, a hangulata miatt remeknek ígérekezett, és abzsolút jellegzetes, a vonal jelenkori vonalvezetésének egy szint emblematikus eleme, mint a gödöllői Királyi Váró, vagy az isaszegi bejárati ív. Abban reménykedtem, hogy a Csörgő lesz elöl, és jól fog mutatni a régies gép a régies perontetővel.

Sok választási lehetőségem egyébként sem volt, hiszen a napállást is figyelmbe kellett vennem, vagyis, hogy a délelőttben viszonylag sokáig a vonat elejét érje a nap. Ez csak a két “vízszintes”, vagyis nyugat-keleti irányú szakaszon, Aszódnál és Márabesnyőnél volt lehetséges. Az előbbi hely előnye lett volna, hogy ha a Csörgő a második gép, akkor is jó fotót lőhetek róla, az utóbbi lutri volt, viszont sokkal jellgezetesebb végeredménnyel kecsegtetett.

“Abban reménykedtem, hogy a Csörgő lesz elöl, és jól fog mutatni a régies gép a régies perontetővel.”

Aztán a betervezett egy óra eltelt, és végső megoldásként elindultam gyalog Gödöllő felé, ahonnan több vonatom lett volna haza. Itt a Tisza utca folytatásában levő felüljáró volt az egyetlen tűrhető hely, így ide álltam ki még egy kis időre. Itt már többen várakoztak, akik ráadásul folyamatosan kapcsolatban voltak a vizsgavonattal, így tudtam, mennyit kell még várnom.

A fotó

A vonat megérkezett, a Szili volt elöl, és a következő fotó született: Látható, hogy teleobjektívet választottam: ennek oka, hogy nem csak a gép(ek), de a kocsik is érdekesek voltak a számomra, hiszen a szakadt villany és a historizáló festésű füstgép mögött a legmodernebbnek ható CAF nemzetközi forgalmú kocsik feszültek.

“a fotómon mindenképpen a bordó-ezüst dízelt szerettem volna helyzetbe hozni”

Ráadásul a telefonból tudtam, hogy az első mozdony a kék V43-as, én pedig a fotómon mindenképpen a bordó-ezüst dízelt szerettem volna “helyzetbe hozni”, egy ilyen “hosszúcsöves” képen pedig a kék kígyóból jobban kiugrik a feltűnő fényezésű mozdony, mint egy normál-, vagy nagylátószögű fotón. Olyat is lőttem, ez alant rögtön látható, és összevethető a fentivel: Érzésem szerint ezen a fényképen hiába nagyobb a Csörgő, a teljesen érdektelen nézőpont miatt nem tud érvényesülni. A szerelvény sem látszik teljes egészében. Persze lehetett volna nagyobb a látószög, de akkor még kisebb a vonat, értelemszerűen még sokkal kevésbé érvéneysül rajta az M41-es. Nem utolsó sorban a vágánytengelythez képesti szögem miatt a felsővezetéki oszlopokról sem feledkezhettem meg, azok pedig ezen a második fotón sokkal zavaróbbak, hiszen egy rögtön a jobb szélen, életnagyságban szerepel. Levágni nem lehetett, hiszen akkor a vonat nagyon a szélre szorul, ennyire pedig a két mozdony miatt muszály volt előreengedni (azzal lehetett volna végleg lenullázni a Csörgőt, ha még egy póznával jelképesen “át is húzom”).

A vágás – gondok a ferdeség miatt

A kép színeivel, keménységével vagy világosságával nem nagyon kellett foglalkozni, a vonatot telibe sütötte a nap, az ég nem látszott, annak pedig direkt örültem, hogy az egyhangú és nem túl szép zöld növényzet színei nem különülnek el jobban egymástól. Annál több volt a problémám a vágással, több lehetőséget is kipróbáltam. Először fekvőre vágtam, de már sejtettem, hogy úgy nem fog működni: A fekvő vágás ellen két dolog szólt: 1., a felsővezetéki oszlopok magasak, hozzájuk képest a vonat alacsony volt, ez pedig máris álló képért kiált. 2., a vágányok hátul ívesen futnak ki a képből, így a néző tekintete a körbetekintés után a kusza domb mögött elbújva találja magát. Ezután egy tágas álló vágást próbáltam: Ez már nem volt olyan rossz, még a zöld túlsúlyát is kibírtam volna, mert a háttér egészen sötét zöldje meglehetősen semleges volt a számomra lényeges csillogó-vakító ezüsthöz képest.

“Ez az a pont, ahol ha a mezei fotósnak nincs elég megapixele, akkor futhat az optimális megoldás után.”

Inkább a kép kompozíciójával volt gondom, mivel a vonat nagyon a középvonalra került, túl magasan volt az én ízlésemhez képest. Szépen benne volt ugyan egészben az első felsővezetéki tartóoszlop, de ez nem vigasztalt.

Emelni kellene a kivágást, de a képarányokhoz persze nem nyúlhatok, fölül pedig az eredeti képnek nincs “folytatása”. Ez az a pont, ahol ha a mezei fotósnak nincs elég megapixele, akkor futhat az optimális megoldás után. Nekem szerencsére még volt, így készíthettem egy egészen szűk vágást is, amelyen már olyan kicsi és kapcsolat nélküli a sok zöld felület, hogy kiesnek a lényeges elemek közül, és csak egy homogén hátteret adnak a képhez. A kék igen közel áll a zöldhöz, főleg érzetében és a sötétebb JPEG-ek színkódjaiban, így a vonat maga is félig a háttér része lesz.

És mi maradt így a képen? Hát természetesen a szép M41 2143-as Csörgő.

Én voltam a hülye

Szép, hogy leírom, milyen hősies küzdelemben sikerült az utómunka során épkézláb képet faragnom ebből az alapanyagból, de térjünk csak vissza egy kicsit az első változathoz, nézzük meg, hogy (az elforgatást leszámítva) mi is jött ki a gépből nyersen! Hát igen, alaposan megfarigcsáltam az eredeti fotót. A fönti nézetet elérhettem volna erősebb nagyítású objektívvel is. Igaz, olyan nem volt éppen nálam, de éppen lehetett volna, hiszen van 600 mm-es objektívem is (a fönti kép 300 mm-en készült).

Persze 600 mm-es agyaggalamblövője nem mindenkinek van, lába viszont igen. Még nekem is. Az alapvető probléma ugye a felsővezeték rossz  helyzete volt, ha fél oszlopközzel előrébb sétálok, akkor a vonatot közelebb engedve, kb. 300 mm-en a fentihez igen hasonló, a vonat oldalából egy kicsivel többet mutató, így a “mi lett volna, ha” országában vándorolva azt mondanám, szinte tökéletes fotó születik. Feltéve, hogy nem lógnak bele a bokrok a képbe, nem lesz alacsonyabb a látószögem, nem lógok bele a többiek fotójába, stb.

Összefoglalva: ez nem volt egy egyszerű helyzet, de valahogy mégis kijöttem belőle. Pedig semmi egyéb feladatot nem tűztem ki magam elé, mint beszámolni arról, hogy a mozdonyvezetők vizsgamenetével a 80-as Budapest-Miskolc vonalon járt az M41 2143-as Csörgő egy CAF-kocsikból álló vonattal. Sikerült egyáltalán…?

5 votes, average: 4.40 out of 55 votes, average: 4.40 out of 55 votes, average: 4.40 out of 55 votes, average: 4.40 out of 55 votes, average: 4.40 out of 5 (5 votes, average: 4.40 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


2 megjegyzés »

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.