Főoldal » Fotósuli, Vonatfotózás

Téli fotózás 3. – Pár újabb csúnyaság, amikre tán nincs megoldás

Benbe 2009 január 8 6 megjegyzés

A most következő képek megint nem az Alpok legszebb vidékeiről mutatnak majd lélegzetelállító fotókat, inkább megint a bonyolult, fotósnak hideglelést okozó helyzetekről beszélnék, mert nehezek. Holnaputánra már valamivel kellemesebb témával jövök azért, de most veselkedjünk neki ennek!

dscf1251

Hiába a remek téma, ha egyszer akkoriban még igencsak rosszul fotóztam, ráadásul a német emeletes vonat ittartózkodásakor súlyos tanulmányi proglémáim voltak, így nem szánhattam annyi időt rá, mint tettem a svájci FLIRT ittlétekor, ami épp egy laza vizsgaidőszakra esett. Így a 218-as Deutsche Bahn és Bombardier szerelvénye fotózásakor nem nagyon válogathattam a fotóhelyek között, és nem kísérhettem el például salgótarjáni útjára sem.

A kelenföldi kijárat egy könnyen megközelíthető fotóhely volt, jellegzetessége semennyi, csak a felsővezeték-rendszerből lehet tudni, hogy nem a szokásos trakciós területén készült a kép a piros dízelről.

Mivel itt kompozíciós megfontolásokról szó sincs, csak az expozícióról beszélek. Nem volt szép idő, viszont a kis Fujival ISO200-nál magasabb érzékenységet nem mertem kockáztatni. Így is elég gyér lett a kép.

Hogy valamennyi élessége legyen a képnek, a 2,8-as maximális rekesz helyett 4,4-es, enyhén összehúzottat választottam. Ezzel azt is elértem, hogy a hópelyhek valamennyire láthatóak lettek. Ha életlenül elmosom őket, akkor egy igen rossz képet kapok. Így is egy igen rossz képet kaptam, a különbség, hogy látszik ennek az oka is, egyben valósághűbb is lett a fotó.

Ha már csak ennyire futotta a helyszínből és az időjárásból, akkor igyekeznem kellett mindent megörökíteni.

Sokszor megénekeltem már, ezúttal is kijelentem, hogy a fotó elkészítésekor az ég tónusának szerepelnie kell, nem szabad, hogy kiégjen. Akkor egy ilyen fotót kaphatunk:

dscf1251b

Van, akinek ez jobban tetszik, nekem nem. A vonat ugyan világosabb, de cserébe kaptunk egy hatalmas, fél képnyi, üres, vakító, értelmetlen területet. Így, hogy megvan az ég az eredeti képen, utólag lehet világosítani rajta, de ha már eleve kiégett az ég, akkor abból soha nem nyerjük vissza a tónusinformációkat.

Az utólagos világosítás hátránya, hogy a képzaj erősebben kijön. Az az igazság, hogy ilyen sötétben egy ilyen kategóriájú és korú gépnél a zaj semmiképpen nem lesz olyan alacsony, hogy az nyomdai minőségű lehessen.

Hasonló, de ha lehet, mégrosszabb helyzetben készült a következő fotó ? egyesíti magában a felhős idő szórt fényének és a napos idő ellenfényességének hátrányait:

dscf2394

Ez is korai fotóm, nem is érdemli meg ezt a nevet. Ilyen brutális kiégésekkel nem lehet szép. Azért hozom föl példaként, mert a teljesen kiégett egű fotóknál nem annyira nyílvánvaló a csúnyaság. Ennél igen.

A Photoshop-zsonglőrök kedvéért íme egy nagyítás a vonatról, hogy megmutassam a képzajt:

dscf2394nagy

Látható, hogy egy ilyen képből nem sokat lehet kihozni. Hagyományos digitális technikával egy DSLR sem tud ennél többet. Ez is egy olyan helyzet, amikor a tökéletes fotót expozícióval és retus-trükkökkel elérni nem lehet.

Ezért hangsúlyoztam eddig is, és fogom a következő részekben is példákkal alátámasztani a nehéz körülményekhez való alkalmazkodást, és, hogy a körülményeket előnyünkre kihasználva és új, megfelelő kompozíciót kitalálva alkossunk valami szépet!

Lehet persze trükközni a képpel, de ennél többet elérni igen bajos lenne:

dscf239458

Elég bonyolult matematikát vetettem be ennek elérésére, de az eredmény nem szép. Nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, amikor ilyen rossz a helyzet ? szerintem.

Ehelyett egy teljesen másik retust készítettem a képnek, amivel sokkal elégedettebb vagyok, bár nem sok időt töltöttem vele, mert annyit nem ér meg:

dscf2394g2

Természetesen sokkal jobb helyszínt, beállítást keresve sokkal jobb fotó is születhet. Trükközés helyett én mindenki a kreatív keresgélésre bíztatok!

A Photoshop-viág borzalmainak megismerésére javaslom megnézni Rékuc blogbejegyzését: egy képből ennyi hamisítványt kihozni…

Szerintem nincs az a téma, ami megjavítana egy borzasztó rossz képet:

041

Trükközni itt is lehet, de fölösleges. Sokat nem lendít a fotón:

0421

Ma már a legtöbb fényképezőgép kínál lehetőséget arra, hogy ne egy végleges képfájlt, hanem a CCD-ről érkezett, földolgozatlan, nyers adatokat mentse el, egy úgynevezett RAW-fájlba. Ennek előnye, hogy több információt tartalmaz, mint a JPEG, és mivel földolgozatlan (például nincs kontrasztja, nincsenek összefésülve a piros, zöld és kék pixelek), ezért elég széles tartományban lehet alakítani, adott esetben a fényképezőgép által készíthetőnél jobb eredményt is kihozhatunk belőle otthon. Példaként álljon itt egy Nagyszombaton készült kép egy szlovák

Werbelokról eredeti JPEG-ben:

pc181425

Ezt a JPEG-et “följavítva” a következő képhez juthatunk:

pc181425b

Nem tűnik rossznak, de azért van jobb, méghozzá bonyolult RAW-feldolgozás után kaptam a következő fotót:

pc18142537

Hogy milyen retussal értem ezt el, az ebbe a cikkbe nem fér bele, de a hamarosan induló képfeldolgozás-sorozatban részletesen fogok foglalkozni ezzel is. Amit illusztrálni szerettem volna, az az, hogy melyek azok a kondíciók, ahol pusztán ügyes exponálással, illetve alulexponálás után retusálással, képjavítással viszonylag jó eredményeket lehet elérni, és melyek azok a helyzetek, amikor erre nincs már lehetőségünk, feltétlenül másik helyet, másik beállítást kell keresnünk.

Ide illik még talán az egyik legerősebb hírfotóm, a környei Talent-Bzmot találkozás. 2007. februárjában készült, az alatt a mindössze egy hónapos időszak alatt, amíg Talentek jártak Oroszlányba és még közlekedett a Tatabánya-Pápa kisvonat:

19p

Rossz az idő? Igen. Mégis minden átjön, aminek át kell jönnie. A környei állomás valamennyire jellegzetes. Még az is látszik, hogy három egységből áll az 5342-es, hiszen még a tartampróbák idejében járunk. A Talent jön, a Bézé megy. Utóbbi örökre, el.

A sorozat későbbi részében részletesen lesz szó az ég nélküli képekről és több más ötletről is. Szombaton fákkal jelentkezem.

Ez a cikk talán gyengébbnek tűnhet az eddigieknél. Azért, mert ebben nem tudok bíztatót, megnyugtatót írni, csak annyit, hogy keress másik beállítást. Igen ám, de előfordulhat, hogy nincs másik beállítás, vagy nincs idő elmenni odáig, vagy a jármű nem megy oda. Főleg tehát a hírek, érdekességek után igyekvőknek, és nem a tájfotósoknak van fejfájása emiatt.

Szombatig viszont van lehetőségünk együtt gondolkodni, illetve visszaidézni néhány, hasonlóan problémás vagy katasztrofális fotózást. Mit tennél ma, ha visszamehetnél? Mutass néhány kényszer szülte fotót az Eldobandók fórumban!

6 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 5 (6 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


6 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    A szlovák werbelokról készült képek közül nekem az eredeti jobban tetszik mint a módosított változatok bármelyike, méghozzá azért, mert jobban átjön rajta a borongós időjárás. A többi képen számomra ez elveszik.
    Persze ízlések és pofonok.

    Amúgy szerintem vannak olyan képek (van akinek több, van akinek kevesebb), amelyekről kiderül, hogy alapból rosszak, azon már nem segít semmilyen módosítás, vagy ha igen, akkor az már nem arról szól, mint amiről kellene. Ezeket célszerű magunknak elrakni, jó mélyen valami eldugott könyvtárba a számítógépen, és arra koncentrálni, hogy legközelebb jobban sikerüljön, ergo tanulni belőlük, mit kellett volna másképpen.

  • avatar
    rezgaras mondta:

    A német c’t számítógépes magazinban nemrég volt egy hosszabb cikk a digitális fotók javítási lehetôségeirôl. Két kiegészítés onnét:
    - a RAW kép az említettek mellett azért is alkalmasabb a retusálásra, mert nagyobb mélységi felbontásban tartalmazza a képet (több bitet használ egy-egy képpontra). A JPG egy adott képkörnyezetben csak 8 bitet használ egy képpontra, ami pont az alul- ill. túlexponált részeken egyszerüen nem tartalmaz információt, tehát nincs mit elôvarázsolni a retusálással.
    - azt írták, hogy a retusálás szempontjából az alulexponált kép jobb, mint a túlexponált. A képszenzorok könnyebben telítôdnek túl, és a világos részeken nem marad semmi információ. A sötét részeken mindig marad egy pár bit a RAW képben, amibôl valamit ki lehet hozni – persze sajnos az érzékelô termikus zaja is ott van, amit valamennyire ki lehet szürni, de nem teljesen.

  • avatar
    paalaa mondta:

    Sziasztok.
    A mostani fotós témájú cikkektől én is kedvet kaptam, hogy kipróbáljam magam vonatfotózás terén. Szeretnék kis segítséget kérni. Gondoltam kimegyek a szári bevágásba: közel van, sok vonat, stb. Azonban azt valaki meg tudná mondani, hogy lehet pontosan odajutni? Annyi megvan, hogy Bicske és Szár között, de hol? Kocsival mennék, valahol parkolnék, aztán felsétálnék.
    Előre is köszönöm a segítségeteket.
    Az oldal szuper, és tényleg jó kedvcsináló volt ez a fotósuli.
    Üdv,
    Pala

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    Szia!

    Nagyon örülök, hogy kedvet kaptál hozzá, remek szórakozás, még a fagyoskodást is megéri sokszor! Meg a sok kalandot… Gondolom, nem pont ettől a cikktől jött meg a kedved, vannak sokkal vidámabb témájúak is…

    A szári bevágás közvetlenül Szár megállóhely előtt van (100 méterrel), így a legjobb, ha a megálló előtt parkolsz le a “P+R”-ben (egy saras-füves placc kb. 10 autónak való hellyel az aluljáró kapujánál), és onnan a peronon elsétálsz Budapest felé. Onnan már nem lehet eltéveszteni! :razz:

  • avatar
    paalaa mondta:

    Köszönöm a segitséged.

  • avatar
    Egycsillagos nick mondta:

    Érdekes cikk!

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.