Főoldal » Fotósuli, Vonatfotózás

Téli fotózás 1. – Bevezetés, eső és egyéb gusztustalankodások

Benbe 2009 január 4 12 megjegyzés

Téli fotózás – nem havas

M41 2204 a balatonakarattyai alagútnál egy télen virágzó fa alatt

M41 2204 a balatonakarattyai alagútnál egy télen virágzó fa alatt

Még milyen szerencse, kiváló államtitkárokkal úgyis tele a padlás. Szóval azokról a napokról fogok beszélni, amikor hideg van, de nincs hó. Ez még nálunk gyakori – bár a mediterrán Pécsett már romlanak a lehetőségek -, így erről fontosabb írnom. A tél sokakra nyomasztóan hat, pedig a hideg ellen a szabadban könnyebb védekezni, mint a meleg ellen. (40 °C-ban már kellett föladnom fotózást, mert majdnem elájultam, Magyarországon a hideg miatt ezt el sem tudom képzelni.)

A tél legnagyobb előnye fotózás szempontjából kétségkívül a hó, főleg, ha sok van belőle a földön és kevés a levegőben, sőt, esetleg a Nap is tűz mellé, ám szigorúan hidegen, nehogy a hó ócska latyakká silányuljon. Ám ha mégsem így sikerül, akkor is egy remek évszak a tél. Lapozás után kiderül, miért.

A tél hangulata

A tél az az évszak, ami mellett legmezeibb vasútfotósként sem lehet elmenni, kiköveteli magának, hogy ne “csak úgy” fotózzunk, hanem a hangulatokat keresve, a hangulatokat a saját érzéseinken átszűrve fessünk képeket. Olyan képeket, amelyek hűen és őszintén szólalnak meg a tél hangján. Ez nem is olyan nehéz, hiszen a télnek sok hangja van. Sok, különböző méretű jégcsap hangján tud megszólalni, mint a Nyugati téren a vizespohárművész, hol magasan csilingelve, hol mélyen dörmögve, hol csak halkan megbújva a háttérben.

Az Ajkai Timföldgyár A29 009-ese a felsőcsingerbe vezető csak teherforgalmú vasútvonalon

Az Ajkai Timföldgyár A29 009-ese a felsőcsingerbe vezető csak teherforgalmú vasútvonalon

A tél félig a jég: apró, fraktálszerű élőlény, amely, ahogy egyre közelebbről nézzük, egyre kisebben ismétli önmagát, de mégis minden nagyításnál új részleteket tár elénk. Ugyanakkor a tél zöld: érdemes keresni a zöldet, mert míg nyáron minden zöld (és egyformán zöld), addig a télben minden zöld pont valami olyasmi, amit öröm föltalálni, amiért öröm élni.

A tél finom, de nagyszerű is, hiszen van, hogy az orrunkig sem látunk a ködtől, és tényleg nagyon piciben kell gondolkodnunk, de van, hogy tíz kilométernyi levegő küzd keményen, hogy a legjobb optikai kondíciókat állítsák elő nekünk egy emlékezetes fotóért.

Szlovák Hurvinek nosztalgiavonat Rappon

Szlovák Hurvinek nosztalgiavonat Rappon

Ne gusztustalankodj!

A nyár zöld. Sokan ezért szeretik. Én inkább “télhitű” vagyok, télen viszont mások a játékszabályok. Az a rét, ami nyáron meseszéb zöld pamlag, az télen gusztustalan, elfolyt, epezöld puszta lesz. Ha ez még latyakkal, sárral keveredik, esetleg le van taposva, vagy elég közelről nézzük, akkor már semmiképp sem az a látvány, amit egy jó fotón hangsúlyozni kell.

Az SBB 521 013-as FLIRT-je bemutatóúton Biatorbágyon

Az SBB 521 013-as FLIRT-je bemutatóúton Biatorbágyon

Még messziről nézve sem az igazi az összes zöld mező. Egy-egy nyirkosabb napon más előtér után érdemes nézni – kivéve persze, ha direkt az anti-reklám a célunk.

Az SBB 521 013-as FLIRT-je bemutatóúton Törökbálint közelében

Az SBB 521 013-as FLIRT-je bemutatóúton Törökbálint közelében

Néhány levéltelen fa, egy kis zöld, egy kis kék, sőt, egy kis ezektől elütő piros az M41-esen, aztán mégse működik a kép. Az a gond, hogy a piros mozdony olyan háttér előtt van, amitől nem üt el, viszont a kék kocsik a kép maradékát domináló zölddel mosódnak össze nagyon. Akármeddig húzom a kontrasztot a csúszkán, egyszerűen ebben a képben nincs kontraszt.

M41 2305 Révfülöpön

M41 2305 Révfülöpön

Legalábbis színkontraszt nincsen, de fekete-fehérre váltva azért ki lehet hozni belőle valamit:

x38b Szerintem szintén hasonló gusztustalankodásnak számít a száraz fű egy kicsi havacska alatt:

xp1011726r A hó ott kezdődik, ha elfedi az összes szemetet és nyálkát. Addig érdemes nem a talajra koncentrálni, legalábbis nem ilyen formában.Ha egy kicsit bentebbről lövöm a fás részből, akkor a fákat tudom kiemelni, a havat pedig csak a pálya fehérsége jelezné. A Desirótól balra látszik is egy szép fenyő és pár, elbarnult levelét megtarott lombhullató, amik remek témát jelenthettek volna, és őrajtuk nem volna zavaró, ha csak egy kevés hó látszik.

Helyes megoldásként tudom mutatni az Ajka-Csingervölgyi műalagútnál készült képemet, további gusztustalankodásra mutat példát az Ajkai Tímföldgyár két mozdonyáról készült kép.

Bírkózzunk meg az esővel!

Az utóbbi években bizony többször volt szerencsénk jeges és ónos esőhöz, mint havazáshoz, ám ezek is remek fotótémák tudnak lenni – feltéve, hogy kibírjuk fagyási sérülések nélkül.A fém tárgyakhoz, mint a korlátok, kapaszkodók, vagy a drága fényképezőgép magnéziumváza, könnyen hozzáfagyhat a bőrünk, ami ilyenkor egyébként is sérülékenyebb. Nem szeretnék senkit rábeszélni a Nivea cég termékeire, de télen ez elfogadható doppingnak számít, anélkül, hogy metroszexuálisnak bélyegeznének. Én nem használok ilyeneket, van kesztyűm.

Utóbbi arra is jó, hogy benne mindig melegen tarthatom a tartalék-akkumulátort, így ha a hideg miatt cserélni kell, már kézmeleg pótdarabot tehetek be, az eredeti pedig kis melegítés után szintén újra a régi lehet.
A hóval, esővel, tócsákkal megbírkózni csak jó fölszereléssel lehet. Ez talán fontosabb a fényképezőgép minőségénél. Egy vastag talpú, kényelmes túrabakancs alapvető, kabátból én a kivehető bélésű síkabátot preferálom (már csak azért is, mert így síeléshez nem kell külön cucc), ami alá szükség esetén polár pulóvert veszek, esetleg még egy pulcsit. Ezekebn a -10 °C környéki időkben még én is nagy hátizsákkal járok, benne a polárpulcsival és egy gyapjú szabadidőnadrággal. Mindezt annak ellenére, hogy nem szeretek nagy súlyt cipelni és nem vagyok fázós. De a MÁV menetrendszerűsége mellett nem lehet eléggé fölkészülni.

Közismert trehányságom ellenére az idei “szezon” előtt még impregnáló sprével le is kezeltem a bakancsomat.
Így fölkészülve, de nem elrettenve, ideje, hogy mutassak néhány borzalmas esős fotót (hátha azok már elég elrettentőek lesznek!)

V43 2376 egy rövid gödöllői vonattal Rákos közelében

V43 2376 egy rövid gödöllői vonattal Rákos közelében

E fönti darab például egy totális csőd: bemozdult a kevés fénytől, az egész kékes, szóval méltó folytatója a fönti gusztustalankodós témának. Az a 2005-ös nap az egyik legcsúnyább volt, amelyen fotóztam életemben. Minden vízcsepp olyan volt, mint a folyékony nitrogén. A sima mozdonyfotók készítésére nem tudok bonyolult és meseszép képeket adó eljárást adni, azon a szokásomon túl, hogy alulexponálom a képet, hogy az ég megmaradjon, aztán reménykedem, hogy a színeket helyre tudom hozni és a zaj nem lesz túl erős. Sajnos, például ezen a képen a színek jók, de a kép maga kimosott lett.

Ilyen időben szerintem az ilyen beállításnál elérhető helyes expozíció a fönti. Ugyanakkor a fotózás helyszínének, környezetének, kompozíciójának kiválasztásakor sokkal körültekintőbben kell eljárni, szép, szerethető környezetet, vagy meghökkentő kompozíciót kell keresni. Az ilyen időjárásban én kihívást látok, nem problémát, úgy tekintem, mint a kreativitásom fölszabadítóját. De ha nem szeretünk kreatívkodni (egyszerűen az ízlésünk okán, szerintem ugyanis mindenki kreatív), akkor azt tanácsolom, hogy legalábbis tiszta képet próbáljunk készíteni! Sose katyvaszt (arra ott a menetrend)!

Szerethető helynek példaként tudom mutatni a szári bevágást:

V43 1347 tehervonattal a szári bevágásban

V43 1347 tehervonattal a szári bevágásban

Igaz, elcsépelt hely, ezt meg is írtam a fórumba. Mégis, viszonylag távolról, magasról fotózva is működött a legcudarabb időjárásban is. Jellemző egyébként a véletlenek szerepére, hogy az ennél jóval fontosabb témának számító német emeletes vonatról sokkal gyengébb kép készült ugyanitt.

Esőben – ha nem vagyunk túl tolakodóak – remek életképeket készíthetünk. Ilyen időben senkinek nem lenne kedve dolgozni, a vasutasnak mégis muszáj. Talán segíthetek egy kicsit közelebb hozni ezt a nem mindig megbecsült szakmát az emberekhez, hiszen komoly áldozatokat követel, amelyeket mi fotósok is megtapasztalhatunk, ha ilyenkor fotózzuk őket:

M44 428 a Nyugatiban az üzemanyagkútnál

M44 428 a Nyugatiban az üzemanyagkútnál

Mázlik esőben is becsúsznak, de egyébként is hálás téma lehet az ingázás:

V43 1109 és 2377 Zuglónál, egy szerencsés találkozáskor

V43 1109 és 2377 Zuglónál, egy szerencsés találkozáskor

Generációváltás is lehetne a kép címe, de hangulata miatt a Papagáj-Szili és a posta-Bhv sem érezheti jól magát.
A következő kép klasszikus fotónak semmiképp sem jó, hiszen a vonat már messze futott, egyébként is a hátulját mutatja, ráadásul fák takarásában van a jó része.

Vezérlőkocsi a jeges esőben

Vezérlőkocsi a jeges esőben

Azonban a teleobjektív miatt sűrűn álló csillogó síncsavarok, az ívek dinamikája és az áramszedőről szertespriccelő esőpermet miatt mégis működik a kép. Elölről ez az effektus nem látszik. A feszültség fokozása végett olyan vágást is készítettem már, amelyikben kicsit erősebben levágom a bal oldali sínt.

M41 2329 Tapolca és Nemesgulács-Kisapáti között egy túlmotorizált gyorsvonattal

M41 2329 Tapolca és Nemesgulács-Kisapáti között egy túlmotorizált gyorsvonattal

Jelzésszinten, de még esőben is megjelenhetnek a háttérben tájképi elemek, távoli, fölismerhető hegyek (mint fönt a Haláp). Túl nagy felületet ne adjunk nekik: ahhoz túl halványak, nem elég kontrasztosak, hogy egy képen főszereplők legyenek. Az esőtől nedves vagontetők is csillognak, éppen csak, hogy nem égtek ki ennél a sötét expozíciónál.

Lehet játszani a tócsákkal is, bár a lenti képnél nem ez volt a célom. Meglepő, de nem találtam otthon olyan képet, amin direkt tükröződést fotóztam volna.

A Hőlak-Trencsényteplice közötti kisvasút az esőben a hőlaki városi szakaszon

A Hőlak-Trencsénteplic közötti kisvasút az esőben a hőlaki városi szakaszon

A víz nem csak a talajon, de a járműveken is összegyűlhet, ami izgalmasabbá teheti a részletek megmutatását:

Hurvinek furán elhelyezett kürtje

Hurvinek furán elhelyezett kürtje

Kreatív eső-kép

Ígértem kreatív képeket, ezek közül az elsőnél a hangulatot a MÁV kocsimosási technológiája biztosítja:

Ingázók az esős Isaszegen

Ingázók az esős Isaszegen

Ez is igaziból félméteresre nagyítva működik (szerencsére a vasutas fotókiállításon majdnem ekkorára is nagyították :) ), de jól látszik, hogy a hölgyek ruházata nincs összhangban a vasúti kocsi által kínált tisztaságfokozattal. Az eső, a szürke (és sötétszürke pöttyökkel tarkított) kocsi, a síró égre utaló nedves peronok mind az ingázás sanyarú voltát mutatják. Igen, ez a színes kép nem a MÁV mellett érvelő reklám. Az már nem a fotós érdeme, hogy a kép közepébe (és ezzel a figyelem középpontjába) került egy tolakodónak tűnő, igen mogorva arckifejezésű fiatalember is. Szerencsére elég kicsi, így van lehetősége a szemlélőnek fölfedezni a kép többi részét is, de alapvetően csak a srác látszik élesen, a maradék csak elmosódott hangulat.

Lássuk a következőt!

UV villamos a Szabadság-hídon
UV villamos a Szabadság-hídon

Villamosokat nem szoktam fotózni, nem is vagyok jó benne, de az UV villamosok búcsúzása olyan téma volt, amit muszáj volt földolgoznom. Ennek egyik képénél eszközök igen széles spektrumát vetettem be: esős napot választottam, sűrű, sötét, texturált éggel. Erre az egyébként is Gotham-city-s Szabadság-híd még rátett egy lapáttal az állványzattal, és a villamost összeszorító palánkozással. A teleobjektív mindezt össze is sűríti, így a kép jelentős részét a semmibe vesző, a végtelenben sem összetalálkozó sínek körüli esős foltok uralhatják.

A kép a sztálinizmus legsötétebb éveit idézi, ennél fájdalmasabbra szerintem csak az utolsó, UV-zárlámpát ábrázoló kép sikerült.

Személyes kedvencem, mikor a kiszáradt, megfeketült növényzeten ülő fagyos vízcseppeket mutatja be egy fotó, ezzel a hideg mellett a másik negatív őselemet, a vizet is bevonva a képbe. Szinte érezzük a kezünkön a víz fagyasztó hatású érintését:

Jeges eső a csipkebokron
Jeges eső a csipkebokron

A nagyon rossz időben, még ha egyébként ezzel nem is szoktunk foglalkozni, érdemes egy kis időt szentelni az emberi témának, és, még ha csak mellkészereplőkként is, emberi alakokat (diszkrét emberi alakokat, és nem tömeget!) csempésszünk képeinkbe!

V43 1048 Isaszegen, olyan szép ruhában, hogy a peronon a lányok is megcsodálják
V43 1048 Isaszegen, olyan szép ruhában, hogy a peronon a lányok is megcsodálják

Hiába közelebbi, többet mutató a következő kép, ráadásul még technikailag is érdekes, hiszen egy tökéletes, bár kicsit rövid svenkkel készült, az elmosott, hátulról mutatott, széleken szereplő, tehát majdhogynem a fotós által semmibe vett emberi alakok miatt a fönti kép (nekem) sokkal többet mond, mint ez az élettelen dokumentum:

V43 1048 Isaszegen svenkelt képen
V43 1048 Isaszegen svenkelt képen

Igen, talán itt a különbség a mindössze “dokumentum értékű” kép és a valódi (még ha nem is túlságosan magas művészi értéket hordozó) fotográfia között. A körülmények mindkét esetben azonosak voltak (hiszen 10 másodperc telt el közöttük és a fényképezőgép csak mintegy 30°-ot fordult el), mégis teljesen más a két kép.

Ezért mondom mindig azt, hogy “dokumentum értékű” képek helyett valódi, dokumentarista fotókat kell készíteni! Mindig van rá lehetőség, csak meg kell találni, vagy elő kell állítani. Ez persze azt igényli, hogy nyitott szemmel járjunk, gyorsan döntsünk, majd változtassunk döntésünkön, és hogy a fotózásra úgy tekintsünk, mint egy játékra. Kísérletezni, új dolgokat kitalálni és megvalósítani – alkotni -, élvezetes dolog.

Persze előfordulhat, hogy nem sikerül. De egy nem sikerült, ám jónak indult kép nekem többet ér (a kreatív kihívás miatt, az önfejlesztés miatt, vagy más okokból), mint egy eleve érdektelennek indult, az eltervezettek szerint sikerült, ám végeredményben mégis érdektelen fénykép. És minden tiszteletem azoké, akik elég bátrak ahhoz, hogy a pillanatnak éljenek, befogadják a pillanatot, és időről időre valami nagyszerűt tudnak fölmutatni!

9 votes, average: 4.56 out of 59 votes, average: 4.56 out of 59 votes, average: 4.56 out of 59 votes, average: 4.56 out of 59 votes, average: 4.56 out of 5 (9 votes, average: 4.56 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


12 megjegyzés »

  • avatar
    lencseleves mondta:

    Végig görgettem a képeket. Nem győztek meg, hogy elolvassam ezt a k. hosszú cikket. Már megint vak vezet világtalant.

  • avatar
    crash mondta:

    Jajistenem… friss regisztráció után egyből egy nagy fikagalacsint lősz? Azért felesleges regelni, hogy egy termetes fikát odapöckölj. Azonban, ha elmagyaráznád, hogy mely kép miért rossz, miként lehetne rajta javítani, és esetleg megmutatnád, hogy Te milyen képeket szoktál készíteni, és azoknak mik az erényeik, mindjárt más lenne a leányzó fekvése.
    Szóval fikagyúráson kívül valami más?

  • avatar
    IST mondta:

    Á, hagyd! Az olvasás képessége úgy tűnik nem mindenkinek adatik meg. Különben megértené miért pont ezek a képek lettek kiválogatva. Szánalmas, hogy úgy fikázik valaki, hogy még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa mit fikáz. Honnan ismerős nekem ez a stílus…
    Részemről ennyire informatív vonatfotós anyagot már régen láttam.

  • avatar
    lencseleves mondta:

    Most elolvastam. Elnézést kell kérjek, nem gondoltam, hogy arról lesz szó miként lehet “gusztustalan” képeket csinálni.
    Hogy jót is mondjak: a Bobós és a villamosos képek tetszenek, azoknak magyarázás nélkül is átjön a hangulatuk!

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    Kedves Lencseleves!

    Üdv közöttünk! Én örülök minden új hang fölbukkanásának, különösen, mivel a vonatfotózás nem természettudomány, nem kísérletekkel bizonyítható objektív igazság kutatásáról szól. Csak úgy fejlődhet, ha a művelői között vita van, kommunikáció van. Ami írsz, az pedig egy hasznos vélemény, bár nem értem, miért nem lehet a saját neveden leírni.
    Én mindig vállalom a nevemet, ha valakinek az alkotásait kritizálom. Ezért sokan nem szeretnek, de én nem érzem úgy, hogy az én dolgom lenne mindenkinek a kicsi lelkét ápolgatni. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy ha valakinek a teljesítményével elégedetlenek vagyunk, akkor azt névtelenül kellene megmondani. Hadd tudja, hogy ki mondta ezt, és adassék meg a lehetőség, hogy ezt megbeszélhessék!
    Ha elmondod, hogy ki vagy, semmi kár nem fog érni. Nem vagyok vérbosszút esküdöző típus, nem haragszom meg. Az a túlpart szokása, hogy mindenen berág, majd örökre haragban is marad.
    Nem a személytől függ, hogy milyen a teljesítménye. Ha egyszer csinál crash egy mozdonymodellt, aminek a festését az öcsém ecsettel szebben elkészíthetné, hát nem fogom azt mondani, hogy “Sanyi, ilyen jót még sose láttam!” Ez nem őszinte és senkinek nem segít.

    A cikkről: télen bizony nem mindig van jó idő. Nyáron sem, csak, ha lehet, nyáron még rosszabb, mikor rossz idő van. A railpicturesön az a hamis vélemény dívik, hogy csak napfénynél szabad nappali képet csinálni, pedig ez csak Hollywood mérgező cukormáza. Rossz időben tényleg nem lehet idilli világot festeni, de érdekes, megkapó képek tárulhatnak a szemünk elé. A rossz időt is lehet művészileg közvetíteni.
    A fotó egy pillanatba sűrítve kell tudjon sokmindent megmutatni. A fönti esetben például a több órás fagyoskodást, a ruha alá orvul bepárolgó jeges víz érintését. Ha egy ilyen képet nézel, ott érzed magad a fotós mellett. Persze vannak, akik inkább nem szeretnék ott érezni magukat a hidegben, másoknak viszont nagy öröm, hogy úgy élhetik át mindezt, hogy a tényleges borzongást és kényelmetlenségeket megúszhatják.
    Én például semmi pénzért nem mennék nyáron az izraeli sivatagba vonatot fotózni, én azt bírom kevésbé. De örülök, hogy vannak onnan is képek (a zsidók is föltalálták az MDmot-ot, hihetetlen).
    Sokak szerint a világ egyik legjobb fotósa Frank Bachmann. Az ő portofliójának alapvető állítása, hogy minden időjárásnál fotózni kell, és minden időjárást lehet szépen közvetíteni.
    Hasonló a célom a cikksorozat ezen első tagjával is: megmutatni, hogy hogyan születnek a tényleg gusztustalan képek, amiket kár erőltetni, és hogyan lehet helyettük olyan fotókat csinálni, amik hitelesen közvetítik ezeket a időket és érdemes is őket megnézni. A két flirteset ne érdemes. Azok szarok, azért vannak itt példaként. Az általad is említett bobós és uv-s jók, azokat érdemes megnézni.

    Nekem szintén az a véleményem, hogy mindig lehet fotózni, és azt szeretném, ha a fotósok, ha reggel kinéznek az ablakon, nem azt mondanák, hogy “Ma se megyek sehová, borzasztó idő van.”, hanem, hogy “Ma ilyen idő van, akkor ezt meg ezt viszem magammal, és ide meg oda megyek és ilyen meg olyan fotókat fogok csinálni, és tök jó lesz, mert még nincsen olyanom, hogy a vonat oldalán vízcseppeken, mint apró lencséken tükröződik a sülysápi állomásépület, és…”
    Szóval az lenne a cél, hogy ne pesszimista, tökéletességmániás és csukott szemű fotósok rohangásszanak körülöttem, autómata módba kapcsolt gépekkel és produkálják a századik egyforma MDmot-ot ugyanazon a fotóhelyen.

    A sorozat hó nélküli része is még hat fejezetből áll, és fokozatosan haladok az egyre vidámabb, egyre napfényesebb témák felé. Úgy gondoltam, jobb, ha ezekkel a szomorkás képekkel kezdem.

    Az a helyzet, hogy a vonatfotózásról nemzetközi szinten is nagyon kevesen cikkeznek, szinte senki. Így úttörő munkát végzek, nem tudok kire támaszkodni, nincs semmiféle irodalom, konszenzus, ízlésvilág, amit bemutathatnék vagy vitathatnék.
    Nagyon örülnék, ha nem csak én írnék ilyen témában cikkeket. Ez itt a vonatmagazinon sem csak számomra fönntartott privilégium, remélem, hogy idővel mások is tollat ragadnak majd. Én mindenesetre többeket kapacitálok a cikkírásra, ezúttal téged is: ha van kedved és időd, oszd meg velünk tudásodat és véleményedet!
    Nem tagadásra van ugyanis szükségünk, hanem megismerésre és beszélgetésre, arra, hogy hassunk egymásra, nem pedig, hogy elnyomjuk egymást!

    (a cikk ezen része 2000 szóból áll, ez harmada egy újságban szokásos folytatásos szakcikk egy fejezetének)

  • avatar
    RwMan mondta:

    Bence, B+, ez is k. hosszú volt… :)

    Meg az is a baj, hogy a nagy fotósok kitalálnak valamit, és aztán a világér’ senkinek el se mondják, meg se mutatják, te pedig elkezdesz itt magyarázni, mitől jó egy fénykép! Most akkor azt akarod, hogy mindenki jó fényképet csináljon? De akkor mi lesz szegény nagy fotósokkal?

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    :grin: Mindig mondták, hogy én vagyok a hülye!

  • avatar
    PTomi_V43_1346 mondta:

    Szia Benbe!

    Én is tök jó dolognak tartom, hogy ilyeneket írsz, bár a cikk elolvasására még én sem tudtam rávenni magam, de ebben csak az idő korlátozott eddig. Nem kell, hogy minden kép tetszen mindenkinek… úgy is elsősorban magunknak fotóztunk, nem? (ezt nem biztos, hogy mindenki elmondhatja magáról)

    Most a hétvégén voltam a 11-esen, gyönyörű idő volt, bár sok fotó nem született. Nem szeretik mostanság használni a vezérlőkocsikat. :sad: De azért, ha rászánom magam, lehet írok ide egy rövid beszámolót, hadd legyen mit leves kollégának fikázni… :razz:

    …apropó leves. Remélem az Index fikái után senki sem kételkedik, hogy lencse mögött ki áll. Elvégre ide nem használhatta a Julcsi, a Papagáj fikát, azzal már lebukott. Persze az is lehet, hogy ez most a nagy haverja volt. :smile:

    További sok sikert! :wink:

  • avatar
    1116001 mondta:

    Jó kis anyag. Kiváncsian várom a többi részt! :wink:

    Fikanickkel pedig nem foglalkozni, majd megunja!

  • avatar
    RwMan mondta:

    Benbe, bocs, hogy nem téli fotózáshoz szólok hozzá… Az új szerveren a számlálóm minden oldalletöltést külön is számol, és Te nem fogsz meglepődni, melyik képet nézték meg a legtöbben: a nőt a 109-es előtt, aztán meg a három Nohabost. A nőt még megértem (bár inkább vonatos honlapot csinálnék), de hogy a Nohabot hogy a francba nem tudják megunni?… :)

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    RwMan: hát igen, a második legnépszerűbb lányom ma hajnalban átlépte az ezer látogatót: http://benbe.extra.hu/toplista.php
    Érdekes módon az első ötven kép között Szergej szerepel 712 látogatóval, Nohab azonban nem. A legerősebb svéd gépes képet alig több, mint 600-an nézték még, és kettő nézővel meg is előzi még egy Szergej. A következő nohabos kép 562 nézővel bír, majd jön még egy Szergej 505 látogatóval, és még egy, 501-gyel. A legjobb remotot 488-an nézték meg.

    A honlap első képei NoHAB-ot ábrázoltak, mégsem ők a legnépszerűbbek. Mondjuk M61-esről jóval kevesebb helyről van képem, mint M62-esről, pláne Bzmot-ról, így a keresőkben valószínűleg jóval kevesebbszer bukkannak rájuk.
    A Nohabok népszerűtlenségét jelezheti azonban az, hogy a különvonatos album ( http://benbe.extra.hu/gallery/nohab/index.php ) legnézettebb képén a 2143-as Csörgő látható :) ))
    Az utazás fénypontjainak számító lányok persze itt is népszerűek voltak!

    Ami még meglep, hogy a legjobban sikerült sümegi váras fotók ( http://benbe.extra.hu/gallery/nohab/pic46_noframe_hun.php és http://benbe.extra.hu/gallery/nohab/pic45_noframe_hun.php ) mennyire kevés látogatót vonzottak.
    A mérleghez persze hozzátartozik, hogy a Sümegi várat a railpictures-ön már több, mint 700-an nézték meg ( http://www.railpictures.net/viewphoto.php?id=238860 ). Összességében tehát, ha összeadjuk a railpictures-ös és a benbe.hu-s látogatószámot, akkor mégis a Nohab lesz a legnépszerűbb mozdony. Ugyanakkor a legnépszerűbb kép már nem hölgyet, hanem egy hasonlóan forró dolgot, egy ürítés alatt álló salaktál-kocsit ábrázol, több, mint 2000 látogatóval:
    http://www.railpictures.net/viewphoto.php?id=213105

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    Ja, és a legrosszabb, hogy a harmadik legnézettebb képemen autóbusz, a negyedik legnézettebben villamos van. Az ötödiken osztrák gőzmozdony… Csak a hatodik tisztességes, magyar vonat.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.