Főoldal » Fotósuli, Vonatfotózás

Téli fotózás 4. – Fák

Benbe 2009 január 13 4 megjegyzés

A legnyílvánvalóbb változás télen a fákon látszik. Ebben a fejezetben nem az erdőről írok, hanem egy fáról, magában álló fákról. Az erdőben maga a fa nem hangsúlyos, magában állva viszont az. És télen megérdemli a hangsúlyt.

tree-power-logo_2colors_version2_400px

Levelek nélküli formájukban sokkal közelebb férkőzhetünk hozzájuk. Nyáron csak egy távoli alakzat, de télen kopaszak, ezáltal védtelenebbek, de érzékenyebbek is – vizuálisan legalábbis, hiszen valójában pont ezzel védekeznek a hideg ellen.

eletfa

Télen a természet egyébként is kevés látványos és kedves dolgot kínál – azt a keveset használjuk ki!

x1p

A fa archtípusának legismertebb képviselője a karácsonyfa. Erről idén már lecsúsztunk, de jövőre is lesz karácsony, és ezt a cikket is újra lehet olvasni még akárhányszor, anélkül, hogy a papír elkopna.

Könnyen teljesebbétehetünk egy jellegtelen, puszta képet egy megfelelően elhelyezett fával:

x75

Nem vagyok egy alföldi fotós, de ez lapos vidéken ugyanúgy működik. Ha esetleg vannak jobb példafotóitok, kérlek töltsétek föl a Fotófórumba!

Ezeknél a fajta képeknél fontos, hogy tényleg csak egy fa legyen, ne legyen a háttérben fasot vagy erdősáv. Nagyon szép lehet egy ilyen kép teljesen oldalról, sziluettként fotózva.

Nem kevéssé idilli az enyhén szórt napfényben lépésben pöfögő tolatós tehervonat sem. Igaz, itt két fa van a vonat előtt – emiatt kevésbé is hangsúlyosak – de a téli hangulatot nagyon szépen visszaadja:

xpc147576

A fák témája ott érdekes, ahol nincsen jó kilátást adó, látványos magaslati fotóhely, nincsen jellegzetes háttér, esetleg olyan bárányfelhők, amik magukban is elviszik a képet. Minden hitetlenkedőnek azt mondom, hogy bármerre lehet fotózni, csak a megfelelő időpontot, fényeket és motívumot kell kiválasztani.

Nem szeretem a bozótost, de teleobjektívvel szemből akár közvetlenül a pálya mellett állva is lehet jól fotózni. Ebben a fejezetben lesz több kép, amik erdőben készültek, olyan helyen, ahol a fák szinte karcolják a vonatot, és nincs hová eltávolodni, hogy többet lehessen mutatni a vonatból.

A klasszikus vonatfotók közül viszont azok működnek a legjobban, amik valamennyire a pályától távolról készültek, sokat mutatnak a vonatból és megmutatják a vasút környezetét is. Ezért népszerűek az alapformák közül a magaslati vasúti tájfotók (“a vörik”). Magaslat viszont nincs mindenhol, vagy nincs mindenhol jó helyen (ennek igen kevés köze van a vasút hegyi vagy alföldi fekvéséhez). Ilyenkor a nagy táj helyett valami kisebb motívum segíthet, mint egy szép, jellegzetes, magában álló fa.

Az ilyen fotóhelyeket ugyanúgy lehet észrevenni, mint a szép, magasan levő nyitott fotóhelyeket, de sokszor nem figyelünk oda egy egyszerű tisztásra. Valamivel persze kevésbé nyílvánvalóak az ilyenek. Mégis, minden előkészület nélkül, pusztán csak a menetrendben rábökve egy településre jutottam el a 108-ason Macsra:

xdscf8055_filtered

Az előtér majdnem homogén barna, a háttér majdnem homogén kék. A vágás ugyan elég béna, de ez a kép nem tudatosan lett ilyen. Csak illusztráció – igaziból ezzel összevetve értékelhető:

xpa145659rv2

Elég sokat számt tehát egy-egy előtérbe helyezett objektum.
Néhány helyen csinos fasorok állnak a vasút mellett, többnyire a települések közelében. Ez azért is jó, mert viszonylag kevés fagyoskodással juthatunk el egy tisztességes fotóhelyig:

x3pr

Egy másik példa Felsőcsingerből:

xp1011335128

A túloldalról, fák nélkül napos volt, de szerintem tök átlagos és semmitmondó.

xp1011332v

Itt az érdekes motívumok pont a fák és az utca voltak, és ezeket a napos oldalról nem lehetett megörökíteni. A második kép technikailag persze korrektebb.

Készítettem egy köztes verziót is, az talán a leggyengébb lett mind közül.

Háttérben csak úgy jók a fák, ha látszik, hogy szándékosan kerültek oda:

xpc130955

Itt ez nyílvánvaló, hiszen a fák egy zárt csoportban állnak, és a képet egyértelműen úgy vágtam, hogy a facsoport teljes egészében belül legyen a határvonalain. A kép nem készült túl magasról, de adott esetben hasonló távolságból sínkoronaszintről is működne, mivel a motorkocsi nem takarna ki sokat a koronákból.

A háttérnél mindig ellenőrizzük, hogy a látványt nem takarja-e ki a vonat ? hiszen kinézhet valami remekül, ha pont a legjobb részét a vonat miatt a fotón nem láthatjuk viszont! A vonatot pedig nem helyezhetjük bárhová, mivel ha (mint fönt) a vonat mérete nem nagyon tér el a háttérbeli objektumétól, akkor a fotón sem lehet nagy különbség köztük, különben a kisebbik megszűnik a kép szereplője lenni.

Hogy a motívumok képbe vágása milyen fontos, azt jól érzékelteti a következő kép:

xpc130982

A bokrokat és a nádat itt nem kompozíciós elemnek, hanem mezei dzsungelnek, zavaró tényezőnek látjuk.

Itt is hiába jellegzetes a bal oldali fa a sok göcsörtjével és furcsa ágával-bogával, ki van vágva egy része, látható, hogy nem kompozíciós elem:

xp3290302

Van, amikor egyszerűen nincs hová elhátrálni a témától, így is izzik a nagylátószögű objektív:

xpc291590

A fa felének hiányát itt a nagyon rövid vonat felének lehagyásával és bemozdításával oldottam meg. Ezáltal a fotóra már nem a hagyományos elvárások vonatkoznak, hanem csak egy hangulatot szeretnék megismerni, átérezni.

Ezen a helyen a háttér sem volt rossz a ködbe burkolódzó Badacsonnyal. Ha balról engedem be a vonatot egy kicsit, akkor sajnos nem érződik kapcsolat a vonat és a fa mögött (ami a lényeg volt a fotónál), ha pedig jobbra engedem ki a vonatot, hogy fölfedjen valamennyit a háttérből, akkor a fa vetett árnyéka miatt nem működött a kép:

xpc291592a

A másik:

xpc291588

Mivel ez utóbbinál éreztem egy csekély feszültséget a vonat és a fa között (hiszen majdnem szimmetrikusan ugyanazt a kompozíciós tömeget foglalják el), megpróbáltam egy keményebb, fekete-fehér nagyítással erősíteni ezt. Ez egy festőibb megközelítés, de Szigliget közel van, a Balaton egyébként is költőiségre csábít:

xpc291588b

Nem biztos, hogy túlzásokba kellene esnem. Nem tudom!

Mindenképpen több értelme volt viszont a fönti sorozatnak, mint egy ilyen hagyományos, ám szerintem bűnrossz fotónak:

x15

Szerepel rajta szétvágott fa, a háttérben erdő, így a fák nem érvényesülnek, ráadásul a napsütés ellenére a párás háttér be is égett. A zöldes füvek ilyen közel szintén nem segítenek.

Nem csak egész fákat lehet keresni és találni. Sokat el lehet mondani néhány belógatott levélmaradvánnyal, a témának keretet adó száraz ággal is:

x14

A téli fotózás kihívása mindig az, hogy kontrasztot keressünk. Ennél a fotómegállásnál nagyon jó magaslatunk volt, remek, hegyvidéki háttérrel, és a trains.hu-nak köszönhetően egy régies vonattal. Nagylátószöggel azonban nem születtek túl jó képek, mert nagy volt a távolság. Gazdag volt viszont a fotóhely fölhasználható objektumokban, és a keretet adó ággal szerencsém is volt: még februárban is volt rajta elszáradt levél bőven.

A barnához és szürkéhez színkontrasztot ez sem tudott adni, viszont egyrészt részben eltakarta a leghátsó hegyvonulatot és az eget. Így láthatóak, érzékelhetőek, de szürkeségükkel nem teszik nagyon depresszióssá sem a képet.

Kontrasztnak pedig ott a formák kontrasztja: rendetlen levelek a szabályos házakkal szemben, nagy, színnel teli, de életlen keret a kicsit szürke, távoli és apró, de éles témával szemben. A bal oldalt, részben az alsó és felső oldalt elfoglaló keretet kiegészíti a jobb oldali fa is, így a kép területének kevesebb, mint fele marad meg a vonat számára, ami jelen esetben előnyös és jól kompenzált.

Kb. ugyanezt a látványt kivágtam egy keret nélküli képből is:

xtar2

Sokkal jellegtelenebb.

Próbálkoztam az egyes fákat is kiemelni, de a magas nézőpont ennek nem kedvez, hiszen a legjobb, ha a fák az ég ellenében rajzolódnak ki. Itt viszont beleolvadnak a talaj barnájába “vállmagasságig”:

x13

Az éles/életlen kontrasztjára jó példa egy másik kényszer szülte kompozíció is:

x16p

Túl színes volt az előtér ahhoz, hogy ne örökítsem meg, egy teljesen szürke képet a ködből éppen csak az orrát kidugó vonattal egyébként sem szerettem volna.

Ezért a vonat érkezéséig rendelkezésemre álló igen csekély idő alatt próbáltam úgy helyezkedni, hogy a faágak valamennyi rajzolatot vigyenek a kép ködös területeibe. Sajnos az élességállítással kicsit elkéstem, így a gép már túlfutott a tökéletes helyén.

Földobhatjuk a faágas fotókat érdekes fényekkel, hangulatokkal:

x12p

Hasonló hangulatú, de téli vonatos kép Matěj Drešeré: nagyon gondosan választotta meg az expozíciót, hogy a fák sziluettje alatt a cseh Bézé is látható legyen. A LED-es zárlámpák körül a jellegzetes ?Regionova? ezüst fényezés is kivehető, ha már ismerkedik a szemünk pár másodperce a fotóval. A napsugarak által megvilágított szálló porhó és a motorkocsiból kicsapó, a hideg miatt a szokásosnál jóval sűrűbb füstfelhő teljesíti ki a hangulatot.

Az árvíz miatt a felszínen végállomásoztak a HÉV-vonatok a Margit-hídnál (ahol idén az esztergomi vonatok is), a Duna szinte a peront nyaldosta. Hogy ne legyen üres a tér a vonat és a víz között, fákat is belevettem a kompozíció közepébe.

Ezek a kontrasztos fekete-fehér képet még síribbé tették, így nem egy csak múló kellemetlenséget nyújtó nyári fürdő, hanem a jéghideg víz elleni küzdelem árnya jelenik meg a néző előtt:

x76

Frank Bachmann is a tér ürességének ellensúlyozására és a hangulatkeltésre használja a faágakat:

x311296-ir

Az enyhén havas, de szinte teljesen lapos talaj ehhez nem lenne elég. A naplementében pedig különösen szükség van az ágak csupaszságára, hiszen a hó ebben a megvilágításban alig fölismerhető. Az ágak egyben megtörik az ég és a talaj homogenitását, ami egyébként rideg, merev kompozíciót eredményezne.

Erdőben fotózva számíthatunk arra, hogy a fák vonatra vetülő árnyékai nem tesznek jó a képnek:

x58

Viszont a csupasz fák miatt az erdő olyan szépségeit is belekomponálhatjuk egy vonatfotóba, amire levelekkel nem lenne esélyünk, vagy csak úgy, hogy a vonat tényleg nem látszódna:

xk-kispatak-csokva-elott

(Gulyás Attila)

Viaduktunk nincs túl sok a megmaradt országban, ezek nagy része teljes pompájában szintén csak télen fotózható:

xbakony-cuhavolgyhid

(Gulyás Attila)

A kép novemberben készült, azért a zöld levelek, de azért a hangulat tagadhatatlanul téli. Attila nagyszerű képeinek a cikk számára szerintem a legfontosabb üzenete, hogy télen minden lehetséges, sok olyan dolog is, ami más évszakban nem. Ehhez viszont kicsiben kell gondolkodni, közel kell menni a témához.

xpc1309821A lehetőségeket viszont csak kompromisszumok árán lehet kihasználni, kicsit engedni kell a kép “tökéletességéből”, és mondjuk úgy, nyitni kell a “művészet”, vagy művészkedés felé. Ez nem degradáló jelző: egy vasútfotó ritkán közvetít széles körök számára felismerhető értékeket, ám ettől még a fotós lehet nagyon érzékeny, fotói kifejezőek. A fejezet eddigi képei közül valószínűleg a második usgyis kép a technikailag legjobb, mégse hiszem, hogy bárki azt találná a legjobb, a leghangulatosabb vagy a leginkább példaértékű képnek a mai cikkből.

Az első témához, a magában álló fákéhoz fűznék még hozzá három nemrég készült képet, csak illusztrációként:

p1031764

pc291623

p1031792 Köszönet az illusztrációkért Frank Bachmannak és Gulyás Attilának!

6 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 56 votes, average: 5.00 out of 5 (6 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


4 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Kafa kis fotózástechnikai fejtegetés, kösz :)

  • avatar
    IST mondta:

    Némelyik képeden azért keményen elgondolkodok, hogy vajon hogyan is fotózhattad, hogyan találtál rá arra a helyre, ahonnan megörökítetted a vonatot. Igaz ez Gulyás Attilára is, vegyük például a Bz-s képet a kis patakkal.

  • avatar
    1116001 mondta:

    Jó írás és szép képek!

  • avatar
    Benbe ( a szerző ) mondta:

    Köszönöm!

    Nógrádban a 75-ös vonalat teljesen végigsétáltam, minden centiméterét alaposan megnéztem. Azután már nagyjából fölismertem az ilyen helyeket is, akár a vonatból kinézve.

    Gyakran persze csak egy villanást kapok el egy kicsit nyitottabb részből, egy kis bevágásból, ahonnan le lehet nézni a vonatra, vagy egy fából, ami úgy áll, hogy semmelyik irányba nem takarná ki semmi.

    Általában megérzem, hogy melyik állomásköz a “rossz hely” és melyik a “jó hely”. Ha már egy kis részen nem dzsindzsás a pálya széle, akkor abból jó eséllyel ki lehet hozni valamit. Ilyenkor leszállok a vonatról és gyalog elindulok. Többnyire találok is valamit.

    Például a felsővezetékes képek ebben a cikkben, illetve a FLIRT és a Railjet fotó a száraz füvesben Biatorbágy Budapest felőli bejárati jelzőjénél készültek. Tudtam, hogy ott van egy íves bevágás, ami fölött van egy közúti fölüljáró, egyébként pedig a bevágás füves, nincs rajta aljnövényzet, bokrok, esetleg néhány fa.

    Kora reggel kimentem, napos, ködös idő volt. Gyorsan találtam néhány megfelelő kórót. Az ilyesmit nem lehet tervezni, csak megtalálni.

    Utána a fákkal és a fénnyel már csak szerencsém volt. Egyetlen, kétszáz méteres szakasz, amiről csak nagyon halvány elképzeléseim voltak, hogy mire lehet jó, 6 remek fotót is adott, ebből több olyat, ami igazán különleges.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.