Főoldal » Énblog

Angol vendég

IST 2009 április 3 2 megjegyzés

Csütörtökön vendéget fogadtam. Élénk levelezésben vagyok most már több hónapja Graham Elliott-tal, egy brit úriemberrel, aki segít nekem angol vasúti témában. Mind modellvasútról, mind nagyvasútról szoktunk beszélgetni, képeket küldünk egymásnak, ilyesmik. Ő egyébként az N Gauge Society Worldwide Group-jának a titkára is egyben, amelyik csoportnak én is a tagja vagyok. Több cikke is megjelent a csoport kéthavonta jelentkező magazinjában, valamint az N Gauge Journal-ban is.
Valamelyik levelében megemlítette, hogy kis európai túrát tesz, a Fekete-tengertől Bécsig hajóznak a feleségével, na meg egy rakat másik angollal. Ennélfogva Magyarország is bekerült a meglátogatott helyek közé, kis időt Mohácson és Pécsett, valamint Budapesten is eltöltenek. Felajánlottam neki, hogy ha nincs jobb dolga azalatt a pár óra alatt amíg itt vannak, akkor találkozhatnánk, nézhetnénk magyar vonatokat, vagy csak beszélgethetnénk egy jót. Ezt azonnal elfogadta, mondván nem szereti a kötött csoportos túrákat, a buszokkal való városnézést.

Csütörtökre szabadságot vettem ki a munkahelyemen (bár így is be kellett mennem egy gyors interjúztatásra), és reggel megjelentem az Erzsébet híd lábánál egy saccperkábé 200 méter hosszú hajó mellett. Graham a fedélzetről integetett, így könnyedén meg is találtuk egymást. Aztán a feleségét “elzavarta” a többiekkel, így mi gyalogosan indultunk a város felfedezésére. Ebben persze volt egy kis földalattizás, a “négyeshatos” megbámulása, kávézás az Európában, na meg fő programként a Nyugati-pályaudvar meglátogatása. Az állomás tele volt V43-asokkal, az összképet egy M44-es javította a tolatási munkáival, amelynek Graham meglehetősen örült: náluk vajmi kevés van már ilyenből, pláne személyforgalom esetén. A vonatok külsejét ő is szóvátette: az egyik szerelvényben pont láttunk egy 2009. március 26.-ai REV jellel ellátott vagont, hát mit ne mondjak igen keményen világított a tisztaságával a többi kocsi között. Vettem neki egy Nyugati-Újpest jegyet, így egyrészt gazdagodott egy papírral a MÁV-tól, másrészt közelebbről is szemügyre vehette az itteni Desiro-kat, ami jelentősen eltér a briteknél láthatóktól. Vetettünk néhány pillantást a benn parkoló Hernyókra is, valamint a szürke vezérlőkocsis posta Bhv szerelvényre, furcsa is volt neki az egy vonatban meglévő többfajta festés. Na persze a Nosztalgia boltja sem maradhatott ki a sorból, ahol képeslap vásárlás következett. A boltban sajnos angol nyelvű vasúti könyvet nem tudtak prezentálni, mindössze a 100 éves vonatról volt egy kis kiadvány angolul.
Beszélgettünk a modellvasútról is amíg elfogyasztottuk a kávénkat valamint elsétáltunk a Parlamentig – szerinte a legszebb ilyen épület a világon -, és meglehetősen kíváncsi volt a Crash-ék által készítés alatt álló modulokra, még azt is pedzegette, hogy egyszer ezeket mindenképpen muszáj lesz elvinnünk Angliába egy kiállításra. No az még odébb van, úgy gondolom, de az jólesett, hogy élénken érdeklődik ő is – és ahogy tapasztaltam a többiek is a csoportban – a közép-európai téma iránt. Ismét megvitattuk az általam tervezett brit terepasztallal kapcsolatban néhány dolgot, erről majd később, egy másik bejegyzésben még fogok írni, majd tovább folytattuk az utunkat a Lánchídon át a Várba – a sikló sajnos nem működött karbantartás miatt. Pillantás le a városra, majd a Vár déli oldalánál leereszkedtünk és az Erzsébet hídon át visszatértünk a hajóra. Kellemes négy órát sétáltunk és beszélgettünk, igazán felfrissítő volt számomra a vele való találkozás. Enyhén megdöbbentem, hogy 67 éves kora ellenére mennyire sok energiája, mekkora lendülete és mennyire jó kedélye van. Mivel ők ebéd után már mentek is tovább Pozsonyba, a gyors búcsú előtt még átadtam neki egy N-es Minitrix Y kocsit emlékbe, természetesen MÁV színekben. Na persze ettől aztán teljesen meghatódott, nem győzött hálálkodni, de szerintem ez volt a minimum a sok infóért, segítségért amit nekem nyújtott.

És hogy mindezt miért írtam le? Végülis egy vasúttal kapcsolatos blogba belefér, nem?

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


2 megjegyzés »

  • avatar
    morhange mondta:

    Szerintem teljesen belefér, örültem hogy olvashattam ilyet is. :)

  • avatar
    JZ mondta:

    Nagyon jó írás, respect az angol úrnak, és az írónak is!

    “a Parlamentig – szerinte a legszebb ilyen épület a világon -,”

    Mi ezt más nemzetek hasonló funkciójú épületeiről gondoljuk… :lol:

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.