Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Vasút

Utazás Európa csúcsára (2. rész)

Tastam 2009 július 21 8 megjegyzés

01A cím kissé megtévesztő, hiszen nem Európa legmagasabb hegycsúcsára utazunk, hanem “csupán” a kontinens legmagasabb, vonattal elérhető pontjára. Megtévesztő azért is, mert nem csak ez az egy út élményeit mesélem most el. Igyekszem nagy vonalakban vázolni a teljes utazást, bár az nem minden esetben kötődik a vonatokhoz. Teszem ezt azért, hogy ha valaki eljut arra a vidékre, tudja, mit érdemes felkeresnie. Mert látnivaló van bőven. A múlt alkalommal az első négy nap eseményeit meséltem el, most lássuk az út másdodik felének históriáját!

00

Felmerült a gondolat, hogy a sok helyszín miatt a leírás nehezen követhető, ezért jó lenne valami térkép-féle, így az események könnyebben követhetők lennének. Nos, eredetileg magam is gondoltam erre, a határozott unszolásra pedig rá is szántam magam, hogy korlátozott számítógépes rajzolói tudásommal leskicceljem a bejárt területet. A vasútitérkép-részletet a wikipedia oldalról kölcsönöztem, arra írogattam rá a leírásokban szereplő helyszíneket. Egyedül az utolsó napi Schaffhausen környéki települések nem fértek rá, ezek Svájc északi részén a német határ mentén találhatók.

02

Az ötödik nap (július 8., szerda) reggelén új utakat keresve nem délnek, hanem északnak indultunk. Az első úticél Svájc fővárosa, Bern. Itt az eddig megszokott, nyugodt hangulatú településektől eltérően egy nyüzsgő, zajos nagyváros fogadott, ám a kicsi, de egységes megjelenésével lenyűgöző óvárosban tett sétánk végeztével kellemes élményekkel eltelve szálltunk vonatra. Bern változatos domborzatú területre épült, ennek köszönhetően a közúthálózat és a várost átszelő vasút bővelkedik a mutatós műtárgyakban, mint pl. ezek a nagyállomás közelében található viaduktok.

03

Bernből vonattal indultunk visszafelé, de első nekifutásra csak Thun városkáig jutottunk. Állomásán mindössze egyetlen dízel-tolatómozdony árválkodott, mi azonban indultunk, hiszen számos látnivaló várt az ősi városkában. A vár és a mellette emelkedő templom megtekintése után hajóra szállva utaztunk tovább. A nyugodt vízfelületen visszaverődő hegyek látványától eltelve érkeztünk meg a következő, aznapi utolsó állomásunkra, Spiez-be.

04

Spietz településre érve a közvetlenül a hajóállomás felett magasodó várkastély, illetve templom megtekintése jelentette az első napirendi pontot. Ezután a városkán átballagva az állomás felé vettük az irányt, ám miközben a többség a vonat indulásáig hátralévő időt a többség a pályaudvar melletti áruházak felkeresésére használta fel, én az állomáson múlattam az időt. Nem is hiába: sikerült lencsevégre kapni az Interlakenből Berlinte tartó ICE érkezését.

05

A következő nap (július 9., csütörtök) az én napom volt: magánutakon járva a környék vasúti szépségeit kívántam felfedezni. A terv a szomszédos Frutigen állomásra utazást tartalmazott, ahonnan gyalogosan tértem volna vissza Kanderstegbe, útba ejtve a kanyargós vonalszakasz melletti, jelzett tanösvényt is. Eleinte minden a terv szerint zajlott, rövid fotózás Frutigen északi bejáratánál, majd visszaindulás felkerestem a vár aljában található kiváló fotóhelyet.

06

A viadukttól eljőve azonban összeomlott a terv. Észrevettem ugyanis, hogy a 34,5 km-es Lötschberg talpalagút bejárata könnyedén megközelíthető, sőt tájékoztató táblák és ábrák is vannak kihelyezve a kerítés mellett. Ez a felvétel a tulajdonképpeni alagút-kapuzat tetejéről készült, jobb- és baloldalon a menekülési útvonalak láthatók, szemben pedig a rövid aluljárón túl maga Frutigen állomás terpeszkedik. A jobboldali sínpár a pályaudvar mellékvágányaihoz vezet.

07

A fentebb leírt helyszíneken annyire elment az idő, hogy a visszagyaloglásról lemondva vonattal tértem vissza Kanderstegbe, ám így kimaradt az érdekes vonalkifejtésű, két hurokalagúttal megépített vonalszakasz felfedezése. A szakaszon egyébként több állomás és megállóhely is található, de mivel a lakott településektől messze fekszenek, a területet a BLS vasúttársaság autóbusszal szolgálja ki. A napot egy négy mozdony vontatta tehervonat lefényképezésével zártam.

08

Svájci tartózkodásunk utolsó teljes napjára (július 10., péntek) maradt a programsor csúcsa: utazás Európa csúcsára, a Jungfraura. A régióban több kisvasúti társaság is ténykedik, a célállomás csak többszörös átszállás árán érhető el. Interlaken Ost pályaudvaron szálltunk fel az 1000 mm-es hálózaton közlekedő első vonatra, mely – részben kettősvágányú pályán – Lauterbrunnenig vitt minket, ahonnan másik szerelvénnyel (a bal oldali vonattal) folytattuk utunkat. A képen jobboldalt látható vonat Würrenbe készülődik.

09

Ahogy emelkedtünk, mind jobban belemerültünk a felhők homályos világába. Kleine Scheideggben (2061 m) következett a következő átszállás, ám itt már szinte csak az orrunkig láttunk. Az állomáson két társaság szerelvényei randevúznak, a csúcsra a Jungfraubahn viszi az utazót. A vonal nagyrészt a hegy belsejébe fúrt alagútban haladva éri el Európa legmagasabban (3454 m) található vasútállomását. Odafönt aztán szikrázó napsütés és -7 fokos hőmérséklet fogadott.

10

Visszafele Kleine Scheideggtől a nagy körhöz hasonlítható vonalhálózaton az 1034 méteres Grindelwaldig ereszkedtünk, ahol pihenő gyanánt drótkötélpályán a First csúcsra ruccantunk ki. Szerencsére a felhők időközben tovatűntek, így kiváló látási viszonyok közepette tértünk vissza Grindelwaldba. Rövid séta következett a városka hangulatos főutcáján, majd beszálltunk az Interlakenbe induló kisvonat kényelmes kocsijába. Eseménydús napunk még egy spiez-i átszállást is tartalmazott, aztán irány az ágy!

11

Elérkezett a visszaindulás napja (július 11., szombat), amikor első nekifutásra Zürichbe utaztunk és biztonságba helyeztük csomagjainkat. Ezután egy winterthuri átszállással Schaffhausenbe készültünk, csakhogy a vonatok késtek arrafelé. Valami történhetett: Zürich főpályaudvarán ugyanis bent állt egy tűzoltó-, vagy segélyvonat, összekapcsolva egy emeletes elővárosi ingaszerelvénnyel. Szerencsére nagy fennakadás nem volt és a csatlakozó vonat is megvárt minket.

12

Egy FLIRT motorvonat vitt el a Rajna híres vízeséséhez, ahol a bátrak hajóra szállva egészen a folyó közepén magasodó – betonnal megerősített – szikláig merészkedtek, sőt föl is mászhattak rá. Mi inkább a partról szemléltük a látványosságot, ennek köszönhetően kis folklór-előadásban is részünk volt. A svájci népzene rajongójaként nagy hatást gyakorolt rám, hogy élőben hallhattam a havasi kürt hangját, azonban hamarosan indulni kellett Stein am Rhein faluba, ahonnan sétahajózás következett Schaffhausenig. Onnan a Stuttgartból érkező ICE-szerelvénnyel tértünk vissza Zürichbe.

13

Svájc legnagyobb városának főpályaudvaráról késő este indultunk haza a Wiener Walzer gyorsvonattal. Tulajdonképpen ekkor esteledett ránk először Svájcban, ahol nyugatabbi fekvése miatt később sötétedik, mint idehaza. A visszaút késést hozott, mivel a Német Vasút Rosenberg környéki felújítási munkálatai miatt a vonat kerülő útirányon, Zell am See-n át közlekedett. Salzburgnál egy óra, Bécsnél már csak 45 perc volt a késés, amit tartottunk is Budapestig.

Vége

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


8 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Nagyon jó beszámoló. Nekem főleg a háromfázisú vasút tetszett.

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Remek utazás, kiváló cikk, és a térkép… :grin: szóhoz sem jutok. Remek alap megtervezni magamnak egy majdani svájci túrát. A Jungfrau nem fog kimaradni! :) A térképet külön köszönöm!!

    Crash, az ikeráramszedős, piros 208-as motorkocsira gondolsz? Szerintem nem háromfázisú, mert csak két áramszedője van. Vagy én látom rosszul? A három fázishoz kellene egy harmadik is. Ha valaki tudja a megoldást, pl. miért van akkor két áramszedő, az szóljon!! (Milka csokit neki! ;) )

  • avatar
    kertivasut mondta:

    A háromfázisú hálózati táplálásnak nagyon leegyszerűsítve két módja van.
    Az egyiket úgy hívják, ami itt érdekes lehet, hogy szigetelt csillagpontú hálózat. Ekkor magad elé képzelsz egy merci emblémát aminek a három végpontja egy egy fázis, azaz három áramvezetővel megoldható a dolog. Tehát két felső és egy alsó (sín). A másik rendszer amivel Kandó is kísérletezett, amikor földelt csillagpontú a rendszer ekkor azonban valóban négy madzag kell, azaz három fent egy lent (sín) – magán vélemény, hogy nem mechnaikia szempontból, hanem psztán életvédelmi és hálózat üzemeltetési szempontból az útóbbit biztonságosabbnak tartom. Vasút üzem szempontjából azonban lehet elképzelni hogyna néz ki egy ilyen kialakítású váltómező.

    Elnézést a pongyola megfogalmazásért, bár éppen 25 éve durungáramon diplomáztam, de azóta csak billentyűzet volt a kezemben.

    Amúgy csak érdekességképpen a képen látható rendszer 1125 V-os (még jó hogy nem tizedessel mérik), méteres nyomközű és menetközben a fogaskérdésekben is rendelkezésre áll.

  • avatar
    Regio mondta:

    ” A másik rendszer amivel Kandó is kísérletezett, amikor földelt csillagpontú a rendszer ekkor azonban valóban négy madzag kell, azaz három fent egy lent (sín) ? magán vélemény, hogy nem mechnaikia szempontból, hanem psztán életvédelmi és hálózat üzemeltetési szempontból az útóbbit biztonságosabbnak tartom. Vasút üzem szempontjából azonban lehet elképzelni hogyna néz ki egy ilyen kialakítású váltómező. ”

    Kandó első nagyvasúti villamos vontatási rendszere(a Valtellina-vonal) is kettős munkavezetékkel üzemelt,erről több fotó is található a Kandó – mozdonyok c. könyvben.(Szerző: Fojtán István, Vasúthistória könyvek sorozat)

    Csak picit elgondolkodva: Mi van akkor,ha már az erőműben sem a csillagpontot kötöd össze a földdel,hanem a háromszög egyik csúcsát? (Szigetelt csillagpontú) Valahogyan a MÁV újkori 2×25 kV-os villamosítási rendszerét is kiokoskodták…(Balaton-part, Dombóvár – Gyékényes vonal, autótrafók)

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Kertivasut: eddig ertem, hogy deltakapcsolasban hasznaljuk a halozatot. Gondoltam erre korabban en is, de az nagyon aggalyos erintesvedelmi szempontbol… Bar a jelek szerint vallatak a földfuggetlen halozat uzemeltetsevel jaro kozkazatot. Hogy melyik a jobb, azt jol mutatja, hogy melyik rendszer terjedt el – bar a “jobb” igen relativ.
    Regio: ha az egyik csucspontot foldeled le, akkor lesz egy csillagpontod es ket csucspontod egy bizonyos feszultsegen (pl. kisfeszultsegu halozaton 230V) es egy csucspontod az eredeti feszultseg gyok haromszorosan (400V). Feleslegesen aszimmetrikus – mindezt szerintem Te is kikovetkeztetted :) – uzemeltetesben nem tudom, hogy jar-e kifejezett elonyokkel vagy hatranyokkal.

  • avatar
    Gezabatsy mondta:

    Nagy élvezettel olvastam, volt szerencsém nekem is hozzá :-)
    Így lenne egy pontosításom és egy jó tanács azoknak, akik eljutnak ide:
    A Lauterbrunnen-i képen látható vonat szerintem Wengen-be megy (nem Würren), ami egy közbenső, nagy forgalmú (szinte csak szállodák és sípályák vannak itt) állomás.
    Tanácsom; aki teheti szánja rá az időt és a pénzt a 6 napos korlátlan felhasználhatóságó Régiós kártyára (http://www.jungfraubahn.ch/en/DesktopDefault.aspx/tabid-20/172_read-696/) amelyre FIP igazolvánnyal rendelkezők a Swisspass kedvezményt kapják (150,- CHF, a 200 helyett!).
    Az oldal alján lévő térkép szerinti vonalakra érvényes 6 egymást követő napon. Ezek a vonalak is gyönyörűek :-) ))

  • avatar
    szalay3 mondta:

    Sziasztok, szalay3 vagyok!
    Néhány pontosítás (most nyáron volt szerencsém itt 9 napot eltölteni és mindent végigpróbátunk).
    1. az Interlakenből Berlinbe vagy Bernbe tartó vonatot (ezt kellene pontosítani).
    2. Én úgy tudom, hogy az egész Jungfrau Régió vasút (és busz) hálózata egy rendszerbe tartozik, ezért is írják ki minden állomásra, hogy Jungfraubahnen (Jungfrau vasutak), kék sárga színű táblák. Ez gondolom az egységes jellegre utal. A kék-sárga szín a keskeny-nyomtávú vasút Interlakenből Lauterbrunnenbe ill. Grindelwaldba, a zöld-sárga fogaskerekű vasútak Grindelwaldból, ill. Lauterbrunnenből Kleine Scheidegg-re, innen a piros-sárga fogaskerekű a Jungfraujoch-ra (Top of Europe). A 6 napos bérlet tényleg fantasztikus, szerintem 2 – 2 és fél nap alatt leutazza az ember az árát és a többi ingyen van, kivéve a Jungfraujoch (Top of Europe), ide 53 CHF-es pótjegyet kell váltani a Jungfraupasshoz (50 %-os áron!), mert csak az Eigerwand megállóig érvényes a Pass. Ezen kívül az összes kötélpálya, fogaskerekű vasút és postabusz beletartozik (kivéve a lauterbrunneni postabusz ill. a Schilthorbanh). Tényleg kell 6 nap, hogy végigjárjuk az egészet, nekünk majdnem sikerült és közben még nagyokat kirándultunk is a létező legszebb tájakon.
    3. (Gezabatsynak is). Nem keverendő össze Mürren és Wengen, mind a kettő létezik, a Lauterbrunneni fővölgy két oldalán (mindkettő látszik a másik helyről). Mürrenbe a Lauterbrunneni állomásról nagykabinos kötélpályával, ill. a Mürrenbahnnal lehet eljutni (Jungfraupassos megoldás), ill szintén Lauterbrunnenből postabusszal Schilthornbahnig, onnan két szakasz Mürrenig (tovább a Schilthornra azok menjenek akik 007-es rajongók, nagyon húzós az ár és nem Jungfraupassos). Wengenbe szintén Lauterbrunnenből lehet feljutni fogaskerekű vasúttal, innen vagy továbbutazunk (leszállás nélkül) Kleine Scheidegg-ig, vagy a Männlichenbahnnal a Männlichenre felmegyünk nagykabinos kötélpályával és onnan például gyalog Kleine Scheideggig (mi mind a kettőt megcsináltuk).
    További információk ill. képek erről a helyről:
    http://www.panoramio.com/user/314207
    http://www.panoramio.com/user/4361679
    http://www.panoramio.com/user/3559784
    http://www.ittvoltam.hu/blog.aspx?id=56ea7e31-a30f-4b66-bf10-eb37196ceed5

    üdv. szalay3 (szalay3@voila.fr)

  • avatar
    szalay3 mondta:

    Még egy kiegészítés:
    Ott ahol azt írtad, hogy a jobb oldali szerelvény Würrenbe megy, így nem jó! A képen a lauterbrunneni állomás képe látható és mind a két szerelvény Kleine Scheidegg felé megy (sőt: a jobb oldali régebbi típusból kettő is megy egyszerre kiegészítve a baloldali modernebb szerelvénnyel – tehát felfelé és lefelé is 3 szerelvény megy egyszerre, akkora a forgalom). Mi mind a két típuson utaztunk, nekem a régebbi jobban tetszett (nosztalgia?).
    Mint azt írtam, létezik Mürren is (nem Würren!), de arra másféleképpen kell menni. Ugyancsak Lauterbrunnenből kell felmenni, de nagykabinos kötélpályán. Aki nézte a Svájci vasutak című fantasztikus sorozatot, még arra emlékezhet, hogy innen siklóval kellett felmenni. Na ennek vége, helyette építették a felvonót. Nosztalgiából meghagyták a sikló vágányának egy részét, az alsó állomásról jól látható ez a kb 20 -es darab.
    Még egy érdekesség:
    az Interlakenből jövő kék sárga vonat, amely Lauterbrunnenbe és Grindelwaldba megy, egyes szakaszokon átvált fogaskerekű üzemmódba (ekkor lelassul és érezni, hogy belekapaszkodik a fogaslécbe – nem tudom, hogy mi a szakszerű neve). Mindkét irányba 2-2 ilyen szakasz van.
    Üdv, szalay3

    Készítettem (szerintem nagyon jó) leírásokat a Jungfrau passos túránkról, szerintem nézzétek meg (vannak kis helyes videók a különféle vasutakról, kötélpályákról, ott mindaz látható, amit itt leírtam):

    http://utazasok-svajc.blogspot.com/2010/09/svajc-jungfrau-region-4-6-nap.html
    http://utazasok-svajc.blogspot.com/2010/09/svajc-jungfrau-region.html

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.