Főoldal » DVD-Magazin, Lapszemle, Könyvbemutató, Vasút

MLI 178 – Desiro EMUs

IST 2009 augusztus 19 1 megjegyzés

MLI 178-Electric Desiro.inddAmióta tavaly nyáron előfizettem a Modern Locomotives Illustratedre és a magazin honlapján megláttam a következő számok tartalomjegyzékét, azóta várom a nemrég befutott számot. A legfrissebb MLI (2009 augusztus/szeptember) ugyanis a brit Desiro flottáról szól, azokról a járművekről, amelyek alapjában változtatták meg a délnyugat-angliai vasúti közlekedést és amelyek kinézetükben annyira különböznek az általunk itthonról ismert dízel motorvonatoktól. A Colin J. Marsden által szerkesztett/írt magazin eddigi példányait is nagy örömmel olvastam – kedvencem a Class 59-esekről szóló volt eddig -, de a mostani közelebb áll a szívemhez, talán éppen azért, mert a modellezni kívánt South West Trains társaság futtatja a legtöbb ilyen járművet a briteknél. A lap hozza az eddigi formáját, 84 teljesen színes oldalon számol be a vonatok történetéről, mutatja be külön az egyes altípusokat, enged betekintést a gyártócsarnokba illetve a tesztpályára.

A Siemens a 90-es évek második feléig nem tudta megvetni a lábát a brit piacon a járműveivel. Ezt a Heathrow Express-nek szállított Class 332-esek törték meg, majd a Class 333-asok. Ezek üzeméből rengeteg tapasztalatot merítettek ahhoz, hogy bekapcsolódjanak az elavultnak mondható brit motorvonatok cseréjére irányuló versenybe. Ezt az Európában már ismert Desiro motorvonat flottájukra alapozták, nyilván átépítve némileg, hogy a brit igényeknek megfeleljenek. A Desiro projekt kezdetén, azaz 2000-ben együttműködést kötöttek az Angel Trains-szel, amelyik a három legnagyobb vasúti gördülőállomány lízingbeadó cég egyike a briteknél. 2000 májusában az Angel Trains bejelentett spekulatív jelleggel egy huszonötös rendelést négyegységes Desiro járműből, amely papíron a Class 350-es számot viselte magán. A valóságban ebből 4 négykocsis egység lett Class 350 néven a motorvonat elején középen átjáróval, a maradék 21 szerelvény Class 360-ként került leszállításra a First Great Easternnek. Érdekesség ez utóbbiakkal kapcsolatban, hogy a Siemens megépített egy egységet előre, mármint a szekrényt, a vezetőállást és az utasteret, majd ezt elvitték kiállítani a britekhez, hogy véleményezzék azt.
Ekkor történt meg az is, hogy a Stagecoach által tulajdonolt South West Trains társaság bejelentette, hogy amennyiben ők nyerik meg a London-Délnyugat-Anglia közötti vasútvonalakra szóló személyszállítási lehetőséget, akkor az összes úgynevezett slam door motorvonatot (kézzel csukható ajtajú régi járgányokat) lecserélik, méghozzá a Siemens Desiro-ira. 2001 áprilisában – talán ennek is köszönhetően – meg is nyerték a franchise-t, így megkötöttek egy egymilliárd fontos szerződést 785 darabból álló flottáról a Siemensnél. Ízlelgessük a számokat, elképesztő mennyiségről van szó. A járművek egy része elővárosi (Class 450), a másik része fővonali távolsági (Class 444) funkciók ellátására volt hivatott. Ezeket festésükben is jól megkülönböztették – a magazin borítóján előbbire láthattok példát. A motorvonatokat a német/holland határ közelében fekvő Wildenrath tesztpályáján próbálták ki, mind egy szálig. Érdekesség, hogy míg a Class 350-esek és 360-asok felsővezetékről vették az áramot – hiszen villamos motorvonatokról van szó -, addig az SWT járművei harmadik sínes táplálásúak. Ezért a tesztpályát is át kellett építeni, a Siemensnek pedig megtanulnia a britek ezen üzemét, így egy öreg Class 423-ast is kölcsönvettek a Csatorna túlpartjáról.
Sokmindent tudnék még mesélni a magazin alapján, csomó infó van a sorozatok történetéről, na meg persze tele van a lap jobbnál-jobb képpel is: külső, belső, vezetőállás, utastér, jellegrajzok, átépítések, sőt, közös fotón szerepel a német Desiro, a brit Desiro, a Class 423-as és egy ICE is.
Ráadásképpen a South West Trains beszállt egy kicsit a lapba ezen példány erejéig, a magazin közepén ugyanis van egy jelentkezési forma, amivel 2009. szeptember 26.-ára, a 2009-es Desiro napra lehet igényelni korlátlan vasúti utazást a South West Trains vonatainak döntő többségére 20 fontért, azaz kb. 6300 forintért. Ez kicsit húzósnak tűnhet számunkra, a briteknél viszont egyáltalán nem az, ez egy nagyon jó ajánlat a vasútbarátoknak. Mindemellett kis nyereményjáték is van, a lap szerkesztősége kisorsol ugyanis három olvasót, akik elmehetenk Basingstoke-ba és kipróbálhatják a Desiro oktató szimulátort, valamint a Northam-i Desiro karbantartó bázist is megnézhetik. Mindezért csak négy kérdésre kell helyesen válaszolni. Bepróbálkozom én is, hátha…

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


1 megjegyzés »

  • avatar
    pre-zli mondta:

    Arról vannak részletek, hogy az eredeti Desiro típusból hol és mennyit kellett reszelni, hogy beférjen a brit űrszelvénybe?

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.