Szerdán Velencébe utaztam, ma értem haza. Hát, nem vártam ettől az úttól túlzottan sokat, így nem is csalódtam túlságosan nagyot sehol sem. Jónéhány képet összeválogattam az útról.

Az utazás a Keletiből indult, a Bp-ről közvetlenül Velencébe közlekedő EuroNight vonattal. Annyira nem ismerem még a nemzetközi vonatokat, de az EuroNight szerintem arról kellene hogy szóljon, hogy éjjel az ember tudjon aludni. Hát ezen nem igazán tud, minden határon volt ellenőrzés (még az olasz-szlovénen is, ami meglepett). Visszakanyarodva az induláshoz, a szerelvényt 15.50 körül tolták be a hatodik vágányra.

Az indulási idő 16.35, ehhez képest 16.38-kor sikerült megindulni. A termes kocsi, ahova útitársam helyjegye szólt, eléggé tele volt. A Keletiből indulva már áramellátási gondjai voltak a kocsinak, tehát se klíma, se lámpa. Úgy Gárdony környékén végre megoldódott ez a probléma is. Gyékényesre 6 perc késéssel érkeztünk, 4 perc plusszal indultunk. Zágrábig tartottuk ezt a késést. Itt ismét szemügyre vehettem a magyar ipar egyik termékét, a villanymotorvonatukat.

Majd a saját vonatunkat is lekaptam. Zágrábtól Velencéig ez a vonat visz egy belgrádi kocsit is.

Egy séta az állomásépület másik vége felé, ahol találhatóak a pénztárak. Itt sikerült vennem horvát menetrendet, ami a későbbi utazások alkalmával még jól jöhet. 20 kuna volt, németül (is ???) értett a pénztáros. Az állomásépület és a posta között van kiállítva gőzös, ismét sikerült lekapni.

Indulás előtt még átpakoltunk a román ülőhelyes kocsiba, ott lényegesen kevesebben voltak. A másik nagy előnye a fülkés felépítés, amit én egy hosszabb utazásra jobbnak találok. Majd 23.36-kor pontosan indultunk tovább. Megállás nélkül haladtunk Dobováig, a horvát-szlovén határig. Itt is álltunk 35 percet. Ezidő alatt a határőrök átnézték a papírokat, a vonatunk gépet cserélt. Dobovában lehetett látni 2 horvát “Asea” gépet is.

Innentől Ljubljana a harmadik megálló, 2 órás menetidő. Pontosan érkeztünk, így itt ismét volt 15 perc pihenője a vonatnak. Ezidő alatt gyorsan sikerült lekapni az állomáson egy pihenő dízelt.

Innen további 2 óra volt az olasz határ. Addig is a fülkeablakon át a holdfénynél látszottak a hegyek. Szép látványt nyújtottak. Majd hamarosan megérkeztünk Villa Opicinába, a határra.

Itt kb 45 perces pihenőnk volt. Ezalatt kaptunk új gépet, a határőrök is végigellenőrizték a vonatot. Innentől mehettünk jódarabon 160-al. Itt aludtam egy kicsit, Venezia Mestre környékén keltem fel. Innen már csak 10 km, 12 perc az út a végállomásig. Kezdtünk összepakolászni, majd leszálltunk.

Egészen új (vagy annak tűnő) mozdony hozott minket. Az állomásról először a reptér felé tettünk egy sétát, majd onnan a Szent Márk térre.

Az állomásépület előtt van hajóra átszállási lehetőség. Velencében ugyanis nem járnak buszok, hanem hajókkal utaznak. A St. Márk tér után visszatértünk az állomásra. Az óra már 12 órát mutatott.

Ahogy kisétáltunk a peronra, rögtön érkezett is egy vonat. Kicsit továbbmenve láthattunk 2006-os beszerzésű, Alstom által gyártott motorvonatot. Számomra ez egy olyan gép volt, melynek a formavilága még elfogadható.

Ezután megnéztük az EuroStar-t is. Szerintem a vezetőállás kicsit magason van, bár a kilátást ez csak javítja. Magyar szemnekviszont szokatlan.

Itt tartottunk egy kis pihenőt, ami most annyit jelentett, hogy elmentünk bevásárolni a hazaútra. Üdítővel és ennivalóval megrakva tértünk vissza az állomásra. Ekkor láttuk az elsőn a Bécsbe közlekedő EC-t.

A peron túlvégére kisétálva láttunk egy Pendolinot elmenni.

Az állomás eddig “felfedezetlen” részére sétálva fedeztem fel a magánvasúti dízel “Flirt”-et.

Elvárosi forgalomban dolgoznak a 2006-ban beszerzett villanymozdonyok. A gépeket a Bombardier szállította, igazi vezetőállása csak 1 van. A másik végén poggyász rész van egy kisebb vezetőállással, gondolom a tolatásokkor használják. A gépek elég újak, viszont nagyon hangosak.

Az állomáson sem egy mai paripa dolgozik. Magyar viszonylatban talán az M31-hez lehetne hasonlítani, a 3 hajtott tengelyét ugyanis hajtórúd kapcsolja össze.

Találkoztunk mégegy régebbi géppel, ez egy ’66-os gyártányú villanymotorvonat volt.

Láttunk néhány “kétszekciós” gépet is, a képen látható éppen a fűtőház mellett pihen.

A nap lemenőben volt, lassan a szerelvényünket is beállították. A vonatunkat valahonnan Mestre felől hozták be. Ugyanaz a szerelvény, amivel reggel érkeztünk. A büfékocsiban szolgáló már ismerősként köszönt nekünk. A román kocsiban ért minket a meglepetés: a szerelvény kitakarítása kimaradt. Szerencsére az egyik kuka mellett volt egy szemetes lapát, így azzal a nagyját mi ki tudtuk szedni.

21.20, hamarosan indulás. Most a román kocsi is megtelt utassal, a fülkében mellettünk 4 nagy utazó lány volt. 2-en Ljubljanáig jöttek, 2-en pedig Zágrábig. Visszafelé szorosabb a menetrendünk. Portogruaro-Caorle állomásra 12 perc késéssel futottunk be, viszont Villa Opicinába már 0 perc volt a késésünk. Ismét határellenőrzés, gépcsere, minderre most csupán 20 perc, ám elegendőnek bizonyult, a továbbindulás pontosra sikerült. Ljubljanába 10 perccel előbb sikerült beérkezni, mint ahogy a menetrendben írva volt. Kicsit csodálkoztam, majd szép lassan elaludtam. Dobovában ébresztettek a határőrök. Visszafelé 14 perc volt a határellenőrzésre és a gépcserére, ami “természetesen” kevésnek bizonyult. Itt kaptunk 10 percet. Zágrábban a tolatás ideje alatt csináltam néhány képet.

A kijárat felé nézve már látszott, hogy lassan felkel a nap, viszont szabad kijárásra még nem kaptunk jelzést.

Innen a határig ismét alvással telt az idő, amit kicsit sajnáltam. Gyékényesen a horvát határőr ébresztett, majd jött a magyar. Innentől egy klasszik szili vitte a vonatunkat. Gyékényesen még elment előttünk a személy, de Őrtiloson félrerakták előlünk. Őrtiloson már kb 30-35 perc késésben voltunk. Minket a szemből érkező vonat miatt raktak félre.

Utoljára alaposabban Balatonszentgyörgyön néztem meg a késésünket, ott +48 volt. A változatosság kedvéért ismét alvással telt az út. Kelenföldön elbúcsúztam útitársamtól, majd elindultam az első kocsiba, hogy minél gyorsabban a buszmegállóba tudjak érni. A Keletiig nagyjából tartottuk a 45-50 perces késésünket. Innen rohanás a buszhoz, Zuglóban sikerült futva (itt már szószerint futva) elérni a Kodály IC-t, melyen Ceglédig aludtam egyet, ahol 4 perc késéssel álltunk meg.

Összefoglalva ezt az utat: Annyira nem tetszett, mint a spliti út. Ezen úton sehol nem fogalmazódott meg bennem az, hogy “ide még vissza kell jönni”. Sőt, az olaszokhoz valahogy egyáltalán nem vágyom vissza. Viszont túrista szempontból megéri kimenni Velencébe, a város nagyon szép.