Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Vasút

Vonattal Svédországban

IST 2009 augusztus 24 4 megjegyzés

Tóth Péter barátom a kedvesével Svédországban töltött el némi időt. A lelkére kötöttem, hogy márpedig vonatokat fotózni kell, gondoltam nem csak én vagyok kíváncsi vasúti képekre olyan helyről, ahol még nem jártam. Peti sem nem vasútbarát, sem nem vonatfotós, leginkább a Volán jégkorongmeccsein kattintgat. Bár vonatlesben a svédeknél sem állt, azért jutott néhány kép nekünk is, némi beszámolóval fűszerezve.

Azzal kell kezdenem, hogy aligha sorolhatom magam a vasútrajongók táborába. A hazai vonatozás nem fogott meg (talán pontosabb lenne azt írom, hogy legtöbbször kellemetlen élményként élem meg), külföldi tapasztalataim meg idáig nem voltak vonatozás témában. IST barátom lelkes unszolására mégis megpróbáltam kicsit a vonatokra is koncentrálni svédországi kirándulásom során, erről írok a következőkben.

01_Mora_IMG_9097

Svédországon belül végig vonattal közlekedtünk, így volt alkalmam bőven ismerkedni az ottani vasúttal. A repülőtérről (Arlanda) egyből egy 3,5 órás útnak indultunk, Borlänge-n keresztül Mora-ba. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy jegypénztárostól vettünk jegyeket, általában inkább a jegyautomatákat, illetve a netes rendelést preferálják. A vonat – mint az út során mindenhol máshol is – pontosan érkezett, és a kocsik tiszták voltak. Ez a két dolog alapból más dimenzióba helyezte az egész vasútról alkotott képemet, és most már biztosan állíthatom, hogy ezeket hiányolom a legjobban itthon. Szintén nagyon kellemes csalódás volt az átszállás “bonyolultsága”: Borlänge előtt 5 perccel bemondták, hogy lesz ez az átszállási lehetőség, az állomáson a vonat megállt, mi átsétáltunk a szomszédos vágányon ránk váró másik vonatra, és perceken belül már indultunk is tovább. Laikusként nekem úgy tűnt, hogy nem indulnak túl sűrűn a járatok, de azok nagyon jól össze vannak hangolva.

Digitális menetrend - Mora

Digitális menetrend - Mora

SJ Rc6 1343

SJ Rc6 1343

Vasúti kocsi a svédeknél

Vasúti kocsi a svédeknél

A következő napon Mora-ból egy különleges vonattal utaztunk tovább Östersund-ig, az Inlandsbanan-nal. Ez kifejezetten turistáknak szánt vonat, más társaságok járatai nem is közlekednek ezeken a síneken. A lényeg, hogy szép tájakon keresztül vezet az út Északra (a végállomás valahol a sarkkörön is túl van), a kísérő időnként mesél az adott terület jellegzetességeiről, és néhány alkalommal meg is áll a vonat valamilyen látnivaló (medvebarlang, vízesés, stb.) kedvéért. A http://www.inlandsbanan.se oldalon lehet olvasgatni bővebben a dologról. Ez, ha lehet, akkor még nagyobb élmény volt, mint a hagyományos járatokon való utazás, elsősorban a kísérő segítőkészsége miatt. Talán elárul valamit az Inlandsbanan ügyfélközpontúságáról, hogy a kísérőnk még út közben felajánlotta, hogy nagyon szívesen foglal nekünk előre szállást, mielőtt megérkezünk Östersund-ba, csak mondjuk meg, hogy a katalógusból melyik a legszimpatikusabb nekünk? Az út kb. 7 órás volt, de a pár beiktatott pihenő miatt nem volt egyhangú egyáltalán.

Inlandsbanan kintről

Inlandsbanan kintről

Inlandsbanan bentről

Inlandsbanan bentről

Másnap reggel ismét hagyományos vonattal indultunk tovább a nyugati határ felé, a kb. 100 km-re lévő Are-ba. Érdekesség, hogy az östersund-i állomáson sem jegypénztárt, sem jegyautomatát nem találtunk (az Östersund Central állomáson biztosan volt, de a szállásunkhoz közelebb volt a nyugati megálló, így innen indultunk). A szállásunkon rákérdeztünk a dologra, és mondták, hogy nem gond, a vonaton is megvehetjük a jegyet. És valóban, amikor jött a kalauz, akkor nem bűnözők voltunk a szemében, akik bliccelni akarnak, hanem utasok, akiknek nem volt lehetőségük jegyet venniük korábban? Ez a kölcsönös bizalom végig érezhető volt, a kalauzok végig nagyon barátságosan végezték a munkájukat, az utasoknak meg szerintem meg sem fordult a fejükben kijátszani a rendszert. A táj errefelé is nagyon szép volt, rengeteg tó van mindenfelé, és itt már látszottak Norvégia hegyei is.

Az Are-ban eltöltött néhány nap után Stockholm felé vettük az irányt. Találtunk egy közvetlen járatot, így a kb. 630 km-es távot átszállás nélkül, 7,5 óra tehettük meg. A jegyet neten vettük meg előre a http://www.sj.se weboldalon. A keleti partig kissé sokáig tartott kiérni, de onnantól már nagyon gyorsan haladtunk lefelé. Ezen a vonaton volt digitális kijelző a kocsikban, amin a következő állomás nevét, az ottani hőmérsékletet, illetve időnként a vonat sebességét írták ki. 200 km/h volt a legnagyobb sebesség, amit láttam. Azt lehetett érezni, hogy kanyarokban bedőlünk valamennyire, tehát a síneket eleve ilyen sebességre tervezhették.

X 2000-es bedőlő szerelvény Are állomáson

X 2000-es bedőlő szerelvény Are állomáson

BM92-es motorvonat Are állomáson

BM92-es motorvonat Are állomáson

03_Are_IMG_9567

04_Are_IMG_0012

Az utolsó napon Stockholmból az Arlanda Express járatával utaztunk a repülőtérre. Ez a vonat a 40 km-es távot nem egészen 20 perc alatt teszi meg, és kizárólag a repülőtér és a főváros közötti utasforgalom lebonyolítására szolgál. Mondanom sem kell, hogy ez is kényelmes, pontos és tiszta.

05_Arlanda_Express_IMG_0099

Arlanda Express jegyautomata

Arlanda Express

Arlanda Express X3-as motorvonat Stockholmban

Általánosságban elmondható, hogy az állomásokon sehol nincs hangosbemondó, de nincs is rá szükség, mert nagyon jól láthatóan, érthetően vannak elhelyezve az utastájékoztató táblák. Minden állomáson volt digitális tábla, amin a következő 4-5 induló illetve érkező vonatot tüntették fel, illetve egy hasonló nagyságú poszter jellegű menetrend, amin az adott állomást érintő járatok szerepeltek. A vonatokon viszont minden állomás előtt bemondják, hogy hová fogunk érkezni perceken belül, így van idő összekészülődni. A megérkezéskor szintén elmondják, hogy hol vagyunk, és ha van valamilyen csatlakozás, akkor azt is.
A jegyautomaták érintőképernyősek, de van billentyűzetük is, hogy könnyebb legyen beírni a városok neveit. A kezelőfelület szintén áttekinthető, egyszerű, érthető. Kártyával lehet fizetni, készpénzt nem fogad el.

04_Jegyautomata_IMG_9052

Jegyautomata

A vonatok pontosan érkeztek és indultak, mindenhol volt ülőhely, illetve minden kocsiban volt a nagyobb csomagoknak külön tároló helye az ajtók közelében. Ez nagyon praktikus, mert a svédek szemmel láthatóan nagyon szeretnek kirándulni, és szinte mindenki nagyméretű hátizsákkal vagy bőrönddel utazott. MÁV-hoz szokott utasként teljesen szokatlan volt, de a mosdók is nagyon tiszták voltak, pedig a hosszú utakon volt forgalom rendesen. Érdekes volt, hogy meglehetősen csendesek voltak a vonatok még nagy sebesség mellett is. Az ülések kényelmesek voltak, szinte mindenhol volt lehajtható asztalka (sokan használnak notebook-ot út közben, de persze evésnél is jól jött). Volt olyan vonat, ahol bemondták, hogy van internet, volt, ahol zenét lehetett hallgatni fülhallgatóval (a karfán volt egy jack dugó és pár gomb csatornaváltásra, meg a hangerőt szabályozni). Tetszett, hogy az ülések fejtámláin tépőzárral rögzíthető textildarabokat erősítettek, amit gondolom naponta cserélnek.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon kellemes emlékekkel tértünk haza Svédországból, és ebben a gyönyörű tájakon kívül szerepet játszott az is, hogy a hosszú vonatozással töltött idő is nagyon jól telt, valahogy így kellene itthon is kinéznie a vasút világának.

4 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 5 (4 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


4 megjegyzés »

  • avatar
    Joxy mondta:

    De kimennék én is Svédbe vonatozni! Pont a monogramom a vasúttársaság jele :cool:

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    :) Hej, bizony a svédeknél élmény a vonatozás :) (Bár az élmény szót szorosabb értelemben a MÁV-ra is használhatjuk!) Az X2000-es legnagyobb baja, hogy kívülrôl is, és belülrôl is hátborzongatóan szürke. Egy M41 mennyivel csinosabb :D … Visszatérve a svéd vasútra, a hosszújáratú vonatokon, mint az említett, természetesen van wifi – ha jók az emlékeim, 5?/óra áron. Ha nem kérjük, a böngészô oldalán a kapott wifi-kód kérése mellett megjelenik egy térkép a vonat pontos helyével.
    Ne felejtsük el azonban a jegyek horrorisztikus árait sem: Stockholm – Malmö négy és fél órás út ára (kb. hatszáz km lehet) húsz-huszonötezer forint. (801 svéd korona). Valamit valamiért. :roll:

  • avatar
    Zsivany mondta:

    “Azt lehetett érezni, hogy kanyarokban bedőlünk valamennyire, ”

    Az X2000-es motorvonatok aktív járműszekrény-döntő automatikával vannak felszerelve, pályaívben az egész szerelvény pár fokkal “bedől” a kanarban. Így kanyargós pályán is el lehet érni nagyobb sebességet az utazási komfort csökkenése nélkül.

    LokottZsiraf:
    “jegyek horrorisztikus árait”

    Mindig az ország viszonyaihoz kell mérni.
    Pl.:
    A németeknél is magasak a jegyárak magyar szemmel: Suttgart-Mannhein fél órás ICE út 35 euró = 10 000 Ft (120-140 km?). De ez a 2300 eurós német átlagkeresehet viszonyítva már nem is olyan drága. A szolgáltatás színvonala viszont ég és föld…

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Zsivany: igen, ez teljesen így van :) De: sokszor megfeledkezünk a másik irányról, egészen biztosan van a magyaroszági viszonyoknál rosszabb is. :wink:

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.