Főoldal » Építés, Modellvasút, Tippek-Trükkök

Amiről nem szokás beszélni, avagy: így épít modellt az amatőr

pre-zli 2009 szeptember 7 10 megjegyzés

Elso JJA 02Nincs tapasztalata, de bízik az eszében. Kár. A legtöbb munkafázishoz nincs megfelelő célszerszáma, de úgy érzi, leleményességével pótolni tudja. Pedig nem. Azt hiszi, az már türelem, hogy kezdés előtt végigolvassa az utasítást – kétszer is. Csakhogy aztán mégis egyből a pillanatragasztóért nyúl, s mint az a bizonyos borjú az anyjának… És az eredmény olyan is. Sok az önérzet, annál kevesebb a kézügyesség, úgyhogy az asszonynak azért elsüti: “Látod azt a kis izét, ami ott mozog hátul a félhomályban? Na azt én csináltam, jól néz ki, mi?” Persze! Nagyon jól! De azért a börzére még véletlenül se vinné el megmutatni. Isten ments!

Ismerős? Nos hát, ha már egyszer én is így jártam, mutassuk meg mégis!

Elso JJA 01

1. szabály: ha kezdő vagy, próbáld meg nem egyből N-es modellel kezdeni

Ezt a szabályt sikerült helyből megszegni, történt ugyanis, hogy rendeltem öt darab JJA kavicsszóró kocsira való kitet az angliai N Gauge Society-tól (szokásos ürügy: az újságban baromi jól nézett ki egy darab, de a valóságban ezek minimum ötössével cirkálnak, és az NGS is öt darabtól kezdve ad kedvezményt). Maga a kit felhasználóbarátnak mondható, nagyon világos utasításokkal, sok fröccsöntött műanyagelemmel, matricával, meg emészthető mennyiségű maratott rézalkatrésszel. Nem kell hozzá óraműszerészi doktorátus.

2 JJA kiteritve

De azért amikor először kézbe vettem a rézlapot, megállapítottam, hogy ha a legtöbb alkatrészről nem tudnám, hogy micsoda, kósza fecniként simán lesöpörném az asztalról. Ezt sikerült elkerülnöm, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden alkatrész kármentesen megúszta az építést…

5 hajszalvekony rezmaratott alkatresztabla

2. szabály: a pillanatragasztó nem univerzális modellragasztó

A ciánakrilát előnyei számosak, hátrányai viszont számtalanok. A “gyorsan szárad” mindkét kategóriába besorolható, de végtelenszer többször lesz ez hátrány, mintsem előny. Persze előny, hogy általában akad belőle a háztartásban még akkor is, mikor az amatőrre rájön az építési láz (jellemzően vasárnap délután, mikor minden tisztességes modellbolt zárva van), viszont mindent mindennel összeragaszt, mindenhova befolyik, nehéz adagolni, ocsmányul szárad, és nem utolsó sorban roncsol. Az egyik ütközőm talpára a legigazabb állítás az, hogy “sz*rrá marta“. Sokkal jobban jártam volna, ha nem egy délután alatt akarom összetákolni, hanem olyan ragasztót használok, ami hosszabb idő alatt fog, de tisztán köt, nem hagy fehér nyomot és nem támad meg minden felületet a felismerhetetlenségig.

3. szabály: olyan nincs, hogy “ezt most inkább kihagyom, majd megoldom valahogy”

Azt mondta az utasítás, hogy egy adott ponton érdemes megjelölni és kifúrni a végén rögzítendő rézalkatrészeknek a furatokat. Ránéztem a rézalkatrészre, és azt mondtam az utasításnak: “Pofa be, én ezt furat nélkül is megoldom majd. Valahogy. És különben is: ekkora fúró(m) nincs is!” Ó az eredmény? A rézalkatrész persze nem ment a helyére, csálén lóg, és örülhetek, hogy a ragasztó egyáltalán nagyjából odafogta valamihez.

4. szabály: “gyertya+fogó+tű+vasmarok” nem tesz annyit, mint “satu+oszlopos fúró”

Mit csinál a magamfajta mezei amatőr, ha a vak is látja, hogy márpedig az ütköző csak akkor fog a helyére menni, ha én azt a mellgerendán igenis kifúrom? Mondtam már: olyan fúróm nincs. A műanyag meg puha, gyertya és tű úgyis akad, hát – vigyázz, lángész! – majd azzal jól megcsinálom a lyukat! Gyertya meggyújt, tű a fogóba fog, modell a bal marokba, hevít, szúr, és már lehet is szentségelni. A tű nem oda megy, nem akkora lukat olvaszt, mikor kihúzod, húzza magával az olvadt műanyagot, és nemhogy megfelelő lukat nem csinál, hanem helyrehozhatatlan kárt is okoz. Az amatőr agya persze ettől csak még jobban megtáltosodik. Mens agitat molem, gondolod, és máris kipattan a legújabb brilliáns ötlet, amivel az előző katasztrofális innovációt helyre lehet pofozni. S lőn az újabb szabály.

5. szabály: a furatba való csapot nem tudod pont olyanra barmolni, amilyenre a furatot barmoltad

És kész. Ha adott egy rossz méretű, helyű és irányú furat, akkor nyilvánvaló, hogy abba a jó méretű és egyenes csap soha az életben nem fog belemenni. De gyorsan rájössz, hogy addig farigcsálhatod a csapot, ameddig még van belőle akár csak egy fecni is, de az oda be nem megy, akárhogy erölködsz. Én ezt az egyik ütközővel alaposan kitapasztaltam. Az pedig szintén nem megoldás, hogy egyszerűen levágod. Mit ne mondjak, megpróbáltam ezt is: ott volt a kezemben az ütköző a kis csonk nélkül a végén, nosza hát, lapjával ragasszuk a genrendára! Reszelted már 1mm vastag és 2mm hosszú henger fenekét simára, hogy megragadjon? Én próbáltam, minek folytán rá kellett jönnöm egy hatodik szabályra is.

6. szabály: a szemmérték a derékszög ellensége

Mikor a tetves ütköző csupasz feneke “lapjával” végül ráfeküdt a mellgerendára, úgy égnek állt, mint… khm. Jó, jó, gondoltam, de az az ütköző. Műanyag, apró, mittomén. Lássuk inkább a rézkorlátokat. Na oda hajtogatok én majd neked olyan derékszöget csuklóból, hogy ajaj! Hát tudod, derékszög made in Szonda Ipsos: +/-10%. Szerszám, öregem, szerszám! Persze ha már szerszám, arra is van ám szabály!

7. szabály: ha szerszámmal dolgozol, csakis a célnak megfelelőt válaszd

Lehet-e műanyag öntvényt sorjátlanítani generál barkácskéssel? Lehet. Mint gipszfalat fúrni légkalapáccsal, vagy szőlőt metszeni baltával. A sorját levágja, de a többit is viszi magával. Esetleg egy apró szikével a nagyját le lehet vágni, de a finom részleteket már muszáj tűreszelővel vagy hasonlóval eldolgozni. Mert különben? Mert különben úgy jársz, mint én: tátongó lyukak, hibás illesztések, ebből eredő és hatványosan szaporodó ferdeség, stb. Márpedig…

8. szabály: amit egyszer elszúrtál, azt később már aligha hozod helyre

Ez az a szabály, amely alá végképp számtalan példát besorolhatnék: ami az elején nem lett derékszögű vagy párhuzamos, az soha nem lesz az (az különösen gáz, mikor ez a főkeretre vonatkozik). Ami nincs egy síkban, mikor összerakod, az később is lépcsős lesz. Ami rosszul illeszkedett az elején, az a legvégén is látszani fog (minél jobban akarod palástolni, annál inkább). És akkor még festésről és matricázásról nem is volt (és itt nem is lesz) szó.

Összegzés

Egy kép sokkal többet ér, mint a sok rizsa. Gondosan vedd szemügyre az alábbi képet, majd jelölj meg rajta legalább egy-egy példát az alatta felsorolt hibák mindegyikére:

Elso JJA 03

- illesztési hézag
- elbarmolt felület
- túladagolt, megfolyt pillanatragasztó
- pillanatragasztó okozta műanyag roncsolódás
- nem 90 fokos “derékszög”
- nagyvonalúan elmulasztott furat
- elnagyolt sorjátlanítás

Most már csak azt remélem, hogy legalább más is okult az én hülyeségemből!

8 votes, average: 5.00 out of 58 votes, average: 5.00 out of 58 votes, average: 5.00 out of 58 votes, average: 5.00 out of 58 votes, average: 5.00 out of 5 (8 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


10 megjegyzés »

  • avatar
    1116001 mondta:

    Ez nagyon jó írás! :)
    Vígasztaljon az a tudat hogy egyedi darabot csináltál:)

  • avatar
    IST mondta:

    Köszönöm, hogy végül megírtad.
    Tudod ha nem sajnálnálak éppen akkor fennhangon röhögnék, mert a stílus az bizony ott van. Ennyire jól leírni, hogy mit csináltál annyira rosszul…
    Írtam neked e-mail-ben, de itt is megteszem: nem csak a profik leírásából lehet tanulni, hanem az ilyen cikkekből is, nem is keveset.
    Szívesen adnék rá tíz csillagot, de csak ötöt lehet.

  • avatar
    Nygma mondta:

    Mivel nincs mellette egy gyári modell képe bevallom hogy nekem csak az ütközők amik nagyon feltűnnek. Kicsit rátolattak egy 66-ossal :lol:
    Nem ilyenkor szokták mondani hogy a festés majd eltakarja a hibákat?
    Télen én egy 1-es nyitott kocsi raktam össze igaz azt nem kitből hanem csak úgy nyersanyagból. Nekem ott az volt a gondom hogy amikor nagyon koncentráltam akkor remegett a kezem. Neked nem volt ilyesmi? Vagy túl öregszem, vagy keveset iszok.

  • avatar
    Benbe mondta:

    Különösen, hogy ez N-ben van, egyáltalán nem néz ki rosszul. Talán még helyre is lehet pofozni az ütközőket. Ha látnád az én átfestéseimet…

  • avatar
    pre-zli ( a szerző ) mondta:

    Az én kezem két esetben remeg: az elején, mikor még koncentrálok, meg utána, amikor már egyszerűen csak ideges vagyok. Amúgy az igazat megvalla én is bízom egy kicsit a majdani festésben, bár arról is valami zafsztos cikket vizionálok már most… Különben pedig a további négy kocsit majd mindig egy fokkal ügyesebben próbálom összerakni, és ha sikerül, akkor talán a komplett szerelvényben már nem is lesz feltűnő, hogy ez a példány kicsit ütött-kopott.
    Ja és egy kérdés, ami a cikkből kimaradt: tudtok valami trükköt arra, hogy az antik vadcseresznye ebédlőasztal lakkjáról hogyan lehet leszedni egy apró csepp pillanatragasztót? (9. szabály: ne az antik vadcseresznye ebédlőasztalon építs modellt).

  • avatar
    ArtofNoizz mondta:

    Nos… a pillanatragasztóhoz kell egy tű és akkor csapódik ki, ha zárt térbe kerül. Fúrót 0.2-0.3-ig lehet szerezni fogtechnikai vagy ötvös boltokban. A rezet én csak forrasztanám, ehhez cin kell és cinvíz, no és forrasztás után nem árt lepácolni.

  • avatar
    laacush mondta:

    Movel tervezed festeni? Rendelsz Rover festéket, vagy megpróbálod kikeverni, vagy esetleg találtál más márkát ami passzol a kocsihoz?

  • avatar
    pre-zli ( a szerző ) mondta:

    Hogy mivel fogom festeni? Még fogalmam sincs! Igazság szerint előbb vár ránk egy kiadós költözés és lakásfelújítás, ami után talán lesz már műhelynek is használható szoba. Úgyhogy egy biztos: márciusig nem festem semmivel.

  • avatar
    trainmodeller mondta:

    Nyugi. Azért érzek némi idegességet az írásban. Én sok év után fogtam bele az 1:35-ös 520-as építésébe, és mégis, alig, ritkán haladok. Én is elolvastam mindent, kotta szerint haladok, de vannak olyan részek aminél eldurrant az agyam kétszer. A homokoló tartálytól mindkét oldalon minden kerékhez vezető homokoló csövek például. BORZALMAS meló. És lehetetlen is mellesleg, valami olyan rugalmas műanyagból vannak, hogy lehetetlen ragasztani, SEMMI sem fogja. Így, amint megfelelő méretű réz csőhöz jutok, le kell hajlítanom egyenként és felrakni. Á nem sok, 10 cső + a rögzítési pontok, 2-3 nap alatt megvan. Pár csövet eleve úgy szereltem fel, ahogy az 520-ason van, nem az 52-esen, azokat már eleve egyedileg hajtogattam rézből. De egy dolog mindenképpen igaz: építés közben tanul az ember legtöbbet, az első az pedig első. Neked már gratulálhatunk az első kocsidhoz, én még messze vagyok a befejezéstől :D

  • avatar
    Így épít modellt az amatőr… « Terepasztal mondta:

    [...] 2009. December 30. Atko Leave a comment Go to comments A Vonatmagazin.hu oldalon olvastam ezt a cikket arról, hogy valaki hogy összebarmolt egy n-es modellt. Érdemes elolvasni, hiszen nagyon [...]

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.