Régi ígéretemet teljesítem IST-nek ezzel az írással. 1,5-2 éve merült fel bennem hogy gyerekkorom után újra elkezdek vasutazni. Akkoriban TT-s dolgaim voltak, most mégis az N méret mellett döntöttem, mert mindig is szerettem a mütyüröket és a panel lakásom mérete is meghatározta a választást. A célom egy terepasztal megvalósítása és ehhez egy kitűnő gyakorlásnak tűnt egy dioráma elkészítése. A leírással egyrészt be szeretném mutatni első művemet, másrészt kezdő tapasztalataimat is megosztanám (hátha más kezdők is tudnak okulni belőle).

Még mielőtt bármit írnék 2 kép a  (majdnem) végeredményről kedvcsinálónak (azóta már kapott díszszegélyt és üveg tetőt):

diorama szemközt

diorama oldalról

Tehát a cél meg volt: építek egy diorámát. Pontos tervem nem volt, hogy mit szeretnék készíteni, csak azt tudtam, hogy egy állomás vagy egy raktár vagy valamilyen vasúti kiszolgáló épület köré akarom szervezni a témát. Elmentem egy lapszabászatba és pont volt egy számomra ideális 70 cm x 20 cm-es 3 mm vastag maradék rétegelt lemez. Ez kitűnő alapnak tűnt. Ezt a lapot egy 1,5 cm x 1,5 cm keresztmetszetű lécből készített keretre rögzítettem csavarokkal. Miután kész volt ültem és néztem, hogy mi is kerüljön rá. Ötleteimet halványan rárajzoltam vázlatszerűen a rétegelt lemez alapra, ha nem tetszett, akkor leradíroztam és új ötlettel próbálkoztam. Végső, legjobban tetsző ötlet egy állomás teher rakodó része lett (én legalább is így hívom). A terven volt egy átmenő vágányzat és egy olyan ami egy ütközőben végződik, e mellé terveztem egy raktár épületet.

Miután eldöntöttem, hogy mit csinálok felrajzoltam a sínek pontos helyét. A sínanyag kiválasztásakor Roco flexi sínekre esett a választásom (Roco, mert olcsó, és flexi, mert így egyben meglehetett csinálni egy vonalat, nem kellett illeszteni, és a vakvágány is tetszőleges íven haladhatott).A sínek alá a töltést parafalapból vágtam ki. OBI-ban (vagy Praktikerben) vettem 2 mm vastag parafa tekercset (50 cm széles több méter hosszú letekerve). Szerintem nagyon hasznos és az ilyen kiszerelés nem is olyan drága. Ez annyi, hogy a terepasztalra is elég marad. A töltést 3 rétegből alakítottam ki. Az alsó kb 25 mm széles, a középső kb 21,5 mm, a felső pedig kb 18 mm. A parafa csíkokat technokollal ragasztottam az alapra és egymáshoz.

töltés keresztmetszet

A flexi síneket méretre vágtam (én ezt egy kínai dremmel utánzattal végeztem, a vágókorong gyorsan, fájdalommentesen levágta a felesleget). Az egyenes szakaszt lemértem és úgy vágtam le, míg az íveset először felragasztottam a parafára, majd miután megszáradt levágtam a felesleget. A vágányokat ugyancsak technokollal ragasztottam a parafához. Száradásig az ívelt sínt gombostűkkel tartottam a helyén.

Szerencsére még mielőtt leragasztottam a síneket eszembe jutott, hogy szép lehet egy dioráma, de érdekesebb lenne, ha egy kis életet vinnék bele, így mind a négy sín szálhoz hozzá forrasztottam 1-1 vezetéket (amit egy furaton keresztül az alap alá húztam), hogy majd esetleg a mozdonyokat kicsit megjárassam oda-vissza néha.

Eddig a fázisig nem sok olyan dolog történt amit másképp csinálnék. Talán a töltés túl magas lett és elég lett volna csak két réteg a parafából. Érdemes minden ötletet megvalósítani, még ha nem is vagyunk benne biztosak, hogy később kihasználjuk. Örülök, hogy eszembe jutott, hogy a sínekhez vezetéket forrasszak, mert ha nem teszem meg akkor a kavicsozás után már nem nagyon tudtam volna szépen megcsinálni és most nem ‘repesztenének’ a vonatok a raktár előtt.