Főoldal » Lapszemle, Könyvbemutató, Modellvasút

Kissé megkésve 1: nyári Model Rail lapszemle

pre-zli 2009 szeptember 12 Nincs megjegyzés

Maholnap már a karácsonyi ajándékokon kell törni a fejünket, a honlapon viszont a legfrissebb brit modellvasúti lapszemle is májusig nyúlik vissza. Mea culpa – gyorstalpaló hiánypótlás következik.

Lima OO játékmozdony

A Model Rail három hónap alatt négy számmal örvendeztetett meg: június (MR131), július (MR132), augusztus (MR134), illetve egy katonai/háborús témájú nyári különszám (MR133). Az utóbbi nem áll különösebben közel a szívemhez, viszont el kell ismerni: a katonai célú vasút nemcsak különleges járművekben bővelkedik, hanem sajátos infrastruktúrájával, gyakorló telepeivel, speciális rendeltetésű (járművek, robbanóanyagok átrakására szolgáló) teherpályaudvaraival, rendezőivel izgalmasabbnál izgalmasabb diorámák és terepasztalok alapjául is szolgálhat – már amennyire ezen létesítmények hozzáférhetők a modellezni vágyó civilek számára. Az MR 133-as száma ebbe a világba kalauzol, és azt kell mondjam, igen meggyőző módon. Küönösen a Longmoor Loop-i vasúti gyakorló telepről mintázott terepasztalterv, valamint…

Desert Rat

…George Dent “Desert Rat” (Sivatagi Patkány) becenevű második világháborús amerikai fantázia dízeltolatómozdonya tetszett – az utóbbi ékes példája annak, miként lehet a fenti képen látható, harminc évvel ezelőtti Lima startszettes OO játékmozdonyból helytálló egyedi modellt varázsolni, méghozzá olyat, amelyről talán még az 1944-ben éppen Egyiptom felé hadvezérkedő Eisenhower tábornok is elhitte volna, hogy egy valódi mozdony mása.

A nyári különszám továbbá beharangozta a Bachmann OO építési nagyságú Class 150/1-es Sprinter dízelmotorvonatát, és annak ellenére 94%-osra értékelte, hogy – 1:76-os lépték ide vagy oda!!! – a hajtott kocsi belső terét teljesen kitölti a motor. Annál furcsább a dolog, hogy pár oldallal később mindössze 90%-os osztályzatot kap a szintén Bachmann által gyártott 108-as sorozatú OO motorvonat, amelynek viszont mindkét kocsiját értékelhetően szép belső berendezés ékesíti. Mély bepillantást nyerünk továbbá  Phillip Wiggins “Thornton Junction” terepasztalába, amely a lapban megszokottaktól eltérően szerintem közelebb áll a játékvasúthoz, mint a modellhez, és szvsz sokat vét a “kevesebb több” elv ellen – de izlések és pofonok ugyebár, no meg én még olyat se építettem, úgyhogy csendben örül és nem ugat. Végül a magamfajta, vasúti logisztika iránt is fogékony műkedvelők számára mindenképp érdekes olvasmány Robert Caroll cikke a Great Central Railway vonalain 1947 és 1966 között érvényes vonatösszeállítási rendekről.

A Model Rail havi kiadásaiban idén nyáron érdekes új rovat indult, “Run it like a real railway” (kb: járasd úgy, mint az igazi vasút) címmel, amelyben mindenféle jótanácsokat kapunk arra nézve, miként tehetjük minél valósághűbbé a modellvasúti forgalmat. Az első három cikk az állomási vágányhálózattal és az azt biztosító jelzőrendszerrel, a menetrendszerkesztéssel, valamint az utóbbihoz elengedhetetlen járműbeosztással foglalkozik. Nem biztos persze, hogy minden vasútmodellezőnek van ideje, energiája, és egyáltalán igénye arra, hogy egy-egy vonatozás előtt passzentos menetrendet szerkesszen és aszerint ossza be és “bárcázza fel” valamennyi járművét, de ha mégis, akkor megvan a kötelező olvasmány.

Az újdonságok terén gazdag volt a nyári termés, legalább is Angliában: A nagybani DCC-üzemelők figyelmébe ajánlható a Bachmann Dynamis rendszer legújabb tartozéka, a “Pro Box“, amely a már ismert Bachmann Dynamis vezérlőhöz nyújt újabb funkciókat (többek között finomhangolás, több vezérlő egység egyidejű használata). Az N rajongói számára hasznos kiegészítést nyújt Roger Miller a júliusi számban, “miként építsünk dekódert kis helyre” című írásával. Az említésre méltó modell újdonságok közé sorolhatóak a Bachmann 158-as és 170-es sorozatú OO-s dízelmotorvonatai, a Hornby Make3 osztályú OO-s vezérlőkocsija, a Graham Farish 158/2-es és a Dapol 156-os sorozatú N-es dízelmotorvonatai, vagy éppen a nagyon látványos L.H. Loveless féle Class 55 Deltic, O (1:43.5) építési nagyságban (a maga 1795 angol fontos árával).

Tippek és trükkök is akadtak bőven a nyári olvasmányokban: júniusban két oktató cikket kaptunk, egyrészt egyedi fényjelzők építéséről N-ben, másrészt útburkolatba süllyesztett vágányok modellezéséről, augusztusban pedig Andrew Mackintosh gazdagon illusztrált útmutatást adott a teherforgalmú csatornák és az azokat tagoló zsilipek modellezéséhez, míg Mike Harvey bebizonyítja, hogy igenis lehet N-ben is élethű rendezési feladatok modellezésére alkalmas kapcsolási rendszert építeni, mindössze sok türelem,  sok mágnes, egy apró fúró és egy csomó Fleischmann Profi kapcsoló szükséges hozzá.

No és persze szokás szerint rengeteg szépen kidolgozott, gazdag terepasztalt ismerhetünk meg. Robin Grubba “Grange over Sands” asztala N-ben pont olyan, amilyenről én álmodom: egy hatalmas rejtett pályaudvarról összetett és változatos forgalom bonyolítható egy egyszerű, két vágányos, tengerparti fővonal átmenő állomása, illetve az amellett lévő vontatási telep felé. David és Michael Thienel tíz év után teljesen újjáépített “Micklesham & Daveiston” asztala igazolja, hogy a legtökéletesebben elkészített terepasztalon is mindig van mit igazítani – ha mást nem, hát totálisan lebontani és újraépíteni. Júliusban Dave Renshaw Cramdin Yard nevű vontatási telepével igazolta ismét, hogy 1900*500mm alapterületen is lehet tisztességes és játszható modellvasutat építeni, akár 1:76-os építési nagyságban is. Augusztusban Kevin Devine Easthampton asztalán egy korunk beli forgalmas városi és ipari vasútüzemet ismerhetünk meg, Allan Downes pedig egy káprázatos ipari létesítmény-makettet tár elénk, a konzervdobozokból, papírgurigákból, tubusokból és egyéb festékes tégelyekből épített, Harlem Steel nevű acélöntödét, amelynek tövében az OO nagyságú iparvasút valósággal eltörpül. No comment:

Harlem Steel

A havi terepasztaltervek ezúttal júniusban egy egy vágányos dombvidéki vicinálist, júliusban egy keskeny nyomközű csatornamenti iparvasutat, augusztusban pedig egy két vágányos fővonalból kiágazó, mészkőfejtő üzemet kiszolgáló vasutat ajánlanak a figyelmünkbe.

Végül a kis kedvencem az augusztusi szám végén Steve Banks írása a néhai egyszerű megállóhelyekről, ahol általában egy vagy két kocsihossznyi, fából ácsolt magas peronok, egy esőbeálló és egy vagy két kandeláber jelentették az összkomfortot, s a helyi járatok – de időnként még a gyorsvonatok is – csak akkor álltak meg, ha felszállási szándékát integetéssel jelző utast láttak várakozni. Belegondoltam, mekkora szám lenne, ha ma Magyarországon némelyik komolyabb vasúti csomóponton vagy állomáson akár csak egy magas peron  és/vagy esőbeálló is akadna, még fél kocsihosszban is.

0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5 (0 votes, average: 0.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.