Főoldal » Lapszemle, Könyvbemutató, Modellvasút

Kissé megkésve 2: nyári N Gauge Journal lapszemle

pre-zli 2009 szeptember 13 Nincs megjegyzés

A brit N-es piac újdonságairól a Model Railnél értelemszerűen részletesebben tudósított az N Gauge Society gondozásában megjelenő N Gauge Journal idei harmadik és negyedik száma. A pálmát kétség kívül a Dapol 156-os osztályú Super Sprinter dízelmotorvonata viszi, amelyről Richard Bardsley szerkesztő nemes egyszerűséggel azt írja: a legjobb N-es modell, amit valaha látott. Képek alapján tényleg szép, különösen a két kocsis szerelvéníyt közel teljes hosszában ékesítő belső térnek köszönhetően. A motorizált változatot jelenleg 104 angol fontért, a dummy kivitelt 40-ért láttam.

Hasonlóan jó kritikát olvashatunk az egyaránt Dapol gyártmányú, új Make3 gyorsvonati kocsikról, melyek közvetlen konkurrensei – és valószínűleg előbb-utóbb gyilkosai – lesznek a Bachmann / Graham Farish által évek óta gyártott modellnek. Míg a GraFar a mai napig egybeöntött átlátszó műanyagkasztnit fest/tamponál tonnaszámra, a Dapol a mai elvárásoknak sokkal jobban megfelelő modellekkel rukkolt elő: kidolgozott belső tér, külön felszerelt alkatrészek (mint pl. kapaszkodók), ablakkeret imitáció, külön üvegezés. A képek önmagukért beszélnek. Felül a Dapol katalóguskép, alul az egyik saját GraFar kocsim:

GraFar Mk3

Az egyetlen érv, ami még a Farish mellett szólhat, az ár: míg a Dapol újdonsága 17 font körül kapható, a Farish kocsija 8-11 font között mozog – igaz, az árkülönbség csöppet sem túlzott a minőségbeli eltéréshez képest. Persze aki beéri egy gyorsan elsuhanó hosszú szerelvény látványával madártávlatból, annak jó lehet a Farish is.

Még mindig újdonság, és ugyancsak a Dapoltól, a Class 67-es dízelmozdony, amelyről Richard Bardsley elragadtatva nyilatkozik, noha más forrásokból már mindenféle kételyeket és fenntartásokat olvashattunk a modell megbízhatóságát illetően. Fényképen tetszetős egy modell, élőben viszont egyhamar nem fogom tudni szemügyre venni: a Hattons-nál látott 139 fontos előrendelési ár kissé eltántorított, különösen tudva azt, hogy a Class 66-osok gyakran kevesebb, mint fele ennyiért is beszerezhetők.

Említésre méltó újdonság még a Graham Farish JGA sorozatú sóderszállító vagonja, amely – a Mk3 vagonoktól eltérően – már maximálisan eléri a mai elvárások színvonalát, lévén gyakorlatilag a Bachmann Branch Line 1:76-os (OO) modelljeinek a kicsinyítése.

Az NGJ nyári számaiban továbbá, az MR-hez hasonlóan, visszatérő téma volt az N-es kapcsolók (kupplungok) tökéletlensége. Grahame Hedges egy tucatnyi alternatívát tekint át a 3/09-es számban, a legelterjedtebb Arnold Rapido kupplungtól a legelvetemültebb sufnituning változatig, aszerint, hogy melyik való szabványos NEM foglalatba, és melyik igényel egyéni tűreszelést. Számomra, mint mezei amatőr, az egyetlen következtetés az volt: zárt szerelvényeket célszerű közlekedtetnem, mert minden más esetben több barkácsolással jár az életképes megoldás kidolgozása, mint ami tőlem kitelik. Igaz, a 4/09-es számban Roger Miller nem volt rest válaszolni Grahame Hedges-nek, méghozzá járhatónak tűnő megoldást kínálva a nagyjából szabad, távvezérelt mechanikus szét-összekapcsolás problémájára mindazoknak, akik sima Rapido kupplunggal dolgoznak. A trükk mindössze egy kis reszelésben rejlik, ami függőleges mozgásteret biztosít a kupplungnak – ha egyszer lesz terepasztalom, talán kipróbálom.

A bemutatott terepasztalok terén szokásos volt a felhozatal:  dilikör-allergiás angol barátainkra jellemző Graham White “Rogsham” nevű vontatási telepe, ahova gyakorlatilag semmi más nem fér, mint 5-6 mozdony és 2-3 teherkocsi, ennyi viszont bőven elég is; Mike Oates “Landerfel” asztala 1700*900 milliméteren igazolja, hogy N-ben még a panellakók is élvezhető asztalt építhetnek; Andrew Cockburn “Filey Yard” mikroasztala a cipősdoboz kategóriában nyújt kiváló teljesítményt; Brian Clark pedig épp ellenkezően azt bizonyítja: ha egy teljes szoba áll rendelkezésre, hogy N-es vasúttal körbeépítsük, akkor bizony egy egész megyényi hálózatot modellezhetünk, 40+ tengelyes szerelvények tömkelegével.

Végül a “Trükkök” kategóriában mindenképp érdekes olvasmány Dale Gamble írása arról, miként épített fordító korongos mozdonyszínt egy öreg dohányzóasztalra/-ba, illetve Dave Waston ötlete az AAA elemmel táplált LEDből készülő villogó végzárlámpára (elektronikához nem értek, úgyhogy no comment):

Flashing Taillight

0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5 (0 votes, average: 0.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.