Táblát avattak az “ős BKV-s” emlékére
Emléktáblát avattak elhunyt kollégájuk tiszteletére a Millenniumi Földalatti Vasút dolgozói és a Metró Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének tagjai 2009. október 19-én a BKV Zrt. Mexikói úti járműtelepén. A táblával munkatársai és barátai Pál Sándornak állítottak méltó emléket, így köszönve el Sanyi bácsitól, aki 54 éven keresztül dolgozott a társaságnál.

A Millenniumi Földalatti Vasút történetében egy korszak ért véget 2009 augusztusában, amikor Pál Sándor, nyugdíjas térfelvigyázó, mindenki “Sanyi bácsija” 75 éves korában elhunyt.

Pál Sándor, aki 1954. február 6-án, 18 évesen, kalauzként lépett be a Fővárosi Villamosvasút Vállalathoz, mindig “villamospárti” volt. Így hiába kapott szinte azonnal “bizalmi állást” - az akkor kiemelt státusznak számító trolibusz-kalauzi munkakört -, és hiába, hogy a trolinál ismerte meg feleségét, 12 év után mégis inkább villamosvezetőnek jelentkezett. 1968-ban így kapott, tizedmagával lehetőséget arra, hogy a földalatti járművezetői vizsgát is megszerezze. Tíz évig - ahogy ő mondta - “kétlaki” életet élt, felváltva vezetett villamost és földalattit, ám életre szóló barátságot ez utóbbival kötött igazán. 1989-es nyugdíjazásáig ült a kisföldalatti vezetőfülkéjében, de utána sem tudott elszakadni szeretett járműveitől. Besegítő járművezetőként és tárfelvigyázóként továbbra is a MillFaV kötelékében maradt, és egyáltalán nem véletlen, hogy 1995-ben rá bízták a nosztalgia-kocsi “parancsnokságát”. A 30 év után felújított és újraindított “Öreglánynak” - ahogyan ő nevezte - ezután ő lett a gazdája.

Kezei alól az 54 év alatt számtalan villamosvezető, földalatti járművezető és térfelvigyázó került ki, olyan ismeretekkel felvértezve, amely tudást csak évtizedek alatt felhalmozott szakmai tapasztalattal lehet átadni. Kollégái egybehangzóan állítják: Sanyi bácsi nélkülözhetetlen volt és pótolhatatlan ma is. Hisz munkaszeretete, precizitása, lelkiismeretessége fél évszázadon át változatlan maradt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közlekedésben eltöltött több mint 54 év alatt mindössze két alkalommal késett el szolgálatból (akkor is önhibáján kívül), és a két késés között 36 év telt el…

Beosztottjai és szolgálati főnökei egyaránt csak a tisztelet és a szeretet hangján beszéltek és beszélnek róla ma is. Ennek a szeretetnek állít örök emléket a tábla. Az avatáson - a teljes üzemidőben dolgozó állomány ellenére - több mint 50 ember vett részt. A tábla árát a kollégák és a szakszervezet adta össze, mindenki annyit dobott be, amennyit tudott. A koszorúzás után pedig egy rövid időre a fekete-szalagos “Öreglány” is kiállt a garázsból, hogy így köszönjön el gazdájától, hisz a régi kocsi és vezetője többé már nem áll együtt forgalomba.

(A táblaavatásra 2009. október 19.-én került sor, londoni utam miatt viszont a BKV-tól kapott anyagot csak most tudtam feldolgozni, ezért a késedelem, elnézést. – IST)