Főoldal » Címlap, Építés, Modellbemutató, Modellvasút

Ludmillák a Revelltől

Klinger 2009 október 12 6 megjegyzés

DSCF0709Az alábbiakban szeretném bemutatni a két modell megépítésének történetét. Bár nem “klasszikus” vasútmodellek (inkább a makettezés témakörébe tartoznak), úgy gondolom, a vasútmodellezők érdeklődését is felkelthetik.

Az elsősorban repülő-, hajó-, és harcjármű modelljeiről ismert cég jónéhány (főleg gőz-) mozdony modelljét adta ki 1/87 méretarányban. Ezek között találhatóak a 02169 kat. sz. BR 130, ill. a 02185 kat. sz. BR 131 sorozatú dízelgépek modelljei.

A két készletben egyforma öntőkereteket találunk, csupán annyi a különbség, hogy a BR 131 dobozában egy plusz öntőkeret is lapul, melyen két további tetőlemez, másfajta homlok-kapaszkodók, illetve köténylemezek (pályakotrók) találhatóak.

0082

Az alkatrész-bontás legnagyobb hibája, hogy a modellek kaszniját 4 darabból kell összeépíteni. Ez még nem lenne gond, ha festés és üvegezés előtt el lehetne végezni a műveletet, de az összeállítási rajz szerint erre csak ezek után kerülhet sor! Nyilvánvaló volt, hogy az építés során ez lesz a leggyengébb láncszem, igazából fogalmam sem volt arról, hogyan fogom ezt elfogadható módon megoldani. Végül úgy-ahogy sikerült a dolog, erről később részletesebben írok.

Kezdjük az építést!

Az összeállítási rajz sorrendjétől kissé eltérve először a forgóvázakat állítottam össze. A kerékabroncsokat fehérrel kihúztam – tudom, hogy ez (főleg dízelmozdonyoknál) a legritkább esetben szokás, de így a futómű egybefolyó sötétszürke massza helyett sokkal látványosabb lett. Bár a rajz szerint a tengelyek képesk forogni, ez messze nem jelenti azt, hogy gurítható, vontatható lesz a modellünk.

0081

0087

Érdekesség, hogy a forgóvázak rögzítésére nem gondoltak a modell tervezői. Az útmutató szerint vagy hozzáragasztjuk az alaplemezhez, vagy egyszerűen ráhelyezzük a modellt, ebben az esetben viszont a forgóvázak állandóan leesenének… Ezt a problémát úgy orvosoltam, hogy az alaplemezen található rögzítőcsapokba 0,6 mm-es lyukat fúrtam, majd a kész futóművek felhelyezése után egy nagyobb csavart erőltettem bele. Ettől a rögzítőcsap rózsaszerűen szétnyílt, így a forgóvázat nem kellett beragasztani, de nem is esik ki a mozdony alól, sőt – ha már “forgó” a váz – némi játéka is van.

A következő lépésben a mozdonyok belső berendezései következtek. Mind a vezetőállás, mind a dízelmotor erősen leegyszerűsített, inkább csak jelzésértékű, de mindenképpen jó alap egy komolyabb feljavításhoz. Különösen a motorhoz érdemes alaposabban hozzányúlni – érdekes dioráma-téma lehet pl. egy darun függő, a mozdonyból éppen kiemelt dízelmotor…

0337

0338

0339

Következett az építés leglátványosabb, ugyanakkor legnehezebb része: az oldal- és homlokfalak festése, majd összeépítése. Azon, hogy az alkalmazott vörös árnyalat megefelelő-e, lehet ugyan vitatkozni, de – kövezzetek meg érte – szerintem felesleges. A gyárban, frissen fényezve talán még egyformák, de amint kikerülnek a “nagybetűs életbe”, attól függően, hogy mennyit fakultak a napon, a legkülönbözőbb árnyalatokban pompáznak.

DSCF0354

DSCF0353

A mozdonyokon körbefutó fehér csíkokra kétféle megoldás lehetséges: vagy felhasználjuk a matricalapon mellékelt csíkokat, vagy (maszkolás után) magunk festjük fel ezeket. Én az utóbbit választottam, tapasztalataim szerint az ilyen hosszú, vékony vizesmatricák könnyen szakadnak, felhelyezésük macerás, és egyáltalán nem biztos, hogy pontosak. Az oldallemezek rögzítése után jónéhány nap szünet következett – erőt kellett gyűjteni a homlokfalak beépítéséhez. Ezekkel az elemekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy – mivel két részből állíthatók össze – az alsó részre a kiválasztott pályaszámot és jelzéseket helyezzük fel, mert összeragasztás után modellező legyen a talpán, aki ezt a műveletet végre tudja hajtani (egyszerűen nem lehet hozzáférni).

DSCF0370

DSCF0440

Több nap után végre rászántam magam: homlokfal kézbe, szárazpróba – kész katasztrófa! Míg a modellek eddig összeépített alkatrészei jól, néhol tökéletesen illeszkedtek egymáshoz, itt, ahol a legfontosabb lett volna, hatalmas hézagok, pontatlanságok mutatkoztak. Ne feledjük, mindez egy lefényezett, beüvegezett alkatrésznél! Nem volt mese, tömítőpaszta és finomcsiszolás – mondanom sem kell, hogy a festés is megsérült. Ezt végül úgy javítottam ki, hogy kimaszkoltam az illesztéseket, és a “műtéti területen” újra felépítettem a festékrétegeket. Sikerült ugyan elkerülni a gyűlölt “festéklépcső” kialakulását, a felület egységesnek hat, de nyilvánvalóan ez a megoldás nem lehet tökéletes. Annak, akinek a polcán ott figyel valamelyik doboz, és kedvet kap a megépítéséhez, mindenképpen javaslom, hogy a kasznit nyersen ragassza, csiszolja össze, fényezze le, majd találja ki, hogyan lehet mindezt az alaplemezhez rögzíteni. Valószínűleg így sokkal nehezebb az építés, de az eredmény biztosan jobb lesz.

DSCF0475

DSCF0478

Az építés utolsó fázisában a tetőlemez felragasztására került sor. Természetesen itt is – mivel jól látható alkatrészről van szó – a szárazpróbák során nagyfokú pontatlanságokat tapasztaltam, de itt már egyszerűbb dolgom volt: az elválasztó rekeszfalakból kellett néhány tizedmillimétert lecsiszolni, hogy a tetőlemez szépen felfeküdjön.

Befejező lépésként felhelyeztem a matricákat. Míg a 130-as matricakészlete meglehetősen szegényesnek mondható (3 féle lehetőség közül választhatunk), addig a 131-es esetében a gyártó kitett magáért: a lapon 11 féle pályaszám található! A matricák szépek, a hordozófilm hártyavékony, viszont a bordázott felületek miatt mindenképpen javaslom matricafeszítő folyadék alkalmazását.

DSCF0710

A koszolásról: mivel tehervonati gépekről van szó, úgy gondoltam, két igazi “harcost” csinálok belőlük, így aztán nem finomkodtam a mocskolással. Egyébként a neten fellelt régi (NDK-s) Ludmilla fotókon is több a “használt” gép, mint a csillogó-villogó, lecsutakolt masina.

DSCF0751

DSCF0754

DSCF0734

DSCF0740

Zárszóként röviden a modellek eredetijének pályafutásáról:

A 130 063 1972-ben épült 0085 gyári számon. A mozdony 1973.01.19-én állt szolgálatba. Első állomáshelye Lipcse (Leipzig Süd) volt, ahonnan 1983-ban került az Odera menti Frankfurtba (Frankfurt am Oder). Itt dolgozott 1993-as leállításáig. Selejtezésére 1994.04.26-án került sor.

A 131 028-ast 1973-ban gyártották 0142 gyári szám alatt. Szolgálatba állítása 1973.07.09-én történt Halléban (Halle G). A később Röblingenbe honosított mozdonyt mindössze húsz év szolgálat után, 1993.10.01-én ítélték lángvágó általi halálra, melyet ’93.12.06-án végre is hajtottak.

Néhány életkép a végére:

Trakcióváltás a DR-nél: a lassan nyugdíjba vonuló BR 44-es figyeli a felségterületére betolakodott “pléhkasznikat”.

H 05.

A két dízel közelebbről - megfigyelhetők az apróbb különbségek: eltérőek a homlok-kapaszkodók ill. a pályakotrók.

H 06.

Terhelési próbán a szovjet elvtársnő: egy olajtüzelésű 44-es vontatta nehéz tehervonatot előfogatolva mutathatja meg képességeit.

B 08.

Felhasznált irodalom: F. BORCHERT/H. J. KIRSCHE: LOKOMOTIVEN DER DR

5 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 5 (5 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


6 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Először csodálkoztam, mikor láttam, hogy az alkatrészeket külön fested, és utána ragasztod össze. Azonban megvallom őszintén, hogy szépen eltüntetted a ragasztásnyomokat, a képeken nem látszik semmi. Jól néz ki a két Ludmilla a fűtőházban.

  • avatar
    pre-zli mondta:

    Nagyon tetszenek, gratula! Bárcsak az én egy szem Revell makettemet olyan állapotúra bírtam volna összerakni, hogy le merjem fényképezni! De inkább bevágtam a Piko Hobby fűtőházamba és jól rázártam az ajtót. Azóta a legtöbb, amit teszek vele, hogy hetente egyszer leporolom.

  • avatar
    IST mondta:

    Jó kis leírás és szerencsére gazdagon van illusztrálva fotókkal.
    Tetszik.
    Az előre festés számomra is furcsa, de nekem ilyen téren nincs semmilyen érzékem és tudásom se, amit eddig megpróbáltam összerakni műanyag cuccot, az valahogy sohasem sikerült tökéletesen illeszkedőre. Amatőr fejjel azt hinném, hogy utólagos megdolgozással lehet eltüntetni ezeket, aminek a nyomát festéssel el lehet tüntetni. Erre te itt meg jól rámcáfolsz. :smile:

  • avatar
    vilibaa mondta:

    Misikém, minden elismerésem, már megint nagyon szépet alkottál!

  • avatar
    davver mondta:

    Gyönyörű lett, elismerésem. Most kedvet kaptam ahhoz, hogy a csúnyácska Piko Ludmillámat bekoszoljam egy bontószökevénnyé. Úgy talán élethűbb lenne :smile:
    Persze egy lapon nem említhető a kettő :roll:

  • avatar
    csombi mondta:

    sziasztok!

    nekem is van egy lefestett ludmillám, segítsetek már legyetek szívesek, hogy tudnék ilyen “kosznyomokat” varázsolni én is az enyémre?
    Ez a kettő nagyon jól néz ki.
    Segítségeteket előre is köszönöm

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.