Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Érdekesség, Vasút

Class 395 – Javelin

IST 2009 november 10 4 megjegyzés

10_japanTudom, hogy lassan már elegetek van az angol vasútból, de nekem ez a kedvenc témám és ráadásul most fel is tudtam magam tölteni néhány fotóval a szabadságom alatt, így rátok is borítok néhány tucat képet. Kezdjük talán a majdnem a legújabb járművel a brit vasúti hálózaton. Nem foglak technikai részletekkel untatni benneteket mivel egyrészt én csak egy láma érdeklődő vagyok nulla hozzáértéssel, másrészt úgyis tele van/volt/lesz az internet és néhány magazin ilyen adatokkal, inkább a személyes élmény bemutatására törekednék.

A sztori ott kezdődik, hogy a Dockland Light Railway részleges lezárása miatt úgy döntöttünk vonattal megyünk el a szállodáig Greenwichbe London belvárosából. Ez alapvetően felforgatta az elképzelésünket az egész heti közlekedésünkről, de meglehetősen jól jártunk vele. Emellett így jártunk néhány olyan állomáson (Charing Cross, Cannon Street, London Bridge, Waterloo East, stb.), amelyet a Southeastern is kiszolgál a járataival. Mindjárt a legelsőn a kezembe akadt a néhány ingyenes – bár részleges – menetrenddel együtt egy szórólap, amelyen ott figyelt a Class 395-ös. 140 mérföldes óránkénti sebességet, kipróbálási lehetőséget, rövid menetidőt ígért. Igazából a fotó miatt raktam el, meg hogy megmutathassam asszonynak milyen jó kis járgányuk lett nem is olyan rég a briteknek. Aztán ennyiben is maradtunk.

Aztán egy szép csütörtöki napon valamiért eltévedtünk a St Pancras International pályaudvarra. Talán ha emlékeim nem csalnak egy Oxford Street-es buszozásnak volt a végállomása, némi kajakereséssel egybefűzve. Mindegy, a lényeg úgyis az, hogy ha már ott jártunk, akkor felvetettem a páromnak, hogy készítenék pár fotót a Class 395-ösökről. Ennek folyományaként megkerestük a megfelelő peronokat:

01_az_elso_talalkozas

Két szerelvény állt bent, viszont közelebb menni nem tudtam a Londonban alapvetőnek minősülő kerítés miatt, amelynek nyílásánál ugye nem mindent elnéző biztonsági őrök állnak, hanem beléptető kapuk, bár nyilván néhány vasúti alkalmazott is volt ott esetleges segítő szándékkal. De alapvetően a gép az úr. Na mindegy, készítettem pár gyengén sikerült képet (lásd fent), majd mondtam, hogy akkor mehetünk is, ennyi volt. Szeretett nejem azonban megjegyezte, hogy akár utazhatnánk is. Alapvetően tiltakoztam, mivel tisztában vagyok azzal, hogy a briteknél nem akkora nagy móka megvenni utolsó pillanatban a jegyet, az internetes előre foglalások jóval olcsóbbak tudnak lenni. Mondjuk az is a fejemben járt, hogy az utazás ellenértékéért valószínűleg tudnék venni magamnak pár vasútmodellt, aztán az mégiscsak tartósabb darab. Mivel párom kötötte az ebet a karóhoz, hogy azért egy kérdést megér, lementünk a jegyirodába ahol a nő meglepő számot mondott: a 17 perces út 37,8 fontba (11340 forint) fog kerülni. Mondtam is az asszonynak, hogy látod-látod, ez így sok lesz: 38 font fejenként egy útra, az összesen 152 font, na ennyit csak nem kellene erre költeni. Erre ő tiltakozott, hogy szerinte ez a teljes összeg amit én kételkedve fogadtam, de rákérdeztem és bizony nem nekem volt igazam. Úgyhogy némi bankkártyás tranzakció után négy jeggyel lettünk gazdagabbak, lásd a két visszajegyet itt lent.

27_vonatjegyek

A jegyekkel bármelyik aznapi vonaton utazhattunk volna. Csak standard osztály van a vonatokon, így nem volt kérdéses, hogy – hazai hasonlattal élve – első vagy másodosztályon utazzunk-e.  A jegy minden információt tartalmaz ami csak érdekelhet minket, a papírja is tartósabb darab. A kapunál a megfelelő résbe kell helyezni, az egység elveszi és egy másik nyíláson visszaadja míg kinyitja a kapukat. Naszóval irány vissza a peronokhoz és a járművekhez, én meg vigyorogtam mint egy jóllakott napközis.

02_informacios_tabla

Felérve már csak az egyik szerelvény állt bent a vágányokon jóval későbbi indulási időt mutatva, míg az üres vágányra hamarabb induló járat volt kiírva. A fenti kép inkább az utastájékoztatónak szól, mivel nagyon tetszett az Londonban, hogy mindenhol ki vannak hegyezve az állomások az információadásra. Több helyen is tájékoztatnak melyik vonat hova, mikor, honnan megy, milyen megállókkal, mindezt nagyon jól követhetően. Az infó tábla kialakítása is hűen tükrözi azt, hogy gyakorlatilag bármilyen adat megjeleníthető rajta. A fenti fekete/sárga részben szerepelnek általában a járatadatok, alul meg egyéb információk/reklámok. Korrekt. Na és persze nem ez az egyetlen a peronon ami segíti az utasok életét, kissé távolabb a kép jobb szélén láthattok fenti tájékoztató eszközöket. Na de térjünk inkább vissza a járgányra!

10_japan

Ez itt a bent álló csatolt szerelvény kint álló része. A fedett peron ugyanis nem elég hosszú a kétegységes vonatok fogadására, ami tény mondjuk egy köhintést azért megér. A Hitachi által gyártott villamos motorvonat ugyanakkor inkább elismerő bólogatásra kényszerít, a britek meglehetősen furcsa (vagy hogy is mondjam szebb szóval a rondát) motorvonatai közül kellőképpen kilóg. Nyoma sincs a tégla formának ami annyira jellemző a szigetországban, bár az is igaz, hogy nagy sebességnél azért nem árt ha kicsit áramvonalasabb a jármű. Na ez az lett.

03_onreklam

A járművet lízingelő Southeastern társaság a megszokott fehér festés helyett kék(eslilás?) színt választott, amelyen egyrészt nyilván hirdeti önmagát, másrészt jóval nagyobb betűkkel a nagy sebességű szolgálatást. Mintha nem lenne elég egyértelmű a jármű formájából, hogy itt bizony nem tötymörgésről lesz szó. Néhány ablak mögött természetesen ott figyel a digitális kijelző. Az, hogy új a szerelvény abból is látszik, hogy csillog-villog, itt a képen is tükröződik a fél pályaudvar a jármű oldalán. Azt tapasztaltam mintha a briteknél jobban odafigyelnének a tisztaságra ilyen téren is, bár biztosan az is számít, hogy a járművek átlagéletkora szerintem nincs olyan magas, mint nálunk.

Jöjjön néhány részletfotó kevés szöveggel:

06_tetoforma

Járműorr digitális kijelzővel, aminek a méretét nem vitték azért túlzásba, de legalább van, még ha jól alatta is van az ívelt orr-résznek.

07_fenyszorok

A fényszórók is mélyen megbújnak a járműtestben.

04_kapcsolo

Ha már itt vagyunk a 13-as és 14-es járgány kapcsolódási pontjánál, akkor vessünk egy pillantást is a Scharfenberg készülékre, amelynek használatához a borítás két oldalra szétnyílik. Ezzel egyébként nem csak egy másik ugyanilyen szerelvényt lehet hozzá csatolni, hanem egy esetlegesen mentési célra odarendelt mozdonyt is.

05_kapcsolo_megint

Komolyabb érdeklődők kedvéért még egy fotó, ezúttal kissé oldalról, így be lehet látni mi is bújik meg az orr-részben.

08_innen_nezve_durva

Innen nézve szerintem egészen durva a kinézete így a járműnek.

16_visszapillanto

Egyszerű találós kérdés következik: hol van a visszapillantó tükör a képen?
(Az újabb trendeknek megfelelően kamera és monitor helyettesíti, amiről azért érdekelne a mozdonyvezetők véleménye, hogy ők melyiket preferálják. Mondjuk hülyén nézne ki 225 km/h-nál a hagyományos visszapillantó, az biztos.)

Miután ezzel végeztem, a peron vége felé vettem az irányt. Éppen időben, illetve egy kicsit késve így megfelelő helyet sem tudtam találni, ugyanis megjelent az általunk már várt szerelvény. Nyilván oszlophegyek, itt felsővezetékes rendszer segítségével közlekednek a szerelvények.

11_erkezik

Fogjuk fel dokumentum jellegű fotónak, a lényeg úgyis az, hogy itt jön a szerelvény, itt meg megy…

12_erkezik_ketto

… bár itt is még csak a pályaudvarra, úgyhogy nem késtünk le róla.

13_parosan_szep

Párosan szép az élet, így itt is párosan vannak a járművek. A képen látható három idősebb úriember hasonló céllal lehetett ott mint én: kipróbálni a járművet, ugyanis ők is alaposan megnézegették a Javelineket és megtették ugyanazt az utat mint mi.

17_indulasra_varva

Immáron megérkezve a pályaudvarra. Ennek örömére jöjjön néhány száraz tény a Class 395-ről:
A High Speed 1 vonal megépítésével London és a Csalagút között lehetővé vált gyors helyi közlekedés kialakítása Kent és London St Pancras International pályaudvar között, kihasználva a pálya szabad kapacitását. Ennek okán 29 hatkocsis motorvonatot rendeltek a britek a Hitachi Industries-tól, Japánból 2007-2009 közötti szállítással, hogy a 2009-es menetrendváltásra már náluk legyen az összes szerelvény. (Érzitek az előre gondolkodást? Nem majd utólag keresnek nekik feladatot ha valamikorra beesnek.) A járművek az első olyan vonatok amelyek Japánból származnak (a Kasado és Mito gyárakban lettek összeszerelve) és a brit vasúti hálózaton közlekednek. Mind harmadik sínről táplált 750V-ról, mind felsővezetékes 25kV-ról tudnak üzemelni. A High Speed 1-en TVM430 jelzési rendszer alapján működik max 140 mérföldes óránkénti sebességgel (225 km/h), míg a hagyományos vasúti pályára 100 mph, azaz 160 km/h a megengedett legnagyobb sebessége. A járművel a 2012-es londoni olimpia közönségét is ki szeretnék szolgálni, mivel több esemény is megrendezésre kerül Stratfordban (Kelet-London), ami így csak mindössze 7 percre lesz a St Pancras pályaudvartól. A legelső jármű, a 001-es 2007. október 1.-ején közlekedett először saját erőből a briteknél. A vonat súlya 268,5 tonna, hossza 121,3 méter, összesen 348 utas tud leülni benne, csak standard helyek vannak. Az üléselrendezés 2+2. Tulajdonosa az HSBC, üzemeltetője a SouthEastern Trains. Minden kocsi CCTV-vel, légkondicionálóval felszerelt.

09_eurostarok

Hopp, éles váltás. A figyelmesebb szemlélők az előző képen egy Eurostart láthattak, így talán itt az ideje egy fotóval azokról is megemlékezni, már csak azért is, mert ezek a szerelvények is nagy sebsséggel közlekednek a briteknél. A háttérben egy még rosszabbul fotózható (teljesen elkülönített helyen voltak ezek a vonatok) HST szerelvény duruzsolt East Mindland Trains színekben:

14_megbuvo_HST

Mondtam én, hogy rosszul fotózható, finoman fogalmazva is elbújt. De legalább a hangja szép, bár azt meg nem tudom megmutatni.

18_koszosan_is_szep

Időközben a “mozdonyvezető” átslattyogott a vonat egyik feléből a másikba, mint látható a menetfényeket is megcserélte. Én meg fotóztam. Ő meg kinyitotta az ajtót és megkérdezte, nem szeretném-e megnézni belülről is a vezetőállást. Én meg szerettem volna. Beinvitálás előtt azonban szólt, hogy csak akkor, ha bent nem fotózok. Erre választhattam volna azt, hogy felhúzom az orrom “úgy már nem is érdekel” felkiáltással, de persze nem ezt tettem, hanem lelkesen visszaakasztottam a nyakamba a Nikonomat és kikapcsoltam.
Nem fogadott ismeretlen látvány, könyvekből, újságokból, internetről korábban már rám köszönt a vezetőállás képe, de azért mégiscsak más volt élőben is megtapasztalni. Belül érdekes volt látni, hogy a hagyományos nagy fehér telefont ennek a vezetőfülkéjéből sem tudták lehagyni, a motorvonathoz képest ósdinak tűnő kommunikációs eszköz ott virított a jobb oldalon. A járművezető bal kezénél van az egy karra rakott menet- és fékszabályzó, valamint szintén bal oldalon van a hibákat kijelző monitor. A vezető előtt a jelzési képeket visszajelző kijelzők láthatók, a sebességmérő kissé jobbra került. Teljesen jobb oldalon van a visszapillantót helyettesítő kamerák képét mutató monitor, amin álló helyzetben az utasteret is szemügyre lehet venni, menet közben azonban nem él a mozdonyvezető számára ez a lehetőség.
Az indulásig hátralévő mintegy 10-15 percben kellemesen elbeszélgettem a saccperkábé 35-40 éves úriemberrel. Nagyon büszkén mutogatta a járműbelsőt, szemmel láthatóan illetve füllel hallhatóan kedveli a motorvonatot. Érdeklődésemre elmondta, hogy korábban Class 376-os Electorstart vezetett szintén a Southeasternnél, de szerencsére bekerült abba a körbe, amely kiképzést kapott erre az új járműre amelyet sokkal jobb irányítani és kellemesebb munkakörülményeket is nyújt.

19_belso_nezet

Indulás előtt két-három perccel aztán elbúcsúztam tőle, ő pedig mondta, hogy élvezzem az utazást. A peronra lépve aztán megdöbbenve láttam, hogy a feleségem eltűnt. Ez az állapot egészen az első ajtóig állt fenn, aholis láttam, hogy időközben ő felszállt, mondván nem tudta, hogy én akkor ott maradok, vagy az utastérben vele tartok. Utóbbi megoldás a helyes. Mint látható – és írtam is fentebb – az ülések elrendezése kettő plusz kettes. Az üléseknél lehajtható kartámla, több helyen asztal is fogadja az utasokat. A kék színű kapaszkodók szerintem használhatatlanok, vagy leegalábbis nagyon kényelmetlen a fogásuk, nem tudom miért erőltetik ezt a típust. Több helyen belső digitális kijelző (ami viszont nem mutatta a sebességet, ezt hiányoltam nagyon a német ICE-k után). Mint a képen a háttérben is látható, mosdó is elhelyezésre került a szerelvényben, a helyi közlekedési jelleget viszont nem segíti elő az ajtók kevés száma és azok szűkössége. Nem lennék meglepve ha néhol többet állna a vonat mint amennyi idő alatt megteszi az adott távot (gondolok itt mondjuk a St Pancras International – Stratford szakaszra).

20_leulhetek

Az ülések mindegyikéhez kis digitális kijelző tartozik, amely a foglaltságot mutatja, illetve itt éppen a foglaltság hiányát. A kapott jegyek nem tartalmaztak helybiztosítást, gyakorlatilag oda ülhettünk le ahova csak kedvünk szottyant. Az pedig a vonat elejébe szottyant.

21_szaguldas

Egy kép ismét csak dokumentarista jelleggel btx barátom kedvéért aki nagy rajongója a vonatból kihajolva fotózás nevű extrém sportnak. Ez nyilvánvalóan ezen a szerelvényen a mission impossible kategóriába esik, így kénytelen voltam ablakon át kattintani egyet-kettőt. Eme híd különösen megtetszett (egyébként a II. Erzsébet királynő hidat láthatjuk a Temze fölött egészen durva magasságban vezetve), így a napsütés ellenére is ezt választottam illusztrációnak. Közben persze zúztunk ezerrel, vagyishát 225 km/h-val.
A tudatlanságom miatt amúgy keményen meglepődtem és elkeseredtem az utunk elején. A St Pancras-ról kihaladva ugyanis kis idő után alagútba ment a vonat és jópár percen át ott is haladt. Mondtam is a feleségemnek, hogy az azért durva lenne, ha mind a 17 percet a föld alatt töltenénk nagy sebességgel, mert akkor aztán baromi sok értelme volt a próbának. A vonat egyébként halk, siklik mint az álom, azonban egynémely ívben nem volt annyira komfortos érzésem mint  amit elvártam volna. Nehéz elmagyarázni, de az addigi finom siklás mintha kis rángatózásba ment volna át. Nyilván nem volt ez egyáltalán vészes, csak megjegyeztem.

22_ebbsfleet

Megérkeztünk úticélunk végére, sikerült a tervünk, kalandunk itt véget ér, mondja apa most – szól valahogy így a Tudósok nevű formáció egyik alkotása, ami kellemes felvezetésnek tűnik Ebbsfleet állomáshoz. IST a fényképezőgépével fut, megelőzi a vonatot, de mire eljutottam idáig, a menetfények máris a másik irányba világítottak. Apró érdekesség: a legkorábbi vonattal mentünk is vissza néhány perc múlva, amit ugyanaz a járművezető irányított, mint idefelé. Szépen lezárta a gépet Ebbsfleet-en, aztán átslattyogott a balra található vonat elejéhez. Nincs hosszadalmas járműátvétel, félórás szerelvényvizsgálás “kalapácsos” emberrel, csak közlekedés.

23_csatolt_megy_vissza

Vissza egyébként egy csatolt járat ment, míg idefelé egy sima motorvonat jött. Ha pedig már eljöttünk idáig, akkor fel is mentünk az állomás területére, ami gyakorlatilag a sínek fölött helyezkedik el. És milyen jól tettük!

24_teto

Egyrészt azért mert tudtam készíteni három meglehetősen béna fotót a jármű tetejéről amelyek közül az egyiket itt láthatjátok. Mentségemre legyen mondva éppen mozgólépcsőztünk és hirtelen jött az ötlet.

25_makett

Másrészt azért, mert fent találkozhattunk a Class 395-ös makettjével mint kiállítási tárgy. Mondjuk bemenni nem lehetett, üvegajtóval védik a túl kíváncsi érdeklődők elől, de megdöbbentő volt látni fent a magasban a motorvonat orrát. A briteknél amúgy ennek hagyománya van, az új fejlesztésekből sokszor készül ilyen amit bemutathatnak az utazóközönségnek a szerelvény véglegesítése előtt, így mindenki elmondhatja a véleményét, hátha kisül belőle egy-két jó és használható ötlet.

26_ulok_a_vonaton

Aztán persze siettünk is vissza, túl sok időt nem kívántunk Ebbsfleeten tölteni. A fenti kép immáron engem mutat amint türelmesen várom, hogy a feleségem megörökítsen. Háttérben egy másik Class 395-ös. Talán a képen is látszik: az ülések alapvetően rendben vannak, ez a plüss-szerű ülés viszont nem biztos, hogy nyerő húzás volt: alig pár hónapja használják a szerelvényeket és máris mutatkoznak a kopás jelei, holott decembertől még nagyobb forgalom várható. Nem tudom mennyire gyorsan fogják lelakni ezeket az üléseket vagy mennyit költenek majd cseréjükre/felújításukra, de így ez nem tűnik “örökéletűnek”.

Az út során mind oda-, mind visszafelé kérdezőbiztos próbált nálunk érdeklődni a járműről. Szívesen válaszoltunk volna kérdéseire, de amint kiderült, hogy turisták vagyunk, máris mondta, hogy sajnálja, de a mi véleményünk nem releváns számukra. A novemberi Modern Railwaysben amúgy van egy írás, amely pont a kérdőíves kutatás (rész)eredményét taglalja.

28_erzekeny_bucsu

Ismét a St Pancras International pályaudvaron. Útközben láttam Freightliner Class 66-os dízelmozdonyt már Londonban dolgozni, na persze nem a High Speed 1-en. A vasútbarátokhoz való hozzáállást pedig hűen jelképezi az, hogy a járművezető megvárta míg leszállok és barátságosan mosolyogva odaintett nekem és elköszönt, pedig a szolgálata pont akkor járt le.

Élmény volt, na. Rövid volt az út, tudtam volna még bőven vonatozni akár fel és alá is többször, de így is jó móka volt. És ezennel kipipálva Anglia is abból a szempontból, hogy már ott is utaztam 200 km/h fölötti sebességgel. Azért azt a Eurostart csak ki kellene próbálni egyszer…

Zárszóként: a motorvonatra használt Javelin becenév gerelyt jelent.

4 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 5 (4 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


4 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Csak megérte megvenni azt a fényképezőt, jók lettek a képek is :)

  • avatar
    Sunocske mondta:

    Az általad említett rángatózást nekem a cseheknél volt szerencsém tapasztalni, igaz hagyományos szerelvényen, kb. 140-nél… Ott is, amíg egyenesen mentünk tök szépen siklottak a Hutnik IC kocsijai, de az ívekben – Jajj, borzalom! – majd felborultam! Gőzöm sincs, miért van ez…

  • avatar
    Tastam mondta:

    Korábban magam is közzétettem itt egy kis összeállítást a ’80-as évek angol vasútjáról. Elnézve a képeidet, úgy tűnik, én egy másik világban jártam, de – lehet, hogy régimódi vagyok, mégis – nekem az jobban tetszett…

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    @Tastam:
    Igen, emlékszem.
    Nem jártál másik világban, az még mindig megvan. A fenti beszámoló viszont gyakorlatilag olyan helyeken készült, olyan járművekről, amelyek újak. A St Pancrast ugyebár nemrég újították/bővítették, Ebbsfleet is teljesen új, hát még a Hitachi járművek.
    Majd lesz egy olyan sorozatom is, amelyben a Clapham Junctionön megforduló vonatokat kívánom bemutatni, meg egy a londoni állomásokról. Az már nem lesz ennyire high-tech, ott azért néha megcsapja az embert a régmúlt szele.
    Ízlések és ficamok különböznek, nekem ez is bejön. :smile:

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.