Főoldal » Modellbemutató, Modellvasút

KATO Thalys PBKA

crash 2009 november 18 3 megjegyzés

DSC_3949Már három éve a piacon van a Kato Thalys modellje N-es méretben, a post apropóját az adja, hogy a stuttgarti N-es találkozón vásároltam egy ilyen szettet, és mivel nem egy szokványos modellről van szó, úgy gondoltam, hogy egy postot áldozok a bemutatására. Nem kell megijedni, nem egy hulladék modell, hanem inkább alkalmaztak néhány olyan megoldást a japánok, amelyek nálunk szokatlanok, és megérnek pár misét.

A Thalys egy vasúti személyszállítást végző cég, amely nagysebességű vonatokat közlekedtet Franciaország, Belgium, Hollandia és Németország területén. Ezen szolgáltatásokhoz a francia TGV-kkel (majdnem) megegyező kivitelű motorvonatokat használnak, amelyek neve - mint a cégé is - Thalys. Hogy ez most a feltűnősködés miatt van így, vagy védett névjegy a TGV, ezt nem tudom. A lényeg az, hogy a TGV-k testvérei ezek a motorvonatok, szemet gyönyörködtető bordó színben.

A technikai dolgokról annyit, hogy kétfajta Thalys szerelvény létezik: a PBA és a PBKA. Ezek onnan kapták a nevüket, hogy mely útvonalakon járhatnak. A PBA a Párizs-Brüsszel-Amsterdam-ot jelöli, a PBKA pedig a Párizs-Brüsszel-Köln-Amszterdam rövidítése. Az PBA egy TGV Reseau szerelvény, amely egy második generációs, három-áramnemű TGV, azzal a különbséggel, hogy azt a sokfajta biztosítóberendezést mind ismeri, ami az érintett országokban előfordul. A PBKA azonban nem ilyen egyszerű konstrukció: a Thalys számára készítették, és a modernebb, erősebb TGV duplex technológiájára épül, azonban egyszintes kocsik vannak benne. A vonat négy-áramrendszerű, és az új design szerinti, lekerekített orrú hajtófejéről ismerhető fel.

DSC_3951

DSC_3952

DSC_3954

DSC_3955

Korábbi megoldásoktól eltérően a szett a teljes, tízrészes motorvonatot tartalmazza (a korábbi Kato TGV-k hat kocsis alapszettben, négy kocsis kiegészítővel voltak kaphatóak). A modell kidolgozása elsőrangú, mást nem lehet róla mondani. Ha igazságos akar lenni az ember, megemlítheti, hogy könnyű, mert egy nagysebességű motorvonaton kevés kis kiálló dolog van, és a sima felületet nehéz elrontani. Azonban a Kato Thalys-án minden apró részlet szépen ki van dolgozva, és hiába vannak a forgóvázak elrejtve, az azokból látszó részek sem panaszkodhatnak részletezettség terén. Említettem fentebb, hogy egy-két dolog másképp, mondhatnánk, hajmeresztő módon van a modelleken megoldva: ilyen például az áramszedő. Félelmetesen vékony, filigrán, ránézve az ember azt mondja, hogy igen, ilyen egy méretarányos áramszedő (nem olyan bumfordi, mint más modellgyártók produktumai). Azonban, ez annak ellenére, hogy működőképes, teljesen műanyagból készül. Roppant sérülékenynek néz ki - nem is érzek késztetést arra, hogy piszkáljam.

DSC_3957

DSC_3961

A másik megoldás, ami nehezen magyarázható, az a vonatrészek, vagy kocsik egymáshoz kapcsolása. A hajtófej és az első kocsi között közelkapcsoló-kinematikával ellátott kapcsoló van, de nem ám a hagyományos fajtából. Speciális, máshol nem alkalmazott megoldás. Igaz, hogy nem jön szét könnyen – ez menet közben előny, de összerakáskor és szétszedéskor elfog a para, hogy vajon mikor adja meg magát a konstrukció. A Jakobs-forgóvázak feletti vonatvégek is egy hasonlóan nehezen összepattintható és bontható közelekapcsoló-kinematikás megoldást rejtenek. Mondjuk ez a megoldás legalább nem néz ki olyan törékenynek, mint a hajtófej végénél lévő kapcsolók. Nem értem, miért nem lehet valami általánosabban használt kapcsolót berakni, legalább a hajtófej és az első kocsi közé.
Az aprólékossághoz tartozik, hogy minden kocsinak van belső berendezése. N-es méretben ez még nem elterjedt dolog, és ahogy láttam az IC2000 kocsikat a stuttgarti kiállításon, nem tiszavirág életű a belső berendezés ötlete a KATO-nál.

A belbecs pazar. Ferde hornyú, ötpólusú motor hajtja a roppant finom fogaskerekekből álló hajtást. Tapadógyűrű van a kerekeken, és az áramszedéssel sincs baj. Egy negatívum van a belbeccsel kapcsolatban, hogy nincs dekóder-foglalat a mozdonyban. Ezt megoldottam magam – a 1zu160.info oldal útmutatója szerint nekiálltam magam a dekódert beforrasztani. Mivel nem volt itthon szabad “drótos” dekóderem, először csinálnom kellett egyet, “dugós” dekóderből. Mivel azonban a dekóderre direktben nem akartam forrasztani, ezért egy hozzá illeszkedő, félraszteres osztású csatlakozósor-darabra forrasztottam a drótok végeit. Nem a legegyszerűbb dolog, de megoldható. Egy előnye van a megoldásnak: a dekóder a későbbiekben cserélhető. A modell belsejében van hely bőven, belefér a dekóder a plusz csatlakozóval együtt. Egy Lenz521-es dekódert kapott a motoros hajtófej, ezzel nálam a vonat kifogástalanul futott.


DSC_3944


DSC_3942

DSC_3943

DSC_3945

A végére mindig írok összegzést: a modellt, ha értékelni kellene, kiválónak minősíteném. Nagyon szép a modell –  tudom, az eredeti is egy látványos jármű – szinte vonzza a szemet. Remélem a kapcsolókkal kapcsolatos ellenérzéseim nem igazolódnak meg, és nem kell azt mondanom a későbbiekben, hogy szép, de…

5 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 5 (5 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    VasutModellFan mondta:

    Tetszik a modell, és a cikk is. Örülök, hogy olvashattam végre magyarul az eredeti vonatról is.

  • avatar
    Norbi mondta:

    Nagyon szép!Mi pénzért jutottál hozzá?

  • avatar
    crash ( a szerző ) mondta:

    Lélektani határon belül volt – 199 Euró :lol: Korábban 350 Euróért mérték, ennyiért még megvettem.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.