Főoldal » Dezsizola blogja, Érdekesség, Vasút

Kis pénz, nagy mozdony

dezsizola 2009 november 11 Nincs megjegyzés

vlcsnap-12926Azon tűnődtem, hogy milyen tért ölelő, sosem feledhető, világot megváltó (van még valakinek egy jó közhelye?) igazságot kellene most kitalálnom. Itt állok minden idők legnagyobb magyar gőzmozdonya előtt, aminek a már kereke is úgy magasodik fölém, mint (na most meg egy jó hasonlat kellene)… Szóval nagyon. Ő 25 méter hosszú, én 175 centi. Ő 1160 mázsa, én meg az egyet is alig ütöm (de majd lefogyok). Ő 120-al roboghatott, én meg az elsőre is lifttel megyek, és a sarokig három pihenővel sétálok el.

Ja, hogy nem mutattam még be csodálatom tárgyát? Ő a 303,002. Hülye egy neve van, de mit csináljunk (egyébkén mivel jobb a Szabó Zoltán?). Minden idők legnagyobb (vagy ezt már mondtam?) és (sokak szerint) legrosszabbul sikerült gőzöse. A negyvenes évek elején azért ötölték ki, hogy legyen egy olyan, de olyan mozdony, hogy még a legnagyobb német marsallok is irigyen csettintsenek. Azután a német marsallok ideje lejárt, de nem maradtunk sokáig fix popó nélkül. Jöttek a szovjet marsallok. Így a háború alatt megtervezett lokomotívot (nem keverendő össze egy hajdan népszerű zenekarral) a fordulat éve után (az ifjabbak kedvéért 1949) kezdték el építeni.

vlcsnap-13628

Mert egy mozdony nem készül, hanem épül. Sőt a szénpakolásban és cseresznye pálinka szopogatásban megőszült ősvasutasok szerint születik. Ez a vasmonstrum végül 1951-ben gördült ki a szülőszobáról. Kicsit büdös volt, kicsit hangos, kicsit sok szenet zabált, de a mienk volt. Na most akkor álljunk meg egy kicsit. Még mindig nem tudom, hogy mi s legyen az a tért ölelő, sosem feledhető (stb-stb) következtetés, amit nekem le kellene vonnom. Tűnődés szüneteltetve, folytassuk a tények sorolását. Az akkori vezetés (lásd még: Rákosi diktatúra) ezzel (is) akarta megmutatni a rothadó kapitalistáknak (meg talán titokban a szovjet elvtársaknak is), hogy mire képes a magyar ipar. Sajna hamar kiderült, hogy ugyanarra, mint a magyar mezőgazdaság, ha búza helyett gyapotot termeltetnek a paraszttal. (Persze öntudatos, szövetkezetbe tömörült parasztról van szó, nem holmi egyéni gazdálkodóról.) Merthát lehet bármilyen jó is a technológia, parádés a traktor, ha az időjárás nem frankó, akkor bizony nem terem a gyapot. No az elvtársak a mozdonnyal kapcsolatban is elfeledtek néhány apróságot. Például azt, hogy ha valami nagyon nagy, akkor az nagyon nehéz is. (Jó, tudom, nem feltétlenül, de most nem fizika órán vagyunk.) Ha pedig valami nagyon nehéz, akkor ahhoz bizony olyan talapzat kell, amelyik bírja a súlyt (tömeget). A magyar sínek pedig nem a 303-mas 116 tonnájára készültek. (Csak összehasonlításként, a népszerű 275-ös (vasutasnevén Nyalóka) 40 tonna volt) Így azután a rossz nyelvek szerint a 303-mas úgy törte a vaspályát, mint dühödt menyecske a mélytányérokat. Arról nem is beszélve (vagy inkább mégis?), hogy egy ekkora vasdarab mozgatásához baromi sok, és jó minőségű szén kell. Az meg az ötvenes években nem nagyon volt. A keletnémet brikett meg nem igazán hajtotta meg a verdát. Úgyhogy amilyen lelkesen kezdték a gyártását, olyan csendben fejezték be.

vlcsnap-13817

Ehhez az is kellett, hogy a két 303-mas egyike egy esős napon Hatvan mellett úgy döntsön: ő bizony nem a pályán halad tovább, hanem a mezőn. Hiába, egy ekkora mamlasznak is lehet lelke. De legalább azzal már nem volt több gondja a MÁV-nak. A másikat viszont -ha már megépítették- járatni kellett. Így azután hamar kiderült, hogy vannak egyéb gondjai is. Például az, hogy hajlamos eltörni saját rúdját (nem tudom melyiket, az egyiket). Ja, és az is kiderült, hogy a mérnökök szerint a gőzt minden korábbinál jobban túl kell hevíteni, hogy szárnyaljon a gép. Csakhogy a béketáborban az ötvenes években nem voltak olyan kenőanyagok, amikkel kezelni kellett volna a mozdonyt, hogy fel ne robbanjon a nagy hevítéstől. Magyarul: nem lehetett rendesen befűteni neki.
Jobb híján a masinisztákat utasították, hogy takarékon járassák a műszert. Így azután igaz, hogy lassan ment, de legalább sokat evett. Végül megunták a dolgot, és szépen csendben selejtezték. 1962-ben, 11 évesen. Ez nagyjából olyan, mintha valakit 20 évesen küldenek nyugdíjba. Azóta a mozdony, vagy ahogy a vasutasok hívják: a technika csak ácsorog. Mostanság a Vasúttörténeti Parkban. No akkor most már tényleg vonjuk le valami egész estét betöltő következtetést. Mondjuk: ne csináljunk, amit azután nem tudunk működtetni. Közhely. Vagy: nem attól jó valami, hogy nagy. Ezt meg feltétlenül félremagyaráznák, és a szexhez kötnék. Esetleg: extrém időkben, extrém dolgok születnek. Hát, ezzel sem vonulnék be a publicisztika, vagy a logika történelmébe. Akkor már csak egyetlen ötletem van: kis pénz kis foci, kis pénz, nagy mozdony. Nem jó. Vagyis olyan, mint mozdony. Azt hiszem ez marad…

4 votes, average: 4.75 out of 54 votes, average: 4.75 out of 54 votes, average: 4.75 out of 54 votes, average: 4.75 out of 54 votes, average: 4.75 out of 5 (4 votes, average: 4.75 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.