Főoldal » Címlap, Dezsizola blogja, Élménybeszámoló, Vasút

Western, colt, miegymás

dezsizola 2009 november 4 3 megjegyzés

DSC01317Akkor még kellemes meleg volt. Éppen egy hónapja. A Vámosgyörk-Jászapáti vonal századik, (és sokan gondolták úgy: utolsó) születésnapját ünnepelte. Erre a jeles eseményre rendeltek egy szerelvényt a vonal mellett élők a Vasúttörténeti Parktól. Ott sem voltak restek, mindjárt összeraktak egy frankót. A vezér Mojzes Károly lett, akiről az a hír járja, hogy év végén visszavonul. Összeültünk páran, és eldöntöttük, hogy megbüntetjük ezért a gondolatáért. Még alig múlott hatvan, kedveljük, és jó masiniszta. Úgyhogy felejtős a dolog. Agyaltunk, hogyan térítsük jobb belátásra, végül megint csak az én fotós barátom, Sanyi találta meg a frankót. Térítsük el. Be is szerezte a hozzá való eszközöket. Úgy, mint: western dzseki, díszletpisztoly, kalap. Szegény Karcsi bátyánk alig tudott nekiiramodni a túrának, már le is rohanták az idióták. (Lásd még: mi) Pisztolyt szegeztünk rá, és követeltük, hogy azonnal vigyen bennünket loszandzseleszbe. De úgy, hogy közben leszáll Kubában, hogy tudjunk szivart venni, meg lányokat a folytatáshoz. A vezér hiába magyarázta, hogy ez egy vonat, ami még felszállni sem tud, nemhogy leszállni, mi nem tágítottunk. Végül elértük, hogy azt mondta: még elgondolkodik a visszavonuláson. Ha nem is vezérként, de mondjuk fűtőként továbbra is dolgozik majd.

DSC01372

Ezek után, mint akik jól végezték a dolgokat nekikezdtünk hepizni. Sanyi kattogtatta a fényképezőgépét, én próbáltam életet lehelni kissé megfáradt kamerámba. Sipos Vili meg húzott bennünket. Merthogy a menetet Vámosgyörkig a Leó vitte. Az sem volt éppen rossz.

DSC00830

Vámosgyörk után tértünk rá a 100 éves, bezárással fenyegetett vonalra. Hát mit mondjak: igaza lehet Petőfinek, amikor azt mondja, hogy: “Mit nekem te zordon Kárpátok, fenyvesekkel vadregényes tája…”. Én is az mondom most már (pedig nem is tudok verselni), hogy egy alföldi tájat bevonatozni, nyitott mozdonyon, jó időben, az valami zseniális. Hol tehenek legelnek a sínpálya mellett, hol tehenek iszogatnak a büfékocsiban. Mondjuk az utóbbi a hegyvidékeken is sűrűn előfordul.

DSC01020

DSC01030

Ami még izgis volt: a fogadtatás. Minden állomáson úgy ünnepelték a mozdonyt, meg a személyzetet, mintha hősöket fogadnának. Amíg simogatták a 204-est talán nem is gondoltak arra, hogy esetleg jövőre már nem vonatok járnak errefelé, hanem síntolvajok, akik a bezárt (milyen röhejes is a szüneteltetett szó) vonalakról szedik fel, ami felszedhető. De végül ez a szakasz megúszta. Ráadásul a keresztfiamat is láthattam végre. Bevallom, hogy még be is loptam őt a filmbe. Az utolsó húsz másodperc a legifjabb Dézsié, Ákosé. Szép kis csávó, nem? Legalábbis sokkal szebb a keresztapjánál…

5 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 5 (5 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    kisczako mondta:

    Szép összeállítás! Jó út volt :)

  • avatar
    IST mondta:

    A magam részéről elnézem a lustaságodat. Legyél máskor is az nyugodtan, ha ilyen eredménye lesz. :smile:

  • avatar
    dezsizola ( a szerző ) mondta:

    Ja, és a vezérnek éppen ma van a nevenapja! Isten éltessen Karcsi báty:razz:ám!

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.