Az előző írásomnál ott tartottam, hogy az egyik megállót készre építettem. Azóta szerencsére a családlátogatások és bejglievések mellett jutott idő a folytatásra. Ez mondjuk már nem igényelt túl sok időt, sem igazából nagyobb trükközési dolgokat, így inkább képek segítségével mutatom be azt, hogy mi is történt.

Először is, megcsináltam a másik megállót, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a korábban megépítettnek a szemben lévő részét. Az előző összerakásakor megszerzett kis rutin sokat számított, már tudtam, hogy mihez fogjak hozzá előbb, mit hogyan érdemes kivágni/feltenni/hozzáilleszteni. Mint láthatjátok, a matricázás eltérő, többfajta opció állt rendelkezésemre, nekem most ez jött be. A fém vonalzót azért tettem a képre, hogy egyértelműbbek legyenek a méretarányok, így talán könnyebb elképzelni miről is van szó tulajdonképpen.

Korábban már említettem, de úgy járja, hogy tegyek be egy képet a paravánról is. Két összehajtott lapból áll a “háttér”, amit merőben meglepő módon az asztal közepére kell – vagy inkább lehet – állítani. A legtöbb nézőpontból nem néz ki jó, tényleg csak ideiglenes jelleggel érdemes otthagyni. Annyi előnye persze van, hogy szemből nézve a hátul haladó villamost jól eltakarja, így több jármű esetén a közlekedést lehet késleltetni, így valósabbnak tűnhet a járgányok közlekedése. Az mondjuk előnyére szolgál a paravánnak, hogy modellként kapható házakat fotóztak rá, így könnyebben beleéljük magunkat a mi-lenne-ha helyzetbe, az viszont szerintem hátrány, hogy már egy épület megvásárlása esetén bizony választanunk kell: vagy a paraván, vagy az épület. Előbbi esetén nincs értelme a vásárlásnak, utóbbi esetén meg nagyon nagy üres tér marad, azaz még többet kell vásárolni. Ki-ki döntse el, melyik a pénztárcájának megfelelőbb választás.

A megálló elkészítésével jött el az a helyzet, hogy azt valahogy rögzíteni is kellene az alaplapon. Ránézésre ez nem fog menni, a megálló “talpán” ugyanis kinyúló műanyagdarabok vannak, amiknek első ránézésre is van céljuk. Úgyhogy elő a kézikönyvet! (Az alaplap szétszedése erre a kis darabra azért nem volt olyan egyszerű móka. Valahogy mindig azon aggódok, hogy széttöröm a műanyagot ha nem megfelelően bánok vele. Mert bár úgy tűnik erről a képről, hogy egy vastag – egyébként 7 mm-es – darabról van szó, ez sajnos nem igaz.)

A megoldás egyszerűnek tűnt: az egyenes szakasz alján két csavar tartja két szélén a sínszálhoz közeli felületet, amelyek kicsavarásával – elvileg – szépen kiemelhető és eltávolítható a felesleges rész, mint ahogy az a képen is látszik. A gyakorlat azonban más, középen is fogja az elemet az alaplap. Ami egyrészt érthető, így jóval stabilabb, másrészt viszont mire ez kiderült és ki tudtam emelni a lyukból, addigra két Dunányi veríték lefolyt rólam attól való félelmemben, hogy eltöröm ezt a vékony elemet. A kis csavarhúzók sokat segítenek N-es méretben…

 Beillesztés és becsavarozás után így néz ki a dolog, legalábbis egy peron esetén. A második csak ezután következett, ami viszont az előzőek után már nem okozott különösebb problémát.

Voilá, immáron az elkészült megálló, már csak az utasok hiányoznak onnan, pedig már a villamos is megérkezett. A terep azonban közel sincsen kész.

Nem árt például néhány lámpát felszerelni. Bár ezek sajnos csak statikus tereptárgyak, azért mégiscsak fel tudják dobni kissé a város hangulatát. A keretre mindegyik három helyen van rögzítve, ami stabil tartást ad, cserébe viszont nem lehet csak úgy simán kicsavarni, úgyhogy a szike ismét csak akcióba lendült. Az egyenbarna festés nem túlzottan előnyös, a lámpabúra lehetne szürke is, azt viszony úgy tűnik majd nekem kell megoldanom.

Emellett nem árt ha védjük a járdát is a Budapesten hagyománnyá váló parkoljunk-ahova-csak-lehet mókától, így kerítések elhelyezésére is sort keríthetünk. Ezekből szerencsére van tartalék is, így ha véletlenül sikerül valamelyiket túlzottan meghajlítani, vagy netalántán eltörni, akkor van a pótlására lehetőség. Ezek is bepattinthatók, csakúgy mint minden ilyen tárgy az asztalon, szóval ragasztóhoz nem kell nyúlnunk az építkezés folyamán, ami nekem meglehetősen szimpatikus megoldás.

Ugyanaz a kereszteződés kissé más nézőpontból, ezen jobban lehet látni mennyit számít egy lámpaoszlop megjelenése az út mellett. A forgalomirányító lámpák még nem kerültek fel, ahhoz némi kutatást meg kell majd ejtenem, hogy normálisan pakoljam fel azokat a területre, ámbár néhány gyalogosoknak szánt jelző azért már felkerült, ezeknek túl egyértelmű volt a pozíciójuk.

Jelenleg ennyi, itt a vége. Néhány apróság még hátravan, de ahhoz még össze kell szednem pár dolgot, szóval várhattok a további folytatásra.