Főoldal » Érdekesség, Modellvasút, Tippek-Trükkök

Még egy állomás, ismét papírból: így készül

pre-zli 2009 december 6 3 megjegyzés

18-complete platform side north-eastEgy évvel ezelőtt – akkor még H0-ban – készítettem egy papírállomást az azóta feledésbe merült (és egy közelgő költözés garantált áldozatává váló), magyar témájú asztalomra. Azóta átpártoltam egy másik témára és egy másik építési nagyságra: az angol N-re (1:148-as méretarány). Különféle kísérletek után, képességeim korlátainak teljes tudatában, végül ehhez a témához is a papírállomást választottam. Ezennel a mintaként szolgáló eredeti épület nem a Balaton északi partján található, hanem a dél-nyugat angliai Devonban. Egy rég letűnt vonal egyik elbontás szélén álló állomásáról van szó: Mortehoe  and Woolacombe felvételi épületéről. A cikk célja pedig nem annyira a modell bemutatása, mint inkább az elkészítés módszertana. Hátha ihletet vagy ötletet ad valakinek.

Az eredeti épület feltérképezése

A Model Rail magazin valamelyik nyári számában láttam meg az “első látásra szerelem” esetű épület fényképét, egy nekrológ kíséretében. Úgy döntöttem, márpedig én valahogy emléket állítok ennek a szép, távoli és egyébként tök ismeretlen állomásnak. Irány hát az internet, ahol össz-vissz kb. két tucat képet találtam, különböző korszakokból. Nyílt forrásból például ezt:

Második lépésben irány a Google Maps. Műholdról így fest:

Klikk a linkre

Illetve kicsit pontosítva: ugyanezt a képet a Google Earth-ben kerestem meg, ahol az integrált mérőszerszám segítégével kielégítő pontossággal meg tudtam mérni az épület hosszát és széltét is. Mikor ez megvolt, akkor a netről letöltött képeket megnyitottam Paintben, és megszámoltam a pixeleket. “Ha az épület x méter széles, és a képen ez y pixelnek felel meg, akkor az ugyanezen a képen mért v pixelnyi magasság a valóságban w méternek felel meg. Ha az egész fal x méter, azaz y pixel széles, akkor ez az ablak ennyi és ennyi pixelre, azaz emennyi és emennyi centire van a fal szélétől/aljától, és annyi meg annyi centi széles és magas”, stb.  Nem az a lényeg, hogy az eredeti méreteken tökéletes pontossággal ismerjük, hanem hogy végig következetesen tartsuk magunkat az elsődleges mérésekhez: ez a garancia arra, hogy a végeredmény arányaiban valósághű lesz. Kicsit sziszifuszi dolog, de nagyjából tévedhetetlen, úgyhogy apránként, megfelelő szemmérték, józanész és számológép segítségével összeállt a teljes kép – vagyis a fenét a kép: a főbb méretek lajstroma. Na és akkor hova tovább?

Modellezés, első fázis – virtuális 3D modell 1:1 arányban

Újabb Google kedvencem a Google Sketchup 3D szerkesztő, annak is az ingyenes amatőr változata. A fentiek szerint vett méretek alapján megépítettem az épületet Sketchup-ban:

01-SketchUp picture

Mire jó ez? Sokmindenre. A helyszínen sose jártam (sőt 300 kilométernél közelebb még életemben nem voltam hozzá), viszont a fényképek és a mért és számított méretek alapján itt van az épület a gépemen, méghozzá úgy, hogy minden egyes szegletét milliméter pontosan meg tudom mérni – mit nekem felmászni a tetőre, kikönyökölni a kéményre, lógni a gerendán: egér, klikk, katt, és kész. Persze ha már megvannak a méretek papíron, miért töröm magam? Megmondom: nézd meg a legmagasabb épületelemet. Különösen annak a tetejét. Nem elég tudni, hogy melyik szárny milyen magas, milyen széles és milyen hosszú, ebből még ki is kell számolni a tetők dőlési szögét, az egymást keresztező síkok találkozását, az illesztéseket és az azok által megkövetelt cizellált formákat… Általános iskolai mértani tudománnyal és egy kis térlátással megoldható, de egyrészt ki emlékszik az általános iskolára, másrészt minek számolgassak, ha a megépített virtuális modellen elég minden egyes szakaszt és szöget lemérnem? Így hát nem maradt más hátra, mint lemérni minden egyes oldalt, és megálmodni, hogy két dimenzióra (papírra) kiterítve hogy nézne ki, illetve hogyan fog összeállni.

Modellezés, második fázis: A modell papírra vetése

Ami eddig működött, az működni fog ezután is: A modellt az angol N-es építési nagyságnak megfelelően, Microsoft PowerPointtal szerkesztettem meg. Ez a progi abszolút nem erre lett kitalálva, viszont egész fokokban és tizedmilliméteres pontossággal képes dolgozni, vonalakat, háromszögeket, négyzeteket, ellipsziseket rajzolni, azokra színt, mintát, texturát applikálni. Némi gyakorlattal és kreativitással bármilyen forma kihozható belőle. A falak egy integrált “tégla” mintával készültek, az ablakok helyét fehér téglalapokkal jelöltem ki, a ragasztófülek közönséges trapézok, a párkányok, küszöbök, a tetők alatti gerendák egy vagy két milliméter vastag, piros vagy sárga csíkok… Minden hossz a valós méretek 1:148-ának felel meg, a legközelebbi fél vagy egész milliméterre kerekítve. Hogy ne legyen teljesen sík a modell, az ajtók és ablakok külön darabok, a falból kivágott lukak mögé ragasztva. Ha valakit érdekel, itt van a powerpoint dokumentum, bátran nézegessétek, próbálgassátok:

Mortehoe Powerpoint

Egy ilyen modell megtervezésekor sokmindenre kell odafigyelni: mi hogyan illeszkedik mihez, hogy fog összeragadni, hogy fogok benyúlni a belsejébe, mikor az utolsó felületet ragasztom, hogy fog elférni a fal hátulján a szomszéd fal ragasztófüle és az oda tervezett ablak, ajtó, stb? Több esetben például egy-egy ajtót egy másik felület ragasztófülére nyomtattam. Itt nem tudok mást tanácsolni, mint próbálkozni, gyakorolni… a tapasztalat rengeteget segít abban, hogy a modell mind stabilabb, mind passzentosabb legyen. Elsőre nem mindig sikerül, de idővel garantáltan egyre jobb lesz.

Mikor kész, akkor irány a nyomtató. Az építési nagyságra, a kellő merevségre tekintettel 210g/nm-es kartont választottam. Mivel a tintasugaras nyomtató tintája hajlamos fakulni, nedvességtől, izzadságtól, víztől megfolyni, érdemes a nyomtatott felületet valahogy védeni. Én öt réteg matt lakkot fújtam rá, aztán hagytam, hogy rendesen megszáradjon.

Szárad a lakk a nyomtatáson

Erkély fázis: Szárad a lakk a nyomtatott lapokon

Modellezés, harmadik fázis: A modell összerakása

Itt ugrik a majom a vízbe, azaz itt derül ki, hogy amit a képernyőn megálmodtunk, az a valóságban megállja-e a helyét. Első lépés: az építőelemek kivágása (nagyon éles késsel), és a hajtásvonalak óvatos megjelölése. Acélvonalzó és éles penge minden esetben rulez, türelem, nyugalom és precizitás mindig alapkövetelmény.

A főépület kivágása

A főépület kivágása

N-es építési nagysában ügyelni kell arra, hogy adott esetben egy-két milliméter vastag fecnikre is szükség lehet, itt például nem hulladék, hanem ablakpárkányok és küszöbök láthatók a vonalzó alatt (az ilyenek kivágásához abszolút követelmény a nagyon éles kés, máskülönben szanaszét cincálod az egészet):

04-ledges and doorsteps

Az ablakpárkányokon kívül az egyik épületelem oldalán látható ácsolat is embert próbáló mutatvány: az alábbi “fésű” minden egyes szára két milliméter vastag:

Közbe figyeld meg az ablakokat is: két rétegben lettek beragasztva, hogy hangsúlyosabb legyen a domborúság

Közbe figyeld meg az ablakokat is: két rétegben lettek beragasztva, hogy hangsúlyosabb legyen a domborúság.

És ami az illesztéseket illeti, erről beszéltem fentebb:

A baloldali tetőelem passzentosan illeszkedik a jobb oldali mellé és alá - ehhez az kellett, hogy a tervezési fázisban minden kiszögellése pontosan meg legyen rajzolva

A baloldali tetőelem passzentosan illeszkedik a jobb oldali mellé és alá - ehhez az kellett, hogy a tervezési fázisban minden kiszögellése pontosan meg legyen rajzolva

Persze papírvastagság, emberi kéz tévedhetősége, stb: ugyanez az illesztés a másik oldalon nem éppen tökéletes:

Mekkora rés!

Mekkora rés!

Na de ezen nem ám kiakadni! Majd elrejtjük. Ugyanis a felépített alapmodell még rengeteg csinosításon esik át. Kezdve az egyik legkényesebb látványelemmel, a tetők alatt látható ácsolatokkal:

Az épület mellett a beragasztásra váró gerenda imitációk: balra egy formára hajtott példány, jobbra egy még sík darab

Az épületen már a helyére került az egyik gerenda imitáció, mellette a beragasztásra váró továbbiak: balra egy formára hajtott példány, jobbra egy még sík darab.

Aztán szép lassan minden egyes elem összeépül:

A legkisebb

A legkisebb darab.

Már ketten vannak

Már ketten vannak.

Ő lesz a harmadik

Ő lesz a harmadik.

Íme együtt

Íme együtt.

Na és akkor az ígért csinosítás: Az előbbi rést most már egy alumíniumlemez-imitáció palástolja, miközben a papírcsíkokból hengerbe gurított és összeragasztott, tetejükön fekete filccel színezett kémények is a helyükre kerültek:

Innen nézve

Innen nézve.

És onnan

És onnan.

Következzen a teljes épület a négy sarka felől fényképezve:

Utcafront 1

Utcafront 1

Utcafront 2

Utcafront 2

Peron felől 1

Peron felől 1

Peron felől 2

Peron felől 2

És végül, mivel “a puding próbája az evés”, nézzük meg, hogy vonattal együtt mérethelyes-e:

Szerintem oké.

Szerintem oké.

Összegzésül: remélem, sikerült kedvet és ötletet adni saját papírmodellek építéséhez. Ez az épület a kigondolástól a megvalósításig durván egy hét munkát igényelt, ebből a leggyorsabb rész az eredeti épület feltérképezése, a legfontosabb a virtuális 3D modellezése, a leghosszabb a papírra vetése, a legunalmasabb a lakkozás és szárítás, a legbonyolultabb a kivágás és összerakás, a legjobb pedig a végeredmény fényképezése.

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    Seljuk mondta:

    Nagyon tetszik!

  • avatar
    IST mondta:

    Mutattál már képeket a köztes állapotokról, akkor is tetszett, most is tetszik.

  • avatar
    IST mondta:

    Ja igen, a briteknek is érdemes lenne elküldened a cikket, szerintem a Model Railbe is bőven beférne.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.