A hétvégére elkezdődött a tél, pénteken egy (Bedenek Józsi szavaival élve “demó verziójú”) havazással elkezdődött az az időszak is, ami a nyári vonatfotósoknak is szerethetővé teszi ezt a hideg évszakot.

Először pénteki képeimet szeretném megmutatni, utána pedig mindenkit arra bíztatnék, hogy a várhatóan hamar elolvadó havat használja ki, és vasárnap induljon vonatot fényképezni!

[nggallery id=39]

Pénteken kedvenc vasútvonalamra, a 75-ös számú Vác-Diósjenő-Balassagyarmat vonalra indultam. Itt ugyanis a viszonylag sekély hó alól nem bukkant ki gyomos aljnövényzet és a havas hegyoldalak még a hó nélkül álló fákkal is valamennyire téli hangulatot keltettek.

A nap a hétvégén extrém későn, hét órakor kel, így csak nyolcra értem Szokolyára, ahol egy szűk patakvölgyben kanyarog a vasút. Itt készítettem az első képet, egy apró motívummal, a teljesen befagyott és vékony hóval lepett patakkal.

Eztán kisütött a Nap, és tájképibb jellegű képek készítésébe kezdhettem. Itt rögtön egy fontos tanulság, amivel persze néhányszor már szembesültem: nem feltétlenül hülyeség egy vonatra több beállítást komponálni, de ha a próbafotózáskor sem sikerül elég gyorsan élességet állítani a kivágás megváltoztatásakor, akkor élesben pláne nem fog sikerülni. Márpedig a Bzmot sem lassú vánszorgásáról híres…

Sajnos a legjobb autofókusz rendszernek is lehetnek nehézségei bizonyos témákkal. A fény hiánya itt nem volt gond, hiszen a Nap nagyon vékony felhőréteg mögé bújt (a fotó előtt húsz másodperccel, már láttam a völgy végén a Bözönyt, mikor elment). Viszont a távoli, vékony ágakra nagylátószögnél nem tud fókuszálni, kellően nagy objektumot pedig zoomolás után hirtelen nem volt időm találni. Kár, hiszen az elrontott felvétel kompozíciója egyértelműen jobb a sikerültnél.

Otthon eddig jutottam a cikkel, most uton vagyok Sopronba, holnap meglatjuk, mit tudunk alkotni.