Közeledvén a karácsonyhoz egyre több cég gondolja úgy, hogy különböző kedvezményeket nyújt, ajándékokat ad a vásárlóinak. Nem meglepő módon így van ez a virtuális vasúti körökben, legalábbis a RailWorks esetén biztosan. A legutóbbi frissítéssel ugyanis a számítógépünkön landolt a TestTraK nevű kiegészítő, amely egy pályát foglal magában. A terület meglehetősen kicsi, viszont annál érdekesebb, ugyanis a wildenrathi Siemens tesztközpont került lemodellezésre, amelyen próbára tehetjük járműveink tudását.

A II. világháború után a brit királyi légierő, a Royal Air Force több stratégiai bázist is létesített Németországban, amelyek közül egyik a wildenrathi volt, amely Mönchengladbach közelében helyezkedik el a holland/német határnál. 1952-ben nyitották meg a légibázist, majd 1992-ben zárták be. Mindezek uán a Siemens megvásárolta a területet és hozzálátott egy világszínvonalú központ létrehozásához, amelyen vasúti járműveket illetve rendszereket tudnak tesztelni. A létesítmény 1997-ben nyitotta meg a kapuit és olyan járműveket futtattak ott, mint a briteknek készített Desiro család, vagy az ICE motorvonat.

Vasúti járműves vonatkozásra terelvén a szót nézzük meg milyen részei vannak:

Először is ott van a 6083 méter hosszú fő tesztpálya, ami egy ovális egyvágányos vonalat jelent a tesztközpont körül. Ezen a megengedett legnagyobb sebesség 160 km/h. Van egy kisebb ovális pálya is, amely csak 2485 méter hosszú és maximum 100-zal lehet rajta menni. Mindezeket kiegészíti egy 1400 méter hosszú nyílegyenes pálya 80 kmh-s megengedett sebességgel, valamint egy 553 méteres igencsak kanyargó szakasz, amelyen a járművek ívben való haladását tudják tesztelni az egymás után következő, egyre kisebb ívekben. Az emelkedőkön való megindulási képesség vizsgálatára egy kisebb gurítódombhoz hasonlító 410 méteres pálya hivatott szolgálni. A terület természetesen összeköttetéssel rendelkezik a DB hálózatával, amely nyilván nem a tesztpályákba kapcsolódik be közvetlenül. Mindezek mellett természetesen számos épület, járműszín gazdagítja a környezetet, amely ezektől eltekintve azonban egy fákkal is jól ellátott terület, tehát nem egy hatalmas letarolt placc.

A virtuális világban mindez nagyjából rendben is van, azonban akad néhány eltérés a valósághoz képest: először is, nem tudunk kimenni a DB hálózatára. Gondolom ez nem meglepő, hiszen akkor azt is meg kellett volna csinálni. Az viszont már annál inkább érdekesnek mondható, hogy a vágánykapcsolatot nem is építették meg, pedig ennek hossza azért nem kevés, hiszen gyakorlatilag a nagy ovális tesztpálya közepéről vezet ki azon kívülre. Másodszor: az ívet próbáló rész is rövidebb két kanyarral a kelleténél, mondjuk ez már lehet, hogy inkább szoftveres, ki tudja a RailWorks kezelte-e volna azokat a minimális íveket, a meghagyott részen is elég érdekesen tud kinézni egynémely jármű.

Aminek viszont örültem, az a felsővezetéktartó oszlopok többségében normális elhelyezése. Ezalatt azt értem, hogy sikerült oda lepakolniuk azokat az ívek nagy részében, ahol “törik” a felsővezeték, így nem kelt az alapprogramhoz hasonló buta kinézetet. Emellett korrekt a terület megjelenítése: semmi extra, jól érzékelhető az, hogy ez csak egy tesztpálya és karácsonyra lett elkészítve, viszont legalább foglalkoztak vele. Mondjuk a tipikus brit beton felüljárókat (a Southern volt területéről) nem tudom minek kell erőltetni az európai pályákon is, de ez már régi nóta.

És hogy mire is jó az egész?
Hát túl sokra nagyon nem. Küldetések például nincsenek, túlzottan sok értelme nem lenne, hiszen itt nincs kocsirendezés, utasok szállítása. A free roam mód azonban itt kissé eltér a többi pályától, hiszen kettő van belőle. Egyikben az angol járműveket tudjuk tesztelni, másikban a németeket. Aki az elsőt nem odaillőnek gondolná, annak csak részben van igaza, mert azért járt itt néhány brit járgány, mégha nem is azok, amelyek alapvetően a pályán vannak. Arra viszont jó az egész, hogy a járműveket próbálgassuk, sebességteszteket tudjunk végrehajtani, egy járműfejlesztőnek szerintem ez a pálya nagyon jól jöhet, hiszen a betöltési idő nagyon alacsony és a kis terület miatt könnyen és gyorsan meg lehet tekinteni egy-egy változtatás eredményét amit az adott mozdonyon vagy motorvonaton végrehajtottak.

Emellett csoportképek elkészítésére is alkalmas a fentiek miatt, valamint itt aztán el lehet engeni a gyeplőt, a száguldozók csutkára tolhatják a menetszabályzót és zúzhatnak amennyivel nem félnek. Nagy sebességnél azért a pálya “kicsinysége” előjön, valamint az állandó jobbos (vagy balos a menetiránytól függően) ívek miatt némi idő után rosszullét is kergetheti az ezt nem bírókat, de egy mókának azért bejövős a dolog, végre valami újat is látunk. Mindez ugye együtt jön a frissítéssel, így gyakorlatilag nem is kell semmit sem tennünk azért, hogy megkapjuk a wildenrathi tesztközpontot a RailWorks-ünkhöz.

Aki pedig nem elégedne meg mindezzel, annak felsorolom, hogy milyen fizetős kiegészítők jelentek meg az utóbbi időben: Class 20-as tolatómozdony, Class 390-es motorvonat (az angol Pendolino), A1 Tornado gőzmozdony.

(Felhasznált irodalom: Modern Locomotives Illustrated – 2009. augusztus-szeptember)