Lassan itt a tél, ideje volt a Vasút&model aktuális őszi megjelenésének. Gyorsan le is csaptam rá az ujságosnál. Kíváncsi voltam, hogy milyen az új lapszám – az utóbbiak mindegyike egyre magasabb színvonalat képviselt, ezért ki is olvastam hamar az 56 oldalt. Node, mik azok a témák ami miatt érdemes megvenni a lapot?
Ami a pálmát viszi, az a jugoszláv Ganz motorvonatokat és tunéziába is elszármazott leszármazottaiknak a bemutatása. Jó cikk – kellő mélységben boncolgatja a vonatok történetét, a téma pedig szerintem minden Magyar vasútbarátnak érdekes. A szigorúan vasútszakmai cikkek között még a sínes sorozat aktuális része – ami a váltókról szól – tetszett. Végre egy helyen olvastam leírva a kitérők típusait – mi az az átmenő köríves váltó, és egyéb olyan vadságok, amelyekről a hozzáértőbb modulépítők szoktak csak a vasútmodellezők közül vitatkozni.

A könnyedebb témák között lassan hagyomány a kisvasút – most a vágerdei kisvasútról lehet olvasni Takács Eugen tollából. A modellvasúti részen jópár modellbemutató mellett (amikről most nem írnék hosszabban, mert a témájuk – H0 és TT – tőlem igen messze áll) két cikk fogott meg: az egyik a Noch új kartonhídjainak bemutatója, a másik pedig Virágh István tollából egy monstre cikk a Tran hangdekóderéről. A Noch cikk meggyőző, bár én még mindig szkeptikus vagyok a papírhíddal kapcsolatban: nem vitatom, hogy strapabíró, de a légköri nedvesség hatására veszthet a szilárdságából, és míg egy épületnél ez nem számít, addig egy hídnál nem életbiztosítás. A kétkedésemtől eltekintve örömmel olvasok ilyen, és hasonló modellezés-technikai cikkeket, amelyek nem csak arról szólnak, hogy mely modellt kell megvenni a boltban. A dekóderes cikk is ilyen dologról szól: nem állítom, hogy bárki, az elolvasása után magától be fog szerelni, és fel fog programozni egy hangdekódert, de a kedvet meghozhatja hozzá, illetve megadja azt, amihez egy kezdőnek szüksége van: merre induljon el, ha bele akar vágni ebbe a nem túl egyszerű dologba.