Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút

Vonatfotózás – Clapham Junction

IST 2009 december 21 4 megjegyzés

claphamKorábban említettem Clapham Junctiont, amely vasútállomás meglátogatása egyik alapvető célja volt a londoni kirándulásunknak. Korábban már a legfőbb nevezetességeket megnéztük a párommal, így az októberi hetünk teljes mértékben arról szólhatott, hogy sétáljunk csak úgy a városban,  amelybe azért pár előre eltervezett dolog belefért. Clapham Junctionön büszkén hirdeti a tábla a legforgalmasabb brit állomás címet és ez bizony így is volt, rengeteg szerelvényt láttam annak ellenére, hogy nem csúcsidőszakban jártunk arra.  London Waterloo pályaudvarról vonattal mentünk ki (durva vagy sem, de nincs metrómegálló CJ-nél), a South West Trains egyik Class 455-ösét választottam erre a célra. Írásommal némi ízelítőt szeretnék mutatni az ott tapasztaltakból.

claphamjunction_swtclaphamjunction_southernMindenekelőtt két kép arról, hogy mi van akkor, ha az állomáson két vasúttársaság is osztozik. Egyentábla? Ugyan már! Mindketten céges színekben pompázó információs táblákat helyeztek ki, ami egyáltalán nem megtévesztő, viszont legalább sok helyre ki van írva hol is vagyunk. Hazai vonatokon néha nem győz sasolni mindenki, hogy most akkor hova is futott be a vonat, itt meg akadt azért pár tábla.

Az állomás méretére jellemző, hogy 17 peronon lehet felszállni a vonatokra, vagy legalábbis én a képeimen ezt láttam a legnagyobb számnak. Ha ezt kevésnek tartanátok, akkor hozzátenném, hogy átmenő vágányokról van szó, nem fejpályaudvarról, ami azért máris egy kicsit másképpen hangzik. Az utasok eligazítására találtam az alant látható táblát az aluljáróban (bal oldali folytatása nem fért a képre…), amely meglehetősen szűk ahhoz képest, hogy mennyi ember veszi igénybe itt a vonatokat.

melyikperon

Az élénk utasforgalom mellett tárolási célokat is szolgál a pályaudvar. Mivel Waterloo nincs messze, elég komoly Desiro flotta állomásozik itt (a háttérben többségében Class 450-esek), várva a csúcsidőszaki bevetésre. Ezek miatt is jelentős a vonatmozgás az állomás területén. A sínek fölötti épület megtévesztő lehet, az utasok a föld alatt kénytelenek elhagyni a területet illetve közlekedni a peronok között, így föntről nem volt lehetőségem a fényképezésre.

claphamjunction

Mint már említettem, Clapham Junctionre vonattal érkeztünk, amely egy Class 455-ös volt, alant látható egy mintapéldány a típusból, annak is a 455/7-es változatából. Itt éppen 455 735 közelít az állomáshoz csatolt szerelvényként. A járgányt a BREL yorki üzeme gyártotta 1983 és 1985 között, a Bombardier pedig felújította 2008-ban. Max 120 km/h-val közlekedhet, harmadik sínből szerzi a hajtáshoz nélkülözhetetlen áramot, a négykocsis egység 130 tonnát nyom és 2+2 az üléselrendezése. 455/7-esek kizárólag a South West Trains-nél üzemelnek, ott is csak elővárosi üzemben.

class455735_swt

De hogy mutassak egy másik verziót is a típusból, íme egy 455/8-as (455 801) a Southern társaság flottájában. Az eltérés egyrészt látható – nézzük csak meg az orr-részen a 455/8-asról hiányzó gumit -, másrészt tudható, mivel ezt nem a Bombardier, hanem az Alstom újította fel Eastleigh-ben. Érdemes megfigyelni, hogy az orron a csatolásnál alkalmazott kábelt hogyan vezetik körbe a fényszórók körül.

class455801_southern

455/8-asa a South West Trainsnek is van, bár ez szintén Bombardier által módosított darab. Az utastérben a /7-essel szemben érezhető a különbség, ugyanis itt az ülések elrendezése 2+3, szóval többen tudnak ülni, kevesebben állni. Megjegyzem a britek nagyon nem preferálják ez t a 3 üléses elrendezést: két nagyobb darab ember esetén a harmadik már nem fér el középen, na meg alapból is úgy ülnek le az emberek, hogy középen kihagynak egy helyet, oda meg már nagyon nem akaródzik senkinek ülni. A lenti fotón 455 848 látható 450 088 és a távolban 458  025 társaságában.

class458025_455848_450088_swt

Térjünk át akkor az SWT Desiro flottájára. A cég a slam-door motorvonatai (na ezt fordítsa le szépen magyarra valaki, szó szerint a kézzel becsapható ajtókat jelenti) lecserélésére rendelt 45 darab ötkocsis Desirot a Siemenstől a 2000-es évek elején. A motorvonatokat 2003-2005 között gyártották le, elsősorban expresszvonati célzattal. A hófehér járműkülső nem tűnik nyerő választásnak a koszolódás miatt, mégis valahogy sikerül nekik normális állapotban tartani a járműveket. A kocsikon oldalanként két-két egyszárnyú ajtó van elhelyezve, ebből is látható, hogy nem elővárosi célra készültek. Az ülések benne 2+2 elrendezésűek, a kényelmet a természetesnek mondható légkondi és a PIS (Passenger Information System – utastájékoztató rendszer) fokozzák. 160 km/h a megengedett legnagyobb sebessége, kizárólag az SWT-nál fut ez a típus, így ez is harmadik sínről üzemel (750V DC). A fotón éppen áll ki a tárolóból a 444 015-ös pályaszámú jármű.

class444015_swt

A Desiro flotta azonban nem csak ennyiből áll. A South West Trains-nél ugyanis a távoli elővárosi járatokra is gondoltak, ahova szintén ehhez a családhoz tartozó járműveket rendeltek a szükséges módosításokkal együtt. A típus a Class 450-es sorozatszámot kapta, mivel ez már csak négy egységből áll, oldalanként két kétszárnyú ajtóval az utascserét meggyorsítandó. 127 egység került forgalomba az SWT kék színében, amivel a Siemens a briteknél alaposan beágyazta magát a vasúti iparba, komoly piacot sikerült szerezniük ezekkel a járművekkel. A képen a 444 011-es “találkozik” a 450 006-ossal.

class450006_444011_swt

De akkor már legyen egy kép a teljes szerelvényről is,  itt éppen a 450 088-as érkezik meg Clapham Junctionre.

class450088_swt

Mindenképpen szót ejtenék a 450-es sorozat egyik változatáról, a HC rövidítéssel jelölt High-Capacity projektről (alant HC 450 568 érkezik). A South West Trains franchise megújításakor ugyanis több ülőhely biztosítására vállaltak kötelezettséget néhány vasútvonalon, amelyet egyrészt úgy teljesítenek, hogy 28 Class 450-es Desirot a bournemouthi üzem átalakít magas kapacitásúvá, ami 26 plusz ülést és 40 plusz állóhelyet eredményez, elsősorban az első osztályú terület hátrányára. Az átalakítás vonatonként 15 napot igényel.

class450568_swt

Desirok persze nem csak az SWT-nél vannak, a nagy siker miatt több cég is futtat belőle, így például a London Midlandnak is van 30 egysége, amelyek viszont nem csak harmadik sínről, hanem felsővezetékről is képesek táplálkozni. Sajnos nem sikerült értelmes képet lőnöm erről a típusról, így elégedjetek meg ezzel (zárójeles megjegyzéskén, a ScotRail új Class 380-asai is a Desiro családba tartoznak, nemrég mutatták be az elsőt a típusból):

class350_londonmidland

Térjünk vissza azonban az SWT flottára, mégiscsak egy fő állomásukról van szó. Nagyon jól tudom, hogy sokan igencsak rondának találjátok a brit motorvonatokat, lévén jelentősen eltérnek kinézetileg a német design iskolától. Biztos vagyok benne, hogy a Class 458-as Juniper láttán sokan felhördültök, hogy “ilyen állat márpedig nincs”, márpedig van. E gyönyörűséget az Alstom szülte a világra 29 társával együtt 1999-2002 között. A négykocsis vonat elővárosi közlekedést bonyolít le maximum 160 km/h sebességgel. A leginkább elszabott rész rajta nyilvánvalóan az orra, amelyen az átjáróajtó kivitelezése finoman szólva nem sikerült túlzottan kreatíva. Tény ami tény: egyedi jelleget kölcsönöz ez a gépnek, nekem speciel tetszik is, de hát jól tudjuk, hogy ízlések és pofonok különböznek. Érdekes sztori is van róluk: 2006 közepén a brit kormányzat diszkriminációs törvényére hivatkozva leállították a sorozat közlekedését, mivel az utastéri információs kijelzők túl kicsik voltak. Már nem emlékszem rá, de vagy 3 milliméterrel vagy 3 centiméterrel voltak keskenyebbek az éppen akkor frissen előírtnál, mindenesetre röhejesen kevésen múlt a dolog, viszont annó az SWT komolyan eltöprengett azon, hogy akkor visszaadja azokat a lízingbeadónak és más járműveket szerez be helyette. Erre mégsem került sor, inkább mégiscsak átalakították. A képen 458 016 fut be az állomásra csatolt formációban.

class458016_swt

A Juniper családnak van másik tagja is, a Class 460-as, amelyet talán ti is ismertek, feltéve ha utaztatok már Angliába a Gatwick repülőtérre. Oda járnak ugyanis Londonból a Gatwick Express keretén belül ezek az Alstom gyártmányok, amelyek orra bár szintén furcsa, innen elkerült az átjáróajtó, így nem is csatolható össze több szerelvény. Összesen 8 készült belőle, 8 kocsiból áll mindegyik. A kép még a többinél is gyengébb, megérkezésünk után közvetlenül zúgott át az állomáson.

class460_gatwickexpress

A Gatwick Express azonban más járművet is üzemeltet, méghozzá a sokak által nagyon kedvelt Class 442-est, amelyet speciel én is csípek. A vasúti szlengben Plastic Pignek (Műanyag Disznó) is nevezett villamos motorvonatok 2007-ig SWT színekben futottak, azonban a Desiro flotta megérkezésével feleslegessé váltak és kivonásra kerültek alig 19 évesen. Szerencsére a GEX 2008 elején használatba vette őket, így módosított festéssel ugyan, de ismét a harmadik sínes vonalon pörögnek London Victoria és Brighton/Gatwick Aiport között.

class442_gatwickexpress

A villamos flotta utolsó tagjaként egy Class 377-est, azaz egy Electrostart mutatnék be nektek, amely Southern színekben közlekedik. Szintén egy járműcsalád tagja, jópár változat készült belőle. Ezeket 2002-2004 között gyártotta a Bombardier a Derbyben lévő üzemében. Alant 377 124 várakozik éppen az utascserére. Az átjáróajtó a gumis résszel szintén jellegzetes, a formája könnyen felismerhetővé teszi a járművet.

class377124_southern

Akinek már sok az elektromosságból, azt megkímélném most egy dízel motorvonattal, amely szintén nagy kedvenc nálam, ez ugyanis a 30 darabot számláló South Western Turbo flotta egyike, illeve másika. Class 159 012 érkezik meg éppen, mögötte amúgy 159 003 van.1992-1993 építésű ez a járműtípus, a BREL gyártotta 1200 lóerős Cummins motorral. Maximum 120 km/h-val való közlekedést engedélyeznek neki és csak az SWT-nél üzemel ez a háromkocsis verzió. Class 158-ként azonban több mint 200 épült belőle, bár az azért némileg eltér a 159-esektől. Ha feltűntek valakinek az érdekes színek, legfőképpen az ajtók körül, annak a brit vasúti szabályokban érdemes elmerülnie. Megkövetelték ugyanis, hogy a gyengénlátók miatt az ajtókat jól elkülöníthető színekkel kell jelezni, az SWT-nél pedig ezt igencsak szem előtt tartották, így aztán véletlenül sem lehet elnézni a beszállás helyét.

class159012_swt

A végére következzen egy kép az állandó vitatémáról: itthon sokszor megy az értetlenkedés, miért csak 40-nel lehet kitérőben haladni a vonatokkal, hiszen az annyira lassú. Figyelmes szemlélő az angoloknál is észreveheti ezeket a táblákat, nem kevés számú helyen vannak kint. A tábla jelentése a tolatójelzőn: kitérőirányban maximum 15 mérföldes óránkénti sebességgel lehet közlekedni. Számoljunk csak! Az annyi mint 24 km/h!

jelzo

Az élményeimhez mindenképpen szeretném hozzáfűzni azt is, hogy itt találkoztam egy úriemberrel, aki egy igazi brit trainspotter volt. A trainspotting egy érdekes szóösszetétel és azt a fajta szórakozást jelenti, amely egy adott jármű, vasúttársaság vagy terület vonatainak megfigyelését és nyilvántartását jelenti. Hogy honnan ismerhetők fel az ezzel foglalkozók? Például onnan, hogy a vasútállomásokon jegyzetelik a mozdonyok és/vagy motorvonatok pályaszámát egy kis füzetbe, gyakran távcsővel felszerelkezve, hogy az azonosítás biztos legyen. Ezeket az információkat manapság már az interneten osztják meg másokkal is, így gyakorlatilag naprakészen lehet tudni, hogy melyik járművet hol is keressük. Apróság, de a briteknél már az 1940-es évektől adnak ki könyveket, amelyek ezeket az információkat tartalmazzák.

A végére nem marad más, mint a tipikus szöveggel búcsúzás,amit nagyon sok helyen olvashatunk az ívben fekvő peronokon:

mindthegap

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


4 megjegyzés »

  • avatar
    pre-zli mondta:

    Nagy köszönet ezért a jól összeszedett írásért! Nekem muszáj lesz beletörődnöm a fejlődésbe: személyforgalomban mozdony vontatta szerelvény manapság már alig-alig akad (jobb helyeken legalább is, és nosztalgia üzemen kívül).

    Az meg semmi, hogy interneten meg könyvekben jegyzik fel a trainspotterek, hogy mikor melyik járgányt merre látták! A minap valahol az interneten belebotlottam egy “trainspotter adatbázis” szoftverbe, amely valami horribilis összegért letölthető, és gyakorlatilag semmi másra nem jó, mint vezetni a látottak lajstromát. De hiába… Ha szenvedély, akkor csakis felsőfokon érdemes művelni.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    A South West Trains levelezőlistára időről-időre beírja egy fickó a változásokat az egyes típusok vonatkozásában. Mindenkinek megvan a maga hobbija. :-)

  • avatar
    Benbe mondta:

    Azért ezeknek a motorvonatoknak (és pláne a HST-knek meg az ex-Virgin motroknak) van hangulata, karaktere. Nálunk meg ez a Desiro Classic, hát… Bzmotot anno bírtam, de ma már mindenhol csak az jár, ahhoz képest még az Uzsgyi is megváltás.

  • avatar
    Tastam mondta:

    Ez még mindig nem az a “klasszikus” angol vasút, amelyet anno dacumal magam is láttam és amely az emlékeimben él. Ezek a tiritarka, papagájos színvilágú vonatok méltatlanok a világ legrégebbi vasútjához, bár formájukban még őrzik a hagyományokat. Persze, tudom: ízlések és pofonok…

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.