Főoldal » Élménybeszámoló, Énblog, Vasút

Wintercity 2.

btx 2009 december 29 1 megjegyzés

Maklár állomásAmikor az első részt megírtam, nem gondoltam, hogy lesz folytatás. Hó már nem esett, a hőmérséklet is emelkedett, kezdett helyreállni a menetrend szerinti közlekedés. 23.-án hazautazás, 27.-én meg vissza – karácsonyra 13-15 fokot mondott az időjárás-előrejelzés – mi baj történhetne? Aztán amikor elindultunk a Keletiből, de a váltók után csak 15-tel ballagtunk – majd kisvártatva megálltunk, eszembe jutott Murphy, és tudtam, megint nem lesz eseménytelen az utazás. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük végig az elejétől!

Szerdán három órakor a 16:33-as IC-re már nem tudtam helyjegyet venni. Kicsit bosszús voltam, mert OK, hogy karácsony van, meg utolsó munkanap, de nem számítottam ilyen nagy tömegre. Dohányzó még volt, de nem akartam hazaérve nagymosással kezdeni, ezért úgy döntöttem, a 17:03-as gyorssal megyek. Ez az a vonat, amit rendszerint elver Füzesabonyban a Nyugatiból jövő kör IC, ezért rögtön elindítottam az Elvirát és megnéztem, eddig menetrend szerint közlekedik-e. Az eredmény elégedettséggel töltött el, ugyanis bár még csak 30 perce indult a fővárosból, a Vércse IC már ekkor jelentős késést halmozott fel – fél órát – így elkönyveltem magamban, végre egyszer nem kell megvárnunk és pontosan érek Egerbe. A fagylalt azonban ilyenkor szokott visszanyalni és nemsokára képbe jött a “ne igyál előre a medve bőrére” mondás kombinálva a “mindenkit utol ér a végzeté”-vel, elkezdődtek a bonyodalmak. Első körben sikerült majdnem lekésnem az 5516-ot. Amikor ugyanis több napra megy az ember, mindig ötször meggondolja mindent magával visz-e, minden konnektort kihúzott-e, minden csapot elzárt-e, így nem is kell csodálkozni, ha megint nem indultam el időben. Persze volt már ennél melegebb is a helyzet, mert most nem futottam, nem a “Tessék vigyázni, az ajtók záródnak” hang alatt robbantam be a metróba, viszont indulás előtt három perccel szálltam fel, ezért nem mondhatom azt, hogy végig ura voltam a helyzetnek. Inkább úgy fogalmaznék, sorsom a BKV dolgozóinak kezében volt, és ők most nem tréfáltak meg.

A szerelvény a 13. vágányról indult, végén egy poggyászteres Bhv kocsi volt. Ezt a típust régen láttam már a 80-ason gyorsvonatba sorozva. Anno a 2004/2005-ös menetrendi évben rendszeres vendégek voltak Egerben, az ütemes óta viszont, amióta a miskolci szerelvények járnak hozzánk is, inkább a távolsági kocsik jellemzőek a hosszú távú vonatokra. Én is egy ilyenben dobtam le magamat, közvetlenül a Szili mögött. Indulni pedig csak nem akartunk. Eljött a 17:03, aztán megállt mellettünk az Egerből jövő gyorsvonat, mi meg csak nem mentünk. Kezdtem ideges lenni. Késik a Vércse, pontosan érhetnék a borok városába – ilyen egyszer van egy életben, mi meg itt állunk. Számolgattam, mi az a késés, ami még belefér (nem sokkal a vége előtt ugyanis 17 perc állásidő van – ezt fel lehet használni), aztán egyszer csak elindultunk. 10 perc késés, néztem a telefonomra. Azt Füzesabonyig simán be lehet hozni. Azaz be lehetne, de a kinti váltókörzet végén ahelyett, hogy gyorsítottunk volna, intenzív lassításba kezdtünk, és lépésben mentünk tovább. Megint feltorlódtunk, csakúgy, mint kedden. A helyzet kezdett komikus lenni, hiszen az ember azt hinné, kétszer ugyanabba a gödörbe nem eshet, nekem most még is sikerült! Jót fog majd röhögni rajtam az öcsém, aki a 16:03-as gyorssal ment el – rá akartam beszélni, várjon meg, mondtam neki, nem fogunk késni – de hajthatatlan volt. És neki lett igaza. Közben azért döcögtünk tovább, kereszteztük a 37-es villamos hídját – éééééééés – újra megálltunk. Kimegyek a peronra, ablak le, bámészkodok, látom előttünk a szerelvényt, a vörös jelzőket, befele pedig folyamatos a haladás. És kisvártatva ugyanazon a vágányon kifele is elment egy IC, egy elővárosi vonat – mi meg itt dekkolunk a bérházak tövében. Negyed órával később eljutottunk Kőbánya bejáratához, a 100-as vonal hídja előtt álltunk, egy srác meg – aki máskor stoppal szokott menni, a leszállást fontolgatta, amíg le nem beszéltem róla, messze van ide a Stadionok (autóbusz-pályaudvar). Persze gond egy szál se, mert Salgótarján fele menne tovább, ahova óránként van vonat Hatvanból – ha ennyit késünk, pont eléri a következőt. Kémlelem a jelzőket, “piros”, sárga, és zöld! Végre megyünk 80-nal is, és haladunk. Megérkezünk Rákosra, áttesznek helytelenbe, megállunk. Ezen már meg se lepődök,  hiszen ez a vonat szolgálati okokból gyakran megáll itt, de most nem akartunk továbbmenni. Ehelyett azt vettem észre, hogy a peron másik oldalán álló Bz-ből, ami Balassagyarmatra közlekedik, és már rég nem kellene itt lennie, elkezdik átterelni az embereket hozzánk, így az első kocsikban jó kis tömeg lett. Kiderült, már jó régóta itt állnak, tehát valószínűleg az ő vonatuk adhatta meg magát és emiatt nem tudtunk haladni mi se. Nem baj, miután mindenki átszállt, ismét elindulunk, megint nézem a telefonomat, 17:08. Majdnem egy óra késés. Ezzel már nem lehet csodát tenni. A vezér azért nem adja fel olyan könnyen, mint én, keni neki rendesen, látszik rajta, a tetemes mennyiségű elcsúszás ellenére mindent megtesz. Én pedig már azon gondolkozom, mégis megvárjuk a Vércsét, mert előbb fog Füzesabonyba érni, mint mi. Ilyen az élet.

Befordulunk Füzesabonyba

Újonnan átszállt utasaink egy része azt hiszi, ez a vonat Balassagyarmatra megy, felvilágosítom őket, hogy nem. De emellett a kalauzunk is példamutatóan dolgozik, végigmegy, tájékoztatja a pórul jártakat, Aszódon lesz csatlakozás. Nem sokkal később újra megjelenik, és elmondja, a Bz, ami lerobbant, ismét életre kelt, így az jön utánunk, és az fogja tovább vinni az átszállókat. Ezen jót derültem, de nem csak én, hanem az utasok nagy része is, sőt gondolom IST is, amikor elmeséltem neki telefonon. Közben elértük Gödöllőt, a JV pedig hangosan informál mindenkit, Aszód következik. Megérkezünk, leürül a vonat, megyünk tovább, még mindig sok a késés. Azon izgulok, utol ne érjen a 18:03-as gyors. A kalauz megint jön, kezeli az új felszállók jegyeit, jó hangosan és érthetően megkér minket, ha valakinek kell információ a csatlakozásról, szóljon neki, ha odaér. Régen láttam már ilyen lelkiismeretes jegyvizsgálót! Az út további része eseménytelenül telik, 18:34 körül megérkeztünk Füzesabonyba, a 4. vágányra. Először azt hittem, kitesz az ötödikre, és várjuk a kör IC-t, de amikor láttam, a következő váltón nem fordul balra a mozdony megnyugodtam, nem fog tovább növekedni a késésünk. A hangos bemondja, a Vércse késése 45-50 percre növekedett, én meg gyorsan felhúzom az ablakot, ugyanis közben egész emberes idő lett. Rövidesen tovább indultunk. Bár csak 80-as a pálya, így is hamar átérünk Maklárra, kereszt a Bz-vel, én meg összefutok egy régi ismerőssel, majd 19:54 körül megállunk Egerben. Még egy utolsó pillantást vetek a Szilire, a 1043-as, most egy pár vasútmentes nap következik!

Éppen ezért még aznap este meg akartam írni a Wintercity 2-t, azonban IST nyugalomra intett, mondta, biztos fog történni velem vasárnap is valami. Nem hittem neki.

Délelőtt azért folyamatosan néztem az Elvirát, mi a helyzet a vonalon, meg akartam tudni, az az IC, amivel visszafele jövök, lefele mennyit késik. Azt hittem, a 12:34-esből fordul. Kiderült, az vasárnap nem is közlekedik, így nem adtam neki nagy esélyt, hogy bármi közbejöhet. Azonban mivel nem a zárszót írom, hanem folytatom a post-ot, valószínűleg kitaláltátok, nem volt zökkenőmentes a visszaút sem.

Egyik rokonom mióta Pesten dolgozik, a Flirtökkel jár vissza. Neki nagyon bejöttek a svájci motorvonatok, nekem nem. Eddig egyszer utaztunk együtt, ekkor én inkább kifizettem neki az IC jegyet, csak ne kelljen gyorsvonatra szállnom. Az eredmény: az IC mozdonya megadta magát, Füzesabonyig el se jutott, ezért a miskolci gyorsvonattal jöttünk, ahol én végig, ő Hatvanig állt. Az út egyetlen pozitívuma az volt, hogy nagyon sok csinos lányt láttam (a miskolci vonatokon nagyon sok van, az egrin bezzeg…). Most megint rábeszéltem, adjon még egy esélyt az IC-nek, de sajnos a mai út sem sikerült sokkal jobban, mint a múltkori.

Egerből két perc késéssel indultunk, de így legalább megúsztuk a rendezőzést (a rendező funkciójáról bővebben a Wintercity 1-ben írtam). Ugyanis a gyorsvonat 8 perc késéssel érkezett be, így valószínűleg nem volt elég idő a vágányút beállításához. Persze így is jobban jártunk, mintha 40-nel, 30-al majd végül megint 40-nel döcögtünk volna a pályaudvaron, de hát nem kell rohanni, úgyis kell várni Füzesabonyban bőven. 15:55-kor néztem az órámra, szemben dupla Samu BVhmot 200 és BVmot 002. A hangos pedig megszólal, “a Miskolc Tiszai pályaudvarról érkező Budapest Keleti pályaudvarig közlekedő Lillafüred Intercity vonat előre láthatólag 15-20 percet késik”. Erre már tényleg nem tudok mit mondani. 1 hét alatt kétszer utaztam haza, kétszer vissza, egyszer sem voltunk pontosak. SMS-t küldök IST-nek, neki volt igaza. Az egrit közben kiengedik, így csak mi maradtunk, meg a debreceni inga. Igen inga, ez is az új menetrend egyik újdonsága! Már olvastam róla valahol, hogy megjelentek a vezérlőkocsik a 108-ason, most a saját szememmel is megbizonyosodtam róla, és gondolatban már egy nyári Csörgős utazást tervezek a vonalon, ahol persze ilyennel is találkozunk. Nem bírok a kíváncsiságommal, meg hát időnk is van, így elmegyek és megnézem, hova tartozik a vezérlő. Kíváncsi vagyok, vajon debreceni illetőségűek-e? Igen. Visszafele elcsípek egy szóváltást, fiatal pár beszélget: “ha lenne kocsink, beülnénk, és…” – gondolom tudjátok, mire gondolhatott. Én is beülnék most nagyon szívesen. A harmadik vágányon közben áthalad a 155-ös Gigant, elhagyja az állomást, szemből pedig fényt látok, megjött a vonatunk! Nem késett 15-20 percet, de nem baj. Lehet tehervonat, de a hangos megnyugtat: “Késett Lillafüred Intercity vonat érkezik a negyedik vágányra”. Készülődünk a felszálláshoz, ekkor viszont újra hallom a hangot a hangszórókból: “Elnézést a félretájékoztatásért, gyorsvonat érkezik Miskolc Tiszai pályaudvarról a negyedik vágányra”. Mindenki jót derült. Elkezdtem gondolkozni, felszálljunk-e, de mondom ha 15-20 percet késik az IC, tuti megelőzzük. Remélem  jól informáltak. Bezzeg ha lenne mobil netem, mennék fel az Elvirára, és egyből megszűnne a bizonytalanság. De mivel nincs,  most lapot kell húznom 19-re, vagy bízom a MÁV-ban, vagy felszállok ide. Helyünk biztosan lenne, hiszen ez a vonat a fent leírt sikertelen IC utazás alkalmával 10 kocsi volt, akkor tele volt, most viszont vizsgaidőszak van, most biztosan szellős lesz. Jön be a Szili, egy Bhv kocsit látok mögötte. Semmi gond, hiszen a mentesítő vonatokat gyakran állítják ki elővárosi szerelvényekből. De ez nem mentesítő vonat! És olyan ismerős valahonnan! Ja, hogy ez a szerdai egri gyors hat kocsis szerelvénye? Vasárnap este? Ehhez csak gratulálni tudok – meg az álló utasok is. Így a bizonytalanság eltűnt, várjuk az IC-t. Csak jön.

Füzesabony peron

És 16:27 perckor az Elvira szerint meg is jött. A hangos megint mondja, “Késett Lillafüred Intercity vonat érkezik a negyedik vágányra”, én meg már a peronról látom, hogy szabad a helyünk. Csoda történt! Nem foglalta el senki! Gyorsan felszállunk, belépek az utastérbe, egyből észreveszem, az ülések üresek, de előttük két jó nagy szalagfüles szatyor van. Megkérem az ott ülő rocker kinézetű srácot, felrakná-e a csomagtartóra (nem bírtam megállni, hogy ne képzeljem el, amint ezzel a szatyorral bemegy egy rock kocsmába). Ő nagy nehezen nekiáll, azonban előtte még megjegyzi, egyel odébb van két szabad hely, átülhetünk oda. Mivel nekem is szimpatikusabb volt az a két szék, meg senki nem jött, inkább azt választottuk.  Közben haladunk, nincs mellékzaj, megkérdezem a szemben ülő utastársainkat, Miskolcról is késve indult a szerelvény? A válasz igen. Az út során elkaptam egy fél mondatot, állítólag azért késett a vonat, mert amikor először betolták, a 24-es kocsi nem volt rajta. A forgalomirányítás viszont ötösre vizsgázott, a miskolci gyorsot Vámosgyörk után a nyílt vonalon előztük meg, így nem kellett miatta számottevően lassítanunk. Sokaknak okozott kellemetlenséget, hogy ezeknek a kocsiknak csak az egyik végén van illemhely. Kimentek abba az előtérbe, ahol nem volt WC, átmentek az előttünk levő vagonba, azonban az meg pont azzal a felével volt felénk forgatva, amelyikben szintén nem volt, így visszajöttek, és át az utastéren a kocsi másik felébe. Aki figyelte, annak a második ember után már kezdett komikussá válni a dolog.

Budapest előtt a kalauz saját hangján bemondta, előreláthatólag 15-20 percet késünk, a jegyeket visszaváltják. A Keleti előtt a gépi hang is felhívta erre a figyelmet, így az utastájékoztatás is jelesre vizsgázott. A pályán meg egyre több a lassú jel, forgalmi okból nem álltunk meg sehol, mégis még 2 percet rápakolt. Így végül 27 lett belőle. Lehet tehát örülni, felár nélkül utaztam IC-vel Pestre, azonban engem ez nem tesz boldoggá. Nem azért váltok helyjegyet, hogy 30 percet késsek és visszakapjam az árát. Jobban örülnék neki, ha ez az 540 forint garancia lenne egy jobb, pontosabb, gyorsabb eljutásra, azonban voltak idők ezen a vonalon, amikor a helyjegynek úgyszólván semmi értelme nem volt (nyáron sok lassú jel, 15 perc feletti késések, Pécs-Miskolc IC-k), mert egyből lehetett visszaváltani.

Az elmúlt egy hétben négyszer utaztam (kétszer haza, kétszer vissza). A mérleg: 4 késés. Az első két alkalmat inkább nem számolom, mert nem tudom megállapítani, hogy érdemes-e azért jobb váltófűtést beszerezni, mert 5 napig -17 fok van, 360 napig meg nincs rá szükség (mert a jelenlegi is megoldja a feladatot). A meghibásodás ténye persze karbantartási problémákat vet fel, azonban a körülmények pontos ismerete nélkül a felelősöket megnevezni nagyon nehéz. Éppen ezért én nem is dühöngtem hétfőn és kedden, nem szidtam a vasutat, az egészet inkább egy kalandként fogtam fel. És minden elismerésem azoké az embereké, akik a -17 fokban söpörték a váltókat és azon fáradoztak, hogy minél előbb helyreálljon a menetrend-szerinti közlekedés.

Szerdán sem voltam ideges, inkább csak mosolyogtam magamban, hogy Murphy megint megtréfált, persze jó lett volna időben hazaérni, de végül is megérkeztem, és egy érdekes kalanddal lettem gazdagabb. Vasárnap azonban egy kicsit nekem is sok volt. Már napok óta nem volt probléma a vonalon, ráadásul ez az IC nem is a Nyugatiból jött, ezért illett volna pontosan megérkeznie. Ha nagyon pozitívan nézem a dolgokat azt mondom, valószínűleg én vagyok peches. Az ütemes menetrend fórumában is mindig azzal ugrattak, hogy akkor késik a Vércse IC, amikor én az 5516-tal utazok. Ez is egy hozzáállás. Legközelebb talán jövő héten szerdán megyek, akkor remélhetőleg minden rendben lesz. És még utána sokáig, így hamar elfelejtem ezt a rossz szériát. És ha történik is valami, az csak azért történik, hogy megint tudjak nektek mit írni a 80-as vonalról!

A cikket egy korábbi utazásom során készült képekkel illusztráltam

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


1 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    Ismered a viccet, nem? Vadász, vadász… :grin:

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.