Minap beszélgettem egy N-es kollégával, és kérdezte, hogy a Br52-esem digitalizáltam-e már. Mondtam neki, hogy naná, és hogy Bachmann dekódert építettem bele, és meg is nézheti a vonatmagazinon. Nézett rám bután, hogy lesi minden nap, de ilyet nem látott. Néztem a postokat, ezek szerint csak akartam erről a kis forrasztgatós műveletről beszámolni, de valahogy elsikkadt. Most pótolom a dolgot.

A Minitrix Br52-ese rendelkezik NEM651-nek megfelelő dekóder-foglalattal, de ebbe sajnos nem lehet a Bachmann dekóderét beépíteni, az ok pedig prózai: a dekóder hosszabb, mint ahogy a Minitrix mérnökei gondolták. Erre én az alábbi megoldást választottam: az eredeti foglalatot leszereltem, és félraszteres anya csatlakozóból, kissé hátrébb új foglalatot forrasztottam az eredeti nyákra. Kissé trükköztem, mert a csatlakozó lábait kilencven fokban elhajlítottam – szerintem ez volt a legnehezebb művelet az átalakításban – és így, felülről lett a nyákra forrasztva. Sokat írtam már a dologról, beszéljenek inkább a képek:

A beteg. Nem tudta befogadni az új Bachmann szívet, ezért forrasztópákához kellett nyúlnom.

Az eredeti foglalat a vakdugóval.

Ezen a képen jól látszik, miért kell hátrébb helyezni a foglalatot.

Ilyen félraszteres csatlakozóból készült a foglalat.

A lábakat el kellett hajlítani kilencven fokkal.

Nem kilencven fok, és nem is tökéletesen egyenes, de megteszi: a nyákra fel lehet forrasztani.

Ezen képen látszik, hová, és miképpen forrasztottam fel a csatlakozót. A kép már az
analóg próba során készült: a vakdugó behelyezésével analóg pályán próbáltam ki,
hogy nem baltáztam-e el valamit.

A végeredmény: a Bachmann dekóder befér a szerkocsiba.