Mint arról korábban írtam a blogomon, rendelkezem egy fantasztikus, kisvárosi Vollmer vasútállomással, amely Moritzburg névre hallgat. Gondoltam egyet, és mikor Drezdából elugortunk megnézni a gyönyörűszép moritzburgi kastélyt, útba ejtettük a moritzburgi vasútállomást is - gondoltam, összehasonlítom, mennyire adja vissza a valóságot a makett (vagy egyáltalán áll-e még a régi épület). Nos, összehasonlítva a makett, és a valóságos állomásház képét, mindenki eldöntheti, mekkora a hasonlóság.

A helyszínen ugyanis rögtön kiderült, hogy a moritzburgi vasút (Lößnitzgrundbahn) keskennyomközű, így már sejthető volt, hogy nem egy többemeletes, háromszárnyú épületegyüttes alkotja majd az állomást. Amint az a képeken látható, az épület barátságos hangulatú, szépen karbantartott, csak éppen a Vollmer-es makettváltozathoz semmi köze! Mindez persze nem zárja ki, hogy egy valóságban is létező/létezett állomást modellezett le a gyártó, amit aztán Moritzurg (fantázia)névvel illetett. A vonal egyébként aktívan üzemel: az aznapi menetrendben legalább 4-5 vonat szerepelt.

Bár elgondolkoztam azon, hogy mi is mehetnénk “egy kört”, de végül úgy döntöttem, hogy egy másik alkalommal tesszük meg: nyilván ez is további 10-15 Euro-s költséget jelentett volna, a másik, még erősebb érv pedig az volt, hogy előbb talán a hazai kisvasutakat kéne bejárni, megismerni, mielőtt idegen országokban lovagoljuk meg a lehetőségeket. Viszont elhoztam magammal egy féltucat, a térség keskennyomközű vonalait bemutató prospektust. Ilyenekből legalább 4 van, és ez is csak töredéke a Szászországban valaha üzemelt nagy számú, kiterjedt kisvasút hálózatnak. Bár tervbe vettem, hogy a moritzburgi kastély megtekintése után visszatérünk a tett helyszínére, és fotózom egy párat a beérkező vonatról, ám addigra az idő annyira elromlott, hogy egy-két kép kedvéért nem akartunk az esőben visszacaplatni a városka túlfelére, majd 2 órát várni a következő buszra, ami visszavisz Drezdába. Feltehetően ilyen időben amúgy sem sikerültek volna jól a képek.

Végezetül még említést tennék pár szóban a drezdai főpályaudvarról (a közlekedési múzeum a következő bejegyzés témája lesz). Mint az kiderült - és ez számomra is újdonságként hatott - a pályaudvar egészen különleges abból a szempontból, hogy egyszerre fej-, és átmenőállomás is! Azaz az építmény közepén, utca szinten vannak a fejvágányok, míg egy szinttel magasabban, kétoldalt az átmenővágányok. A pályaudvar “természetesen” felújított, tiszta, hajléktalan-, és koldusmentes. Apró különlegesséként rendelkezik egy 1 x 2 m-es, H0-ás terepasztallal is, amit, némi pénz bedobása ellenében még irányítani is lehet! Sajnos erről nem készítettem képet, mert érkezésünkkor, 50 csomaggal felszerelkezve láthattam, elmenetelkor pedig nem volt már rá alkalom.)

Alkalmam nyílott viszont egy ICE megtekintésére – magam még sosem láttam élőben -, legalábbis kívülről. Az elegáns forma mellett számomra legnagyobb meglepetést a vonat hossza jelentette, mert valami brutális hosszúságal rendelkezett! Ha jól emlékszem, ez is olyan ICE, amelyik bedől a kanyarokban, így a hagyományos vágányzaton is nagy sebességgel tud közlekedni - más kérdés, hogy mint azt drezdai barátainktól megtudtam, ez egyáltalán nem mindenkinek kellemes, ugyanis az imbolyságtól egyesek émelyegni kezdenek, így az ő számukra kevésbé ajánlott ez a vonattípus.

VT135
VT135 vasútmodelles blogja (http://vasutmodell.wordpress.com)