Főoldal » Lapszemle, Könyvbemutató, Vasút

Második generációs dízel motorvonatok

IST 2010 január 31 Nincs megjegyzés

the2gendmusIsmét könyvajánló következik, ismét csak Angliából. Ősszel szereztem be a The Second Generation DMUs könyvet, amelynek a magyar fordítása olvasható a bejegyzés címében. A szerzője Colin J. Marsden, ismert név a brit vasútfotós/könyvírós piacon, a kiadója pedig az Oxford Publishing, az Ian Allan Publishing terjesztésében. A4-es formátum, kemény borító, 144 oldalnyi anyag szól a britek vasútjáról, ezúttal a dízel motorvonatokat szemügyre véve. És hogy miért második generációs, és vajon hogyan kapcsolódnak a buszokhoz ezek a járművek? Megmagyarázom.

Az 1970-es években nagyszabású fejlesztés kezdődött meg a briteknél, ugyanis az akkor használt dízel motorvonat állomány amelyek a helyi és elővárosi járatokat teljesítették igencsak kiöregedőben volt és nyilvánvalóvá vált, hogy mintegy 75%-ukat az elhasználódás miatt le kell selejtezni. Egy olyan vasúti hálózattal rendelkező ország esetében mint Nagy-Britannia ez nem kis darabszámot jelentett, úgyhogy mielőbb megoldást kellett találni. A második generáció tehát szimplán annyit jelentett, hogy a meglévő motorvonati állomány rövid időn belül teljesen kicserélődik, nem szépen lassan elnyújtottan.

Talán még ti is emlékeztek azokra a fotókra, vagy a nem annyira fiatalok akár még személyesen is találkozhattak vele, amelyen egy Ikarus buszt pakoltak fel a sínekre, nyilvánvalóan némi átalakítással együtt. Na derék brit barátaink szintén felfedezték ezt a lehetőséget, a brit vasút kutatórészlege és a Leyland buszgyár összefogott és megalkották a Leyland Experimental Vehicle-t, azaz a Leyland Kísérleti Járművet, rövidebb nevén a LEV-t. Két tengely, egyik oldalon kettő, másik oldalon egy ajtóval. Érdekes módon Amerikába is eljutott a típus, ugyanis az ötlet megtetszett az ottaniaknak, meg is rendelték a LEV2-t, aminek aztán rövid időn belül csúf vége lett: egy közúti járművel történő ütközés során kiderült, hogy a könnyűszerkezetes felépítés nem előnyös ott a vasúton, ugyanis a motorvonat nem aktiválta a könnyű súlya miatt az útátjárót, ráadásul eléggé össze is tört. A briteknél a projekt ennek ellenére tovább folytatódott, a buszos vonalat a motorvonatok oldalfalánál erőltették, így fejlődött ki a Class 140-es, 141-es, stb. sorozat.

A könyv egészen napjainkig követi nyomon a dízel motorvonatok fejlődését, így természetesen sor kerül a hatalmas brit karriert befutó Class 158-as Sprinter, Class 170-es Turbostar és Class 220/221-es Voyager járművek bemutatására is. Mindegyiknél pár oldalas leírás található a kifejlesztéséről, a típus főbb jellegzetességeiről, valamint jópár kép is, amelyekkel a szerző a járművek sokszínűségét próbálja bemutatni. Hiába, a briteknél nem az egyenkék vagy -piros festésről szól a vasút, legalábbis már  nem. Amit hiányoltam viszont, az a technikai adatok részletezése, ugyanis ez mindenhol kimaradt, szerintem viszont egy-egy külön táblázatot mindenhol megérdemelt volna és talán még helyet is lehetett volna neki szorítani. Ennek ellenére jó könyvnek tartom, a 25 fontos árát mindenképpen megérte.

0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5 (0 votes, average: 0.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.