Főoldal » Énblog, Modellvasút, Tippek-Trükkök

Vágányfektetés íves modulon

crash 2010 február 16 1 megjegyzés

DSC_4890Az ember két esetben ír blogot: ha van miről, és ha az ideje engedi. Az elmúlt napokban nekem ez utóbbi nem állt rendelkezésemre, ami vasútmodellezős szabadidőm akadt, azt modulépítéssel és a digit rendszerem piszkálásával ütöttem el. Bebizonyosodott, hogy igaz a tétel: vagy modellezek, vagy blogolok. A kettő együtt nem megy. Most azonban postolok arról, amivel foglalatoskodtam: a vágányfektetésről. Egy ideje nem írtam ilyen postot, és már volt pár mail a postafiókomban, hogy mikor lesz építős poszt. Mivel fotózgattam az építés közben, most összegyúrtam egy képes-szöveges rövid kis bemutatót arról, hogy miként kerül fel a modulra a sín.

Jelenleg egy kilencven fokos, három modulból álló szakasszal foglalkozom. A kilencven fokos rész két vége hagyományos, “lapos” fremo modul-keresztmetszettel készül. a közöttük lévő részeken pedig a töltéses profil van alkalmazva. A kilencven fok úgy néz ki, mintha a vonat egy töltésen menne végig. Node, az építésről is beszéljek… mivel mihamarabb szeretnénk játszani a modulokon, az alábbi dolgot ötlöttem ki: a modult félig késznek nyilvánítom, ha már a Gyuri barátom által szabadalmaztatott szóróanyag felkerült rá, és a sín rögzítve van rajta, le van kövezve, és az elektromosan működik. Mondhatjuk, hogy ebben az állapotában a modul a játékba bevonható.

A post története az első képpel kezdődik: a terep le van szórva darált falevéllel, és lehet nekikezdeni a parafacsíkok fektetésének. A “nagyok” sablon mellett fektetik a síneket, én viszont ezt el akartam kerülni. Mivel a modult asztalos készítette – tehát rendesen meg van csinálva –  úgy gondoltam, jó lesz, ha a sínek alatti rétegelt lemez szélét követve felrajzolom a parafa csíkok helyét, majd arra gondosan eligazítva, minden sablon nélkül felrakom a síneket.

DSC_4852Kkindulási állapot. A parafa-csík egyik oldalának a helye már felrajzolásra került.

DSC_4860A parafa csíkokat leszabtam, és az ív külső részén léávő szélüket 2-3centiméterenként bevagdaltam,
ezzel próbáltam rásegíteni arra, hogy a parafát az ívre minél kisebb erőlködéssel kelljen ráigazítani.

DSC_4861A parafát a rétegelt-lemez alaphoz cianoakrilát-alapú pillanatragasztóval rögzítettem. Ez
megfelelően gyorsan és erősen rögzítette a parafát az alaphoz, gyorsan neki lehet látni a
következő munkamenetnek.

DSC_4863A modul végénél fé centit kihagytam a vágány rögzítésére szolgáló facsavarnak.

DSC_4865A facsavart nem kell tökig becsavarni, csak addig, hogy a sínt a tetejére lehessen majd forrasztani.

DSC_4867Úgy lehet ellenőrízni, hogy a facsavar rendesen be van-e csavarva, hogy odapróbálja az ember a
sínt fölé. Akkor jó,ha alig lehet átlátni csavar teteje és a sínszál alja között. A lehelletnyi résre
a forrasztás miatt van szükség.

DSC_4873A sín rögzítése előtt az elektromos betápot is meg kell oldani. Ez nem áll másból, mint hogy fel
kell forrasztani egy-egy vezetéket a sínszál aljára, és azt a modul aljára átvezetni. Az a jó, ha
minél láthatatlanabbul sikerül forrasztani, és a későbbiekben ezt a  kövezés el tudja takarni.

DSC_4878A sínszálat én pillanatragasztval rögzítem a parafához. Az egyik végéről indulva a sínt
pontosan ráigazítom a parafacsík közepére, és a keresztaljak alá folyatva rögzíten. Öt-tíz
centiméteres szakaszokban lehet haladni.

DSC_4882Így fest a modul, miután felkerült rá a vágány.

DSC_4883Ez a kép három munkafolyamatot mutat meg. Először a parafacsík szélét levágtam éles
szikével 45 fokos szögben, hogy jobban illeszkedjen a töltés oldalához. Majd lefestettem
rozsdabarnával a sínszálat, és a beton keresztaljakat átmostam híg festékkel, hogy a
koszolódást szemléltessem.

DSC_4888A parafa csík, és a “föld” közötti részt lekentem ragasztóval, majd oda homokt szórtam. Ezzel
a kavicságy alól esetlegesen kilátszódó homoktöltést kívántam megjeleníteni.

DSC_4890A homokkal leszórt rész száradás után. Ez után lehet nekikezdeni a kövezésnek.

Akkor most szövegelek egy sort. Az N-es vágányok kövezéséhez én az Auhagen TT-s szóróanyagát használom. Ezt levesszűrőn átszitálom. Ami átmegy a szűrőn, az megy a vágányok közé, ami nem, azt a haverok fel tudják H0e vagy TT vágányok kövezéséhez használni. Egy dologra oda kell figyelni: nekem csak a műanyag dobozos Auhagen szóróanyag jött be, amit zacskóban árulnak az nem jó, mert festett, és engedi a színét. El lehet képzelni azt az arcot, amikor ezzel szembesültünk a klubban…

A kövezés úgy történik, hogy kiszórom a száraz kőanyagot a sínekre, és puha ecsettel eligazítom. Van, aki a sínszálak ecsettel való festése után megfogadta, hogy többet a büdös életben nem fest sínt, inkább alapból rozsdaszínűt vesz. Nos, ha a sínszálak festése unalmas, sziszifuszi munkának tűnik, akkor a kövezés egyenesen eltántoríthatja az embert a modellezéstől. Node vissza a kövezéshez. Nekem van két szabályom, amit betartok kövezéskor: az első szerint a keresztaljakon nincs ágyazatkő – onnan az elhaladó vonatok által keltett rázkódás lesodorja. A másik, hogy a keresztaljak teteje egy kissé kiemelkedik az ágyazat síkjából. Megnéztem az igazi vasutat, és ezt láttam, e szerint modellezek. Lehet, hogy egy frissen szórt, vagy alávert, vagy roppant mód elhanyagolt pálya másképp néz ki, én ezt láttam.
Ha sikerült elrendezni ecsettel a köveket, akkor fixálni kell, ragasztóval. Ez előtt vízzel végigpermetezem a vágányt, hogy a ragasztó könnyebben befolyjon a kavicsok közé. Erre rá lehet segíteni, ha abba a vízbe, amivel a vágányokat lepermetezem, teszek pár csepp mosogatószert. És a végén jön a ragasztó… ez nem más, mint faipari, fehér ragasztó. Márkája tökmindegy, nekem a Plastdur és a Mozaik vált be, a Palma gyenge, a barkácsáruházakban kapható spanyol csoda pedig fehér nyomot hagy. A ragasztót vízzel tejszerűre kell hígítani, és szemcseppentő pipettával a kavicságyat végig kell csepegtetni vele.  A csepegtetésre oda kell figyelni: ha túl magasról esik a kövekre a ragasztócsepp, akkor szétnyomja a köveket, ha túl alacsonyról, akkor nem folyik be rendesen a kövek közé. Az első két centiméter vágány leragasztózása után márt rá lehet érezni arra, hogy az adott hígítású ragasztót, amit sikerült keresni, hogyan kell használni.

DSC_4895Kövezés előtt – hogy a kavicságy a modul szélénél is szabályos legyen – egy krepp maszkolószalag-
darabbal zárom le a modul végét. Ez nem engedi, hogy a modul végénél a kövek leguruljanak,
tökéletes függőleges lesz a kavicságy vége a modul végén is.

DSC_4896Így néz ki a kövezés száradás után.

Nos, annyit mára a modulépítésről. Remélem több ember kapott némi iránymutatást, mint amennyi elriadt a post hatására a modellezéstől. Folyt köv. hamarosan, előbb ki kell az egyik modul kövezését javítani, mert annál a vágány rögzítésére új fajta pillanatragasztót használtam, ami a nedvesség hatására elengedett, és a vágány a benne lévő feszültség hatására elmozdulva széttúrta a köveket. Van ilyen is….

4 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 5 (4 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


1 megjegyzés »

  • avatar
    N dre mondta:

    Nekem a képek alapján tulzottan sötétbarnának tünnek a sinszálak és a kavics is. A Noch kavicsutánzatát ajánlom, lehet világosabb rozsdabarna szinben is kapni. Egyébként én is ezzel a módszerrel dolgozom, ajánlom mindenkinek.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.