Első forrasztásom
Írhatnám azt, hogy egyszer csak arra gondoltam, hogy kipróbálom a rézalkatrészek forrasztását, de ez nem így volt. Repülőmakettező múltamból maradt némi emlék a rézalkatrészekkel kapcsolatban, de azokat pillanatragasztóval tökéletesen össze lehetett állítani. Itt azonban olyan alkatrészekről van szó, amelyek esetében bonyolultságuk és kis méretük miatt csak a forrasztás jöhet szóba.Régóta kacérkodtam a gondolattal, és több maratott rézlapot is beszereztem, de valahogy mindig arrébb raktam a dolgot: tartottam attól, hogy nem fog szépre sikerülni. Itt összeforrasztom – ott szétesik, nem fogja meg az ón, vagy óngolyó lesz forrasztás helyett… szóval van benne rizikó. Most azonban forrasztópákát ragadtam, és úgy gondoltam, megosztom veletek első élményeim a részművesség világában.
Az alap egy Trix tartálykocsi, amelyhez a birtokomba jutott egy rézmaratott kiegészítő. Korlátok, lépcsők, tisztítónyílás és oldalsó táblák vannak a pakkban, ezeket kell felműteni a kocsira, hogy egy kissé élethűbb legyen. Első lépésként a kocsit szétszedtem: trepni a korlátokkal és fellépőkkel leszerelésre került, a tetőjárda szintén. Ez után levágtam az oldalsó táblákat, és a helyüket szikével és csiszolópapírral eltüntettem.
A tetőjárda rögzítésére szolgáló lyukakat betömítettem Mr. White putty-val. A Tamilya Putty elfogyott, és régebben vettem a Gunze Mr. White Putty-ból egy tubussal, hogy kipróbáljam. Most dolgoztam először ezzel az anyaggal, és megtetszett. Lágyabb, de ahogy az ember elkezdi felvinni, egyből bőrösödni kezd – szárad. Két lépésben tömítettem el a lyukakat, a menetek közt egy órát hagytam, majd másnap 600-as paírral simára csiszoltam az egész tartály felületét. Ezután estem neki a rézlapnak….
A rézlapról az alkatrészeket szikével vágtam le. Tettem ezt azért, mert a rézlap készítője az alkatrészeket tartó csonkokat kikönnyítette, és el tudtam vágni könnyedén. Az esetlegesen megmaradó csonkokat reszelővel távolítottam el. És innentől a mélyvíz…
…első lépésként a korlátokat befuttattam ónnal. Ettől erősebbek lesznek, és a lapos voltukat is elvesztik, mivel az ón nem tökéletesen simul a felületre. Itt két dolgot emelnék ki: az egyik a forrasztóolaj, a másik pedig a türelem. Nem szabad a páka hegyén sok ónt hagyni, inkább többször kell nekimenni a felületnek, mert piszok bosszantó tud lenni, ha egy oda nem illő óngömb keletkezik a felületen. Ez utóbbi eltávolításával kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy ha nem jön le egyből a felesleges ón a páka hegyével, nem szabad melegíteni, mert ha az ember az egész alkatrészt átmelegíti, akkor az addigi forrasztások elengedhetnek, és igencsak bosszantó, ha szétesik az egész napi munka. Nekem a felesleges ón eltávolítására a tűreszelő jött be: igaz, pepecs munka, de ha óvatos az ember, nem esik szét az összeforrasztott alkatrész.
Kijelentem, hogy én nem tudok forrasztani, ezért forrasztóolajat használok. Számomra egyenlőre rejtély, hogy mások hogyan forrasztank e nélkül, nekem nem megy. Én a forrasztandó felületeket bekenem az olajjal, és amikor hozzáérintem a forrasztópáka hegyét, akkor az ón befutja a felületeket, és mivel kevés ónnal dolgozom, ezért mikor elveszem a páka hegyét, az ón egyből meg is húz, kihűl. Nem ördöngősség, de gyakorolni kell… Amit el kell még mondani az, hogy gyakran használom a szivacsot a pákahegy tisztítására, ezzel megakadályozva, hogy túl sok ón gyűljön össze rajta, és hogy nekem a 450 fokos pákaheggyel való forrasztás állt kézre.
Az alkatrészeknél gyakori a hajtogatás, és ha vékony a lemez, előfordul – főleg N-ben – hogy eltörik, vagy úgy néz ki, hogy az alkatrész már több hajtást nem bír el. Ekkor nem kell bepánikolni, egyszerűen egy kis forrasztóolajat kell kenni az eltört, vagy eltörni akaró részre, és a forrasztópáka hegyét éppen csak odaérintve egy leheletnyi ónt felvinni. Mindjárt állni fog, mint Katiban’ a gyerek.
A forrasztás mellett a ragasztást is használtam, mert a műanyag és réz alkatrészeket másképp nem lehet egymáshoz rögzíteni. A hagyományos pillanatragasztóval nem jártam sikerrel, azonban a Loctite gél tökéletesen bevált. Kisebb korrekcióra akár még tíz másodperc múlva is van lehetőség. Kötés alatt elhúzhatja az alkatrészt, jó odafigyelni rá.
Hogyan tovább? Ez a forrasztás dolog tetszik nekem, van még mit gyakorolni. A tartálykocsin néhány igazítás van – többek között a pillanatragasztó elhúzta a trepnit, ezt le kell pattintanom, és újból felragasztani, illetve a korlátok környékén van némi tűreszelős javítgatás. Azonban már most látszik, hogy a filigrán rézalkatrészek roppant mód feldobják a kocsit, tehát jobb, ha megtanulok forrasztani rendesen…








Megkérdezhetem, hogy mennyi ideig tartott mindez?
Egy este, és egy délelőtt… de még igencsak béna vagyok
Gratulálok a munkádhoz, én mostanában a világítás szereléssel bosszantom magamat.
Néhány tipp:
* a felesleges ón eltávolításához használj ónszívót,
* forrasztóolaj nélkül úgy tudsz forrasztani, hogy gyantás cint használsz + a forrasztandó felületek is viszonylag tiszták
* szivacs helyett én a páka tisztításához tiszta mosogató drótsúrolót használok
Egész jó eredményt sikerült elérni ezzel a maratással, gratula.
B.Zsolt: Mikor nem a villannyal szenvedsz?
Bahndie: kevered a B.Zsoltokat. Az itteni B.Zsolt nem “az a” B.Zsolt…
Gratulálok. Én szenvedek 1-es modellekkel, te pedig itt N-be művészkedsz.
Már sokszor mondtam, hogy cinvízet használj! Sem az olaj, sem a gyantás cin nem erre való, azokat direkt elektronikus kütyük forrasztásához találták ki, ahol a zsírtalan felület már adott.. Cinvíz ha forr, akkor odarakod a forrasztót és már el is futott. Pákafejről egy pengével is lekapod a meleg cuccot. ÉS! Ne told a drótot, hanem vágj apró darabkákat és azt rakd oda, így nem kell ónszívóval szaroznod!
szép
Szólj hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Szavazás
Legutóbbi hozzászólások
Twitter: vonatmagazin
Naptár
2012.2.1
International Toy Fair, Nürnberg
Felhasználó
Legfrissebb bejegyzések
Archívum
Legutóbbi hozzászólások
Legtöbb hozzászólás
Legjobb értékelések