A 2010-es esztendő talán legérdekesebb vasúti vonatkozású eseményéről, a Kárpátalja-expressz útjáról már található beszámoló a Vonatmagazin oldalon. Hogy magam is foglalkozok itt a témával, annak az az oka, hogy ama bizonyos beszámolót egy “kívülálló” készítette, aki nem a vonaton utazott. Ez persze nem baj, hiszen pompás vasútfotókkal ajándékozott meg minket, azonban kimaradt abból a különleges és megismételhetetlen hangulatból, ami az utazás során a vonaton uralkodott.
Mint köztudott, március 19-én reggel indult útjára Budapestről a Kárpátalja expressz, hogy – nagyrészt – a történelmi lawocznei fővonalon közlekedvén Beregszászra szállítsa utasait. Másnap Nagyszőlős érintésével folytatódott az utazás, mely a monarchiabeli Püspökladány – Körösmező elsőrangú vasúton, majd a nyíregyházi fővonalon folytatódott hazafelé. Az esemény azonban jóval több volt egy egyszerű utazásnál, ezen a két napon mindenki életre szóló élményekkel lett gazdagabb. Következzen hát most egy utas élménybeszámolója az első napi, tehát az odaúti eseményekről, súlypontban természetesen a vasúti vonatkozásokkal..

Az első “sokk” már Budapest-Nyugati pályaudvaron. indulás előtt érte a gyanútlan utazót: a kocsisor élén nem az Erdélyt többször is megjárt tizenhetes Nohab, hanem testvére, az M61 001 pompázott. Ez persze igazán senkit sem zavart, legfeljebb az a tény, hogy vonatunk a magyar címer helyett a veres csillagot hordozza majd Kárpátalján.

Az első megállásra Miskolc Tiszai pályaudvar első vágányán került sor, ahol rövid műsor és néhány ünnepi beszéd várta a szerelvényt és utasait. Természetesen sokan mentek előre megcsodálni a csillagos egyes mozdonyt, megörökítése azonban a szűk helyen csoportosuló emberáradat miatt szinte lehetetlen feladatnak bizonyult.

Záhonyban a pályaudvaron nagy tömeg várta a Kárpátalja-expresszt. A prominens személyiségek beszédei és a koszorúzás közben a vasútrajongók is megtalálták számításaikat, hiszen ha nem is túl nagy, de volt mozgás az állomáson. Az egyik legnagyobb érdeklődést a Mátészalkáról érkező személyvonat váltotta ki, mely egy MD-szerelvény volt.

Csapra érkezésünkkor nem volt tömeg, a városi elöljárók és az idegenvezetők mellett csupán néhány várakozó utas volt szemtanúja a vonat érkezésének. Miután a határőrök beszedték az útleveleket, az utasok elhagyták a szerelvényt. A többség az ünnepség színhelyére távozott, ám néhány megszállott vasútbolond a helyszínen maradt.

A helyzet különlegessége abban rejlett, hogy nyugodtan lehetett a határállomáson fotózni, amire “normál” utazás esetében minden bizonnyal kevés esély lett volna. Ez a kétszekciós, VL10-1486 pályaszámú villamos mozdony az ottani szokás szerint szinte végeláthatatlan gyorsvonatával éppen induláshoz készülődött.

Miközben vonatunk megkapta a kötelező előfogati gépet – amely valamennyire takarta a csillagot, de ugyanúgy takarta volna a címert is -, beérkezett Munkácsról egy személyvonat. Igazi nemzetközi produkció: ukrán földön magyar motorvonat, csehszlovák és svéd gyártású mozdony a különvonatban pedig német építésű személykocsik is vannak.

Az útlevélkezelés bizonyos – a határőrizeti szervek ténykedésén kívül eső - okok miatti elhúzódása miatt csak jó másfélórányi késéssel lendült mozgásba a Kárpátalja-expressz. A méltóságteljes tempóban haladó vonatról remek kilátás nyílt a csapi teherpályaudvarra, ahol két tolatómozdony is serénykedett. Amint látható, a gép személyzetének tetszett a különleges összeállítású menet.

Bátyú állomáson csupán egy percre, szolgálati okból állt meg vonatunk. Pontosan akkor érkezett Munkács felől a CSME3-3181, mely egy hosszú, vasútkarbantartásra szolgáló széles nyomközű tehervonatot vontatott. Szerencsém volt: a rövidke tartózkodás éppen elegendőnek bizonyult e szerelvény megörökítéséhez.

A magyar határral párhuzamosan futó vonal ún. fonódott kivitelű, tehát egy pályatesten haladnak a széles és a normál nyomközű vonatok. Az 1435 mm-es vágányba azonban csak kevés helyen építettek kitérőket, ezért a vonatkeresztezéseket előrelátóan kell megtervezni. Beregszász előtt Mezőkaszony állomáson kellett félreállni egy szemből érkező személyvonat elől.

Már sötétedett, mire a Kárpátalja-expressz beesett Beregszász pályaudvar egyetlen normál nyomközzel is bíró vágányára. Az utasok elhagyták a vonatot, ünnepség, színházi előadás következett, majd a végén finom vacsora várta őket. Rég látott nyüzsgés volt az indóház előtt, de az állomás őrét semmi nem zökkentette ki nyugalmából…

(Folyt. köv.)