Az idei N-es újdonság választékot már megrágtuk többször, a lényeg, hogy igencsak szegényes az elmúlt évhez képest – tulajdonképpen a nagy gyárak alig hoznak ki formaújdonságokat. Ebben a sorban – igaz, a gyártó Hobbytrain kis cég – az év elején megjelent IC2000-es kocsik üde kivételt képezek. Ilyen kocsik kerültek a kezeim közé, és gondoltam újdonság révén írok róluk egy bemutatót.

A kocsik eredetije az a nagyvasúti jármű, amely engem talán a legjobban lenyűgöz, a legnagyobb élmény rajta utazni. Svájcban a kétszintes Intercity kocsikat azért kezdték e gyártani, mert a hagyományos, egyszintes szerelvények kapacitásának végére értek – a peronok véges hosszúsága miatt egyszerűen lehetetlen volt olyan egyszintes vonatokat közlekedtetni, amelyek ki tudták volna szolgálni az utazási igényeket. Mivel az SBB-nél az utasokat nem csak a problémák forrásának tekintik, hanem ügyfélnek is, ezért elgondolkoztak azon, hogy mi lenne, ha emeletes kocsikat állítanának távolsági forgalomba, hogy az emberek felférjenek a vonatra. Lekezdtek gondolkozni, és így jött a koncepciója a 200km/h órás maximális sebességre alkalmas, kétszintes Intercity kocsiknak, amelyek ingavonati közlekedésre alkalmasak. Az SBB negyven szerelvényre való kocsit szerzett be. A járművek számos dolog miatt érdekesek: a kocsiszekrény pl. a súlycsökkentés érdekében teljes mértékben alumíniumból készül. A vagonok között a felső szinten lehet közlekedni – ezért hagyományos kocsikkal nem csatolják őket. A kocsik légrugókon pihennek, és saját tapasztalatom alapján mondhatom el, hogy roppant simán futnak.  Élmény rajtuk utazni.

A modellek eredetije. Kép: Wikipedia

Node, nézzük a modellt. A modellek csomagban (hozzájuk illő Re460-as mozdonnyal), és egyenként is megvásárolhatóak. Az én kocsijaim egyenként vannak csomagolva.
Az N-es modellezők előtt nem titok, hogy a Hobbytrain márka mögött japán KATO technika rejlik. Ez a kocsikon meg is látszik, és már most a bemutató elején kijelenthetem, hogy szégyellnivalójuk a kocsiknak nincs.

A kocsikra külcsíny szempontjából nem lehet panasz, nekem tökéletesen visszaadják a modellek az eredeti szerelvény hatását. Az apró részletek a helyükön vannak, egyetlen zavaró dolog lehet csak, az a forgóváz kialakítása. Annak érdekében ugyanis, hogy a kocsik kisebb íveken is közlekedhessenek, a karosszéria, forgóvázat takaró elemei a forgóvázzal együtt elfordulnak. Mivel KATO minőség, az alkatrészbontás miatti rés alig látszik egyenesekben. A kocsik kidolgozottsága elsőrangú, az apró részletek, rácsok a helyükön vannak, és kellően részletezettek. Ami nekem különösen tetszik, az a kocsik homlokfala – roppant jó kidolgozású, és még például arra is ügyelt a gyártó, hogy az átjáróajtók áttetszőek legyenek, mint az eredetinél.

Belbecs tekintetében nem igazán lehet sokat mondani egy személykocsi-modellről. A technikai részletek szempontjából el lehet mondani, hogy a kocsiknak NEM-nek megfelelő, cserélhető kapcsolói vannak KKK-val szerelve. A kerekek kémiailag sötétítettek, de nem RP25 profilúak.
A vezérlőkocsi analóg pályán menetiránynak megfelelően váltja a vörös/fehér fényeket. Annak ellenére, hogy a vezérlőkocsi kerekei áramot szednek, semmit nem fékez a kocsin. Ez annak köszönhető, hogy a kerékpár két szélén, a tűcsapágyon keresztül viszi át a kerékről az áramot az érintkezőkre. Igazán jó megoldás – nem villog a fény, és a mozdony sem szakad bele a vezérlőkocsi továbbításába.

Amit még meg kell említsek, az a belső berendezés. Eddig nem voltam a belső berendezés híve – most sem lettem feltétlen híve, de el kell ismerni, hogy az IC2000 modellje a Hobbytraintől igencsak feltette a mércét. Roppant aprólékos, részletes, szép. Mondjuk mivel a kocsik sötétített üvegűek, alig látszik belőle valami. Arra jó, hogy lehessen róla azt írni, hogy ha szétszedjük, szép a belső berendezés, és hogy drágább legyen a modell tőle. Azonban tényleg szép.

A legvégére maradt az összefoglaló: nekem tetszenek ezek a kocsik, kiváló modelleket jelentek meg a Hobbytrainnél. Bár nem a legolcsóbbak (45 Euró a normál, 55 Euró a vezérlőkocsi), de roppant szép modellek.