Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Énblog, Vasút

Isle of Wight

IST 2010 április 10 13 megjegyzés

44_ittavegeAmikor a feleségemmel kitaláltuk, hogy idén is Londonba megyünk “nyaralni”, akkor az egyik kikötésem az volt, hogy Wight szigetére mindenképpen el szeretnék jutni. Rail Simulatorban ugyanis számtalanszor vezettem már a sziget kis vasútján, amely annyira magával ragadott számítógépen, hogy szerettem volna átérezni ugyanezt élőben. Nem mellesleg kíváncsi voltam arra, mennyire van köze a PC-s pályának az élőhöz, mennyire tudták lemodellezni a valóságot. A virtuális világról ezen és ezen a linken olvashattok, ennek a bejegyzésnek a képeit vessétek össze a linkeken található fotók egynémelyikével. Most azonban csak a valóságról lesz szó egy rakat kép és annál jóval kevesebb szöveg segítségével.

01_Waterloo

Szombaton érkeztünk meg Londonba, vasárnap reggel pedig annyira meglepően jónak tűnt az időjárás, hogy megszületett a terv: induljunk! Előtte természetesen interneten már utánanéztem az eljutási lehetőségeknek, amelyek közül számomra a legszimpatikusabbnak a South West Trains társasággal való utazás tűnt, úgyhogy az indulóállomásunk Waterloo lett. A fotó nem akkor készült, de legalább láthatjátok hogyan néz ki kívülről egy nagyon kis része ennek a fejpályaudvarnak.

02_desirok

Jegyvásárlás után – amelynek külön sztorija van, később persze azt is megírom – túl sok időnk nem maradt az indulásig, vasárnap lévén óránként mentek a gyorsvonatok Portsmouthba. (Javaslom egyébként mondjuk a Google Maps használatát és rákeresni az írt településekre, sokkal könnyebb úgy nyomon követni az eseményeket.) Ahogy arról már korábban megemlékeztem, egy Class 66-os hangja némileg elvonta a figyelmemet,  de azért még így is sikerült elcsípni ezt a Class 444-es motorvonatot, amelyet nem elővárosi szerelvényként használnak. Mellette  a 001-es Class 450-es, amely ugyanúgy Desiro mint a 444-es, csak éppen elővárosiként, más ülés- és ajtóelrendezéssel.

03_444belso

Íme a másodosztály belseje. 2×2-es üléselrendezés, kellőképpen nagy hely közöttük ahhoz, hogy én is kényelmesen elférjek a hosszú lábaimmal. Természetesen lehajtható kartámasz van az ülések között, az ülések hátuljáról pedig tálca hajtható le. Nem tudom ki emlékszik az “ezeréves” Ikarus buszok hasonló alkalmatosságára, nos ezek jóval szilárdabbak, teherbíróbbak, simán megpakolhattam mindenféle cuccal, bírta a kiképzést. Annyira pedig vastag is, hogy esetlegesen némi vandalizmusnak is ellenálljon. Mondjuk ilyenre nagyon nem kerülhet sor, minden kocsi be van kamerázva angol módi szerint. A csomagtartó kabátoknak, táskáknak, bőröndöknek teljesen elegendő. Fent utastájékoztató üzemel, de sokszor van hangos utastájékoztatás is. A legszimpatikusabb nekem ez utóbbiban a “We will shortly be arrived…” azaz hamarosan megérkezünk …-ba szöveg volt, aminek elhangzása után pont annyi idő volt, hogy az ember összeszedje a kabátját, csomagjait, így aztán nem a megállók neveit kell sasolni. Zárójelben hozzáteszem, hogy a napi szinten közlekedőktől azt olvastam, hogy ők meglehetősen utálják a hangos tájékoztatást, mondván zavaró állandóan hallgatni napról-napra ugyanazokat az infókat. Hiába, semmi sem jó…

04_hajozunk

Portsmouth-ba érkezvén várt minket a hajó, ami átvitt a szigetre. A “várt minket” fordulatot tessenek csak szó szerint érteni, ugyanis tényleg ez volt a helyzet. A vonatunk ugyanis befutott Portsmouth Harbour-be, az éppen aktuális pályafelújítások miatt jelentős késéssel, ami miatt sutba dobhattam a menetrendemet. Leszálltunk róla, én szokás szerint nekiálltam fotózgatni, amiből persze egy sem lett publikálható minőségű a sietség és a nap állása miatt. Úgyhogy pár perc múlva feladtam a dolgot, megkerestem a feleségemet, majd a fejpályaudvar végében lévő hajóállomás felé vettük az irányt. Ahol már várt minket egy fickó, hogy mi is a hajóval kívánunk-e továbbmenni Isle of Wight-ra, vagy sem. Mert ha igen, akkor hajrá, mi vagyunk az utolsó felszállók. Így hát mentünk.
Utaztatok már Szombathelyre vonattal, ráadásul mondjuk IC-vel? Érdemes, már csak a tonnaszámra kapott jegyek miatt, a GySEV szakaszra ugyanis külön jegy jár. Az angoloknál szerencsére nem volt ilyen probléma, ugyanazzal a jeggyel jutottunk el Londonból Portsmouthba, onnan tovább hajóval Ryde Pier Headbe, majd onnan vonattal tovább Shanklinbe. A jegy mérete bankkártyányi, így simán el lehet gyűrődés nélkül rakni pénztárcába.
A fenti képen előrébb egy ugyanolyan hajó látható, mint aminek a fedélzetéről készítettem ezt a képet és amivel átszeltük a nagy vizet.

05_portsmouth

A 170 méter magas Spinnaker Tower, amely mára Portsmouth egyik jelképe lett. Alig pár méterre van mindössze a vasútállomástól, láttam már olyan vonatos fotókat, amelyeket ebből az épületből készítettek. Gondoltam megmutatom.

06_isleofwight

Az út 22 percig tart hajóval, ráadásul nem is a szigeten köt ki a hajó, hanem egy elég rendesen benyúló stégnél. Ami az egészben a legizgalmasabb véleményem szerint.

07_kikotunk

Íme a kikötő épülete, amely egyben a vasútállomás is. Minden a stégen van, nem szárazföldön. A kép bal szélén látható zárt folyosón lehet bejutni az épületbe. Élesebb szeműek egy légpárnás hajót láthatnak indulni szintén a kép bal szélén, ugyanis azok is járnak a sziget és Portsmouth között, azok viszont ténylegesen a szigetig mennek.

08_vizasinekkozott

Az a zöld a sínszál alatt, no az a víz. És igen, így ér véget a vasúti pálya Ryde Pier Head vasútállomáson.

09_megallok

Ez meg itt az utastájékoztató tábla. Mint az talán kiderül, nincs túl sok megálló a Ryde Pier Head-Shanklin vonalon, de az nem is baj. A jegyünk a végállomásig szólt, amivel a teljes vonalat bejártuk. A tábla érdekessége szerintem az, hogy nem voltak restek még ezeket sem kiírni. Semerre másfele nem mehet vonat innen (egy-két különvonatot leszámítva), a megállók sem változnak, teljesen állandósult az egész,  még véletlenül sem tévesztheted el, egyszerűen nincs olyan, hogy rossz vonatra szállsz fel, mégis makulátlan állapotban van a tábla, mégis adnak információt. Az ingyenes, elvehető menetrendekről már nem is beszélve.

10_tovabbnemenj

Ja igen, ha a peron elejére mész, akkor azért ott a figyelmeztetés, hogy nem kellene továbbmenni, különben elég rendesen meg leszel bírságolva, nem mellesleg áramütést is szenvedhetsz. Úgyhogy én sem mentem, csak ellenfényben lefotóztam ezeket a táblákat.

11_jonavonat

És igen, már jön is a szerelvény. Nagyjából ezért a képért jöttünk el ide. Vagy ezért is. A távolban a sziget ahova egy hosszú stég vezet, azon pedig jön A vonat. Nézzük csak!

12_beallavonat

Ha gyanús volt az előző kép alapján, akkor emiatt biztosan az lesz. Ez bizony egy metrószerelvény Londonból, méghozzá az 1938 Tube Stock névvel illetett sorozat egyik tagja. 10 szerelvény került ugyanis az Island Line birtokába, amely társaság a vasút üzemeltetője a szigeten. (A tulajdonosa a Stagecoach, csakúgy mint mondjuk a South West Trainsnek is). A korábban használt Pre 1938 Stock már annyira elöregedett a 80-as évek végére, hogy mindenképpen cserére volt szükség. A legolcsóbb és talán a legegyszerűbb megoldás az 1938-asok átvétele volt, amelyeket Eastleigh-ben felújítottak 1988 környékén, és aztán kerültek át a szigetre. Az 1938-ból sejthető, de bizony ez a valóság is, a járművek gyakorlatilag 72 évesek és csodálatos állapotban vannak szerintem. Ahogy a Tube Trains on the Isle of Wight című könyvben olvastam (Brian Hardy munkája), a felújításoknál le volt döbbenve mindenki, hogy mennyire egyben voltak még a járművek. Ennek ellenére azért rendbekapták őket, megkapták a Network Southeast féle fehér-kék-piros festést, ami idővel a londoni metrós régi pirosra cseréltek. Volt közben dinoszauruszos festése is ezeknek a járműveknek, de azok már mind a múlt homályába vesztek. A 10 szerelvényből egyébként 9 lépett szolgálatba, a Class 483-as besorolást kapták meg.

13_enesaz1938

Méretezési okokból tettem fel a képet, hogy könnyebb legyen elképzelni, mekkora is egy ilyen szerelvény. Én mellette vagyok 192 centi, az ajtón nem tudtam úgy belépni, hogy ne kelljen összegörnyednem. Nem egy utasbarát megoldás, de a londoni metró is ennyire kicsi, vagy legalábbis a Tube része. Továbbra is Ryde Pier Head állomáson ácsorgunk, az utascsere már nagyjából megtörtént. A szerelvény elején a 6-os a gép számát jelöli, a Shanklin felirat pedig azt, hogy oda tart a vonat. Mivel csak Ryde Pier Head és Shanklin között közlekednek ezek a járművek, nagyon cserélni sem kell ezt, de azért kitették az információt. A két kis vörös fényből pedig az is kiderül, hogy még nem történt meg a vezetőállás váltás.

14_utaster

Ez itt a vonat belseje. Talán jól látható, hogy többféle elrendezésben helyezték el az üléseket. A közelebb lévők dupla üléseknek tűnnek, ahhoz azonban, hogy ketten üljenek le egymás mellé, szerintem túl rövidek. Maximum egy szülő és egy kisgyerek férne el ott.

16_shanklin

Hirtelen ugrunk egyet az időben, eltelt ugyanis újabb 22 perc, ennyi idő alatt pedig megérkeztünk a végállomásra, Shanklinbe. A vonatút hihetetlen élmény szerintem. Először ugyebár végigdöcög a szerelvény a stégen, majd az első megálló után lemegy a város alá egy kétvágányos alagútba, hogy kibukkanjon Ryde St. John’s Road állomás előtt, ahol egyébként a kocsiszín is van. Utána tovább Smallbrook Junctionig, ahol a szerencsések elcsíphetik a sziget gőzösét a nosztalgiavonalon, majd onnan immár egy vágányon tovább Brading, Sandown, Lake érintésével Shanklinig. Utunk dombos tájon és kisebb-nagyobb településeken vezetett keresztül. Annak amúgy megvan a hangulata, hogy igen közel ülsz a talaj szintjéhez a jármű alacsony építési volta miatt, így a mintegy 45 mérföldes (70 kilométeres) óránkénti sebesség szinte száguldásnak tűnik.  A pálya egyébként villamosított, harmadik sínből nyerik az áramot a járművek.

17_ittavege

Ha már volt egy kép korábban a vonal egyik végéről, akkor legyen egy kép a másikról is. Több helyen is jól látszik, hogy valaha errefelé is volt második vágány, Brading állomása tipikus példa erre, de itt is megvan még a terület egy második sínnek. Sőt, anno továbbhaladt Ventnorig a vonal, azonban az utasforgalom nem indokolta a fenntartását, csakúgy, ahogy a második vágánynak sem, így megszüntették ezeket. Hú, ezt lehet, hogy nem kellett volna leírnom, hiszen itthon azt sújkolják, hogy bezzeg a nyugat, ott csak építenek. Hát nem, tessenek csak megnézni a képet!

18_masikvege

Ez az ismert vége a szerelvénynek, csak éppen itt Shanklin állomáson.

19_indulvissza

Indulásra várva…

20_tavolodik

Itt pedig távolodóban tőlünk. Következő vonat? Egy óra múlva. Vasárnap lévén ugyanis egy szerelvény teljesen elegendő a vonal igényeinek kiszolgálására. A feleségem itt egy kicsit érdeklődve nézett rám, hogy ugyan mit fogunk mi csinálni egy csendes angol kisvárosban a következő hatvan percben. Én persze készültem a kérdésre, így simán megválaszoltam azt: nem hatvan, hanem százhúsz. És sétálni fogunk.
Még otthon ugyanis megnéztem hogyan juthatunk el a közelben lévő tengerpartra, valamint azt is, hogy bőven van esély rá, hogy Sandownig visszasétáljunk. A táv ugyanis nem nagy, jó időt fogtunk ki, úgyhogy belevágtunk némi gyaloglásba.

21_shanklin

Előtte azért még készítettem néhány fotót az állomás perontetejének tartóoszlopairól. (És mindjárt egy eltérés, ami biztos, hogy nem ilyen a virtuális világban, a Rail Simulatorban ugyanis működik a digitális óra.)

22_allomasepulet

Az állomásépület fele a város felől nézve. A vonathoz egyébként buszjárat csatlakozik ami Ventnorba megy illetve onnan hozza az utasokat.

23_utcakep

Kis életkép Shanklin egyik utcájáról. Az ég és a napsütés alapján senki meg nem mondaná, hogy a kép március 14.-én készült Nagy-Britanniában…

235_tengerpart

Tengerpart Sandown közelében. Hát nem egy Adria vagy Földközi-tenger, az biztos. Mindenesetre kellemes volt, teljesen jó időt fogtunk ki, a feleségem is örült, hogy micsoda helyekre viszem őt el. Gyanítom esőben már nem lelkendezett volna annyira.

24_sandowntabla

Sandownba elérve a tengerparton jött a kihívás része a mókának: találjuk meg a vasútállomást. Egy helyi ajándékárust meginterjúvoltam a követendő útirányról, bár a később megpillantott táblák alapján amúgy sem lett volna nehéz, lásd fenn. Egyébként az utca neve is Station Avenue volt, úgyhogy lehetett rá számítani, hogy az az állomásra visz. Vagy el tőle…

25_sandownallomas

Íme Sandown vasútállomása. Takaros egy darab, előtte megfelelő méretű parkolóval. Az egyébként a halálom itthon, hogy a vasútállomásoknál kialakítanak 10-20 parkolóhelyet, aztán kinevezik P+R-nek a dolgot. A briteknél megmutatkozott mi is az a P+R: parkolóházak, többszáz méter hosszú többsoros parkolók, ahova tényleg rengeteg kocsi elfér. Na mindegy, ez már megint egy másik téma lenne.

26_informacio

Egyszerűen muszáj ezt a képet is megosztanom veletek. Én ugyanis imádom ezeket a tájékoztató táblákat. Minden szerepel rajtuk, amit egy egyszerű utas tudni szeretne, azaz ha mondjuk Ryde Pier Headbe (azaz például a hajóhoz) akar menni, akkor hova is menjen az állomáson: mint a képről kiderül, az aluljárón át az egyes peronra.

27_varosterkep

Az állomásépület falán minden igényt kielégítő várostérkép. Mi a bal alsó sarokban sétáltunk rá a térképre, majd gyakorlatilag majdnem teljesen a sárga színnel bejelölt utat követtük. Ez egyébként azt mutatja a városba érkező turistáknak, hogy hogyan jutnak el a tengerpartra. Hasznos.

28_aluljaro

Aluljáró. A célnak megfelelt, de nem nyújtott szép látványt. Hozzátenném: felújítás alatt volt az állomás, majd lesz arról is kép. Az aluljáróra egyébként a harmadik sín miatt van szükség vélhetően, és nem az ultra nagy sebesség miatt: gyakorlatilag minden vonat megáll itt.

29_jonavonat

Vonat érkezik Ryde Pier Head felől. Mi azonban a másik irányba mentünk volna. Bár visszautazhattunk volna Shanklinig, hogy aztán megint megtegyük vonattal a teljes távot, mégis úgy döntöttem, hogy inkább maradunk és megpróbálkozom egy-két kép készítésével. Nyilván az árnyékos oldalról… Sandown állomás kétvágányos, kereszteket lehet itt lebonyolítani nagyobb forgalom esetén. Számomra meglehetősen érdekes, hogy míg a végállomás mindössze egy vágányos (igaz oda befér három kétkocsik szerelvény), addig Sandown meg kettő. A két település között van egy megálló (Lake) a menetidő viszont csak 5 perc oda, 5 vissza.

30_vonatsandownon

A vonat megállt. Bőven volt arra időm, hogy a peron egyik végéből átsétáljak a másikba és közben csináljak pár felvételt. Mint ahogy feljebb említettem, az állomás felújítás alatt állt, vagy legalábbis szépen el voltak kerítve egyes részek.

31_mindthegap

Ha  ívben fekszik az állomás, akkor a Mind the gap felirat bizony nem maradhat el.

32_erkezik

Ugyanaz a szerelvény, immáron Shanklin felől érkezve.

33_kocsiszin

Írtam már feljebb, hogy Ryde St. John’s Roadnál kocsiszín van. Mivel a Class 483-asok ablakai nem lehúzhatók, hanem csak bedönthetők, ezért kénytelen voltam ablakon keresztül csinálni az itt lévő tárolóvágányokról egy-két képet. Dokumentum jelleggel megfelel, sajnos arra már nem volt időnk, hogy leszálljunk és körbejárjam az egész területet. Talán majd máskor.

34_kocsiszin2

Még egy kép amelyen egy újabb szerelvény van, így elmondhatom, hogy a fele állományról van ilyen-olyan minőségben saját fotóm. Nem mellesleg az is kiderül, hogy a kocsiszínbe két vágányon keresztül tudnak bejutni a vonatok. És itt hivatkoznék a cikk legelején linkelt cikkekben található képekre, talán érdemes most átnézni azokat.

35_rydepierhead

Hogy a visszaút se legyen annyira egyszerű, Ryde Esplanade állomáson, azaz közvetlenül a stég előtt leszálltunk a vonatról. A menetrend szerint volt még fél óra a hajó indulásáig, ami bőven elegendő idő volt arra, hogy inkább gyalog menjünk át a stégen. Szerettem volna ugyanis egy “külső nézetes” fotót a stégen haladó szerelvényről, mivel szintén a menetrend alapján előbb indult vissza a vonat, mint ahogy a hajó befutott volna. Hiába, hajó fél óránként volt. Azért ott sem tökéletes az élet.

36_tavolodoban

Előtte azonban még integettünk egyet a távolodóban lévő vonatunknak.

38_tartas

Egy fotó arról, hogy hogyan is néz ki a stég tartószerkezete.

39_rydeportsmouth

Több fotót csináltam, közülük egy-kettő lett tűrhető, én mégis ezt választottam. Ezen ugyanis rajta van még kivehetően a Spinnaker Tower is a vonat és a vasút/hajóállomás egyik tornya mellett.

40_fapallok

Nekem azért ez is tetszik, mert nagyon jól visszaadja a hely hangulatát: vonat, emberek, autók egymás “mellett”, háttérben a várossal, alattunk pedig víz. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy az autók is fapallón közlekednek, ugyanakkor az állomásnál a parkoló le van aszfaltozva.

42_portsmouthharbour

22 perc hajózás után értünk vissza Portsmouth Harbour-be, ahol már várt minket a Desironk, ami ezúttal egy Class 450-es volt, azaz elővárosi szerelvény. Megvárhattuk volna a gyorsvonatot, viszont azzal sem értünk volna hamarabb vissza Londonba, úgyhogy ezt választottuk. Vasárnap este lévén Waterlooba érkezve egyébként már telt ház volt a járaton.

Nagyjából ennyi volt ez a napunk, kellemesen telt, nekem hatalmas élmény volt, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek aki arrafelé jár, hogy áldozzon erre a különlegességre pár órát, megéri.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


13 megjegyzés »

  • avatar
    Garamvölgyi Gábor mondta:

    Az angoloknak csak ronda vonataik vannak? Mindegyik olyan idiótán néz ki..

  • avatar
    Nygma mondta:

    Igen :lol: Kivéve talán a Delti, Blue Pullman meg a gőzösök.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Szerintem nem rondák, sőt, nekem kifejezetten tetszenek, csak az európai szemnek szokatlan a sok “leszopogatott cukorka” formájú mozdony és motorvonat után. :lol:
    A metró meg olyan-amilyen, ott ugye nem a dizájn a lényeg, hanem az alagútban való elférés. Az 1938-hoz képest a Pre-1938 még durvábban néz ki.

  • avatar
    Bvmot mondta:

    Formákat tervezni tényleg nem tudnak ez biztos. Mondjuk ahogy elnézem minden járművük metrós kialakítású.(magasperonos) Talán ezért nem bírok megbarátkozni velük. Talán ez a kép demonstrálja legjobban mi az ami elcsúfítja számomra a vonataikat.
    Eszméletlen aránytalan az európai gépekhez képest.
    http://www.trains.hu/magazin/forgalom/090810-floyd/im-1m.jpg

    Amúgy nem gyenge a vonat amivel utaztatok a szigeten. :) Nem kétméteres embernek tervezték,de a koruk sem piskóta. Vigyázz nehogy ötletet adj a mávnak ezzel a 4000-es meg 5000-es sziliknek. :lol:

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Azt azért tegyük hozzá, hogy a brit űrszelvény más mint az európai. Meg az is igaz, hogy lépcsőt a beszálláshoz én még nem használtam arrafelé.
    De végülis mindegy: ízlések és pofonok… És az tényleg igaz, hogy itthon a többség rondának látja a brit vonatokat.

  • avatar
    Garamvölgyi Gábor mondta:

    Hát igen, ízlések és pofonok, ahogy mondod. Ami nagyon nem tetszik még a motorvonataikon, az a homlokfalon levő átjáró ajtó, vagy micsoda.
    De az is igaz, hogy nem a külső a lényeg.:)

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Az átjáróajtók egyébként igen komoly fejtörést okoznak a járművek kialakításáért felelős szakembereknek, nehéz áramvonalasra csinálni valamit ennek okán, lásd a rút példaként a Class 458-ast (http://www.vonatmagazin.hu/wp-content/uploads/2009/12/class458016_swt.jpg). A briteknél igen gyakori a csatolt motorvonati üzem, azt pedig mostanában már nem engedhetik meg nagyon maguknak, hogy ne legyen teljesen átjárható a szerelvény, a guardnak mindenhova oda kell tudnia érni.

  • avatar
    Bvmot mondta:

    Vicces, de ez a Class 458 még nem is néz ki olyan rosszul.

  • avatar
    pre-zli mondta:

    Irigység ON

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    A legviccesebbet nem is említettem a bejegyzésben:
    Shanklinben fotózgattam a vonatot, amikor odajött mellém egy fickó, kezében egy komolyabb géppel. Ő is csinált néhány képet, majd beszélgetésbe kezdtünk. Kérdeztem, hogy honnan jött, ő megjelölte Közép-Angliát és persze vissza is kérdezett. Nem kicsit lepődött meg a válaszomon. Azon meg pláne, amikor közöltem vele, hogy valójában kizárólag a vonatozás miatt jöttünk el a szigetre.

  • avatar
    Nygma mondta:

    Az az új skót motorvonat is nagyon durván néz ki. Dönött homlokfal átjáróval. Brrrr…
    A magas építésű mozdony viszont nem annyira szokatlan. Egyébként lehet arról valamit tudni hogy hogy szuperál a Floyd-os gép? Mármit műszakilag és futóművileg mennyire vált be? Valahol sokat írtak arról hogy németektől vásárolt fogóvázak mennyire nem jöttek be az angoloknak.

    Én akkor is azt mondom, Class 66-os kell a MÁVnak is. Mindenki vérig cikizné és amikor először látni élőben és hallaná a motorhangot akkor jönne a dicsőítés.

  • avatar
    Nygma mondta:

    Pendolinon is kéne már egyszer utaznod. Legalább Birmingham-ig. Aztán visszafele jöhetnél egy Wrexham and Shropshire Railway mozdonyos vonattal. Ha jól tudom Class 67-esekkel járnak.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Tervben volt egy kis skóciai kirándulás is, csak aztán rájött az asszony, hogy addig vagy 4-5 órát kellene utazni, meg vissza is ennyit, azt pedig már nem vállalta. :lol:
    Majd legközelebb. A W&SR Class 67-essel jár, jó kis ezüst színű szerelvényük van.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.