Főoldal » Élménybeszámoló, Énblog, Vasút

Sínrakétával száguldva

VT135 2010 április 4 1 megjegyzés

vonat-rail-fa-038Újra egy blikkes/indexes cím… kérek ismét elnézést. :) E bejegyzés ténylegesen a Railjettel való utazásomról szól. Szilveszterre kaptunk egy meghívást Mosonmagyaróvárra, így, mivel már a nemzetközi vonatok is megállnak a településen (és mivel nem találtunk ennél költséghatékonyabb megoldást…), úgy döntöttünk, hogy vasúton közelítjük meg a helyszínt. Az elvira alapján kiderült, hogy személyenként mindössze 400 Ft-tal dobja meg a kiadásokat az, ha nem győri átszállással, hanem Railjettel megyünk, nem is beszélve a rövidebb utazási időről. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér: legalább próbáljuk ki milyen a sokat emlegetett “csodavonat”.

vonat-rail-fa-030Nos, összességében a benyomásaim pozitívak, de ettől függetlenül nem vagyok elájulva. Összehasonlítva a drezdai utunk során igénybe vett személyvagonokkal, hatalmas különbséget nem tapasztaltam. Belülről egy kicsit repülős kinézetet találunk. A székek kényelmesek, tágasak, van normális oldaltámasz a fejnek, ha éppen aludni támadna kedvünk. Engem egy kicsit ugyan zavart, hogy annyira magasak, hogy még ÉN sem látom be a (közös) utasteret, de ez mondjuk csak egyéni sérelem, hiszen a 192 cm-nél alacsonyabbak, a szokásos magasságú fejtámlák felett sem látnak át. :)

vonat-rail-fa-031Érdekes felfedezés volt, hogy a DB-s vagonokhoz hasonlóan itt is van külön rész a nagyobb csomagoknak, ezek a rekeszek azonban nem a vagon végén, az ajtó mellett vannak, hanem középen. Logikus és praktikus megoldás, hiszen jobban szemmel lehet tartani a poggyászokat, illetve, ha valaki illetéktelen kapná fel azokat, akkor is még át kéne verekednie magát a fél vagonon. Nem említettem még a kijelzőket, amelyek gyakorlatilag kb. 17 colos LCD monitorok. Igazából ezektől sem voltam elalélva, hiszen Németországban a legkisebb S-Bahn is tele van rakva ilyen információ panelekkel, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem lennének hasznosak.

vonat-rail-fa-035Miután leraktuk a csomagjainkat, elhelyezkedtünk, úgy döntöttem, útra kelek, és bejárom a vonat többi részét is, hiszen nem csak másodosztályú vagonokból állt a szerelvény. Az első osztály erősen kiábrándító volt, hiszen az összes különbség annyiban állt, hogy nem 4, hanem 3 sorban voltak székek (2 együtt, 1 külön), valamint az ülőalkalmatosságok anyaga (mű?)bőr volt. Kipróbáltam, ráültem, de semmiféle előnyt nem éreztem a másodosztály szintén kényelmes “foteljeihez” képest. Tovább haladva ráakadtam még a Premium részlegre is: itt már 4 üléses “kupékban” lehetett utazni. Mindegyik fotelhez külön kisasztal, kislámpa, 220-as áramforrás és talán net is tartozott. Bár nem teszteltem, de talán még a székek elejét is fel lehet emelni, lábfelrakás végett. Zavarónak találtam viszont a falon, mindkét széksorral szemben is lévő kijelzőt, hiszen olyan közel van, és annyira nagy méretű, hogy folyamatosan a látóterünkben van.

vonat-rail-fa-040A vonaton ráakadtam még egy információs pultra, személyzet nélkül (talán a kalauz is itt szokott üldögélni?), valamint a bisztró részlegre. Ez utóbbi csalódás volt a nemzetközi EC-k hangulatos étkezőkocsijaihoz képest: itt ugyanis ténylegesen egy olyan bisztróféleséget kell elképzelni, mint a sarki italkimérés. Persze annál szebb a kinézete, de ugyanolyan kicsi, pár állópultból és egy-két ülőhelyből álló egység, ráadásul a konyha és a pult nagyobb területen helyezkedik el, mint az étkezőrész. Maga az utazás egyébként maximálisan csöndes, rángatásmentes (említettem már a repülős-hangulatot, na ilyen téren is az!), és ha az ablakon kinézve láttam is volna valamit a sötétben, biztos elámultam volna az elsuhanó táj látványán.

vonat-rail-fa-042Ugyanis ténylegesen száguldottunk – a kijelzők hasznos szokása volt, hogy időről-időre tájékoztattak az aktuális sebességről (emellett arról is, hogy aktuálisan, mikorra érünk be, a menetrendhez képest a következő állomásokra), így bámulhattam, ahogy 100-120-140-150, majd kis ideig 160 km-es sebességgel is haladtunk! Persze ez a nyugaton vonattal járóknak nem akkora durranás, de MÁV vonalon mindenképpen említésre méltó – már csak azt kéne elérni, hogy a többi vonalon is ez legyen a standard…

vonat-rail-fa-036vonat-rail-fa-025vonat-rail-fa-039

VT135
VT135 vasútmodelles blogja (http://vasutmodell.wordpress.com)

0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5 (0 votes, average: 0.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


1 megjegyzés »

  • avatar
    spag mondta:

    hello!

    egyetértek a beszámolóval, tavaly ősszel én is sokat utaztam a railjettel, és hasonló élményeim voltak.

    először is szerintem remek felmismerése volt az ÖBB-nek, hogy az utasok nem a legnagyobb végsebesség iránt érdeklődnek, hanem inkább a kényelem és késés esetén pontos tájákoztatás iránt. Így elkészült a “poor man’s HST”, ami szerintem nagyon ügyes marketing húzás volt: készítsük el mozdonyból, kocsiból azt, ami valóban az utasnak kell.

    a magas ülésekről megoszlanak a vélemények: szerintem okos, hogy mivel nem látja mindenki egymást, a fülkéhez hasonló privát hangulat van a teremben.

    a bisztró, infópult kulturális és vásárlóerő okokból gondolom inkább bécstől nyugatra működik…

    konnektor minden üléshez jár, midnen osztályon.

    ezen a képen látszik a legnagyobb hibája az információs rendszernek:
    http://www.vonatmagazin.hu/wp-content/uploads/2010/04/vonat-rail-fa-042.jpg
    felváltva mutatja a következő állomást (itt Győr, 18:35) és a sebességet – no de amikor nem nagyban mutatja a következő állomást, akkor a sebesség alá le kéne csúsztatni kicsiben! így most azt látjuk, mintha már Mosonmagyaróvár jönne.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.