Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Énblog, Vasút

Újra MD-től hangos a Hortobágy

btx 2010 április 18 3 megjegyzés

Az előtérben állok, az ajtó résnyire nyitva van. Kitekintek. Látom a távolban a fákat, a házakat, a távoli falvakat, hallom a motor hangját, majd nem sokkal később megérzem a füst illatát is. Valami megdobban bennem. Az összes porcikám bizseregni kezd, és egy pillanatig újra belém hasít ifjúságom emléke. Nem tart sokáig, de minden benne volt, és boldog vagyok, szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem mindazt, amit a Debrecenben eltöltött öt év nyújtott nekem. Tudom, már nem jön vissza, de hálás vagyok amiért így alakult. Aztán egy zakkanás visszarepít a valóságba. Egyből beugrik, miért vagyok itt! Eszembe jut, már csak idén járnak a Piroskák, és legkésőbb az év végén el fog jönni az a pillanat, amikor végérvényesen búcsút kell vennem kedvenc masinámtól. Azonban nem szomorkodom sokáig. Amikor tavaly utoljára mentek a 108-ason, nem láttam rá reális esélyt, hogy még egyszer utazhatok velük kedvenc vonalamon. Most mégis egy MD mögött állok, és hallgatom, ahogy a füzesabonyi ívből gyorsít kifelé. Igen, szerencsés vagyok! Vagy csak a kis dolgoknak is tudok örülni?

Az egész történet nagyszombaton kezdődött az imént említett állomáson. A Borsod IC-vel mentem haza, amin a büfékocsi meg a kerékpárszállító halbi olyan, mint a Bhv kocsiban a világítás – vagy van, vagy nincs. Nálam utóbbi fordult elő. Így az egész szerelvény az egykor Egerbe járó Dobó IC-re hasonlított a maga 3 kocsijával, én pedig úgy döntöttem, ezt érdemes lesz megörökíteni. Mivel a nap menetiránnyal szemben állt, csak a hátulról fotózás jöhetett szóba – nem lesz valami nagy kép, de töltelékanyagnak egy a vonalról szóló jövőbeni cikkembe remekül be fog illeni! Leszállok. Előbányászom a gépet, majd hátrahagyom a táskámat és az első osztály mögé sétálok. Meg akarom várni, amíg elindul a vonat és becsukja az ajtókat, úgy lesz szép a kép. Nézem a szöget, csak épp az LCD-n nem látok semmit – lemerült a az energiaforrás! Futás vissza a cuccomhoz, kikapom az aksikat, kibontom az egyik csomag tartalék elemet – közben csukódnak az IC ajtói – beteszem, jön a másik csomag, gép indít – a vonat meg közben már elindult! Na ez nem jött össze. Ez nem az én napom! Vagy mégis? Nézek a Flirt mögé, mi van ott? Egy Bx meg egy Btx! Ezek hogy kerülnek ide? Régen láttam már ilyet itt. Lehet, hogy MD szerelvényt küldtek Csörgővel? Amikor még diák voltam, ez gyakori volt, de mostanában nem ilyen kocsik jönnek a cívisvárosból. Elnézek jobbra, és ismerős mozdonyt láttam meg. Felkapom a táskámat, átrohanok a hatodikra, fotó nappal szembe, majd hátra megyek, ott is fényképezek, és visszafutok az ötödikre. Kicsit szomorú voltam, mert legutolsó infóim szerint MD csak véletlenül téved a vonalra és sajnáltam, nem utazhatok le vele Debrecenbe. De egyrészt a táskám is nálam volt másrészt meg vártak otthon, így tudtam, ez az utazás most nem lenne kivitelezhető. Viszont Örültem, mert december után ismét nem csak fotóról láttam Piroskát, és úgy fogtam fel, ez a Trakció húsvéti ajándéka nekem!

Hétfő délelőtt felmentem az MD-s topic-ba, megnéztem, más is lefényképezte-e rajtam kívül a Piroskát. Nem kellett sokat lefelé tekernem, egyből felfedeztem az ismerős tájat – a Tisza hídját, a szerelvény azonban 3 kocsis volt, szombaton pedig kettő. Ezek szerint vasárnap is ez jött! Sőt, hétfőn délután Cpt. Dave-től kaptam az infót, aznap is a kedvenc vonatom volt a 6614-es! Bíztam benne, nem csak a húsvét kavarta meg a fordulókat és úgy döntöttem, jövő hét szombaton teszek egy próbát, a választások miatt úgyis jövök Egerbe.

A délelőtti utam pocsékul sikerült. A Start gondoskodott róla, hogy ne legyen teljesen gondtalan a napom. 13:34 perckor viszont ott ültem a Flirt-ön, és vártam az indulást, jól informált kémeim ugyanis jelentették, a 6614-es vonatot szombaton is MD húzza – és egész héten az volt. Az utolsó percekben azonban, hogy ne legyen egyhangú a fotóanyag, megörökítettem még ezt a Bz-t:


Ekkor még nem sejtettem, hogy a csehszlovák ipar -e remeke hazafelé is tartogat még nekünk izgalmakat. Végül (a szokásos) két perc késéssel indultunk el Heves megye székhelyéről. Magunk mögött hagytuk a várost, a Flirt békésen zakatolt, mi ismerősök társaságában múlattuk az időt. Igazából már csak egy kérdés maradt: hány kocsi jön a motor mögött Debrecenből? Örültem volna háromnak, hiszen amikor ötödéves voltam, még ennyi járt, azonban április 10.-re csak kettő jutott, így a szerelvény kicsit furcsa látványt nyújtott a 6. vágányon. Úgy néz ki, egy laza délutáni vonatra ma már ennyi bőven elég:

Az időjárással viszont szerencsénk volt. Ugyanis a felhős égnek hála szemből is viszonylag értékelhető képeket sikerült készíteni – bár némely fotónál azért látszott, a felhők mögött ott bujkál a nap. Amíg én dokumentáltam, Cpt. Dave – igen, ő is jött – beszédbe elegyedett a kalauz hölggyel. Így a frissen szerzett ismeretségnek hála már tudtuk, kinek a jelzésére kell figyelni azon állomásokon, ahol leszállunk fényképezni. Én közben eljutottam az e-mail címemhez is, őt is megörökítettem az utókor számára:


14 óra 22 perckor a lámpa zöldre váltott, mi pedig lassan elindultunk. Először csak 10-zel, Füzesabonyban ugyanis a mellékvágányok elég rosszak, a kijárati ívben azonban a vezér újra a lovak közé csapott, a 6625-ös számú személyvonat megindult a Hortobágy felé. Én pedig 4 hónap után újra hallhattam azt a hangot, amiért bármikor képes lennék az ország másik végére átvonatozni, és soha nem fogom elfelejteni, még akkor sem, amikor kedvenc vonatomat már csak fényképről láthatom.
Amikor már elég gyorsan haladtunk, beültünk az utastérbe. Nem voltak sokan, így most már saját szemünkkel is láthattuk, a két kocsi is bőven elég, talán egy vasárnap délutáni úton vagy a turistaszezonban többen lennének, azonban fél három fele bőven kielégítő ekkora kapacitás is. A fűtésre ezúttal sem lehetett panasz, hamarosan már csak egy rövid ujjú volt rajtam, vonatunk pedig Mezőtárkányba érkezett. Ekkor kiálltam a peronra, lehúztam az ablakot, és megint meghallgattam az indulást. Aztán ugyanezt eljátszottam Egerfarmoson és Kétútközön is, közben pedig lenyűgözött az Alföld szépsége:

Miközben a Tisza-parton haladtunk, a jegyvizsgálónk elmondta, neki is ez a kedvenc vonala, én pedig szorgosan kattogtattam, hiszen a vonal ezen része borús időben is szép látványt nyújt:

Nemsokára megérkeztünk Tiszafüredre, az ellenvonat már várt minket. Persze azért volt még időnk, így megint elkészült egy-két kép. Először hátulról a vonatunk:

Majd szemből a Csörgős inga:

Utólag azon gondolkoztam, egyetemista koromban miért nem nyújtott ekkora élményt a táj látványa? Persze biztosan a heti utazás volt az oka, hiszen ha gyakran látod ugyanazt a vidéket, akkor unalmassá válik, és nem veszed észre a szépségeit. Most viszont nem győztem betelni vele, a zöld mezők és a magával ragadó rónaság látványa félóránként eszembe juttatta: ezt nem lehet lefényképezni, ezt látni kell! Egy fotó nem adja át azt az élményt, azt a szépséget, amit élőben egy ilyen utazás nyújt! De azért beteszek még egy képet, nézzétek:

És még egyet:

Ohat-Pusztakócson Dave hangfelvételt készített, én pedig élvezettel hallgattam, ahogy tova robogunk a 80-as tempóra alkalmas, de még nem hegesztett pályán. Ez a szakasz 1998 és 2002 között 60-as volt, utolsó évemben engedélyezték rá a 20 kilométer/órával magasabb tempót – gondolom egy jó kis felújítás után. Ahogy elnéztem, a 108-ason nincs számottevően több lassú jel, mint egyetemista éveim alatt. Bár a menetrend az ütemes óta szerintem még 60-nal is tartható lenne, szerencsére nem hagyták nagyon lezülleni a pályát. Vagy csak a viszonylag kis forgalom miatt nem keletkeztek rajta újabb sebességkorlátozások? Balmazújvárosban megint beborult az ég, így jöhetnek az “ellenfényes képek”! Egy balról:

majd egy jobbról is:

Az ellenvonat megérkezése után megkezdtük utunk utolsó szakaszát, én búcsút vettem az MD-től, fél órával később pedig leszálltunk Debrecenben. Bár itt is felhős volt az idő, a Piroskáról sajnos nem sikerült túl jó képeket készíteni. Így, szigorúan csak dokumentum jelleggel:

Majd pedig “nappal szemben” egy Bhv-sor:

Amiből később szerelvény lett:

Közben a mi vonatunk is beállt, én pedig egy Red Bull elfogyasztása után ismét készen álltam arra, hogy két órát zötykölődjek kedvenc vonalamon:

Balmazújvárosba érve csak az állomás felőli oldalon mertem leszállni:

Nem mertem megkockáztatni, hogy a másik oldalról fényképezve a szerelvény takarásában esetleg ne vegyem észre a kalauzt, és lemaradjak a vonatról. Elvégre is Md-zni jöttem, nem fotózni, meg különben is elsősorban én a vasút szeretete miatt utazom nem pedig azért, hogy az út során készült relikviákkal vívjak ki elismerést magamnak. Ha egy kép miatt képes lennék feláldozni az utazást, az a magatartás nem vallana rám. Így hát visszaültem, közben elindult a fűtés is, pár perccel később pedig Dave-vel megállapítottuk, hamarosan egy esőfelhőbe futunk bele:

Lőttek a füredi fényképezésnek? Nem:

Amikor leszálltam, csak akkor vettem észre, honnan jöttünk ki! Utána pedig egy olyan képet készítettem el, amire mindig is vágytam! A szerelvény mögött látszik az esőfelhő, a hátunk mögött pedig süt a nap:

Ezúton szeretném megköszönni a vezérnek és a kalauznak a segítséget, ők ugyanis addig az öt percig, amíg szerencsétlenkedtem végig az állomás előtt álltak, így nem zavarták a tökéletes kép megszületését! A helyszínen is megköszöntem nekik és most utólag is még egyszer köszi! Amikor visszatértem a Bdt-be Dave megjegyezte, hogy hideg van. Én mondtam neki, tegyen egy sétát a peronon, egyből melege lesz! Egyébként nem volt már sok hátra, így fél óra múlva leszálltunk a hetedik vágányon, majd a váróban és a peronon múlattuk az időt a csatlakozás megérkezéséig. A hangos közben bemondta, hogy a Hernád 20-25 percet késik. Dave megkérdezte, ez a vonat milyen gyakran nem tudja tartani a menetrendet. A válaszom: amikor velem valamilyen módon kapcsolatba kerül, akkor mindig késik! Persze aztán mégsem emiatt nem indultunk el időben, a Bz-nek ugyanis, ami Egerből jött, gépcseréznie kellett, hiszen csak egy motor és egy mellék alkotta a szerelvényt. Andornaktályán aztán jött a cikk elején említett malőr: egy rövid ideig nem tudtunk elindulni. Dave-vel a sebességváltóra tippeltünk, de hangsúlyozom, ez csak két amatőr véleménye. Nem örültem volna neki, ha itt ragadunk, szerettem volna végre már Egerben leszállni, és szerencsére ez 5 perc múlva meg is történt.
Így azzal a tudattal ültem be haverommal (másikkal) a La Isla-ba, hogy nagyon jól alakult a mai nap. Hosszú idő után végre sikerült egy olyan névnapot tartanom, ami maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeket!

4 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 5 (4 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    Én jobban szeretem a dombokat az Alföldnél, de ez mit sem von le az élménybeszámolód értékéből. Kellemes olvasmány volt jó kis MÁV-os képekkel. Örülök neki, hogy ellensúlyozod az én brit túltengésemet. :grin:

  • avatar
    Benbe mondta:

    Jó is az az MD, nagyon örültünk neki, hogy két pár vonat erejéig újra megjelent a 108-ason. Fotóztunk is egy jót ennek tiszteletére: http://gadam.try.hu/20100419.htm

    Boldog névnapot!

  • avatar
    bestluti mondta:

    Sziasztok…tudnátok egy kis infoval segíteni,hogy most így október v?ge fel? szegedik?nt hova tudn?k elutazni-feltehetőleg-egy utolsó MD-z?sre,ahol biztos is hogy egy piros fogja vontatni a szerelv?nyt?Amugy mennyire biztos az ?v v?gi teljes forgalomból való kivon?suk?…vagy ha ez m?gis megtört?nne akkor lesz e az ?v v?g?n valahol egy “utolsó MD-s szerelv?ny” j?rat? Elore is koszonom a valaszotokat .

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.