Főoldal » Élménybeszámoló, Énblog, Vasút, Vonatfotózás

5-ös vonal 5 éve

IST 2010 május 12 Nincs megjegyzés

Jómúltkorjában azon kezdtem el tűnődni, hogy néhány évvel ezelőtt fotózgatni mentünk az ötös vonalra, azaz Székesfehérvár és Komárom közé, oda, ahol ma már nem járnak a személyvonatok. Szabó Zalán barátom akkoriban nagyon rápörgött a fényképezés témára és bár a vasúthoz gyakorlatilag semmi köze sem volt, becsatlakozott a túrára, majd megosztotta velem néhány képét. Tastam 20-30 éves fotóival persze nem vetekedhet a dolog, de arra gondoltam, hogy talán néhány fotó segítségével érdemes lehet feleleveníteni mit is tapasztaltunk öt évvel ezelőtt. Túl sok kommentár nem lesz hozzá mivel egyáltalán nem jegyzeteltem, menetrendem pedig már nincs arról az időszakról. A fotók sajnálatosan ilyen kis méretűek: annak idején még se neki, se nekem nem volt szélessávú internetünk, így ezeket küldte át, mára pedig a feledés homályába veszett az eredeti anyag.

A reggel Székesfehérváron ért minket, ahol az első célpontunk a 7-es út felüljárója volt. Ez alatt az ötös vonal és a Szombathelyre tartó sín is elhalad, viszont külön helyen, ez a magyarázata az egy vágánynak. A hátunk mögött gyakorlatilag az állomás terül el. Mivel április végére járt az idő, nagyokat szurkoltunk, hogy a komáromi Bz még a ködből tűnjön elő, ezen a helyen ugyanis gyakran megül a köd. Néhány percen múlott a dolog, a háttérben még kivehető a maradék. A Bzmot egyébként emlékeim szerint a 337-es volt.

Székesfehérvár állomás, jobb oldalt várakozik a 337-es Bzmot a 738-as pótkocsival az indulásra.

Fehérvárcsurgó megállóhely, ami tipikusan egy meglehetősen elbaltázott helyen van, már ami az utasforgalmat illeti, a falu vége ugyanis kb. 1 kilométerre van tőle, ráadásul a település szép hosszú, így a 20-30 perces gyaloglási idő a vonatig az simán meglehetett bárkinek. A fehérvári busz persze több helyen is megáll ahogy végighalad rajta. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire zöldellt maga a “peron” is.

Bodajk állomás, szintén a 337-essel. Mivel autóval mentünk ide-oda, így bőven volt időnk megelőzni a vonatot. Gondolom látszik, hogy itt sem volt túl nagy élet 2005-ben. A több vágányt és a nagynak mondható állomási területet az innen nem túl messze lévő balinkai bányák korábbi teherforgalma indokolta. Innen ágazik el az oda vezető szárnyvonal is. Bodajk állomásnak is megvan a maga keresztje, mivel bár itt a falu szélén van, a település túlzottan hosszú, így szintén túlzottan nagy lehet az eljutási idő. Ezt hivatott orvosolni Csókakő megállóhely, ami a falu – mondjuk úgy – túloldalán található, a névadó településétől viszont legalább 5 kilométerre, tehát onnan a buszközlekedés megindulásával szerintem senki sem utazott vonattal. Édesapám még a ’70-es évek végén járt be innen dolgozni a székesfehérvári Ikarusba vonattal, nekem gyerekként inkább már a buszozás jutott, ami alig 100 méterre állt meg nagymamámék házától. Évente egyszer volt kivétel, a bodajki búcsú esetén, amikor a buszokra való feljutás gyakorlatilag esélytelen volt, sőt, a vonatokat is púposra tömték a látogatók, érdeklődők.

A képen Bodajk városának harmadik vasúti megállóhelye fekszik, talán száz méterre Csókakő megállóhelytől. Ez már a balinkai vonalon van. Életemben össz-vissz egyszer láttam itt vonatot közlekedni, de akkoriban még a fényképezés még a mostaninál is messzebb állt tőlem. Említettem már? Bodajk jelenleg 4000 lakosú, így ha csak a statisztikát nézzük, akkor elég kellemes az egy főre jutó vasúti megállók száma.

Bodajkról Kisbérre igyekeztünk egy hármas vonattalálkozó miatt, de arról nem mutatok most képet, később kiderül, hogy miért. 2005-ben ez az állomás igen szépen nézett ki, köszönhetően a nem túl régi felújításnak. Itt keresztezte egymást a Székesfehérvár-Komárom és a Tatabánya-Pápa vonal, egészen korrekt átszállási lehetőséggel.

Kedvenc táblám látható a képen, mondhatni a régi rendszer mementójaként még mindig fent volt az egyik raktár falán, bár valószínűleg nem szándékosan. Mondjuk az is igaz, hogy 5 évvel ezelőtt jóval furcsábban néztek ránk az állomásokon, hogy mit keresünk mi ott fényképezőgéppel a nyakunkban, akkor még nem volt ennyire mindennapos a jelenség. Az is igaz, hogy sohasem mulasztottuk el jelezni a forgalmi szolgálattevők felé, hogy ott vagyunk és bóklászunk egy kicsit az állomáson. Talán hülyén hangzik mindez, viszont cserébe szinte sohasem volt belőle problémánk és alapvetően pozitívan álltak hozzánk a vasutasok.

Az időben egy kicsit előreugrunk, a térképen viszont vissza. A fent említett “bejelentkezéseknek” köszönhetően megtudtuk, hogy aznap tehervonat is fog közlekedni Székesfehérvár felől, így visszamentünk Bodajkra és várakoztunk ott egy órát a Szergej kedvéért, ami aztán dübörögve húzott át az állomáson.

Bakonysárkányt azért szeretem, mert az egyik legjobb nevű településnek tartom. Itt is több vágány fogad minket, a vonatkeresztek miatt jól jönnek ezen, hiszen az ötös egyvágányos. A képen trendi kifejezéssel élve a nap sztárja látható, a 337-es Bzmot.

Nagyigmánd-Bábolna vasútállomása, amely igazából Nagyigmánd határában van, Bábolna viszont négy kilométerre, viszont a mezőgazdasági szállítások miatt célszerűnek mondható az elnevezés. A vágányokra némi gyomirtás akkoriban már ráfért volna.

Következzen néhány kép Komáromból, elsőnek mindjárt egy iparvasúti mozdony, az A25-ös Nagybobó. Szerintem életemben először láttam ekkor ilyen mozdonyt.

Komáromban akkor még javában zajlott az állomás átépítése, mindenfelé munkagépek dolgoztak. Éles szemű megfigyelők egy Laminátkát is felfedezhetnek a fotón.

Még mindig Komárom, ez itt a Győr felőli vége, a fehérvári Bzmot ácsorgott a távolban némi munkára várva.

Komárom után visszatértünk Kisbérre, hogy sok-sok Bzmotot fotózhassunk, de érdemes megemlékezni erről a “toronyról” is, amely meglehetősen jellegzetessé – és így könnyen felismerhetővé – teszi a helyet.

Délután Kisbéren, méghozzá négy vonattal. Négy irány, négy járat, mindenhonnan érkezett vonat, mindenhova megy tovább vonat, mondhatni tökéletes keresztről van szó. Emiatt viszont nem kevés percet töltöttek itt ácsorgással a szerelvények.

Jöjjön az utolsó kép, amely Móron készült és sajnos ezen sem a mozgalmas élet nyomait látjuk. Ide csatlakozott be a pusztavámi szárnyvonal, amelyen én vonatot már csak a városon belül láttam, Pusztavámra sohasem utaztam vasúton.

Ennyi lett volna. Öt év nem túl nagy idő, de arra jó volt ez a bejegyzés, hogy néhány emléket újra felidézzek magamban. Ti merre jártatok öt évvel ezelőtt?

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.