Főoldal » Modellbemutató, Modellvasút

Class 153 a modulon

IST 2010 május 4 6 megjegyzés

A “brit nap” befejezéseként egy modellbemutatót is megpróbáltam összehozni, ugyanis nemrégiben befutott a Class 153-as típusú motorvonatom. Alapvetően nem akartam ilyen járgányt venni, a Dapol által eddig kiadott modellek ugyanis nem jártak az általam modellezni kívánt területen, még ha a korszak meg is felelt volna. Azonban arra nem számítottam, hogy a Model Railből egyszer majd rámkacsint egy megfelelő példány. Márpedig alig két hónapja ez történt…

Ültem a fotelemben, lapozgattam a Model Railt és megláttam benne a 329-es Class 153-ast. A teszt mellé az volt odaírva, hogy Délnyugat-Angliában is előfordult. No mondom, egy Google keresést megér a dolog, így a 153329 Southampton összetétel beütése a keresőbe dobta ki ezt a honlapot. Amint látható, a jármű járt Southamptonban, 2006-ban legalábbis biztosan, úgyhogy még befér a számomra megfelelő időszakba is. Mindezen információk a pénztárcámra nézve szomorú hírrel jártak, mivel néhány napos tépelődés után nem bírtam ki és megrendeltem magamnak.

A Class 153-asok a pályafutásukat még Class 155-ösként kezdték, ráadásul kétegységes motorvonatként, így egy kocsinak csak az egyik felén volt vezetőállás. Ez onnantól válik érdekessé, hogy az 1987-88-ban gyártott vonatokat 1991-92-ben elkezdték átépíteni egykocsis motorvonatokká, ami szerintem az alig 4-5 éves használathoz képest meglehetősen érdekes. Furcsa azért is, mert így olyan szinten bele kellett nyúlni a szerkezetbe, hogy minden egyes egység másik felébe is bele kellett nyomorítani egy vezetőállást, holott előzetesen ezzel nem számoltak. Érdemes ezen információ birtokában is nézni a képeket, jól látható hol van az eredeti (nagyobb) vezetőállás, és hol van az, ami minket egy Bzmotra emlékeztetne. Mindenesetre így csináltak 35 vonatból hetvenet.

Ennek a motorkocsinak a modelljét készítette el a Dapol, mely 2009 végén jelent meg háromfajta festésben: az N-ben modellezők a Central Trains, az East Midland Trains és a London Midland színeit viselő járműveket vehették a birtokukba. Ráadásul a CT és az EMT verzióból dummy, azaz motor nélküli is kiadásra került. A briteknél lassan hagyománnyá válik az is, hogy egy vasútmodellbolt fogja magát és berendel a gyártótól egy újabb szériát, amit a saját céljai szerinti színekre fest. Ez a konstrukció sokaknak hozhat pozitív hasznot: egyrészt a gyártó örül, hogy újabb szériát adhat el kockázat nélkül, másrészt a kedves modellező is örül, mert így hozzájuthat olyan modellekhez amire egyébként a gyártó nem is gondolt, hogy megjelentet, harmadrészt a modellbolt is jól járhat vele, hiszen így vásárlókat köthet magához, ezeket a különkiadásokat ugyanis csak ő árusíthatja. A Class 153-as esetében a Kernow Model Rail Centre tett így, ők rendeltek be egy mindössze 150 darabos pakkot a modellből. Ami nem sok, baromira nem, főleg ha azt nézzük, hogy a britek piaca kissé nagyobb mint mondjuk az itthoni. Már csak ennek okán sem várhattam egy-két évet a vásárlással, bár könnyen elképzelhető, hogy még akkor is lesz belőle, azért a fejemet verném a falba ha lemaradtam volna róla.

A jármű a St Ives Bay Belle-re keresztelt Class 153-as modellje, egészen pontosan a 153 329-es pályaszámú járgányé. Ezeket a színeket a Wessex Trains (ma már a First Great Western része) adta még anno neki, nyilvánvalóan reklámozási céllal. A St Ives Bay mellékvonal az 1990-es évek óta a Devon & Cornwall Rail Partnership keretében üzemel, azonban a nevét viselő jármű nem csak ezen a mindössze 4,25 mérföldes (durván hét kilométeres) pályán futkározott fel és le, hanem a teljes Wessex hálózatot bejárta, így jutott el például Southamptonba is, emiatt is jó nekem a többi modellem közé.

A modell a Dapol új konstrukciója, ami szépen tetten érhető nem csak a kivitelezésén, hanem a beltartalmán is. Bár ezen brit cég az ottani piacon amúgyis innovatívnak minősül, az ottani és a kontinensen megszokott minőség egészen a közelmúltig jelentősen eltért egymástól. Az utóbbi időkben aztán rohamléptekkel javult a kidolgozottság, amelynek egyik csúcspontja véleményem szerint a 153-as sorozatú motorvonat modellje, főleg ebben a festésben. A jármű a fentieknek megfelelően az N-ben modellezőknek készült, a méretaránya 1:148. Súlya a sajtóinfók alapján 79 gramm, érzésre nekem nehezebbnek tűnik. A járműtest egyébként műanyag. A négytengelyes egység 300 mm-es íven fut el, szóval elég kellemesen használható, csak a legszűkebb íves sínekkel dolgozóknak lehet vele problémája. Hosszúsága 156,8 mm, ami féllel kevesebb, mint a méretaránynak megfelelő érték, 25,8 mm magas (ez meg féllel több), 18,3 mm széles. A csomagolása a hagyományos Dapolnak felel meg, kemény műanyag külső amire keménypapír van ráhúzva egy “ablakkal” a modell láthatósága miatt, a dobozon belül pedig szivacs. Amivel kegyetlenül megszenvedtem, egyszerűen nem akar kijönni, kínszenvedés mire sikerül kihalászni belőle a modellt sérülés nélkül. Erre mondják azt, hogy vitrinmodell, ugyanis vagy a pályán fut, vagy a vitrinbe teszi az ember, de hogy minden nap nem fogja eldobozolni, abban teljesen biztos vagyok.

A kinézete szerintem briliáns, nagyon jól sikerült visszaadni az eredeti modell szépségét, a festés is színhelyesnek tűnik. A reklámmatrica szépen lett kivitelezve, a feliratok remekül olvashatók ahogy azt a közeli képeken is láthatjátok. Érdekes módon a kocsin lévő vonat képe a valóságban is grafika és nem fotó, úgy tűnik a designerüknek ez a megoldás tetszett. A külalakját tekintve a hókotróval nem vagyok megelégedve, nem is raktam fel a szerelvényre. Ennek rikító sárga színe van és annyira látszik rajta, hogy műanyag, hogy egyszerűen vizuális terrorizmus lenne felszerelni az egyébként szép modellre. Marad a dobozában. Több helyről olvastam, hogy a vonat alján elhelyezett dobozok középen nem felelnek meg a valóságnak, ez azonban első ránézésre nem zavaró, ráadásul ennek bizony komoly célja van, oda került ugyanis a motor.

A Dapolnál az egyik legfontosabb cél az volt, hogy az utastér átlátható legyen. Ezt mondjuk meg is valósították (erre még később visszatérek), viszont a motort valahova el kellett dugni. Na emiatt lett kissé több illetve nagyobb doboz a jármű közepén, ugyanis oda süllyesztették be a motort. Tehették volna a jármű egyik végébe, ahol hosszabb a vezetőállás, úgy viszont macerásabb lett volna mindkét forgóváz meghajtása. Így viszont ez nem jelentett problémát, ennél fogva a motorvonat meglehetősen biztos üzemet tud produkálni, amit az ötpólusú motor is elősegít. Tapadógyűrűk amúgy nincsenek, de amúgy is felesleges, maximum párban jártak ezek a vonatok, így egy dummy egységet gond nélkül elhúzhat ezzel a hajtással. A modernséget jelképezi a digitális használatra való előkészítés ami itt és most tényleg előkészítést jelent, nem csak azt, hogy valahogyan beleeszkábálhatod a dekódert: egy 6 tűs foglalat lett beépítve. Az ehhez való hozzáférés úgy történik, hogy a modell tetejét lepattintja az ember. Ha ezt valaki megteszi, akkor egy újabb felfedezést tehet, mivel belső világítás elhelyezésére is elő lett készítve a modell. Baráti, azt kell mondjam, itt nyer értelmet a teljes átláthatóság. Sajnálatos módon a Kernow pont kifogyott ezen ledsorból, úgyhogy jelenleg még nem tudja ezt a modellem. De majd fogja.
A fényekkel kapcsolatban még van érdekesség, a fényszórók működése ugyanis a Dapoltól megszokott: a modell alján két kapcsoló is van, amelyekkel ki-be kapcsolhatjuk a menetirány szerinti világítást. Ergo ha önmagában megy a jármű akkor előre és hátra is mehetnek a fények, ha csatolva üzemeltetjük, akkor a megfelelő oldali fényeket lekapcsolhatjuk. Mindezt analógban is. Egyszerű és frappáns megoldás. A Dapol Class 66-osain is van ilyen jellegű kapcsoló, ott azonban a nappali és éjszakai fény között választhatunk, de nekem ez a verzió jobban tetszik.
Említettem már a csatolt üzemet, ehhez Tomix féle automata kapcsolószerkezet van a modellen: az egyenesekben megvalósul a közelkapcsolás, az ívekben viszont széttolja a járműveket, így nincs összeakadás. Próbára sajnos nem volt lehetőségem, se másik Class 153-assal, se Class 156-ossal nem rendelkezem. A forgóvázakról pedig még annyit, hogy egyszerűen kipattinthatók a helyükről, amely tulajdonság nagy mértékben megkönnyíti a tisztítást.
Első futtatásokkor a hangja finoman fogalmazva sem csekély, ezen egy kis olajozás sokat és bejáratás sokat segít. Azt hiszem ezen a területen azért még van fejlődnivalója a Dapolnak. Az olajozási pontokat egyébként egy a dobozban megtalálható kis, de jól illusztrált papír segítségével könnyedén megtalálhatjuk.

Akkor jöjjön a végén az árazás is: az EMT és CT féle Class 153-as 81 font a Hattonsnál, a Kernow 105 fontért árusítja ugyanazokat. A St Ives Bay Belle modellje 120 fontért kapható, ez nagyjából 36 ezer jó magyar forintot jelentett, plusz öt font postaköltséget. Összehasonlítva ezt német modellekkel, teljesen korrektnek mondható, ugyanakkor a brit piacon ez már túllépi az elviselhetőség határát, főleg ha azt nézem, hogy ennyiért egy négykocsis Voyager szettet is simán lehet venni. Kidolgozottságban, minőségben azonban nem hasonlítható össze a kettő, ez tényleg szép munka volt a Dapoltól.

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


6 megjegyzés »

  • avatar
    pre-zli mondta:

    Hehe, gratula! Szép beszerzés.

    Nekem sikerült ellenállnom, pedig én is kiszúrtam ám az újságban!

  • avatar
    N dre mondta:

    Szívdöglesztően néz ki! Ilyenkor sajnálom, hogy MÁV-ot gyüjtök, így is nagy a kisértés, főleg, hogy hasonló járművel volt szerencsém utazni is.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Ááá, ne sajnáld, én meg néha fordítva vagyok amikor mondjuk meglátom N-ben a Gigantot. :grin:

  • avatar
    Szeman Attila mondta:

    A hókotrón lehet segítene egy festés+koszolás sokat dobna a masinán. Ha lesz párja, egy-két fotón bemutathatnád őket, illetve a kapcsolószerkezetet működés közben.

  • avatar
    Nygma mondta:

    Arról nem is beszélve hogy St Ives egy bűbályos kis falu. http://picasaweb.google.com/csongor.varga/Cornwall#5209552510188744386 és a következő 8 kép.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    @Szeman Attila:
    Az a baj, hogy jelenleg elképzelni sem tudom hogy felrakjam azt a hókotrót, nagyon gagyinak néz ki.
    A jármű párja egyébként ez lehetne:
    http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/56/Wessex_Trains_Class_153_advertising_liveries_-_Great_Scenic_Railways_of_Devon_and_Cornwall.jpg
    http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d2/Wessex_Trains_Class_153_DMU_153377_2006-01-05.jpg
    De ez még csak a Hornby kínálatában szerepel. Gondolom a Kernownál majd kiderül, hogy a 150 darabból mennyi fogy el a kék verzióból. Ha eladják az összeset, akkor szerintem biztosan kiadják a másik reklámjárművet is, aki az egyiket megvette annak vélhetően kellene a másik is.

    @Nygma:
    Köszi a képeket, tényleg szép hely. Kicsit Ryde-ra emlékeztet.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.