Főoldal » Építés, Modellbemutató, Modellvasút

Egy újabb szobormozdony a REVELL-től

Klinger 2010 május 9 8 megjegyzés

Hosszú, és hideg telünk volt, az embernek nemigen volt kedve kimozdulni, így aztán jutott idő kedvenc “szobahobbink”, a vasútmodellezés, makettezés művelésére. A Ludmillák után egy hosszú ideje a szekrényben lapuló készlet megépítését határoztam el: a REVELL 2162 kat. sz. BR 01-es gőzmozdonyával vívott csatáról szól ez a cikk. Mert csata volt ez a javából, még soha ennyit nem vesződtem egy makettel, pedig kortársaimhoz hasonlóan én is NDK-s utasszállító repülőkkel kezdtem annak idején… Korát tekintve ez a készlet is abból az időből való, az 1983-as évszám, illetve a Made in W. Germany felirat legalábbis erre utal.

Már a modell “dédelgetése” közben (aki foglalkozik ilyesmivel, ismeri az érzést: nézegetjük az öntőkereteket, meg az összeállítási rajzot, fejben lejátsszuk a meccset, mivel kezdünk, milyen festékek kellenek, stb.) eldöntöttem, hogy a doboztetőn látható 01 005-öst építem meg, még üzemelő állapotában. A fotón a már nyugdíjas éveit töltő, múzeumi gép látható – tükörfordításban! A képet nézegetve valahogy semmi sem volt a helyén (kivéve a pályaszámot), tükörben vált egyértelművé, hogy a mozdony jobb (vezér) oldala valójában a bal (fűtő) oldal.

A fedelet levéve két nagyobb és egy kisebb öntőkeretet találunk a dobozban, a kisebb az átlátszó alkatrészeket tartalmazza. A keretek alapszíne fekete, ez elsőre jó ötletnek tűnik (hiszen egy gőzmozdony általában fekete), valójában csak megnehezíti a munkánkat: a keret és a futómű piros színű, ezeket meglehetősen nehéz úgy megfesteni, hogy a festékréteg ne legyen vaskos, ugyanakkor szépen takarjon. Semleges, középszürke alapszínű kereteket sokkal könnyebb lett volna pirosra, illetve feketére festeni. Gyakorlatilag minden alkatrész sorjás volt, a nagyobb darabokon pedig beszívódások és/vagy kilökőtüske nyomok éktelenkedtek.

Rögtön az elején egy kényes átalakításra kényszerültem: a védház két oldalán (62, 64 sz. alkatrész) a DB logó felhelyezésére alkalmas táblácska található, ezeket lecsiszoltam, és vékony műanyag lapból vágtam ki a “Deutsche Reichsbahn” feliratot hordozó téglalapokat.

A védház másik átalakítása a napellenzőket érintette: a 65 sz. alkatrészen található helyes kis “szemöldököket” levágtam, és a 01-esekre oly jellemző nagy “távcsöveket” ragasztottam a helyükre. Összeállítottam a védházat, a kazánt, majd rákerültek a keretre. Persze ez csak leírva egyszerű, elsőre semmi sem passzolt semmihez, volt reszelni-csiszolni való bőven.

A futómű következett: célszerű ezeket az alkatrészeket még az öntőkereten megfesteni, összeállítás után ugyanis a belső részekhez meglehetősen nehéz hozzáférni. Még a rudazat és a vezérmű felhelyezése előtt fel kell ragasztani a hajtott kerekeket fékező ollósfékek imitációit is (14, 15, 16, 17 sz. alkatrész). Az ezeken található rögzítőcsapokat is le kell vágni, a csapoknak és a furatoknak “természetesen” semmi közük sincs egymáshoz.

Térjünk rá a gépezetre! A vezérmű végtelenül leegyszerűsített, a keresztfejet egybeöntötték a keresztfej-vezetékkel, mindkét oldalon középállásban. A keresztfejnek ebben a helyzetében a rudazat alsó vagy felső állásban van, az összeállítási rajz szerint is a rudazatot mindkét oldalon a klasszikus “Stangen ganz unten” állásban kell rögzíteni. A gőzmozdonyokhoz értők, illetve a magamfajta lelkes rajongók előtt ismert, hogy kéthengeres ikermozdonyoknál a két gépezet egymáshoz képest 90°-os eltolásban dolgozik ( a jobb oldali rudazat jár “15 perccel” előrébb). A rajzhoz képest annyit változtattam, hogy 180°-ban a jobb oldalon alsó, a bal oldalon felső állásban rögzítettem a rudazatot. Persze ez így sem élethű, az igazi megoldás a vezérmű újragyártása lenne rézből. Kérdés, hogy ennél az egyébként is gyenge minőségű modellnél megéri-e vesződni vele? Ennél az építési fázisnál kényszerültem az egyik legkényesebb átalakításra: az ellenforgattyút, az ellenforgattyú-rudat, és a lengőívet egybeöntött alkatrészekként (44, 45 sz.) találjuk az öntőkereten, mondanom sem kell, hogy teljesen rossz pozícióban. Ezeket egy szikével kénytelen voltam háromfelé vágni, majd a rudazat állásának megfelelő helyzetben rögzíteni. A következő 3 képen az ellenforgattyúkat láthatjuk gyári állapotában, illetve a mozdony jobb és bal oldalára felszerelve.

A szerkocsi a 2′ 2′ T 34 tip. egységszerkocsi modellje próbál lenni, a makettnek megfelelő színvonalon. A méretei nagyjából pontosak, a részletezettsége az, ami nagyon kevés.

Sajnos mind a mozdonyról, mind a szerkocsiról elmondható, hogy fontos, jól látható alkatrészek hiányoznak róluk, ezeket igyekeztem pótolni. A mozdonyról hiányoztak pl. a dugattyúrúd-védőhüvelyek, az első fellépők, a kazánról a különböző csövek, csapok, szelepek, a gőzsíp, a generátor, stb. A szerkocsin pótolni kellett a lépcsőket, megmagasítottam a szénférőt, kiegészítettem a szénkészletet (korabeli fotókon jól látható, hogy rendesen megpúpozták a szerkocsit szénnel, nyilván a fűtő nem kis örömére…) Összességében elmondható, hogy kb. még egy öntőkeretnyi alkatrészt spóroltak ki a készletből. A következő képek a kiegészítőkkel felszerelt mozdonyról készültek:

Az építés utolsó lépéseként felragasztottam a mozdony nagyméretű “elefántfüleit”, a füstterelő-páncélzatot. Ez nem vicc: a két alkatrész vastagsága méretarányosan vetekszik a Porsche-tornyos Királytigris (a II. Világháború egyik leghíresebb német harckocsija) toronypáncélzatának vastagságával! A vállalkozó kedvűek vékony rézlemezből gyárthatnak új füstterelőket, itt ismét felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e.

A modellt ezek után késznek nyilvánítottam. Gyanítom, hogy a többi REVELL gőzös-készlet is hasonló “meglepetéseket” tartalmaz, így aztán csak gyakorlott(abb) modellezőknek javaslom az ilyen készletek megépítését. Aki ezzel kívánja elkezdeni ezt az egyébként (szerintem) remek hobbit, garantáltan egy életre elmegy tőle a kedve.

Végezetül röviden a modell eredetijének pályafutásáról: a 01 005-öst 11997 gyári számon 1926-ban gyártották a berlini Borsig gyárban. A mozdony 1926 márciusában állt szolgálatba Hof fűtőházában. A II. Világháború vége Erfurtban, a szovjet megszállási zónában érte. A gép keleten is maradt, a DR állományába került. A hatvanas éveket Magdeburgban szolgálta végig, feladata elsősorban határátlépő gyorsvonatok (Interzonenzug) továbbítása volt Magdeburg és az NSZK-beli Helmstedt között. A mozdonyt 1969-ben, kazánvizsgájának lejártakor állították le. Új pályaszámát (01 2005-5) kijelölték ugyan, de végül eredeti számán selejtezték 1971-ben. A lángvágót szerencsésen elkerülő mozdonyt 1977-ben vásárolta meg a drezdai Közlekedési Múzeum. A gépet Meiningenben (külsőleg) felújították, újrafényezték, majd Drezdában kiállították. A 01 005-ös, mint a legöregebb megőrzött német egységmozdony napjainkban is megtekinthető, információim szerint jelenleg Staßfurtban, a Vasúti Múzeumban kiállítási tárgy.

A legvégére hagytam néhány fekete-fehér, fűtőházi hangulatképet a mozdonyról:

Felhasznált irodalom: M. Weisbrod/W. Petznick: Baureihe 01, V. Lucas/H. Schnabel: Die Baureihe 01.5

5 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 55 votes, average: 5.00 out of 5 (5 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


8 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    Köszi, jó volt ezt olvasni.
    Azt írtad, hogy 1983-as a szett. Hol sikerült beszerezned, vagy eddig porosodott valahol? :smile:

  • avatar
    morhange mondta:

    Egyszer még régebben voltam piacon, és láttam nagyon régi modell dolgokat. Ha marha nagy mázlija van az embernek rábukkanhat egy-egy ilyen darabra valamelyik eladónál.

  • avatar
    vilibaa mondta:

    Gratulálok Misikém, gyönyörű!

  • avatar
    Klinger ( a szerző ) mondta:

    Ezt a készletet a V….án vettem, a ’83-as évszámmal csak a korát akartam jelezni. Nálam csak néhány évig bujdosott :-) Egyébként, ha jól tévedek, a 80-as években nálunk csak szovjet, csehszlovák, ill. NDK-s maketteket (én csak repülőgépekre emlékszem) lehetett beszerezni. Ezek inkább a játék kategóriába tartoztak, viszont utolérhetetlen előnyük volt, hogy olcsón lehetett hozzájuk jutni.

  • avatar
    trainmodeller mondta:

    Hát, ennek nekifutottam én is, de amikor az egyes alkatrészek nem hogy nem passzoltak, inkább úgy néztek ki, mintha nem egy maketthez tartoznának, feladtam. Most éppen az aktuális terepasztal szegletében van “szobormozdonykényt” kiállítva, a PFT épület mellett, rozsdásítva, hiányosan.

  • avatar
    Klinger ( a szerző ) mondta:

    Valóban kifelejtettem a cikkből, hogy a készlet minőségére való tekintettel, a modell leginkább a “gőzmozdony halála” című jelenetre alkalmas: fűtőgépként, roncsként, vagy bontás közben bemutatva lehet a leginkább hasznát venni.

  • avatar
    mogyi mondta:

    Szia Klinger!

    Én ugyanezt a makettet építem jelenleg, de már sokkal fiatalabb kiadásban (2003-as a szett) és az én benyomásom eddig nagyon pozitív a mozdonyról. Minden klappol, minden ott van, ahol lennie kell, semmi sorja, csak egy-két beszívódással találkoztam. Viszont sajnos a matricaívet (ami igen kicsi a mozdony dobozához képest) valahová elkevertem. Ha esetleg te nem dobtad ki a megmaradt matricaívet akkor érdekelne a dolog.

    Egyébként jó lett a msaina, grat!

    Üdv:
    Mogyi

  • avatar
    Klinger ( a szerző ) mondta:

    Szia mogyi!
    Kicsit megkésve reagálok, de csak most vettem észre a bejegyzésed :-) Jó hírem van: nem dobtam ki a maradék matricákat. Ami megmaradt: 01 118-as pályaszám (négyszer), 2 db. DB-logo (NSZK), honállomás, 3 db. “villám” (nagyfeszültségre figyelmeztető jel). A klinger kukac t-email pont hu címen megtalálsz. Üdv.: Klinger Mihály

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.