A Class 153-as motorvonatom alapvetően rendelkezik menetirány szerinti világítással, a kidolgozott utastér megvilágítása azonban külön téma. No persze nem annyira nagyon külön, mivel a Dapolnál gondoltak azokra is, akiknél ez létszükséglet. Nekem eddig a Kato villamosain kívül nem volt olyan járművem amelynek az utastere is úszott volna a fényárban, azonban kíváncsi voltam vonatnál mit lehet ebből kihozni, valamint hogyan képesek a britek használhatóan megoldani ezt a problémakört. Ennek megfelelően meg is rendeltem a Hattons-tól a LED-es beszerelhető világítást, valamint ha már lúd akkor legyen kövér alapon egy Bachmann féle dekódert is.

A rendelt cuccok alig néhány nap alatt ideértek, szerencsére az izlandi vulkán miatti késéseknek, csúszásoknak már nincs nyoma, vagy ha van, ez most nem mutatkozott. Mint a fenti képből is látható, a csomagolás majdhogynem bombabiztos, de legalábbis kellőképpen tud védeni külső behatások ellen. Főleg igaz ez a parányi dekóderre. Ezt egyébként crash már tesztelte korábban, jó véleménnyel is volt róla, ezért mertem rá én is beruházni. A cuccokat a motorvonattal együtt bevittem a Moviba, világítást még sohasem szereltem, így legalább azonnal tanácsot tudtam volna kérni a hozzáértőktől. Aztán erre nem volt szükség, több okból kifolyólag sem.

Jól jegyezzétek meg: a papírokat a vasútmodellekhez és kiegészítőkhöz nem azért adják, hogy figyelmen kívül hagyva a tapasztalatra alapozva nekiálljunk a szétbarmolásnak. Ezt a tanácsot így a Class 153 esetén kénytelen vagyok elővenni és ismét figyelmeztetni magamat, hogy legközelebb fogadjam is meg. Európai modellekhez szokott módon ugyanis nekiálltunk az alváz és a motortest közötti rés módszeres nagyobbítgatásához, hogy majd kipottyan előbb-utóbb az alja, ha már úgysincs csavarral rögzítve. Sőt, még a forgóvázakat is lekaptuk alóla, azok aztán tényleg csak lepattintósok. Aztán persze nem akart szétjönni a kasztni. A kísérletezés egészen addig zajlott, amíg meg nem néztem a ledes panelhez kapott egyébként igen részletesen megírt és ábrákkal is illusztrált használati útmutatást. Ami nagyjából így kezdődött: vegyük le a jármű tetejét… Némi káromkodás kíséretében pár másodperc múlva már a tetőtől sikeresen meg is szabadítottuk a járművet.

A brit járművek digitális voltáról tudnotok kell, hogy alig 1-2 éve kezdett el begyűrűzni ez a technika a szigetországba. Előtte csak a nagyon elvetemültek használták, ennek megfelelően a digitális előkészítés maximum azt jelentette, hogy igen, ha van kedved akkor akár bele is forraszthatsz egy dekódert. Csatlakozónak se híre-se hamva nem volt. Aztán szépen lassan elkezdtek ráébredni arra a gyártók, hogy ez így nem lesz jó. A Class 153-as esetén így már azt olvashattam megvásárlás előtt, hogy elő van készítve belső világítás beépítésére (akkor még nem tudtam, hogy ez mit is jelent), valamint dekóderfoglalat is van benne. Szétszedve a modellt kiderült, hogy ez _tényleg_ elő lett készítve. A dekódert egyszerűen csak be kellett tolni a foglalatba a vakdugó helyére (némi erőt igényelt a mutatvány), a világítás paneljét pedig szintén csak bepattintatni a tetőbe miután rádugtuk a dugóját a járműben lévő csatlakozóra. Alig pár másodpercet igényelt az egész, le a kalappal.

A végső összeszerelés előtt egy próbát is tartottunk, hogy egyáltalán működik-e a cucc, bár a világítást a kialakítása miatt nem is lehet fordítva csatlakoztatni. Egyébként működik analóg üzemmódban is, semmi átalakítást nem kíván ehhez.

Itt pedig már összerakva. Kicsit megküzdöttünk a tetőbe való belepattintással, az ugyanis nincs egyértelműen jelölve hogy hogyan is kellene beletenni ahhoz, hogy vissza is tudjuk rakni a tetőt a helyére, de ez nem volt igazából komoly gond. Az nagyon tetszik, hogy a vezetőállás nem úszik fényárban, csak ott van fény ahol tényleg kell lennie.

Így néz ki a cucc immáron otthon, a modulra felpakolva. És jól néz ki, nekem legalábbis bejön. Villogni nem villog, bár nem próbáltam még ki hosszabb, koszosabb pályán.

Egy kép szemből is, ami talán láthatóan mutatja a fényeket. A bal oldali fényszóró teljes kört formál, míg a másik oldalon csak egy vékony csík világít, ezek voltak anno a sztenderd fények a briteknél.

Így visszagondolva némi rutinnal az egész DCC-re való átalakítás és világítás beszerelés nem tarthat tovább nagyjából egy percnél. Teljes mértékben felhasználóbarát a folyamat, aki nem találkozott ilyennel az is össze tudja rakni szerintem. Viszont egy dolog aggaszt, a dekóder erőteljesen melegszik, amit egyelőre nem tudok mire vélni. Majd kipróbálom egy másikkal is, hátha.
Némi árazásról is beszéljünk mert lényeges: a dekóder ára 12,5 font volt ami K.E. 3800 forintot jelentett. A hétvégi események következtében azonban momentán 4400-ra ugrott az ár, így még pont jókor vásároltam. A belső világítás 5 fontomba (KE 1500 HUF, KU 1800 HUF) került, ami meglehetősen barátinak mondható. Legalábbis nekem annak tűnik.