Június végén egy indexes ismerőshöz látogattam ki Ausztria nyugati felébe. Salzburgnál messzebb ezelőtt még nem sikerült eljutnom, így már jóval előtte vártam és tervezgettem az utat. Nem csalódtam a környékben: nagy hegyek, folyóvölgyben kanyargó vasút alagutakkal tarkítva. Szép vidék, megéri a látogatás !

Az utazás 21.05-kor indult a Keletiből. Vagyis indult volna, ha nem késett volna indulásra 20 percet a Kálmán Imre EN. De szerencsére jó társaságban telt el az idő, mivel sikerült összefutni egy másik ismerősömmel. Vele egészen Győrig sikerült elbeszélgetni az időt.

Majdnem indulásra készen a Kálmán Imre EN. Csak a román háló hiányzik a vonatról, ami késve érkezett

Győrtől a határig még próbáltam nézelődni. Majd miután átléptünk Ausztria területére, jött az ottani kalauz is, kezelte a jegyeket. Innentől alvással próbáltam volna eltölteni az időt Salzburgig. Bécsig nem tudtam elaludni, Bécstől pedig már nem hagytak aludni. Sokan tértek hazafelé a buliból, még túl sok energiával. De szerencsére Linz környékére szépen el is fogytak. Linztől tudtam hunyni végre egy keveset. Salzburgban halál pontosan sikerült megállni. Itt maradt még 1 órám a Wörglbe tartó vonatomig. Ezt egy kevés sétával töltöttem ki. Néhány utcányit besétáltam a városba, majd az éppen átépülő állomáson sétálgattam, nézelődtem. Az idő gyorsan eltelt, hamarosan indult a vonatom. Felszálltam a legelső kocsiba. Itt néhányan még mindig több energiával voltak megáldva, mint kellett volna, így 1-2 megálló után nem volt kedvem tovább hallgatni őket, átballagtam a második kocsiba. A hátralévő utat már itt töltöttem el. Schwarzach – St. Veit-ig a főszerep ismét az alvásé lett. Innentől viszont az ablakban lógva utaztam. Igazán szép volt már innentől is a látvány.

Folyó mellett kanyarog a rövid vonat

A szerelvényt egy Taurus húzta, majd 3+1-es összeállítású CityShuttle szerelvény követte. Igazából még sok is volt ez a szerelvény, nem volt igazán kihasználva. Viszont a színvonal…

Vajon hozzánk mikor ér el ez a színvonal?

Lassan kiértünk a hegyek közül, egy nagyobb medencébe érkeztünk. Itt terül el a Zeller see. Innen indul Mittersill-Krimml felé egy kisvasút, melyet az SLB üzemeltet. Az ablakból kitekintve egy csillogó gőzös látványa fogadott Zell am See állomásnál. Mint utólag megtudtam, minden vasárnap közlekedik.

Indulásra készen

Az állomást elhagyva a vonat továbbhaladt a tóparton. Itt ismételten megnézhettem egy napfelkeltét.

Lassan a hegyek fölé emelkedik a nap is

Lassan elhagytuk a tavat, ismételten a hegyoldalban haladt a vonat. Már-már kezdtem kicsit unni, inkább innen már ülve folytattam az utat. Egészen kellemesen telt. A vonat pontosan megérkezett Wörglbe is, ismerőssel összefutottunk, megvendégelt egy igazán finom magyaros reggelire. Mivel neki dolga volt, így visszavitt Wörgl állomására. Itt még volt bő 1,5 órám, így még a városba is sétálgattam egy keveset. Csodálkoztam, hogy vasárnap reggel 9-kor nincs igazán nyitva semmi se. Így visszatértem az állomásra. Az egyik végében egy nagy hókotrógép pihengetett. Hát igen, errefelé kicsit nagyobb havak szoktak lenni, mint mifelénk…

Az állomás már a sablonosított osztrák állomások közé tartozik. Így az aluljáró is ugyanolyan, mint a legtöbb felújított állomáson: tiszta, kultúrált, világos.

A digitális kijelző már írta, majd a hangos is közölte: az ECDL EC késni fog. Ennek köszönhetően sikerült elcsípni egy nemzetközi vonatot:

Szerencsére Wörglbe még csak 5 perc késéssel érkezett a vonat, ez meg ugye magyar embernek nem is késés. A vonatot kívülről szemlélve kezdtem örülni, hogy milyen kényelmesen fogok utazni. A 2 Taurus mögött 14 vagy 15 kocsi volt.

Késett ECDL EC érkezik. A vágány mellett kérjük vigyázni !

Felszállva ért a csalódás: az utolsó 3 kocsiban iskolás csoport foglalt helyet. Hátulról a negyedik vagy ötödik kocsiban sikerült helyet foglalnom. Itt is volt 8-10 főnyi fiatal, szülőkkel ellátva. Csak sajnos itt sem volt nagyobb a csend, mint az utolsó 3 kocsiban. Vagy én fogtam ki nagyon rossz időpontot és helyet, vagy ennyiből még van fejlődnivalójuk a sógoréknak: mehetne mindez halkabban is, nagyobb fegyelemmel.

Wörgl után a vonat Kufsteinben állt meg először. Az állomáson volt néhány magángép, meg DB inga is. Innentől Salzburgig nem volt megállás, végig német területen suhant a vonat. Kedvenc zajos “csoportom” egészen Linzig tartotta meg a hangerőt. Miután eltűntek, mintha megsüketültem volna: teljes csönd. Innen végre tudtam folytatni az alvást egészen Bécsig. Itt volt egy jó órám a Bp-re közlekedő RailJetig. Így hát sétáltam egyet az állomás előtt, a Mariahilferen. Az állomás előtti téren megtalálhatóak az új villamosok is, de még mindig látni klasszikus villamosokat is.

Variáció villamosra 1.

Variáció villamosra 2.

Wien West állomása éppen felújítás alatt áll. Mindemellett Wien Süd-ből se sok van már, nagyerőkkel épül Bécsben a főpályaudvar is. Visszakanyarodva a Westhez:

Átépítés kívülről...

... és belülről.

Lassan eljött a RailJet indulási ideje is. Mire startolnia kellett volna Bp felé, addigra sikerült is begördülnie. Dehát ennyi késés ismét belefér.

RailJet a RailJetben

Ezzel már útban is voltam haza, jó élményekkel megrakodva. Igazán jól éreztem magam ezen az úton is !