Főoldal » Építés, Modellvasút, N

Villamosdepó

IST 2010 július 19 Nincs megjegyzés

A születésnapi nagy japán doboz nem csak a már említett irodaházakat és vasútmodellező magazint foglalta magában, hanem – több más között – egy Kato mozdonyszínt is. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy kellene egy hely ahova a villamosaim befuthatnak egyfajta tárolási jelleggel, csak sokáig nem tudtam mi is legyen. Aztán néhány héttel ezelőtt elkezdtem nézegetni a katalógusaimat, böngészni a netet, így akadtam rá végülis erre. Képekről ítélve úgy döntöttem, hogy kellőképpen jól fog ez kinézni, nekem tökéletesen megfelel majd, ráadásul két villamosom is elférhet benne. Ellentétben a többi Kato épületemmel, ez bizony nem esett ki egy darabban a dobozából, kicsit el kellett vele szöszölnöm ahhoz, hogy összeálljon. Mondjuk erről a tulajdonságáról olvastam még megrendelés előtt, pláne arról, hogy nem kell hozzá ragasztó, így aztán nagyon is kíváncsi voltam arra mennyire lehet nehéz az összerakása.

Lelövöm a poént, semennyire. Mint az a fenti képből is látszódik az egyes darabok a szokásos kereten vannak, így mindössze egy kés és egy vágólap kell a mutatványhoz. Nem kis meglepetés ért akkor, amikor az összeállítási útmutatót tanulmányoztam: elkezdtem nézegetni a japán karaktereket, csakhogy abból ugye semmilyen okosságot nem lehet kitalálni, így inkább az ábrákat tanulmányoztam. Szépen kihajtogattam és leraktam az asztalra a papírt, hogy ne kelljen tartanom és olvasható távolságban maradjon. Aztán egy kósza szellő szépen lefújta onnan én pedig megütközve vettem észre, hogy a lap másik felén angolul ugyanaz rajta van. Azt hiszem viccesebb lett volna mindez akkor, amikor már készen vagyok vele, így csak jót mosolyogtam az egészen.

Itt már az egyik keretet kiszedtem a zacskójából. A vágási pontok kés használatához nincsenek túl jó helyen, így lefektetve több helyen is a levegőben lógtak. Nem volt túl kényelmetlen, de a vékonyabb korlátoknál azért aggódtam, hogy még véletlenül se görbítsem el azokat. Na nem mintha láthatóak lennének kívülről, de erről majd később. A matrica a Katohoz híven nem előrevágott, ezt máig nem tudom megszokni.

Itt már elkezdtem az összeállítást. Mindig csak a szükséges darabokat vágtam le, szépen sorjában, az útmutató szerint haladtam. Érdekességképpen megemlíteném, hogy 25 és 33 milliméteres vágánytengely távolságra is készült a középső elemből (valamint a homlokzatból), így mindenki kiválaszthatja, hogy melyik elemeket válassza a depójához. Nem gondoltam volna ezt, az útmutató hívta fel rá a figyelmemet. Még szerencse, hogy az angolt néztem. A képen amúgy van egy hiba amit a fotózás után orvosoltam is: a már berakott korlátot (nem a lépcsős, srégen is menő, hanem a legtávolabbi) fordítva helyeztem be, nincs értelme ugyanis a fal mellett vezetni a korlátot, sokkal inkább a csarnok belseje felé kell lennie, úgyhogy egyszerűen megfogtam, kihúztam az előre fúrt lyukakból és megfordítottam. A kék összekötő elemek kicsit nehezebben mentek a helyükre, jóval erősebben kellett bepattintani azokat, viszont nagyon jó stabilitást adnak az épületnek, nem lehet “csavarni” az épületet.

Negyed órát előrébb ugorva itt jártam. Mindkét oldalra felszereltem a homlokzatot, a korlátok teljesen elhelyezésre kerültek, a műanyag  ablakelemeket is bepattintottam a helyükre, valamint az egyik falat is a helyére raktam. A homlokzatok eléggé instabilan álltak egészen addig, amíg a falakat nem kapcsoltam hozzájuk. A vágólapon alul fekvő faldarab tetejénél látható milyen egyszerű – ugyanakkor nagyon hatásos – módon oldották meg ezt a kapcsolatot. Az útmutatón heverő keretben még látszódik az a homlokzati elem, amely nem került felszerelésre, ugyanakkor a nagyobb, 33 mm-es vágánytengely távolsághoz tartozik.

Ezennel megvagyunk minden fallal, sőt, az ajtókat is bepattintottam a helyükre. Mind a két oldalon vannak, mindegyik nyitható. A tetejükön van egy pöcök, amely valamennyire odafogja a homlokzat keretéhez, így nem lifegnek állandóan idiótán ide-oda, ha becsukom az ajtókat, akkor azok ottmaradnak a helyükön.

Az épület kapott egy zöld tetőt műanyag ablakokkal. A tető rögzítése az azon látható 6 szellőző alá elhelyezett hat darab kis pöcöknek köszönhető. Pompásan megfogják és egybentartják ezek az épületet. Külön megemlíteném, hogy az ajtók úgy is zárhatók, hogy a Kato Unitrack sínjei behaladnak az épületbe. Hiába, a japánoknál is sokan padlóvasutaznak, szóval ez nagyjából alapkövetelménynek mondható. Az élethűségnek persze odavág, ugyanakkor a játékfaktort igencsak megdobja.

Íme egy utolsó kép a villamosokkal. Teljesen elférnek benne, csak a fotó kedvéért hagytam kint az orrukat. A depóval még lesz egy kis dolgom, ahogy ti is látjátok még semmilyen matrica nem került fel rá, nem vállaltam fel a 35 fokos melegben, izzadó kezekkel való ragasztgatást meg már sötétedett is. Mondjuk így is tetszik, de azért nem árt egy kis japánosítás. Az első képtől az utolsóig egyébként 61 perc telt el, ami ahhoz képest nem rossz idő, hogy közben még fotózgattam is, valamint az unokaöcsémnek mutogattam, hogy mit is fogunk csinálni. Összességében annak ellenére, hogy nem egyben árult termékről van szó, kellemesen csalódtam benne. Az elemek ragasztása pedig őszintén szólva nem hiányzott.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.