Egyes hírek szerint az osztrák vasút (ÖBB) szeptembertől leállítja a még üzemelő 1142-es sorozatú villamos mozdonyait. Ha tényleg így lesz, hiányozni fog e robusztus megjelenésű mozdonysorozat azért is, mert első ausztriai utazásaimkor még szinte egyeduralkodók voltak a villamosított vonalak forgalmában. Persze maga a hír nem ért teljesen váratlanul, mivel egy koros járműtípusról van szó, melyet az 1960-as évtized elején fejlesztettek ki. Abban az időszakban Ausztriában már egyre hosszabb szakaszon húzódott a vasútvonalak felett felsővezeték, ám az akkor általános hattengelyes mozdonytípusok (1010, 1110) a kanyargós hegyi pályákon nem voltak igazán célszerűek. A négytengelyes, 3500 kW teljesítményű, 130 km/óra elérésére képes új mozdony, az 1042-es első példányát 1963-ban adta át a gyártó BES konzorcium az ÖBB-nek, a sorozatból összesen kettőszázötvenhét példány épült. A gyártás során több változtatás is történt a konstrukción, melyek közül a legjelentősebb, hogy az alkalmazható legnagyobb sebesség 150 km/órára növekedett. A gépek nagyobb arányú selejtezése az 1990-es években, a Taurus mozdonycsalád (1016, 1116) térhódításakor kezdődött, és úgy tűnik, 2010 szeptemberében, az utolsó még használatban lévő masinák mustrálásával fejeződik be. Pedig az 1042-es mindent elhúzott, akár egy igásló…

Nem egy fenomenálisan sikerült felvétel (nagyon rossz helyen van az a bokor!), de bemutatom, mert ezt a legkisebb pályaszámú 1042-est, konkrétan a 005-öst ábrázoló fotóm. A kép a Mariazell-vasút kiindulópontjaként ismert St. Pölten közelében, az állomástól Salzburg felé eső vonalrészen készült 1993. június 1-jén.

A 1042-esek nullás sorozata ugyan még csak 130-cal mehet, azonban a nagysebességű pályák megépítése előtt a legtöbb vonalon ez is elegendő volt. Így nem is csoda, hogy 1991. december 11-én a 014-est tették az egyik Wien-Westbahnhofról Németországba induló expresszvonat élére. A mozdony után látható gyorsvonati DB-kocsik látványa ma már nosztalgikus hatást vált ki.

A leobeni iparvidéken, a Gösser sör hazájában sok minden megváltozott az elmúlt két évtized alatt, hiszen az Ausztria egyik legszebb tájképi látványt nyújtó vasútvonalán, az ún. “Erzbergbahn”-on több lépcsőben megszűnt a vonatközlekedés. 1994. május 17-én, a 1042 032-est ábrázoló kép elkészítésekor azonban még eszünkbe sem jutott, hogy ez megtörténhet.

1993. május 29-én Selzthalban jártam, ahol ezt a képet is készítettem az Irdning felé induló, 1042 043 vontatta személyvonattól. Hátrébb látható az Alpok árnyékában elhelyezkedő település és állomása. Selzthal fontos vasúti csomópont, mely nagy vontatási teleppel is rendelkezik. Neve ismert a vasútrajongók körében, hiszen sűrűn rendeztek itt mozdonyparádékat.

Az 501 feletti pályaszámú 1042-esek már 150 km/órás sebességgel haladhatnak. A Semmering-vasúton azonban erre a képességre nincs szükség, hiszen az éles ívekkel és nagy emelkedőkkel tarkított pályán legfeljebb 70-nel lehet “száguldani”. A 1042 509-est 1992. augusztus 29-én a világhírű vonal déli végpontjának számító Mürzzuschlag egy mellékvágányán sikerült lencsevégre kapnom.

Úgy gondolom, e képhez fölösleges aláírást szerkeszteni, hiszen a vasutak szerelmesei egyből rávágják, hogy Semmering állomás Bécsújhely felőli bejáratánál készítettem. Ma már ilyen összeállítású vonaton nem utazhatunk a világörökségünk részét képező vonalon, legföljebb nagy ritkán egy nosztalgia-szerelvénnyel. A személyvonattal érkező 1042 597-est 1992. augusztus 25-én örökítettem meg.

A közelmúltban a mozdonyok egy részét alkalmassá tették ingavonati üzemmódra is, e járművek sorozatjelölését megkülönböztetésül 1142-re változtatták. Ez a kép 2006. május 16-án az Olaszországban található Fortezzába (Franzenfest) vezető ún. Pustertalbahn vonalán, Oberdrauburg állomáson készült, a mozdony mögött egy kerékpárszállításra átalakított tehervagon látható.

Még egy 1142-es, egy viszonylag friss felvételen: a 632-es pályaszámú mozdony egy ingavonat élén 2010. május 10-én látható Graz főpályaudvarán. A stájer főváros környékén akkoriban egyáltalán nem számított ritka látványnak e mozdony, az általa továbbított szerelvények mindkét, felsővezetékkel ellátott irányba, azaz Bruck an der Mur és a szlovén határ felé is közlekedtek.

Ezzel a ma már hosszúnak számító személyvonattal és 1042 666-os pályaszámú mozdonyával 1992. augusztus 25-én találkoztam Payerbach-Reichenau állomáson. A Semmering-vasút mentén található stáció a vasútrajongók körében hosszú, íves viaduktjáról és villamos üzemű helyi érdekű vasútjáról ismert. (A ma múzeumvasútként funkcionáló vonalról készítettem első beszámolómat a Vonatmagazin részére.)

Korábban beszerzési nehézségek és anyagi okok miatt legtöbbször OR-WO nyersanyagra dolgoztam. A keletnémet produktum sajnos nem mindig eredményezett csúcsminőségű végeredményt, mint e fotó esetében sem. Pedig a téma érdekes annak ellenére, hogy gépmenetet ábrázol. Az időpont 1987. október 6., a helyszín a bécsi Duna-híd, a főszereplők a 1042 672 és egy ismeretlen pályaszámú 2143-as.

A Sopron felé irányuló kiágazással rendelkező Ebenfurth környéke szokatlan vágányelrendezést kapott, ugyanis a bécsújhelyi kétvágányú fővonalból egy kiágazás vezet az állomásra. Ennek köszönhetően az áthaladó vonatok nem is érintik a pályaudvart, mint a képen látható 1042 673-mal 1993. július 1-jén vontatott teherszerelvény sem. A háttérben a kiágazó pálya fölötti felsővezeték-tartó oszlopokat láthatjuk.

1988. március 2-án, bár a naptár szerint már tavaszodni kellett volna, sűrű hóesés szakadt az osztrák fővárosra. Mivel hideg nem volt, a gyorsan olvadó hó gondot nem okozott, annyit azonban “sikerült” elérnie, hogy a Merzendorf állomáson áthaladó 1042 674-esből és személyvonatából ne sok látszódjon ezen a képen.