Főoldal » Vasút, Vasútfejlesztés

Jegyeket, bérleteket!

IST 2010 augusztus 4 3 megjegyzés

Bár tudom nagyon jól, hogy a hazai tömegközlekedési társaságok életében igencsak nagy szerepet játszanak az önkormányzati/állami támogatások, a jegyekből származó árbevétel azért még mindig fontos eleme a működésüknek. A britek felismerték azt, hogy az aki igénybe kívánja venni a szolgáltatásukat az bizony kényelmet szeretne: szeretné minél egyszerűbben és gyorsabban megvásárolni a jegyét, lehetőleg a legolcsóbb járatra amely a számára megfelelő időpontban indul. Ha pedig ilyen utasigény van akkor nem az a megoldás, hogy erőnek erejével rákényszerítjük valamire, hanem az, hogy maximum finoman terelgetjük az általunk preferált felé. Bár a britek rendszere sem tökéletes, most mégis a Modern Railways cikke alapján megpróbálom bemutatni merrefelé tartanak ők, mi a helyzet náluk a különböző jegyekkel és bérletekkel.

Az angolok vasútja gyorsan változik, különösen ha a magyar vasúthoz hasonlítjuk. 2010-re érték el azt, hogy az értékesített jegyek több mint felét már nem a “pénztárakban”, azaz a jegyirodákban adják el, hanem más módokon. A jegykiadó automaták például a teljes forgalom 18%-át adják. Sokszor csóvájuk a fejünket, hogy mennyire Budapest központú ez az ország, holott vasút ügyében a briteknél háromból két jegyet Lonbonba/Londonból/Londonon belüli utazásra vásárolják, ami döbbenetesen nagy arány. A jegyeladó irodák visszaszorulása ugyanakkor nem következhetne be, ha annó még nem bővítették volna azokat. Az elmúlt 15 évben ugyanis ahhoz, hogy kiszolgálják az utasok igényeit tudták, hogy azt az alapvető dolgot, mint a minél gyorsabb és egyszerű jegyvásárlási lehetőség biztosítása, nem szabad elhanyagolni. Így aztán sorra bővítették a jegyirodákat, valamint vezettek be alternatív vásárlási lehetőségeket is. Utóbbiak aztán persze azt eredményezték mára, hogy több jegyiroda is túlzottan nagy már az igényekhez képest, szóval megkezdődik majd a csökkentésük is, de ezt be kellett vállalni. A Keleti-pályaudvar jegyvásárlási lehetőségeit gondolom mindenki ismeri, a sokszor félórás vagy még tovább tartó sorbanállás vélhetően nem azt erősíti meg az utasban, hogy legközelebb is ezzel próbálkozzon. Sokunk álma teljesülne ha normális számban nyitnának ablakokat. De ez persze a BKV-ra is igaz, mondjuk ott a “kutyaólak” elterjedésével látszik némi javulás, még ha az szerintem borzasztó igénytelennek is mondható.

London Waterloo pályaudvar - A peronok csak kapukon át közelíthetőek meg. Érdemes nézni a kijelzők darabszámát, nem aprózták el.

Internet
Amikor a briteknél beindult az internetes jegyértékesítés, több cég is kipróbálta magát a piacon, melyek közül a Virgin által létrehozott thetrainline.com vált a legjelentősebbé, dominálta a piacot. Az online jegyeladás fejlődésével aztán több komolyabb szereplő is létrejött, így ma már a Raileasy és a MyTrainTicket.co.uk is ott van az élbolyban és idénre  várható egy negyedik nagy szereplő belépése is. Kíváncsi lennék mondjuk arra, hogy vajon itthon működne-e ez a modell, vajon létre lehetne-e hozni jegyeladásra alapított céget amely jutalékot kapna a MÁV aktuális személyszállító leányvállalatától az eladott jegyek után. Az utasok felé egy utasbarát honlappal, állomásokra kihelyezett automatákkal, postán/futárszolgálattal elküldött jegyekkel és bérletekkel lehetne vásárlásra ösztönzően hatni.

Visszatérve a britekre, a jegyértékesítők különböző szolgáltatásokkal próbálják magukhoz kötni az utasokat: a MyTrainTicket.co.uk például bevezette a repüléshez hasonló pontgyűjtő akciót, így aki náluk vesz jegyet az pontokat szerez, amit aztán későbbi utazásokra fel lehet használni. Jelenleg 2 millió ember gyűjtöget, ami nem kis szám, ráadásul folyamatosan növekszik ez az érték. A Raileasy inkább a szoftverét fejleszti, arra koncentrálnak, hogy minél olcsóbb utakat tudjanak ajánlani, esetleg későbbi indulást, hogy a csúcsidőt elkerülje az utas. Mindehhez persze tudni kell, hogy Nagy-Britanniában több vasúttársaság is van amelyek akár ugyanazon a vonalon is járhatnak, eltérő díjat felszámítva az utasok felé. Nagyjából mint mondjuk a repülésnél. Itthon ugyebár teljesen mindegy, hogy a 60 kilométeres távolságot melyik két település között teszed meg, csak a távolság számít a jegyeknél. Na a Csatornán túl ez nem igaz. Mindezek mellett a Raileasy egyik speciális jegyfajtája a félig fix utazási időpontú jegy is: az odaútra fix a vonat, visszafelé viszont már majdhogynem szabadon választott. Ez ideális azoknak, akik meghatározott időpontra mennek mondjuk egy megbeszélésre, de nem tudják, hogy visszafelé melyik vonatot érhetik el. További repülős vonatkozása is lesz a Raileasy új szoftverének: hasonlóan a lastminute.com-hoz, az olyan utaknál mint London-Manchester, a repülők mellett a vonatok is meg fognak jelenni a kínálatban, ami újabb vasúti utazásokat generálhat. Magyarországon mindenki azt hangoztatja, hogy mennyire nagy szükség lenne a tömegközlekedési rendszerek összehangolására, mégsincs olyan kereső szoftver, ami a buszok mellett a vonattal való eljutási lehetőségeket is felajánlaná illetve fordítva. Pedig igencsak jó lenne.
Az említett cégek mellett persze a vasúttársaságok saját honlapjain is megvásárolhatók a vonatjegyek az adott útra, ezeken viszont értelemszerűen más cégek által, ugyanarra a vonalra nyújtott járatokat és azok árait nem fogjuk látni. És hogy mi is történik akkor, ha a neten megvettük a jegyünket? Nos, lássuk hogyan is lehet így utazni!

Pályaudvari nyomtatás
Triviális példa, itthon is láttunk már rá gyenge kezdeményezést, csak a háttér biztosításának hiánya könnyen elsodorhatja ezt a lehetőséget. A kedves utas kap egy kódot amit bepötyögve az automatába az kidobja a jegyét. Korábban amíg nem voltak szinte mindenhova automatikus kapuk felszerelve, simán papírfecnire felírt azonosító számmal is tudtam utazni. A jegyvizsgáló ellenőrizte a nála lévő listával a számsoromat  és kész. A kapuk világában viszont szükség van a jegyre, így maradtak az automaták. Ezek előnye a gyorsaság, hátránya viszont, hogy a telepítésük nem kevés pénzbe kerül, hát még a fenntartásuk: a briteknél átlagosan minden jegyre 80 penny karbantartási, üzemeltetési költség jut, ez olyan 260 forint. Emiatt keresnek más, olcsóbb lehetőségeket a jeggyel kereskedők.

London Charing Cross - Szintén kapukon át juthatunk el a vonatokig, jobb szélen jegyautomaták.

Otthoni nyomtatás
Kézenfekvőnek mondhatnák azt a vasúttársaságok, hogy a kedves vásárló akkor inkább nyomtassa ki helyettük a jegyet. Alapvetően jó ötletnek tűnik, hiszen ezzel letudják az automaták üzemeltetésének költségeit, ráadásul a repüléseknél is ez talán az egyik legelterjedtebb módszer. Csakhogy utóbbi esetben pontos utaslistájuk van a jegyet vásárlókról, ráadásul egy helyen lehet csak beszállni a gépbe. A vonatoknál komolyabb biztonsági módszereket is kell alkalmazni a csalások elkerülése végett, hiszen ott a rendszer nem tartja nyilván név szerint kire szól a hely, nem kérnek azonosító okmányt sem az utazáshoz. A thetrainline.com-nál például a papírra kétszer kerül rá a vonalkód, ráadásul ezek elhelyezésénél odafigyeltek arra is, hogy lehetőleg ne ott legyenek ahol az emberek általában összehajtják a kinyomtatott papírlapot. Gondoltatok volna ilyen apróságra? A dolognak persze hátránya is van: nem mindenkinél van otthon nyomtató, bár erre megoldás az e-mail-es visszaigazolás amit mondjuk munkahelyen is ki lehet nyomtatni.

Mobiltelefonos jegyek
A mobiltelefonos jegyvásárlást az angolok olyan területnek látják amelyben nagy a potenciál, viszont ennek ellenére nem fejlődik akkora ütemben mint amekkora talán elvárható lenne. A problémát itt az jelentheti, hogy egy olyan felhasználóbarát kezelőfelületet sikerüljön összehozni, amely telefonon is könnyedén átlátható és kezelhető. Nem kis gondot jelent a készülékek nagy száma valamint az operációs rendszerek különbözősége, meg kell oldani, hogy a vonalkód a telefonról is jól leolvasható legyen. A thetrainline.com-nál idén fog beindulni ez az értékesítési forma, de a Chiltern Railways már évek óta használja. A vasúttársaságok is kezdenek készülődni, olyan készülékeket telepítenek vonatokra illetve vasútállomásokra, amelyek le tudják olvasni a vonalkódot akár mobiltelefon képernyőjéről is.
A Heathrow Express-en is bevezetésre kerül majd ez a lehetőség, viszont ott újabb érdekes dologba futottak bele: mi van akkor, ha valaki 10 jegyet szeretne megvenni a járatra, mert sokat utazik és így egyszerűbb neki. A szoftvernek tudnia kell azt, hogy ilyen esetben az utazáskor érzékelje ezt és csak egy jegyet vonjon le a tízből. Vonaton lévő ellenőrző készülék esetén ez azt jelenti, hogy online kapcsolatban kell lennie az adatokat tároló szerverrel, azaz az internetes lefedettséget biztosítani kell.
Szintén a thetrainline.com-nál tapasztalták azt, hogy a jegyvásárló/útvonalkezelő szoftverüket minden ötödik brit iPhone tulajdonos letöltötte, sőt ezek fele többször is használta a programot vonatkeresésre az elmúlt hónapban. A cégnél a hétvégi keresések harmada zajlik ezen a szoftveren keresztül ami igencsak jó arány ahhoz képest, hogy mindössze 6 hónapja van a piacon.

Jobb felül az Oyster kártya, alatta a Heathrow Express-re szóló jegy. További érdekesség az alatta lévő, amely hajóra is szól, nem csak vonatra. A bal felső és bal alsó nagysebességű vonat igénybevételére jogosított.

Okoskártyák
Ezek azok, amik itthon még nem mondhatók elterjedtnek. A britek elsősorban az 1998-tól üzemelő Oyster cardon át ismerik, amely a londoni tömegközlekedési rendszer “bérletének” mondható. Kis műanyag lap chippel ellátva: tölthetsz rá pénzt amiből utazásonként a levon a rendszer (belépéskor és kilépéskor is oda kell tartani a leolvasóhoz), méghozzá a lehető legkedvezőbb árat, vagy pedig vehetsz rá bérletet. A kettő kombinációját is tudja kezelni, így ha valakinek az 1-es és 2-es zónára van bérlete de kimegy a zónán, akkor a bérlet érvényességi területén belül nem számít fel plusz összeget, csak a kinti részre veszi le a jegy árát. A leolvasók egyébként tájékoztatnak is, figyelmeztetnek ha lejár a bérlet vagy ha kevés összeg maradt a kártyán. A leolvasás ideje talán egy másodperc, szerintem remekül használható még a londoni csúcsban is. Sokáig egyébként azt hitték, hogy ez lesz az a kártya amit egyéb kis összegű tranzakciókhoz is fel lehet majd használni (jellemző példa lehetett volna a parkolás illetve mondjuk újságvásárlás), azonban nem sikerült megegyezni a bankokkal, így kútba ugrott a dolog. Most a Transport for London (kvázi a londoni BKV) az utódját keresi a kártyának.

ITSO rendszer
A betűk az Integrated Transport Smartcard Organisation-t (Integrált Közlekedési Okoskártya Szervezetet) jelenti, amely egy saját rendszert dolgozott ki. Kicsit hasonló az Oyster kártyához, viszont ennél a platform kidolgozása volt a lényeg, amelyhez tudnak kapcsolódni az egyes buszos vagy vonatos közlekedési társaságok, a bankok, illetve gyakorlatilag bármely piaci szereplő. A rendszer nyílt abból a szempontból, hogy a specifikációk adottak, mindenki hozzá tudja igazítani a saját rendszerét, míg ez az Oysternél nem áll fenn, az zárt ezen a téren. ITSO specifikációval rendelkező kártyából több mint 10 millió van már most is, elsősorban buszos cégek használják, így nagy a potenciál arra, hogy ha a vonatosak is összehangolják a rendszerüket ezzel akkor minden további nélkül a meglévő kártyákkal tudnának náluk is szolgáltatást igénybe venni az utasok.

Lehetőségek?
Mint az olvasható fentebb, bőven van miből válogatni. Mindenki tudja azt a briteknél, hogy a hagyományos jegyek ideje már rég lejárt, ha nem muszáj akkor az emberek nem fognak sorban állni a jegyirodákban. Ezt egyébként én is tapasztaltam: a nagyon durván forgalmas Waterloo pályaudvaron mindig csak alig néhány ember várakozott az irodában, a többség a már meglévő kártyáját használta, a jegy nélküliek pedig az automatákat. Ehhez persze az is kell, hogy az állomáson nem 3 automatát helyeztek el amiből kettő mindig rossz, hanem egy “pirinyót” többet. Szóval a változás az adott, azt azonban még senki sem tudja, hogy pontosan milyen formát fog ölteni, melyik lesz az a fizetési metódus ami győzedelmeskedik a többi fölött. A változások egy része például nem is a vasúti iparágtól függ, elég ha csak a mobiltelefonok fejlődését megnézzük: egy évtizede már az is nagy szám volt ha valaki fekete-fehér háttérképet tudott beállítani a telefonján, nemhogy jegyet vásárolni.
Vagy vegyük például az automata kapukat, amelyek nagyszerűen beengedték az embereket a peronokra (illetve onnan ki), amennyiben a mágnescsíkot tartalmazó jeggyel megetettük. Egy mobiltelefonos vonalkód esetén mindez nem játszik, nem fogjuk begyömöszölni a jegy résébe a telefont, de sokra nem is mennénk vele. Alkalmassá kell tenni őket arra, hogy le tudjanak olvasni vonalkódot. Csakhogy jön a kérdés, miről olvassák le és hogyan? Hiszen más-más megjelenése, nagysága lehet egy iPad-es vonalkódnak vagy egy iPhone-osnak, esetleg egy nyomtatottnak. Ráadásul mindenhol cserélni kellene a kapukat a technika fejlődésével vagy plusz kiegészítőket rájuk aggatni, ami finoman fogalmazva is borzasztóan drága. Mit csináljunk akkor, ha az állomásra való menet közben egy hosszúra nyúlt telefonos megbeszélés miatt lemerül az akkumulátor? Szóval akadnak még kérdések bőven amin el lehet töprengeni, de legalább töprengenek a britek.

Nektek melyik rendszer lenne a legszimpatikusabb, ti hogyan képzelnétek le a jövőt itthon?

Forrás: Modern Railways, 2010 július

Képek: IST

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    1116001 mondta:

    Ez a kiszervezem a jegyeladást című dolog, náluk azért tud működni, mert rengetek vasúttársaság van. És így egyszerűbb egy portálról majd minden társasághoz jegyet venni nem? (ez csak egy tipp a részemről)

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Nem csak a jegyvétel egyszerűsége számít, hanem például az ára is, a sok cég miatt bizony vannak különbségek az árazásban ugyanazon útvonalnál is. A kiszervezés amúgy szerintem nem jó szó mivel a vasúttársaságok maguk is végeznek jegyeladást, márpedig ez jelentős különbség a kiszervezéshez képest. A személyszállító cégek megadják a lehetőséget más vállalkozásnak, hogy belépjenek a piacra, a saját eszközeikkel próbáljanak meg még több jegyet eladni.

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Klassz cikk :)
    A jövő Mo.-n? (Előre is elnézést kérek a kommentért. Nem érzem jogosnak, hogy egy külföldön lakó alkot véleményt.)

    Ha negatív szemmel nézem, akkor minden marad így, papír alapon, mert aki eldönti, sosem tömegközlekedik, nem érdekli. (Inkább nem írom le a pl. a debreceni politikusok döntését az ottani bérletekkel kapcsolatban. Túl sötét van ott mostanság.)
    Reálisan: budapesten kívüli városokban kísérletként bevezethetnek valamilyen papírmentes rendszert.
    Pozitívan: ráébrednek, hogy ez így nem jó, hozzáértő emberek ültetnek megfelelő székekbe, és a lakosság is rájön, hogy a bérletszelvény nem jó, és örömmel megtanulja a chipkártya használatát.

    Szándék kell, és akkor lesz fejlődés. Addig nem.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.