Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút

Nagyváradi anziksz

Tastam 2010 augusztus 26 2 megjegyzés

2008. szeptember 20-án a Nosztalgia Kft. Nohabos különvonatának fedélzetén utaztam első ízben Nagyváradra. Akkor az időjárás nem igazán volt megfelelő – szinte egész nap esett -, így elhatároztam, hogy ismét felkeresem ezt a rendkívül megnyerő megjelenésű várost. Erre végül közel két év múltán, 2010. augusztus 21-én került sor, amikor szerencsére minden körülmény adott volt egy jó hangulatú kiránduláshoz. Igaz, korán kellett kelnem, viszont így elég idő állt rendelkezésemre egy alapos városnézésre, némi vonatfotózással megspékelve.
Nagyváradra már több, mint másfél évszázada megérkezett az első vonat: a Tiszavidéki Vasút 1858 április 24-én nyitotta meg a Püspökladányba vezető vasútvonalát. Az építkezés lassan folytatódott, a Kolozsvárra vezető folytatás csak 1870 szeptember 7-ére készült el. Közben több irányba is létesültek kiágazó pályavonalak, ezek közül azonban napjainkban kettő – a trianoni békediktátum következményeként – nem üzemel. Maga a város hozta a várt formáját, ráadásul a Debrecenből immár hagyományosan áthozott néhány virágkarneváli kocsi között látható volt - az idén első ízben - a Szent Korona. Egy szó, mint száz, igazán kellemes és sikeres kirándulást tudhatok magam mögött, s biztos vagyok benne, hogy nem most jártam utoljára Nagyváradon.

Kora reggeli hangulat Biharpüspöki állomáson: a 65-1300 a Kolozsvárról Budapestre közlekedő Ady Endre IC élén érkezik éppen. A kistelepülés, mely napjainkra összenőtt Nagyváraddal, eredetileg is szép felvételi épülettel rendelkezett, a pályaudvar aztán Trianon után fontos határállomássá avanzsált. Remélhetően nemsokára Románia felé is megszűnik az útlevél-ellenőrzés, és akkor az itteni 15-20 perces tartózkodások is lecsökkennek, vagy megszűnnek.

 

Ennek a képnek akár azt a címet is adhatnánk, hogy ”a tékozló fiú visszatér”. Hogy miért? A Németországtól több társával egyetemben megvásárolt gép ugyanis Romániában látta meg a napvilágot; 1970 táján a bukaresti “Augusztus 23 Művek” nagy példányszámban építette a keletnémet vasút részére az ott U-Boot-nak (tengeralattjáró) becézett járműveket. Ezt a példányt Biharpüspöki egyik ipartelepének udvarán sikerült lekapni.

 

Nagyvárad állomása előtt a Püspökladányból beérkező vonal mellé kanyarodik az egykori fiumei átlós-, jelenleg Aradra vezető fővonal. A két vágány a hátralévő rövid szakaszon párhuzamosan halad, mellettük tárolóvágányok nyújtózkodnak. Itt érdemes figyelni, hisz’ a személykocsik mellett általában láthatunk itt mozdonyokat, esetleg motorvonatot is. Most szerencsém volt: épp a 62-1110 pályaszámú hagyományos “Sulzer” várta a következő feladatát.

A város indóházát a Tiszavidéki Vasút építette meg a maga jellegzetes stílusában, azonban azt a XIX./XX. század fordulóján helyi építész közreműködésével jelentősen bővítették, illetve átépítették. Nemrégiben megejtett mintaszerű felújítása után ma régi pompájában szolgálja az utazóközönséget, bár az újonnan létesített házi peront és a szigetperonokat lefedő építmény meglehetősen igénytelen megjelenésű.

2010 augusztusában állították ki a külsőleg felújított 142,044 pályaszámú gőzmozdonyt az állomás egyik mellékvágányán. Románia egyik legerősebb gőzmozdony-sorozata az osztrák 214-es licenszeként Resicán épült 179 példányban. Ki tudja, esetleg jobb – és talán egyszerűbb, olcsóbb is – lett volna kihozni a jelenleg is a vontatási telep területén tárolt másik vasparipát, amely az egyszerű halandók számára megközelíthetetlen, fotózhatatlan helyen van továbbra is.

A Kolozsvár felé eső Rontó állomáson Hollód felé kiágazó mellékvonal személyforgalmát a közelmúltban a TFG magántársaság elésztette újjá. Kezdetben a kéttengelyes, keletnémet eredetű sínbuszok Félixfürdőig közlekedtek, 2010 augusztusától azonban “új” motorvonat érkezett, szintén Németföldről, mely már Cordau állomásig jár. A kocsik oldalán látható táblázat szerint a járművek számos ország, köztük akár hazánk vonalain is közlekedhet(né)nek.

A város utcáin is járnak vasutak, mégpedig villamosok; a nagyváradi villamosforgalom 1906. április 6-án indult be. A Bécset is megjárt turista számára ez a járműtípus alighanem ismerős, hiszen az osztrák fővárosban is közlekednek ilyen kocsik. A tíz alacsonypadlós villamos egyikét ábrázoló felvétel háttérben az 1900-as évek elejéről származó, hatalmas óratoronnyal díszített eklektikus Városháza látható.

Ma már szervesen hozzátartoznak Nagyváradhoz a 2008-ban megjelent, ULF-151-es típusjelű járművek, jól is mutatnak a modern, villamos-csodák (kérdés, hogy meddig bírják majd az itteni, nem éppen ideális pályaviszonyokat). A járműpark gerincét azonban a már meglehetősen koros, Tátra gyártmányú szerelvények alkotják, a rendkívül tarka állomány két képviselőjét a felvételen a város egyik nagy parkja mellett láthatjuk.

 

A Kolozsvár felé vezető vasútvonal egy domboldalon, a város utcái felett, ám mégis bevágásban halad kelet felé. A fotó a Körös-parti stranddal nagyjából egyvonalban haladó vonatot ábrázolja, jobb kéz felől pihenőpark terül el. A szerelvényt a remotorizált 82-0410-es pályaszámú “Dácsia” továbbítja. Érdemes felkapaszkodni a képen is látható meredek sétányon, hiszen a tetőről pompás panorámában gyönyörködhetünk.

Nem sokkal távolabb a két sínpár vashídon keresztezi a Sebes Köröst, melynek partját horgászok, jó időben strandolók népesítik be. A túlparton továbbrobogó vonat, mint a felvételen szereplő, Budapest Keleti pályaudvarról Kolozsvárra igyekvő Ady Endre IC is, hamarosan eléri Nagyvárad teherpályaudvarát, a Keletit (Oradea Est). Utána már hamarosan a Kárpátok vonulatai közé ér a szerelvény.

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


2 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Érdekes beszámoló, köszönjük. Még nem voltam Nagyváradon eddig, de a fotózásról nem hallottam jó dolgokat. Téged nem piszkáltak a rendőrök, vagy a 3-4 évvel ezelőtt hallottakhoz képest már változott a vonatfotózás elfogadottsága?

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    Nem tapasztaltam semmi különöset sem most, sem a múlt alkalommal, korábban pedig nem jártam ott. De jómagam a diszkrét fotózás műfaját űzöm, tehát igyekszem nem felhívni magamra a figyelmet, különösen nem a “veszélyes” minősítésű helyeken. Talán ennek is köszönhető, hogy a több, mint harminc éves vasútfotózási múltam alatt egyszer sem ért atrocitás, de a rámszólásokat is meg tudnám számolni az egyik kezemen. Ha pedig rendőr, vasútőr van a láthatáron, inkább elő sem veszem a masinát, különösen nem Romániában, mivel nem hiányzik az hogy sokak szeme láttára elvezessenek, vagy hasonló dolog történjen. Ezt csak javasolni tudom mindenkinek. Neked pedig azt, hogy pótold be a mulasztást és látogass el Nagyváradra. Családi programnak is kiváló.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.