Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút

Balkáni vonatozás (1. rész)

Tastam 2010 szeptember 25 11 megjegyzés

Már több, mint három évtized is elmúlt azóta, hogy a volt kelet-Németország vasútmodellező klubja folyóiratának két egymást követő számában cikket közöltek egy bulgáriai kisvasútról. Akkor hallottam először a 760 mm-es nyomközzel megépített Septemvri – Dobrinishte vonalról, és azonnal elhatároztam, hogy magam is felkeresem a leírás alapján valószínűleg gyönyörű tájon futó hegyivasutat. Az akcióra végül 2010 nyarán került sor, ami súlyos hiba volt részemről. No nem azért, mert feleségemmel együtt odautaztam, mivel felejthetetlen élményben volt részünk. A hiba az, hogy nem korábban látogattam meg a Rodope környékét, hisz’ a napjainkban mindössze négy pár személyvonatot látó sínpályán korábban nem csekély teherforgalom is zajlott, s több állomáson saját tolatógép, iparvasúti mozdony teljesített szolgálatot. De ezen ma már kár keseregni, inkább örüljünk, hogy a vonalon még ma is van közlekedés! Magát Bulgáriát eredetileg légi úton terveztük elérni, de a hozzánk csatlakozott vasutas útitársaink kérésére mégis a vonatozás mellett döntöttünk. Aztán egy sajnálatos haláleset miatt végül csak kettesben keltünk útra, ami nemcsak anyagilag bizonyult kedvezőbbnek a repülésnél, hanem igencsak izgalmasra sikeredett. Lássuk, miféle meglepetések leselkedtek ránk, milyen kalandokon estünk át az utazás során. [Itt jegyzem meg, hogy a fotók némelyikét, minősége miatt normál esetben valószínűleg nem tettem volna közszemlére, most azonban a számomra különeges téma miatt - felnőttként először jártam az érintett országokban - illusztrációként megkockáztatom a publikálásukat.]

A legcélszerűbben az látszott, hogy a Belgrádig közlekedő Ivo Andrić gyorsvonatra Kiskunhalason szállunk fel. A képen természetesen nem a nevezett nemzetközi gyors látható, viszont annak ablakából készült a fotó. A vonatot ugyanis a 9 perces tartózkodása idején (amikor az ellenirányú, egyébként késetten érkező Avalával kellett volna kereszteznie) utolérte az őt követő tehervonat.

A menetrend adatai szerint a vonatnak három személykocsiból kellett volna állnia, az utazásunkkor közlekedő szerelvényt azonban öt vagon alkotta. Ráadásul a három légkondicionált kocsi utáni erősítés hagyományos, lehúzható ablakos volt, alkalmat kínálva az útközbeni zavartalan figyeléshez és fotózáshoz. Sztara Pazova állomáson pédául – bár pocsék fényviszonyok uralkodtak – az éppen tevékenykedő tolatóst sikerült megörökítenem.

Szerbia vasútjain különleges élmény utazni. A szélsőségek világa ez, hol 120 km/órás sebességgel suhanunk, hol tízzel döcögünk akár félórán át, de általában a kettő közötti kényelmes, vidékies tempó a jellemző. A Belgrádot megelőző vonalszakaszon jelenleg nagy munkálatok folynak, az építkezésben az éppen Nova Pazova állomáson ácsorgó 703 528 és szerelvénye is kiveszi a részét.

Az Ivo Andrić, elhaladva a belgrádi pályaudvar végében szomorkodó, szebb napokat is látott 33 087-as mellett, az állomás területén át vezető szakaszt lépésben tette meg. Utunkat a Szófiába közlekedő éjszakai gyorsvonattal folytattuk, mely kalandfilmbe illő élménnyel ajándékozott meg: páholyból figyelhettük a Nišben felszállt cigarettacsempész-bandák akcióját. A szerelvény a bolgár fővárosba közel másfél órás késéssel esett be.

Szófia nagyállomásának impozáns utascsarnokának közepén egy 600 mm-es nyombőségű, német építésű gőzmozdony fogadja az utasokat, valamint kint, az épület mellett is láthatunk egy szintén germán eredetű, de nagyvasúti vasparipát kiállítva. Érdekesség, hogy a csarnokban szabadon használható – ingyenes – vezeték nélküli internet-elérés van kiépítve, amit néhány laptopos fiatal éppen igénybe is vett.

Jegyváltás következett, ami némi kommunikációs nehézséggel megspékelve ugyan, de végül sikerrel zárult. Figyelemre méltó, hogy a Bolgár Vasút (BDŽ) tikettjei vonatszámo(ka)t is tartalmaznak. Hogy ezt mennyire veszik figyelembe jegyvizsgálatkor, nem tudom, de visszaúton nem a jegyemen jelzett vonattal utaztunk, hanem az első beérkező csatlakozó szerelvényre szálltunk fel, amit (ha jól gondolom) szóvá is tett a kalauz.

A bulgár főváros pályaudvara akár szép is lehetne, de korántsem az. Nem fejpályaudvar, hanem átmenőállomás, ami már magában is szokatlan. Első ránézésre megállapítható, hogy az elmúlt, megalomániás építkezéseiről is híres rendszerben emelték, a gigantikus peronok azonban a jelenlegi forgalomhoz nevetségesen túlméretezettek. Viszont az óriási csarnok kiválóan el van látva kávéautomatákkal, melyek finom nedűvel szolgálnak, igen olcsón…

A BDŽ pályaállapotai valamivel jobbak, mint a szerb vasútnál tapasztaltak, leginkább Romániát juttatták az eszembe. Ez remekül látszik eme felvételen is, amelyen a hangzatos Elin Pelin állomáson tolató 55 141-es “nagydácsia” szinte elvész a vágányok között hullámzó fűtengerben. A Várnába tartó gyorsvonat egyébként a meleg nyári idő ellenére – az általunk használt rövid szakaszon – kellemesen gyér utasterheléssel haladt.

A közel két órás utazás nem mondható unalmasnak, mert a vasútvonal igen kanyargós vonalvezetéssel átvág a Rodope egy nyúlványán, miközben több alagúton és látványos viadukton is áthalad. Valamennyi talán ezen a Belovo állomáson várakozó pályafenntartási gépet ábrázoló képen is látszik a gyönyörű tájból, és egy kevés az itt közvetlenül a vasút mellett csobogó Marica folyóból. Itt már leszedtem a bőröndöt a csomagtartóból, hamarosan átszállunk.

Végre megérkeztünk: Septemvri, leszállás! Utazásunk azonban még korántsem ért véget, hiszen most következik maga a kisvasutazás. Úticélunk a bő 100 km-re található Bansko városka, ahova a 760 mm-es sínpáron guruló vonaton még öt órát kell zötyögnünk. Bár annak indulásáig még volt időnk, elfoglaltuk helyeinket az apró kocsiban. Ez helyes döntésnek bizonyult, mivel a négy kocsiból álló szerelvény indulásra megtelt.

A rendelkezésre álló időt kihasználva még szétnéztem Septemvri nagykiterjedésű pályaudvarán. A felvételi épülettel szemközt egy keletnémet gyártmányú tolatómozdony álldogált, a típusból 1965 és ’86 között összesen 293 példányt épített az akkor baráti ország járműipara a BDŽ részére. A háttérben félreállított kisvasúti személyvagonok sorakoznak, még hátrébb pedig azok a hegyek emelkednek, melyek közé hamarosan indulunk.

A műhely mögött a kisvasút nosztalgia-szerelvénye várakozik, a hozzá tartozó gőzmozdonyt azonban fedett helyen, a fűtőházban tárolják. A legközelebb álló kocsi a vasút megnyitásától (1928) dolgozik a vonalon, a többi a ’40-es évek elejéről származik. Föllépve a nyitott peronra, a vagon példaszerűen helyreállított – természetesen fapados – belsejét is megszemléltem, a műhelynél tartózkodó dolgozók nem küldtek el.

Íme, így fest egy balkáni keskeny nyomközű vasúti kocsi belseje. Az első pillantásra lenyűgöző a hazai viszonyokhoz, azaz fapadhoz szokott utas számára – azonban a kocsi ablakát nem lehet lehúzni, csak buktatni, a vastag műanyagkeret gátolja a kilátást, ráadásul az üléssorok nincsenek szinkronban az ablakok vonalával… Viszont tény, hogy az ablakok remekül szigetelnek, ami az errefelé megszokott kemény teleken nem hátrány.

Végre eljött az idő és meglódult a szerelvény, a vonat pompás tájakon át zakatolt. A menetrendem szerint hamarosan vonatkeresztezés lesz, előszedtem hát a fotómasinát, ám a kijelölt állomásról vonatunk simán továbbindult. A következő állomáson, Kostandovón azonban félreálltunk és némi várakozás után, vagy egy órás csúszással befutott a szemből közlekedő vonat. Na, mondom, jól kezdődik, ha ilyen késések vannak errefelé…

Különösebb eemény nélkül eljutottunk az utolsó előtti megállóig, Razlogig, ahol a szomszéd vágányon egy vonat tartózkodott, mégpedig nem személyszállító! Normál esetben, ha nem csomagokkal, közel két napos folyamatos utazás után vagyunk, itt leszálltam volna egy pár fotó kedvéért, hisz’ úticélunktól már mindössze 6 km-re voltunk. Most azonban, tekintettel nejemre is, megelégedtem egy pocsék fényviszonyok melletti gyors kattintással.

Végre az indulás utáni napon, délután öt órakor leszállhattunk a vonatról Bansko állomáson. A java azonban még hátra volt: meg kellett keresni szállásunkat. A település téli síparadicsom, ebből következik, hogy nyáridőben meglehetősen kihaltak utcái. A tömeg igazából nem is hiányzott, a helyiek rendkívül barátságosak, ezekből következően remekül éreztük magunkat az ott töltött néhány nap alatt.
(Folyt. köv.)

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


11 megjegyzés »

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Klassz, várom a folytatást!
    Mindig elszomordok, hogy otthon a keskeny nyomközű vasút a “kicsi, lassú, döcögős, drága, értelmetlen, semmibe vezető” szinonímája. (Kb. mint a villamos = lassú, sárga.)
    Pedig nem kellene, hogy az legyen, íme a példa :) , egészen komoly gépek közlekednek keskeny nyomközön.
    :)

  • avatar
    crash mondta:

    Nagyszerű post, várom a következő részt. Az a baj ezekkel a balkáni postokkal, hogy addiktívak: az emberben egyre erősebb az érzés, hogy meg kell ezeket a kisvasutakat látogatni:-)

    Apropó, a Ganz motokocsiról fogsz még képeket felrakni ?

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    És ebben mi a baj? Egymást követik a jobbnál jobb programajánlatok.
    A Ganz motorkocsiról természetesen lesz még sztárfotó.

  • avatar
    crash mondta:

    Bajnak nem baj, csak látom magam előtt, hogy jövő nyáron kisvasutazni kell mennam Mokra gorába meg Bulgáriába :)

  • avatar
    Misi Misi mondta:

    Érdekes egy ilyen mozdony a keskeny nyomtávú vasúton. Első ránézésre azt hittem, hogy normál nyomtávú…

    A Sargani nyolcast, amit Crash említett valóban érdemes megnézni, nem csak mert győnyőrű, hanem mert tudtommal Szerbiában nincs is másik működő keskeny nyomtávú vasút…

    Lenne egy kérdésem: A belgrági állomáson rohadó ex br52-es valóban a 33 087-?s volt? Én pár évvel ezelőtt láttam teljesen felújítva, fura hogy azóta ennyire tönkrement…

  • avatar
    IST mondta:

    És ez még csak az első rész? Remek. :-)
    (A fotók minősége miatt szerintem ne aggódj, nekem például tökéletesen megfelelnek, de gyanítom többen is úgy vannak vele, hogy szívesen látják az ilyen írásokat és nem várnak el tökéletes beállításokat és Photoshop által agyonretusált képeket.)

  • avatar
    crash mondta:

    Tastam: hamár kivasút…. Mennyi id?t érdemes a kisvasútra szánni? Egy napot simán el lehet tekeregni, nem?

  • avatar
    B.Zsolt mondta:

    Én is köszönöm a beszámolót!

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    Misi Misi:
    Visszaútban is készítettem képet a belgrádi gőzösről és azon olvasható az oldalán a pályaszámtábla. Eszerint valóban a 33 087 az.
    IST:
    Kicsit szoktam javítani a fotókon, meg ha ferde, kiegyenesítem, de mát nem csinálok. Nem is tudnék, mert nem értek a photoshophoz.
    Crash:
    Legalább egy nap ott-tartózkodásra mindenképpen szükség van. Ne felejtsd el, hogy több, mint 100 km hosszú a vonal és a vonat menetideje öt óra körül van. Az állomásokon való tartózkodás idején minden esetben van idő egy kép elkészítésére, a vonali fotózás azonban húzós a nagyon gyér forgalom miatt. Városnézni – véleményem szerint – csak Banskóban és Razlogban érdemes. A nálunk szokásos turistaút viszont, úgy tűnik, ott ismeretlen fogalom, de nem is szívesen bóklásztam volna az erdőben, nem tudom, miféle fenevadak élnek arrafelé. Autóval sem könnyű vonatot követni, mert nem sokszor halad a vonal és az országút egymás mellett. Ha szállás kell, a mienk nagyon jó volt, tudom ajánlani.
    Már magam is gondoltam rá, hogy el kellene nézni Mokra Gorába is, de eddig még nem határoztam el magam. Az nem olyan “igazi” kisvasút, hiszen úgy tudom, újjáépített vonal, nem eredeti járművekkel. Persze attól függetlenül még bizonyára szép és érdekes.

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Én is nagyon köszönöm a beszámolót!
    Több mint 20 évet éltem Magyarországon és fogalmam sem volt róla, hogy ilyen érdekességek is vannak a közelben.
    Most bezzeg, hogy jó távol vagyok, egyre csak jönnek a hasonló hírek…
    Egyébként nagyon várom a folytatást.
    (legalább ha egy ideig biztos, hogy nem is jutok el oda, olvasni és a fotókat nézegetni is nagy élmény)
    Köszönöm még egyszer!

  • avatar
    JZ mondta:

    A JŽ 33 087 az üzemképes. :)

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.